Mindszenty Józsefet – születési nevén Pehm József – a magyar katolikus egyház egyik legnagyobb 20. századi alakjaként tartják számon. 1917-ben került Zalaegerszegre, 1919 októberétől a Mária Magdolna Plébániatemplom apátplébánosaként szolgált 25 éven át. Később veszprémi püspökké, esztergomi érsekké, majd bíborossá szentelték, ő volt Magyarország utolsó hercegprímása.

A Mindszentyneum – Mindszenty József Látogatóközpont új épülete megidézi az egykori zalaegerszegi plébános emlékét, bemutatja életét. A múzeum 5 szintjén helyet kapott 3 állandó kiállítás, egy időszaki kiállítótér, konferenciatermek, ajándékbolt, kávézó, a gyerekeket pedig múzeumpedagógiai foglalkozások várják.  

Kiállítások:

1. EMELET – „SZERETETET HOZTAM IDE IS” – Mindszenty József bíboros, hercegprímás, esztergomi érsek életútját bemutató kiállítás
A kiállítás legfőbb célja és üzenete bemutatni Mindszenty József személyét, a 20. század magyar történelmének és egyháztörténetének egyik legmeghatározóbb, ikonikus alakját, akinek áldozatvállalását az elmúlt évtizedek politikai beágyazottságának függvényében meglehetősen változatosan értékelték.

2. EMELET – Egyházüldözés a kommunista diktatúra alatt (1945–1990)
A kiállítás legfőbb célja és üzenete bemutatni azt, hogy a korszak egyházakhoz kötődő áldozatai hogyan élték túl a megpróbáltatásokat, a jól felépített ellenük szőtt „harcban” hogyan tudtak talpon maradni, emellett érzékeltetni azt, hogy ők is emberek voltak, különböző emberek, akik különböző módokon viszonyultak a diktatúra egyházellenes tiltásaihoz.

PINCESZINT – Téglától templomig – Válogatás Zala vármegye középkori emlékeiből
A kiállítás legfőbb célja és üzenete bemutatni a Mindszentyneum építését megelőző régészeti feltárás során előkerült, a középkori téglaégetés emlékét őrző kemencéket, amelyeknek jelentős szerepük lehetett Zalaegerszeg építéstörténetében.  

Az akadémikus nem ebben a házban jött napvilágra, hanem az ugyanezen telken álló, régi földszintes épületben. Amíg az építkezés zajlott, addig a család a jánkahegyi hegyi hajlékba költözött, abba az épületbe, mely napjainkban Keresztury Ház néven az irodalmi alkotóháznak ad otthont.

A belvárosi, főtérre tekintő lakás bejárata a Mártírok útjáról egy kis udvaron keresztül nyílik. Érdemes megfigyelni a lakóház emeleti részének barokkos elemekkel vegyített, eklektikus díszű homlokzatát. Emeletén a Keresztury família otthonát és a családfő ügyvédi irodáját alakították ki, földszintjén mindig is üzleteket rendeztek be.

Az épület Mártírok útja felőli oldalán, Keresztury Dezső születésének 110. évfordulója alkalmából, 2014-ben helyezték el városunk híres keramikusművésze, Németh János domborművét. Az alkotáson a neves költő Dunántúli hexameterek című versének két sora olvasható: „Itt, itt a helyünk: szemeinkben a távol éggel, / Az itthoni föld fészkire szállni alá.”

A reprezentatív, egyemeletes, eklektikus stílusú épületet a Zalamegyei Központi Takarékpénztár emeltette 1899-ben, földszintjén bérbe adható üzletekkel. (Ebben az időben a takarékpénztár már működött, 1893-ban alapította városunkban dr. Czinder István és Varga Vilmos.) A takarékpénztár földszintjén sokáig áruház működött, később változatos célokat szolgált, működött benne kaszinó is.

A II. világháborút követően az emeleteket többféle szervezet – például: Vöröskereszt, Hazafias Népfront – irodái foglalták el. 1967-ben az Állami Gazdaság mintaboltot, egyfajta élelmiszerboltot nyitott az épületben, míg a pincerészben borozó nyílt, melyet a népszerű, négyrészes francia tévéfilmsorozat, „Belphegor – A Louvre fantomja” után neveztek el Belfegornak. A becenév a későbbiekben az egész házra ráragadt.

A 20. század végén a házat bank vásárolta meg, s teljesen, kívül-belül felújíttatta. Kossuth utcai oldalán az utca névadójának emléktábláját tekinthetjük meg.

A városi polgárok leginkább HEMO-ként (Zalaegerszegi Helyőrségi Művelődési Otthon) emlékeznek az eklektikus stílusban emelt épületre. Az ingatlant 1900-ban építette a jómódú Gráner kereskedő és vállalkozó család. Egyedülálló a városban az épület előcsarnokszerű lépcsőháza, ahol a régmúlt időkben hatalmas csillár fogadta az oda betérőket.

Egykoron a Wlassics Gyula (ma: Ady Endre) utcai frontján szekerek hajtottak be nagy kapun az udvarba. A Gráner-ház sarokra nyíló földszinti helyiségét a két világháború között Papp Béla cukrász bérelte ki; míg a Kazinczy térre néző oldalon a Kereskedelmi Bank Rt. és Pfeiffer Dezső terménykereskedő irodái működtek akkoriban.

1945 után, a kommunista diktatúra első éveiben államosították, majd – változó nevekkel – honvédségi művelődési házzá alakították át: innen ered a HEMO elnevezés is. Az évtizedek során a ház belső elrendezését megváltoztatták, az 1970-es években – egy nagyobb felújítás során – tetőterét beépítették.

Az épület a rendszerváltást követően is állami tulajdonban maradt, egészen 2008-ig, amikor is magánvállalkozó vásárolta meg, akinek nagyívű terveit az akkori gazdasági válság keresztülhúzta. Zalaegerszeg városa szeretné megmenti az épületet az enyészettől. A tervek szerint, a felújítást követően, kormányhivatal költözik be a nagymúltú házba.

Ugyan Zalaegerszeg már a reformkorban szerette volna egy gimnázium felállítását, mégis csak a 19. század végén, 1895. március 17-én sikerült Kovács Károly polgármesternek kiharcolnia a működési engedélyt. A tanítás még abban ez évben – két osztállyal – elindult, egyelőre a polgári iskolában. Időközben tervpályázatot írtak ki a főgimnázium építésére, melyet Grauer Géza nyert el. Az építkezést a Morandini család egyik tagja, a Zalaegerszegen nagy hírnévre szert tevő Tamás irányította. Az Állami Főgymnasium-ot 1897. augusztus 26-án nyitották meg; a falak között jeles tanárok oktatták a fiatalságot, mint például a város pezsgő szellemi életében jelentős szerepet játszó Borbély György, aki az 1900-1917 között megjelenő Magyar Paizs újságot szerkesztette. Zalaegerszegen a gimnáziumban kezdte pályafutását hitoktatóként Pehm József, a később Mindszenty Józsefként ismert bíboros, hercegprímás. 

Az I. világháború alatt hadikórház működött az iskolában. A világégés zivatarában Kulcsár Gyula tanár és 21 diák vesztette életét – emléküket 1925-ben márványtáblán örökítették meg a gyönyörű előcsarnokban. A főgimnázium 1923-ban Deák Ferenc nevét vette fel.

