Csácsbozsok története

Az egykoron két falucskából (Csács és Bozsok) álló peremkerület mindig is lakosai és a környékbeliek éléskamrájának számított. (Csácsot forrásaink elsőször 1326-ban említik „Chec” alakban. Bozsok neve 1339-ben tűnik fel „Bozuk” alakban, a szláv isten szóból származó személynevet takar.)

Már egy 1335-ös okiratból, a zalavári apátság csácsi birtokának határjárásából ismerjük, hogy főként tölgy-, hárs-, fűz-, vadkörtefa és berkenye fordult elő leggyakrabban az erdőterületen (még érdekesebbé teszi az írást, hogy a hársfa neve magyarul is szerepel benne).
Sötét időket idéz fel az 1532-es évszám, amikor is a helyi malmokat kivéve egész Csács leégett, s a lángok még a templomot sem kímélték. 1697-ben hajdúk (egykori egerszegi várkatonák) telepedtek le a beerdősült, elbokrosodott csácsi birtokra, ahová szőlőt telepítettek, továbbá legelőket és szántókat alakítottak ki. A pusztító török idők után Csács viszonylag későn, a XVIII. században népesült be ismét: egy 1730. évi feljegyzés arról tanúskodik, hogy a faluban mindössze 12 ház található, azok is újonnan épültek. A XIX. század első felében „Szabad Csács” rétjét találták a városi határ legjobb legelőjének, míg Bozsok erdejével tűnt ki. A két község 1888-ban egyesült Csácsbozsok néven, az új települést 1963-ban csatolták Zalaegerszeghez. Ma már a megyeszékhely egyik kirándulóparadicsomának számít arborétuma, kockásliliom mezője, túraútvonalai, valamint medvehagyma-lelőhelyei miatt.

További Csácsbozsok