Ebergény története

„Göcsej éjszak-nyugati sarkán erdős és patakos halmok közt fekszik Ebergény.” – olvashatjuk Eötvös Károly 1896-ban kiadott Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben című monumentális munkájában.

A hangulatos leírás mellett nem kevésbé beszédesek Ebergény hajdani nevei sem, hisz’ a középkor óta lakott települést hívták már Belyánvölgynek, Keresházának, továbbá Ebergényvölgyének is. (Ebergény 1371-ben Eburgyn, 1372-ben Ebergen alakban tűnik fel az oklevelekben). A községet a nagy múltú Ebergényi, majd a Sárkány család birtokolta. Tipikus hegyközségi faluként tartották nyilván, lakói a szőlőhegyen laktak; egy 1777-es feljegyzés szerint Ebergényben 36 helybeli és 79 külső gazda művelt összesen 757 kapás szőlőt.
Ebergényben, hasonlóan más északkeleti göcseji településhez, a XVIII. század végére a középbirtokos nemesek és jobbágyaik telepedtek le. A falut 1969-ben csatolták Zalaegerszeghez. Különös tréfája a sorsnak, hogy az 1888-ban elnevezett Ebergényi utca nem a szóban forgó városrészben található, maga a szakasz csupán oda vezet. S ha az utcaneveknél tartunk: Budapesten is találunk Ebergény utcát (17. kerület).

További Ebergény és Egerszeghegy