A II. világháború idején katonai kórház települt az intézménybe. 1944-ben a német megszállás miatt csonka tanévet zárt az iskola, októbertől pedig ismét szünetelt az oktatás, s csak a harcok megszűnése – 1945. április 11-ével – kezdődött meg újra. Az első zavartalan tanév 1947-ben kezdődhetett el. Az intézmény 1950-ben vette fel Zrínyi Miklós költő és hadvezér nevét.

Az iskola kertjében 1972 októberében került a helyére a vörösmárványból készült Zrínyi-szobor, Szabolcs Péter szobrászművész alkotása. 1990-ben az iskola II. világháborús halottainak és áldozatainak emlékére szintén márványtáblát avatott. Az 1990-es évek vége szintén avatásokkal telt: 1997-ben helyezték el szintén az előkertben a Deák Ferencet ábrázoló mellszobrot (Zala György alkotását), 1998 őszén pedig egy új tornateremmel bővítették az intézményt. 2009 októberében az épület homlokzati fülkéibe felkerültek a Tudomány és Művészet szobrai, Szabolcs Péter szobrászművész alkotásai – ezzel egy „száz éves álom” valósult meg. 2011-ben készült el a napóra, az intézmény pedagógusa, Szényi Zoltán alkotása, melyet az épület falánál láthatunk. 2012-ben ismét szoborral gazdagodott a gimnázium: a megszűnt Pais-iskolából ide került Fischer György szobrászművész alkotása, a gimnázium korábbi tanulóját, Pais Dezső nyelvészt ábrázoló szobor. Halálának 100. évfordulója alkalmából a gimnázium falán emléktáblát avattak Morandini Tamás emlékére 2021-ben. A gimnázium előtt botlatóköveket találunk a II. világháborúban elhurcolt áldozatok emlékére. 

Forrás: http://www.zmgzeg.edu.hu/index.aspx?page=/bemutatkozunk/tortenet

A Zóna néven emlegetett házat az 1880-as évek végén építtette Fürst Benedek kereskedő, más forrás szerint Fürst Bencze birtokos, aki Zala vármegye törvényhatósági bizottsági tagja volt.

A földszinten Grünwald Mór 1890-ben nyitott kávéházat, melyet tekeasztallal is felszerelt, s „Nemzeti kávéháznak” nevezte el. 1891-ben már cukrászdát is működtetett benne.

1898-ban Klein Jakab vette át a kávéházat, amit a helybeli zenekar működtetése mellett ünnepélyesen nyitott meg. 1905 októberében a kávéházat Haas Lajos vásárolta meg. 1912 végén a Kereskedő Ifjak Egylete, Schütz Frigyes elnök vezetésével a kávéház emeletén rendezte be otthonát. Később Molnár Lajosé lett a vendéglátóhely, melynek emeletén mindig bérlakások voltak.

A „Zóna” nevet az itt is kapható kisadag ételek után ragasztották rá a városiak. A kommunizmus évtizedeiben államosították az épületet, a 20. század második felében Zóna néven vendéglő és kocsma működött benne, 2002 után zárt be végleg.

A felújítás után ebben az épületben nyílt meg 2018-ban Zalaegerszeg második kormányablaka, valamint ide költözött a kormányhivatal Agrár- és Vidékfejlesztést Támogató Főosztálya.

Az egykoron Korona Szállónak, később KISZÖV-székháznak hívott épület külső-belső felújítás után városi kulturális és közösségi célú házként nyílt meg 2022-ben Korona Szalon néven.

A múltba visszautazva, a mai Kazinczy tér 11-es számú ház és a Deák tér között húzódó terület az 1800-as évek elején még egybefüggő telket alkotott. Az udvarában egy kisebb, földszintes fogadó állt, melynek különlegessége, hogy ebben talált helyet az 1838-ban szerveződött, a városi elitet magába foglaló kaszinó, ahol maga Deák Ferenc is többször megfordult az 1840-es években.

1858-ban az utcafronton új épületet emeltek. 1894-ig (amíg az Arany Bárány Szálló új épülete a díszteremmel el nem készült) a Korona Szálló nagyterme volt a város legelegánsabb terme. Tudható, hogy 1877-ben itt alakult meg a Polgári Szalon. (Érdekesség, hogy az első, helyben megalakult civil szervezet nevét, valamint az épület eredeti nevét kombinálva kapta a felújított intézmény a Korona Szalon elnevezést.)

Az épületet 1913-ban Szente Lajos műépítész vásárolta meg 70 ezer koronáért, aki arra tett ígéretet, hogy néhány év múlva kétemeletes, új és igényes vendéglőt, szállót épít oda. Sajnos az első világháború ezt a beruházást meghiúsította. A ház a két világháború mögött ismét szállodaként működött, nagyterme továbbra is társasági események színtere volt.

A szállót 1945 után, a kommunista diktatúra első éveiben államosították, belül leegyszerűsítve átalakították. 1959-ben a KISZÖV (Kisipari Szövetkezetek Országos Szövetsége) székháza lett, majd itt működött a szervezet híres táncegyüttese is.

A felújítást követően a Korona Szalon kulturális és közösségi térré avanzsálódott: irodalmi estek, vonósnégyes koncertek, pódiumbeszélgetések, hangversenyek, kiállítások és konferenciák várják az érdeklődőket.

A gébárti liget látnivalója a 2019 nyarán felszentelt kápolna, melyet a neves építész, Makovecz Imre halála előtt néhány évvel tervezett. Az épület az organikus építészet jegyeit viseli. A kápolna a fák lombkoronája közül kibukkanó, felfelé keskenyedő, hatszögletű tornyával hívogat. Érdemes megcsodálni különleges belső terét is, melyet ritmikusan ismétlődő pieta-körvonal díszít.

A Szentháromság-szobor az idők folyamán hol itt, hol ott őrizte a plébániatemplomot. Eredeti helyéről 1937-ben került át a templom és a plébánia között kialakított kertbe, ezt követően pedig 1976-ban költöztették a templom sarkába a templomkertet átvágó 76-os főút építése miatt. A szobor gondos restaurálást követően, 2006 őszén került jelenlegi helyére, a plébániatemplom főbejárata előtt kialakított Mindszenty térre.

A lelki töltekezést szolgáló Szentháromság szoborkompozíció talapzatát Szent István, Szent Imre, Szent Péter és Szent Pál apostol, Szűz Mária, valamint bőségszarut tartó angyalok alakja díszíti.

A mai Csány tér környékén állították fel feltehetően 1784-ben, s miatta hívták a mai Kossuth Lajos utcát akkoriban Fehérképi utcának. A szobrot a XX. század első évtizedében helyezték át a templomkert kerítésébe, ahonnét az 1930-as években került a templom Szent István-oltárára.

A kicsiny, késő román kori „imolácska” (ahogy Rómer Flóris, a magyar régészet egyik megalapozója nevezte a mintaszerű templomocskát) az idők folyamán egyre-másra fogadta az imádságokat és az óhatatlan enyészetet – ne csodálkozzunk hát, hogy 1690-ben a következővel illették: „puszta, félig romos”. 1717 körül felújították, ám 1748-ban ismét rossz állapotúnak találtatott; XIII. századi déli bejáratának kerete az 1978. évi renováláskor került napvilágra.

A csúcsos bádogsisakú, négyszögletes harangtornyot 1780 után építették, 1860 körül pedig klasszicista külsőt kapott. A temetőkápolnának „becézett” templomot legutóbb 2016 őszén újították fel, így ismét régi fényében tündököl Besenyő dombján, vigyázó tekintetét a közigazgatásilag hozzá tartozó Aranyoslapi-forrásra veti.

Bejárata felett, a toronyban két harang is imádkozásra invitálja a hívőket: a kisebb 60, a nagyobb 120 kilogrammot nyom. Miután a régi oltárképet egy betörés alkalmával ellopták, új Szent Erzsébet festmény készült a kápolnába, melynek egykori mellékoltáránál Péter és Pál apostolokat ábrázoló kép késztet bennünket elmélyedésre.

Közvetlen közelében találjuk a 200 évesre becsült, huszonkét méter magas hársfát, melyet szintén roncsolt a több mint nyolcvan évvel ezelőtti villám. A kápolna körüli temetőben megmaradt néhány, a XIX. század elejéről származó, német iparosok emlékét őrző későbarokk sírkő.

Landorhegyről sokaknak a „Herszon” jut az eszükbe: a Herszon lakótelep tábláját 1967. július 22-én avatták fel. Herszon és Zalaegerszeg az 1970-es években teremtett kapcsolatot egymással, ennek jegyében a mai Landorhegyi lakótelep 1989-ig a Herszon lakótelep nevet viselte.
(Herszon ukrán kikötőváros a Krímtől északnyugatra, a Dnyeper torkolatánál, fontos kikötője a Fekete-tengernek és a Dnyeper folyónak. Herszon városán kívül Zalaegerszeg további tizenhárom külföldi településsel tart fenn testvérvárosi kapcsolatot.)

Keszthelyi kőfaragó műhely kedves szobra vár bennünket a kaszaházai hidat követő útkereszteződésben. A magas posztamensen Nepomuki Szent János 1802-es keltezésű szobrát látjuk, lábánál kis angyalka vidítja fel a nézelődőt. Zalaegerszeg számtalan alkalommal szenvedett a Zala folyó áradásaitól az évszázadok során, így a szobor felállítását ez is indokolta, lévén Nepomuki Szent János a folyók, hidak, vízimolnárok és halászok védőszentje.

Új Kaszaháza van születőben. Az ezredfordulót követően egyre-másra épülnek a lakónegyedek a dombos körzetben. A Gólyadombi lakópark, a Zala folyó közelében felépített társasházegyüttes, valamint a Kaszaháza nyugati részén épülő házak arról árulkodnak, hogy az akár Gébártig, Oláig, Bazitáig tartó tájkép sokakat csábít az itteni letelepedésre. A 2012-ben megnyitott új közterületek nevei is beszédesek: Malom sétány, Panoráma tér, Levendula utca, Rózsavölgyi utca…

Ha nem ismernénk a nagyméretű, égetett téglából épült templom titulusát (Mária Szent Neve), akkor is felfedeznénk a templom védőszentjét: az oltár fölött, az egykori papi öltöző benyílójában és a kórusfeljáró oldalfalában is Szűz Mária szobrát találjuk. Isten botfai házát 1949-ben sekrestyével bővítették, a híveket két harang is szólítja. A templom szerves része a vallási turizmusnak, ugyanis a Mária út Botfa érintésével éri el Zalaegerszeget. A zarándokszállásként is funkcionáló Mindszenty Ifjúsági Házból indulnak azok a „kincskereső” túrák, amelyek Botfa fából és kőből készült keresztjei mentén haladnak.

A Mindszenty Ifjúsági Ház fotóján madártávlatból láthatjuk az Erdődy-Hüvös kastélyt és a Mária Szent Neve templomot.

A neves família rövidebb megszakításokkal a XIX. század végéig maradt Botfán; 1880-ban Hirschler Áron, az új tulajdonos átalakította a kastélyt: kétoldalt megtoldotta és romantikus bástyát építtetett hozzá.
A birtokot később fia, Hüvös József örökölte, akit zsidó származása miatt 1944-ben elhurcoltak a haláltáborba. A II. világháborút követően a magára maradt uradalmi „palota” berendezését széthordták, miközben a helyiek igyekeztek neki funkciót találni: iskola, varroda, mozi és bérlakás otthonául is szolgált. A fénykorában több tucat cselédet foglalkoztató Erdődy-Hüvös kastély 2007 óta szálláshely, az épület 2012 őszétől ifjúsági ház funkcióját megtartva a Notre Dame Női Kanonok- és Tanítórend fenntartásában működik.

Fotónkon az Erdődy-Hüvös kastély (Mindszenty Ifjúsági Ház) szerepel. Fotó: Mindszenty Ifjúsági Ház

1278-ban Szent András kápolnájaként (Capella S. Andreae) említették, ám idővel pusztulásnak indult: 1617-ben már nem használták misézésre. A következő fontos évszám 1785, amikor is elnyerte mai formáját, barokk stílusát (ekkor vette fel a Mindenszentek titulust). Ekkor épülhetett szomszédságában az a kicsiny, barokk kápolna, amelynek oltárán Nepomuki Szent János szobrát helyezték el. Az andráshidai templomban már 1973-ban végeztek feltárásokat, mégis negyven évvel később került elő a román kori oltár alapja, majd egy sír. A benne elhelyezett férfi csontjait 2014-ben ismét elhelyezték a templomban, a padlón a következő felirat emlékezik rá: „Hitünk szerint e kő alatt a XIII. században élt kegyúr Fábián fia, András csontjai pihennek”. A templomot 2014 őszén Szent Kereszt Felmagasztalása néven újraszentelték.

Udvarát 2003 óta a hunok királya, azaz Attila őrzi – a fából készült szobor helyi mesterember munkája (az alapzaton „N” monogramot láthatunk).

1895-ben felújították, ekkor épült a torony elé a timpanonos előcsarnok is. 1930-ban bővítették oldalkápolnával – a lebontott támpilléreket évtizedekkel később, 1975-77 között restaurálták. Szentélyében egy lemeszelt barokk freskóra bukkantak: a falak belső felületén megőrződött az 1532-es tűzvész nyoma.

A fákkal, virágokkal, padokkal és sétányokkal díszített kert egy igazi ékszerdoboz a templom mellett, azzal szoros egységet képez. A parkban található életnagyságú Mindszenty-szobor (Párkányi Raab Péter alkotása), valamint és a hely szakrális jellegét erősítő és a vallásos elmélyülést szolgáló keresztút találkozási pontként szolgálhat minden lélek számára.

A ZTE Arénát 1972-ben építették fel, több száz lelkes zalaegerszegi polgár segítette a munkálatokat. Az „apropó” nem volt véletlen, hisz’ a ZTE futballcsapata ebben az évben jutott fel az első osztályba, így az aréna tervezői és kivitelezői is mindent megtettek azért, hogy az évadkezdésre készen álljon az új stadion. A nézőcsúcsot is ebben az évben jegyezték fel: 1972. október 22-én, a ZTE – Ú. Dózsa bajnoki (1:0-ra végződő) mérkőzésen nem kevesebb, mint 22 ezer néző szurkolt.

2017 márciusára újult meg teljesen a ZTE Aréna, immáron mind a négy lelátórész fedett. Az aréna 11.200 szurkolót tud fogadni.

Az elkészült díszkertet a volt főispánra (Jankovics Géza) emlékezvén Jankovics-ligetként vagy -sétányként emlegették, egészen 1959-ig, amikor is megváltoztatták a nevét, „címszereplővé” téve a munka ünnepének napját (a mellette lévő utcát is Május 1-ről nevezték el ). Tehát a lakóházak mentén megbújó árnyas-játszóteres liget több mint százéves, ám az ott helyet kapó emlékmű révén jóval régebbi korokba repít vissza bennünket. A török elleni harcok emlékműve (Németh János keramikusművész és Szerdahelyi Károly építész 2001-es alkotása) felidézi a húsvéti határjárás szép hagyományát, amikor is éjszaka a város legényeiből verbuválódott csapat sípokkal, trombitákkal és más, zajt keltő eszközökkel bejárta a város határát, szőlőhegyeit.

Az egyszerű, dísztelen, kétszintes házat Mindszenty József (zalaegerszegi apátplébánosként) bővíttette háromszintesre 1936-ban, a homlokzata is ekkor kapott neobarokk köntöst a város címerével (tervezője Wölfer István városi mérnök), melynek köszönhetően a plébániaházat Zalaegerszeg legszebb épületeinek egyikeként tartják számon.

1950-től 1973-ig a Göcseji Múzeum kapott benne helyet, majd különböző irodák foglalták el, földszintjén kezdetektől fogva üzletek működtek.

Mivel a vármegye hivatalai idővel kinőtték a teljes épületet, ezért 1891-ben a Kvártélyház melletti telken építették fel – Rauscher Miksa tervei alapján – a kétszintes, eklektikus, neoreneszánsz stílusú „kismegyeházát” az alispáni hivatal és a megyei levéltár számára, díszes közgyűlési teremmel (Széchenyi tér 3.). Az épülettömb belső udvarára néznek a neoklasszicista közgyűlési terem ablakai – ma a város közgyűlési, valamint házasságkötő teremként hasznosítja. E helyszínen és az épület előtti téren zajlottak a megyeszékhely legfontosabb közéleti eseményei a 20. század első felében.

Mozgalmas történetű épület vár bennünket a Kosztolányi utca és a Petőfi út sarkán, a keleti oldalon. Az 1914-ben Metzner József tervei alapján emelt házat a Katolikus Legényegylet számára építették, később a Katolikus Hitközség talált benne otthonra. 1929-ben színpaddal bővítették, ekkor nyitottak kaput a nyugati oldalán (fő homlokzata korábban a Petőfi utcára nézett). 1945 és ’58 között a zalaegerszegiek ide jártak filmvetítésre. Egy ideig Városi Művelődési Házként emlegették. Földszintjén 1962-től étterem működik, emeletén több üzlet is volt, ma a római katolikus egyházközség irodáit találjuk a helyükön.

Két díszkertet kapcsolnak össze azok az előkertes villák, melyek 1925 és 1935 között épültek fel a város módosabb polgárai, főként az értelmiség számára. A mai Béke és a Baross ligetek között régmúlt időket idéz fel 13 megmaradt villa. Néhányat átépítettek, bővítettek az idők folyamán, de az átalakítások során igyekeztek megőrizni az eredeti homlokzatot. Az utca nyugati oldalán lévő villák közül kettőt bontottak le, amikor a Belvárosi Általános Iskola Petőfi Székhelyiskolát bővítették az 1970-es évek fordulóján (az eredeti épület, a polgári fiúiskola magyaros homlokzati díszei építésének idejéről – 1935 – árulkodnak). A 35. számú házban született Izsák Imre csillagász (1929-1965), a 37. számút Toroczkai Wigand Ede építész és iparművész tervezte.

Hatalmas szobrok fogadják a látogatót a megyeháza bejárata előtt: a paraszti öltözetű nő kezében sarlóval és búzakalásszal a mezőgazdaságot, míg a magyaros ruhában feszítő, méhkast tartó férfi a takarékosságot jelképezi. Ezek, valamint az épület sarkát díszítő domborművek Ohmann Béla és Reményi József alkotásai. Az épület 1939-ben épült a Pénzügyigazgatóság számára Halászy Jenő tervei alapján. Az 1950-es években a Megyei Tanács otthona, 2008-tól a Zala Megyei Közgyűlés Hivatala, 2011-től a Zala Megyei Kormányhivatal működik benne.

Volt idő, amikor az érdeklődők egy „mini falura” bukkanhattak a megyeszékhelyen belül. Ez volt a páterdombi városrész ONCSA-telepe, ahol 1943-ban 39 családi házat építettek fel a mai Honvéd és Gönczi Ferenc utcában (a helyszínt a Béke liget végén található aluljárón átkelve közelíthetjük meg). A tervezők a göcseji népi stílust követték: a házak csonkakontyolt tetővel, faragott faoromzattal és szeglábas tornáccal rendelkeztek. Avatásakor a Göcsejszeg név került az alkalmi, nemzeti színű díszkapura, az elnevezés a zalai falvakra jellemző szeges falutípusra utalt. A város külön idegenforgalmi nevezetességnek is
szánhatta a telepet (erre utalnak a korabeli híradások), ám az ezzel kapcsolatos elképzelések nem teljesültek.

Az ONCSA-program
Az Országos Nép- és Családvédelmi Alap szervezésében családi házas lakótelepek épültek szerte az országban. 1941 és 1945 között körülbelül 12 ezer ház épült fel. Az épületeket sokgyermekes, szegény, de munkát szívesen vállaló, a hitelt törleszteni tudó családoknak juttatták. Zalaegerszegen a Páterdombon kívül Kaszaházán épült fel hét ház 1942-ben, majd egy évvel később Olában 20, amihez 1944-ben még négy társasházat építettek.

Az épületben elemi iskola és tanítóképző is működött a békeidőkben, majd 1948-ban államosították, s a nővérek helyére új pedagógusok kerültek (a tanárok egy része a hatalom kiszolgálójaként ateista propagandával igyekezett meggyőzni azokat a végzős növendékeket, akiket korábban az apácák oktattak). A „várkastély” az ezt követő évtizedekben tanítóképzőnek, főiskolának és gimnáziumnak adott otthont.

A zárda létrehozásában jelentős szerepet játszó Mindszenty Józsefről nevezték el az 1990-es években alapított iskolát (Mindszenty József Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium). A rend 2000-re visszakapta az impozáns, terjedelmében is tiszteletet parancsoló épületet.

A Kossuth-díjas színművész (1919–1998) gyermekéveit az Ady utcai lakóházban (a 9. szám alatt) töltötte, nem messze édesapja mozijától, az egykori „Edison mozgótól”. Gábor Miklós emlékére emléktáblát helyeztek el szülőházának falán 2002-ben (Béres János alkotását), avatásán felesége, Vass Éva Jászai Mari-díjas színművésznő is részt vett.

Gábor Miklósról 2013-ban a belvárosban utcát neveztek el.

Zalaegerszegnek 1924 óta van egy különleges, háromszintes „palotája”: naponta több százan, több ezren fordulnak meg benne, ám ténylegesen senki sem lakja. A városlakók méltán voltak büszkék a hatalmas – Bernthaler Adolf Gusztáv tervei alapján készült – késő szecessziós postaépületre, mely többszöri renoválást követően ismét eredeti pompájában várja a látogatókat. Figyelemre méltó, hogy a ház homlokzata Zsolnay kerámiával díszített (hasonlóan a pécsi Postapalotához). Érdekes adatra bukkantunk történetének kutatásakor: az 1930-as évek elején a telefonelőfizetők száma megközelítette a 300-at, ami az akkori lakosság két százalékának felelt meg.

Érdekes, talán mondhatjuk azt is, hogy üdítő színfoltja Zalaegerszegnek az úgynevezett Csipkeházak épületegyüttese (Tüttőssy utca, Kossuth Lajos utca). A Dísz teret két oldalról érintik a „csipkés” lakóházak: az első építése 1974-ben kezdődött, Vadász György tervei alapján. Az elnevezést a köznyelv teremtette, s az erkélykorlátok hullámzó homlokzatú, csipkemintát utánzó összhatására utal.

Országos hírnévre a reformkorban tett szert, nagytermében kezdte politikai pályafutását Spissich János, Zala vármegye jakobinus alispánja, itt utasította el a vármegye nemessége a Napóleon elleni felkelést, majd a reformkorban itt csatázott Csány László és Deák Ferenc, aki ugyancsak itt mondta el híres beszédét a közteherviselésről 1843-ban, és adta vissza követi megbízatását, miután nem volt hajlandó a nemesi adómentességet képviselni az országgyűlésen. Az épület előtti tér közepén áll Vay Miklós munkája, magas, szürke gránittalapzaton Deák szobra, az első emlékmű, amit halála után állítottak a “haza bölcsének”, 1879. szeptember 1-jén avatták fel.

A templomot végül 2004 novemberében szentelték fel a Boldogságos Szűz Mária Szeplőtelen Szívének tiszteletére és Mindszenty József bíboros emlékére. A város legfiatalabb plébániája is a Kertvárosban található, hiszen a templom nevét viselő plébániát 2013. augusztus 1-jével alapították meg.

A Kvártélyház szomszédságában, a Széchenyi térből nyíló Kossuth téren áll egy különleges lakóház. Különleges, mert korszakok határán, stílusok peremén épült, s „műfaját” egyedül képviseli a városban, ugyanis ezzel az épülettel kezdődött és fejeződött be Zalaegerszeg II. világháború utáni és a szocreál előtti modern lakóház-építészete. Mit is jelent a pontház elnevezés? Már az épület tervrajzain is egy önmagában álló, úgynevezett pontház rajzolódott ki. Az épületek tömbformálásának e módja megfelelt az akkori korszerű építészeti elveknek, amely elvetette a korábbi keretes beépítést. A Pontház – többszöri csúszással – 1949. október 27-ére készült el Schall József tervei alapján. Egy 1965-ben megjelent kiadványban a város legszebb modern épületének nevezték.

Rejtélyes házra bukkanunk a Zalaegerszegi Törvényék épületével szemben a Deák téren. A Sóház Zalaegerszeg azon kevés, a 18. században emelt épületeinek egyike, melynek keletkezéséről és történetéről, a benne egykor zajló nyüzsgő kereskedelmi életről keveset tudunk – ezek titkait a falak megőrizték. Eredetileg só raktározására építették, ám vaskereskedés is működött benne. A ház bal oldali részén boltíves kapubejáró alatt lehetett betérni az udvarba. Az évszázadok során többször átalakították, irodáknak, üzleteknek ad a mai napig otthont, termeiben alkalmanként kiállításokat rendeznek.

A város központi részétől délkeletre, a Kosztolányi utcában a Hevesi Sándor Színház és a Griff Bábszínház előtti téren egy igazi különlegesség, a „Földönjáró toronyóra” található. A Mária Magdolna Plébániatemplom korabeli toronyórájának felállítási munkálatai 2005 szeptemberében fejeződtek be. A 250 éves óraszerkezet a világon egyedülálló módon, üvegházon belül, működés közben látható. A gépezet Szerdahelyi Károly építész tervei alapján egy 3 méter 10 centiméter széles üvegkalitkába került, míg a súlyok és ellensúlyok – jól láthatóan – egy három méter mély aknába ereszkednek a földfelszín alá. Az óra felújítását Kancsal Miklós műszerész és Preisz József órásmester felügyelték, utóbbi negyvennaponként ellenőrzi a 600 kilogrammot nyomó szerkezetet.

Az udvarról nyílnak további alkotóműhelyek, a faműves-, a szálasanyag-feldolgozó-, a fazekas- és a hagyományőrző kovácsműhely. Az Y alakú házat 1982-83-ban építették fel egy kis dombocskán, így az alsó szint földfedéses, míg a felső emelet a tulajdonképpeni „földszint”.
A Gébárti Regionális Népi Kézműves Alkotóház az egyetlen, egész éven át nyitva tartó népi kézműves „műhelyotthon” Magyarországon, ám abból a szempontból is kiemelkedik, hogy azon kevés építmények egyike, mely kimondottan alkotóháznak épült. Erről regélnek a berendezési tárgyak is, azok a szőttesek, bútorok, használati eszközök, melyeket a ház voltaképpeni felépítői, a Zala Megyei Népművészeti Egyesület tagjai alkottak. A múlt szeretete és a hagyományok tisztelete szinte tapintható a sajátos építményben, melyet mindenestül magukénak éreznek a kézműves alkotók – hogy a művészeknek szíve, a műalkotásoknak pedig lelke van, azt az odalátogató turisták és városlakók is megsejthetik.
A Gébárti Regionális Népi Kézműves Alkotóház főként a kisgyermekes családok kánaánja, nem csoda, hogy a 2005 óta ősztől tavaszig havonta működő Nyitott Műhelygaléria program országosan is mintaként szolgált más alkotóházak számára. A kézművesháza egyben székhelye a Népi Kézműves Alkotóházak Országos Egyesületének is.

Állandó kiállításaink:
– A honfoglalás kori nemez jurta
– Szelestey László Néprajzi Gyűjteménye: Dunántúli pásztorfaragások
– Makoveczi közösségépítés Zalában

– Czúgh fazekasdinasztia állandó vitrinkiállítása
– Emberábrázolás a népi faragásban állandó vitrinkiállítás

A Gébárti Kézművesek Háza szomszédságában avatták fel a Kárpát-medencei Tradicionális Fa Sírjelek Emlékparkot, melyben jelenleg 106 fa fejfa reprezentálja őseink temetői kultúráját.

A Keresztury Ház sajátos átmenetet képez a múzeum és az alkotóház között: aki városunk szülöttének élete, munkássága iránt érdeklődik, ugyanúgy számos információt talál, mint aki a magyar és a világirodalom rejtélyeibe szeretne belemerülni. Jelenleg 7.910 könyv, több folyóirat, diafilm és videofelvétel őrzi a neves irodalmár, akadémikus emlékét, aki értékes bútorai egy részét is a városnak adományozta.

A több könyvészeti remeknek otthont adó épület szalonja voltaképpen időkapszula egy letűnt korszakba: itt láthatjuk a különleges „zsiráf-zongorát”, Keresztury Dezső saját – Budapesten használt – íróasztalát, továbbá azt az állóórát, amely Keresztury József polgármestersége idején mérte az időt a városatya irodájában. A könyvtárban találjuk azt a híres portréképet, amelyet Agárdy Gábor színművész festett a költő 80. születésnapjára a következő ajánlással: „Gábor – aktor – piktor”.

A polcok őrzik a díjakat és a kitüntetéseket, így Keresztury Dezső Széchenyi-díját, a Magyar Örökség-díjat, az 1975-ben neki adományozott zalaegerszegi díszpolgári oklevelet, ami mellé a város pecsétnyomóját is mellékelték. Számtalan fotó, színházi plakát, levél árulkodik az utolsó nagy polihisztorok egyikéről, aki minden művészeti ágról értekezett, s aki az ötvenes éveiben érett költővé.

A város alkotószobát is fenntart, idevárja a Zalából elindult írókat, költőket és tudósokat, bíztatni kívánja mindazokat, akik e táj iránt vonzódnak s művészi, irodalmi alkotókedvvel vagy tudományos kutatás céljából érkeznek Zalaegerszegre.

A zsinagóga története
A zalaegerszegi zsinagóga építését Stern József tervei alapján Morandini Tamás építőmester irányításával 1903 áprilisában kezdték meg, és már 17 hónap múlva állt az épület. A felavatási ünnepséget 1904 szeptemberében tartották. A román és keleti stíluselemeket ötvöző zsinagóga az 1920-as években a város egyik legjelentősebb épülete volt, két tornya messze kiemelkedett a századelejei városképből. Kiváló orgonáját a pécsi Angster cég készítette. Az épületet fénykorában az eklektikus zsinagógaépítészet szép példájaként emlegették: odabent 226 férfi és a karzaton 152 nő számára alakítottak ki ülőhelyet; belsejét színes festések, stukkók díszítették. (Elkészülte előtt a hívek az Arany Bárány Hotel melletti egykori izraelita imaházba jártak.)
A II. világháború alatt az egerszegi és környékbeli zsidó lakosság döntő többsége a koncentrációs táborokban meghalt. A zsinagóga vallási funkciója a világháborút követően megszűnt: sokáig raktárnak használták, falfestményei, bútorzata megrongálódott. A külső és belső állagában teljesen leromlott épületet Zalaegerszeg Város Tanácsa 1960-ban a Magyar Izraeliták Országos Szövetségétől 400 ezer forintért megvásárolta és Pelényi Gyula helyi építész tervei alapján a felújítást elvégeztette. A felújított zsinagóga 1983 szeptemberében nyílt meg a város lakossága számára mint Városi Hangverseny- és Kiállítóterem, s a nyitás óta több színvonalas koncertnek és kiállításnak ad méltó otthont. A külső és belső felújításért a tervező és a kivitelező az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium Nívó-díját kapta.

2.107 darab síp az orgonában
A nagyon szép, igényesen kialakított belső tér hasonlóan színvonalas kívánalmakat állított az orgona tervező elé. A koncertterem adottságai pedig behatárolták a feladatot. A hangverseny célú orgona megfelelő mennyiségű és nagyságú regisztert – ennek megfelelően helyet – igényelt, ugyanakkor a színpad alapterületét sem lehetett csökkenteni az egyéb rendezvények miatt. Több variációs terv után született meg a napjainkban látható megoldás, mely érvényesítette a korszerű orgonaépítési elveket.
A traktúra mechanikus, akusztikailag a hallgatóság teljes élményben részesülhet és esztétikailag is párját ritkító látványt nyújt a hangszer. Az orgona homlokzati tervét Pelényi Gyula, míg a diszpozíciót és a menzúrákat Trajtler Gábor orgonaművész tervezte. E csodálatos hangszer kivitelezője pedig a Fővárosi Művészi Kézműves Vállalat Aquincum Orgonaüzeme volt. A hárommanuálos, 28 regiszteres orgonában 2.107 darab síp van beépítve, melyek elkészítéséhez 1.800 kg ónt használtak fel. A legnagyobb sípok a homlokzaton találhatók – 6 méter hosszúságúak –, a legkisebbek pedig 5 mm hosszúak. A kitűnő hangversenyorgona 1987 novemberére készült el.

A zalaegerszegi zsidóság múltja
2014-ben állandó kiállítással bővült a Városi Hangverseny- és Kiállítóterem kínálata. A zsinagóga első emeletén rendezték be A zalaegerszegi zsidóság múltja című tárlatot, ahol az érdeklődők a városi zsidóság történetét bemutató virtuális összeállítást, a Magyar Zsidó Múzeum és a Zalaegerszegi Zsidó Hitközség tulajdonát képező kegytárgyakat, valamint jelentősebb lakó- s középületek fotóival illusztrált padlótérképet.

A „Zsini” mint a társasági élet színtere
Az egykori zsinagóga kiváló akusztikája, az orgona, a nézőtér ideális mérete egyedülálló helyszínt biztosít a városban elsősorban komolyzenei, felnőtt és ifjúsági koncertek rendezéséhez. A hangversenyterem munkatársai számos kisebb, kamara jellegű koncertet, koncertsorozatot szerveznek önállóan. A tanári és növendékhangversenyek, ifjúsági koncertek a zenei utánpótlás, a zeneértő közönség nevelését szolgálják. A koncertek sorában a klasszikus zene mellett a sokszínűség jegyében és a szélesebb igényeket kielégítendő megtalálható többek között a népzene, 2000-től pedig az igényesebb könnyűzene, jazz- és világzene is.
A kiállítási tevékenységben helyet adnak helyi, hazai, elsősorban képző- és iparművészek alkotásainak valamint számos külföldi művész munkáinak, híres fővárosi múzeumok, magángyűjtemények kollekcióinak. Az intézmény értékőrző vonulata mellett alkalmanként kitekintést nyújtunk a modern művészeti irányzatok felé is.
A Városi Hangverseny- és Kiállítóterem ugyanakkor a közösségi, társasági élet színtere is. A intézmény több helyi művészeti csoportot fogad be (Városi Vegyeskar, Canterina Kamarakórus) nemcsak próba, hanem állandó bemutatkozási lehetőséget is biztosítva számukra, valamint más intézményi háttérrel működő együttesek részére (Zalaegerszegi Szimfonikus Zenekar, Városi Fúvószenekar) is. Ezzel egyik legfőbb katalizátora a helyi zenei életnek.
Az intézmény kulturális jellegű civil szervezetek mellett olyan közösségeknek is helyet és infrastruktúrát biztosít, amelyek nem elsősorban – szűkebb értelemben vett – kulturális tevékenységet folytatnak, de színesítik a zalaegerszegi polgári társas életet.
Az intézmény a helyi közélet és a nyilvánosság fontos helyszíne is; lehetőséget ad önkormányzati rendezvények, konferenciák, társasági események, esküvői szertartások, szalagavatók lebonyolításához.

Világhírű művészek a hangversenyterem színpadán
Az elmúlt évek alatt számos világhírű művész, zenekar, szólista lépett fel a Városi Hangverseny- és Kiállítóterem színpadán. A teljesség igénye nélkül: Gregor József operaénekes, Kelemen Balázs hegedűművész, Rost Andrea operaénekes, Miklósa Erika operaénekesnő, Kocsis Zoltán karmester, Varnus Xavér orgonaművész.
A jazz képviselői is ellátogattak Zalaegerszegre, többek között: Benkó Dixieland Band, GHYMES,  Szakcsi Lakatos Trió, Tátrai-Szűcs: Latin duó, Besenyő Blues Band és Horváth Charlie, Dés László-Balázs Elemér,  Snétberger Trió, Budapest Bár, stb.

A Városi Hangverseny- és Kiállítóterem programjai:

JazzSzerda
A JazzSzerda rendezvénysorozat 2001 óta működik a Városi Hangverseny-és Kiállítóteremben az igényes jazz és világzene kedvelői számára. Mint egy jazz klubban, a közönség egy pohár bor mellett élvezheti a legkiválóbb muzsikusok előadásait. A sorozat népszerűsége évek óta töretlen. Ebben az évadban is nagyszerű zenei programmal várják a műfaj kedvelőit!

Klasszikus hangversenybérlet
A Városi Hangverseny és Kiállítóterem 2013-ban indította útjára saját szervezésű komolyzenei bérletsorozatát azzal a céllal, hogy a hangversenyterem kiváló akusztikai lehetőségeit kihasználva a klasszikus zene iránt érdeklődők igényeit kielégítse. Az eltelt időszakban a komolyzene virtuózai, köztük világsztárok- Rost Andrea, Miklósa Erika –léptek e sorozat keretében a hangversenyterem színpadára. 

Kiállítások
A Városi Hangverseny-és Kiállítóterem fennállása óta a város legreprezentatívabb kiállítótereként funkcionál, melyben a kortárs magyar képző- és iparművészet legfőbb reprezentánsai, a jelentős oeuvre-rel rendelkező, élvonalbeli művészek mutatkoznak be. Kiállítási lehetőséget biztosít a zalai alkotóknak, elsősorban a városunkban élő képzőművészeknek is.

Forrás:
– Megyeri Anna: A zalaegerszegi zsinagóga (ma hangverseny- és kiállítóterem) építéstörténete (Zalai Múzeum 13, 2004)
– Emlékezem – A zalaegerszegi Városi Hangverseny- és Kiállítóterem 20 éves jubileumi kiadványa (2003)ű
– Zalaegerszeg titkai – Városkalauz a múlt tükrében (2015)
– Összeállítás a Városi Hangverseny- és Kiállítóterem rendezvényeiről

A zalaegerszegi skanzen egyfajta esszenciája Göcsejnek, az ország egyik legarchaikusabb tájegységének, mely a XX. század közepéig szinte érintetlen elzártságban létezett. A falumúzeum látogatója egy meseszerű világba érkezik, ahol az idő mozdulatlanná dermedt valamikor a XIX. században. A kiállítás azonban arról is regél, hogy a göcseji emberek élete korántsem volt tündérmese, hisz’ kőkemény munkával tudták előteremteni a napi betevő falatot.

A skanzen faluja sohasem létezett: épületeit és tárgyait közel harminc településről szállították Olába. Mint ismertes, a Göcseji Falumúzeum hazánk legelső szabadtéri néprajzi múzeuma (1968-ban alapították), de abból a szempontból is kuriózum, hogy egy már meglévő épület (a XVIII. századi vízi malom) köré, valamint vízpart közelében (Zala holtága) épült fel. Figyelemreméltó, hogy mindössze néhány percnyi sétára a belvárostól mutat be – igéző természeti környezetben – egy hajdanvolt világot, amikor a falu lakosai mindent felhasználtak gazdálkodásuk során.

Ennek megfelelően az intézmény egyik fő célkitűzése a környezettudatos nevelés, mely a háztáji kertekben, a „Zöldösvény-Tanösvény”-ben és a halmegfigyelő állomásban is megnyilvánul. A Göcsejre jellemző egyszerű motívumokat láthatjuk az oromzatokon, homlokzatokon, az emberléptékűség jellemzi magát a múzeumot is, mely – programtól függően – fél vagy akár egész napos időutazásra hívja vendégét. A skanzen Zalaegerszeg szeretett és féltett kincse, az olaiak sétakertként is szeretnek rá gondolni. Mindenképpen a nyugalom szigete, s ha tréfásan kívánnánk fogalmazni, azt mondhatnánk, hogy receptre kellene felírni. Gondoljunk csak bele a göcseji szavakban rejlő vidámságra, játékosságra, s fedezzük fel a múzeumban, mit is jelentenek a következő szavak: csobolyó, tiló, lükü…

Talán egyik zalaegerszegi házat sem vették annyiszor birtokba, mint ezt. Takarékpénztárnak avatták fel 1890-ben, Hencz Antal és Schadl János tervei alapján emelték (máig a városi polgárosodás szimbólumaként tartják nyilván az eklektikus stílusú épületet), majd a II. világháborút követően szinte minden és mindenki otthonra talált benne: városházi irodák, orvosi rendelő, napközis étkezde, varroda, házasságkötő terem, ifjúsági klub, sajtóiroda. 1973-ban Zalaegerszeg és Zala megye múltjának gyűjteményes tárházává vált.

Az intézmény megújult épületében Zalaegerszeg város múltjának világa tárul fel. Az Elődeink élete című állandó kiállítás Zalaegerszeg hajdani polgárainak évszázadokon átnyúló történetét mutatja be. A közönség megismerheti, hol és hogyan éltek, mivel foglalkoztak, milyen közösségi tereket használtak elődeink.

Az érdeklődők megtekinthetik továbbá Kisfaludi Strobl Zsigmond, a XX. század egyik legsikeresebb, kétszeres Kossuth-díjas szobrászművész gyűjteményét, aki négy évtizeden keresztül a hazai szobrászképzés egyik meghatározó szereplője volt. A klasszikus szépség mestere című kiállítás a művész Zalaegerszegre került hagyatékának legszebb darabjait mutatja be.

Németh János Kossuth-díjas keramikusművész Az agyag életre álmodója című állandó kiállítása a Nemzet Művésze életművéből kínál keresztmetszetet. Alkotásain megjelennek a göcseji táj jellegzetes motívumai és az itteni falvak lakói.

Fekete György, a Nemzet Művészének Az elhivatottság mozaikjai című állandó kiállításán fából, nagy aprólékossággal készült művei tekinthetők meg, melyre a tárgykollázs meghatározás is illik. 

Az órák bűvöletében címen látogatható a Göcseji Múzeum legújabb állandó kiállítása, mely Preisz József zalaegerszegi órásmester gyűjteményét reprezentálja. A kiállítás célja, hogy méltó helyet adjon a hat évtizeden át gyűjtött óra-kollekciónak, amelyben számos ritkaság is található. A mester nevéhez fűződik a Mária Magdolna Plébániatemplom óraszerkezetének karbantartása és a Hevesi Sándor Színház előtti toronyóra ötlete is.

KILÁTÓ A JÁNKAHEGYEN

A kilenc és fél méter magas jánkahegyi kilátót 2012 őszén avatták fel a Gyuri Csárda tetején (ingyenesen látogatható egész évben). A hegyhátra addig is sokan sétáltak fel csupán a panoráma miatt. A kilátóból kipillantván a távlatok azonnal értelmet nyernek, ugyanis innen rálátunk a város híres magaslati pontjára, a bazitai TV-toronyra.

JÁNKAHEGYI HARANGLÁB, KÁLVÁRIA ÉS KÁPOLNA

Már a két világháború között harangláb állt a Jánkahegy csúcsán, melyet a környék lakói és birtokosai helyi összefogással alkottak újra 1995-96-ban, melléje pedig kis kápolnát építettek, amit Szent Antalnak ajánlottak.
Elmélyülésre, elmélkedésre alkalmas helyen járunk a Kálvária központjában: a 14 – fehér alapzaton álló – szobrot Hadnagy György képzőművész faragta ki fából; Jézus szenvedéstörténetének hátterét dimbes-dombos, lélekemelő tájkép adja.

Bazitáról (mely 1969 óta Zalaegerszeg része) ma elsősorban a híres TV-torony és a páratlan szépségű panoráma jut az eszünkbe: ragyogó napsütésben, tiszta időben nemcsak a Ság és a Somló tanúhegyéig, hanem az Alpok vonulatáig is elláthatunk.

Az 1960-as években határozták el, hogy Zalaegerszeg körzetében televízió adás fogadására alkalmas tornyot építenek, ehhez helyszínül a már ismert, 293 méter magas bazitai tetőt választották – itt épült fel 1970 és 1973 között a 95 méter magas TV-torony (antennarendszerével együtt eléri a 100 métert is). Az építkezés országos viszonylatban is számottevő volt, mind a határidőt, mind pedig a megvalósítás módját tekintve.

A Zalai Építők című havilap 1972. szeptemberi száma a következőképpen tudósít a munkálatokról beszédes, „Építkezés 65 méter magasban” című cikkében: „Jó ütemben halad a zalaegerszegi-bazitai tévé relé építési munkálatai. Jelenleg a 21 tonnás „körgallér” zsaluzat helyre-emelésén munkálkodnak az építők. Három – hajszálpontos együttműködést kívánó – csörlő berendezés emeli méterről-méterre a zsaluzatot, mellyel 65 m magasságban kezdődhet el a „körgallér” betonozása.”

A bazitai TV-toronyban 53 méter magasan kávézó, alatta kilátó működik, s azért is nevezetes, mert egyike annak a négy TV-toronynak, amely látogatható Magyarországon – a másik három Pécsett, Miskolcon és a Mátrában, Kékestetőn található. Az erdőből kiemelkedő, turisztikai látványossággá vált műszaki objektumhoz természetesen szépséges környezet társult, így a TV-torony környékét parkszerűen építették be az erdészet szakemberei – a túrázók által is jól ismert Panoráma utat 1974-ben például két kilométer hosszan építették ki, összekötve a tornyot az erdővel.

Az evangélikus közösség neogótikus templomát 1906 márciusában kezdték építeni Gerey Ernő tervei alapján, felszentelését 1907 júliusában tartották. A 20. század elején, a mintegy 9800 lakosú városban alig 2 százalék evangélikus hívő kezdeményezésének köszönhetően, Morandini Tamás építette.
A különösen szép belső festésű templom falai ritkaságot is rejtenek: egy ma is működő, bár szerkezetében átalakított Angster-orgonát. (Angster József Közép-Európa egyik legkeresettebb orgonagyártója, s a magyar iparművészet kimagasló alakja volt, orgonái a szegedi dómtól a kis települések templomáig, sok helyütt megtalálhatóak.)
A templom keleti oldalán Farkas Ferenc szobrászművész alkotása, Luther Márton szobra áll.

Istentiszteletek: vasárnap 9 óra

Az 1930-as évek végén a kisszámú református közösség kezdeményezte a templom építését (az akkori 13 ezres lakosságból alig nyolcvanan gyakorolták e vallást). Hogy gyarapítsák a munkálatokhoz szükséges tőkét, 2000 levelezőlapot küldtek szét az országban a felépítendő templom ábrázolásával. Szeghalmy Bálint tervei 1937-ben készültek el, a templomot 1942-ben avatták fel. Az erdélyi építészet hagyományait felhasználó épület is őrzi a titkát: festett üvegablakait a háború idején – hogy védjék őket – eltávolították, s csak a 20. század utolsó évtizedében helyezték vissza Zsellér Imre festőművész történelmi családok címereit ábrázoló festményeit. Virágos cserépkályháját Németh Gábor kályhásmester készítette.

Ünnepélyes felszentelését 1927. szeptember 5-én tartották, bár a szerzetesek már 1926 őszén beköltöztek az épületbe. Plébániatemplommá 1942. január 1-jén nyilvánították. Az állam 1950 nyarán a szerzetesrendektől megvonta a működési engedélyt, az egerszegi ferencesek kolostorába a megyei hadkiegészítő parancsnokság költözött.
A Rendtartomány 1990-ben kapta vissza a kolostort, az ünnepélyes átadáson dr. Habsburg Ottó – a boldoggá avatott IV. Károly fia – is részt vett. A neobarokk templom védőszentje Jézus Szentséges Szíve. 2000-ben alakították ki a Szent Ferenc téli kápolnát, ahol októbertől áprilisig végzik a liturgiát és a szertartásokat.

A barokk stílusú plébániatemplom freskóit és a város védőszentjét, Mária Magdolnát ábrázoló főoltárképét, amely a város címerében is látható Johann Ignaz Cimbal osztrák festő készítette. A templom barokk építésű belső terének műkincsei közül kiemelkedik a Pieta szobor, amely eredetileg a város főutcájának végén állt magas fehér kőtalapzaton. Emiatt nevezték a főutcát akkoriban Fehérkép utcának. Az épület mellett tábla és szobor őrzi Mindszenty József hercegprímás, esztergomi érsek emlékét, aki 25 éven át a város plébánosaként szolgált e falak között. A templom előtti, Mindszentyről elnevezett teret az 1810-ben állított Szentháromság szobor teszi hangulatossá.

Keresztury Dezső, a zalaegerszegi születésű költő, író (1904–1996) a következőképpen vall a plébániatemplomról: „… a város művészileg legjelentékenyebb épülete… A dunántúli barokk nehézkes, de darabosságban is vonzó stílusában épült, s úgy ült, terebélyesen, földhöz lapulva a város közepén, mint egy gondos kotlóstyúk.”

A Pontházzal szemben mozgalmas történetű épület áll. Az Ispita Pintér Máté uradalmi számtartó 1790. évi hagyatékából épült fel, ám csupán 1806-ra lett kész. 1848-ig volt a városi szegények menedékháza, amikor is 12 ágyas kórházzal bővítették. Az épületet a 19-20. század fordulóján (Morandini Román és Tamás tervei alapján) emeletesre építették, ekkor nyerte el eklektikus főhomlokzatát, rajta a Mária Magdolnát ábrázoló városi címerrel. Az 1930-as években városi hivatalok találtak otthonra benne, ezért kisvárosházának is nevezték. Később egészségügyi intézmények működtek benne, napjainkban egy bank használja az épületet. Ispotály közre néző oldalán Németh János keramikusművész Szent Rókust ábrázoló domborműve az egykori egészségügyi szerepére, míg bejárata mellett Vörös János falképei az Egészségház történetére utalnak.

A Mária Terézia által 1765-ben építtetett neobarokk homlokzatú Kvártélyház átvonuló katonák szálláshelye volt, majd tisztviselők lakásául szolgált. Volt megyei közigazgatási székház is, ma cégek, hivatalok irodája. 1891-ben kapcsoltak hozzá egy neoklasszicista stílusú közgyűlési termet, jelenleg itt tartja üléseit Zalaegerszeg Megyei Jogú Város Önkormányzatának közgyűlése. Nyári estéken az épület belső udvarán „Kvártélyház – színház, zene, tánc” címmel hangulatos szabadtéri előadásokon szórakozhat a közönség.

1755-től “Zala Egerszeg” mezővárosa földesurától a fogadót bérbe vette, és a megyeszékhellyé alakuló településen egyre keresettebb fogadó a város bevételeit jelentősen gyarapította. A megnövekedett forgalmat azonban a régi épület többszöri bővítése ellenére mind nehezebben tudta ellátni, ezért a régi püspöki fogadót lebontották és helyén épült fel az 1894-ben ma is látható formájában az új kétemeletes épület (tervezők: Györgyi Géza és Zuschmann János). 30 szobája és vendéglője a kor legmagasabb színvonalán állt, a társasági rendezvények többségét a rövid idő alatt híressé vált első emeleti dísztermében (a mai Télikertben) tartották.

A háromszintes saroktornyos hotelt 1965-ben új szárnnyal bővítették, 2013-ban wellness részleget alakítottak ki benne.