Jánkahegy története

„A mi szőlőnk a Jánka egyik fiadombján volt; apánk maga telepítette s gondozta; gyümölcsöst is ültetett hozzá, méhest létesített, nyaralót, vincellérházat épített rá, s az egészet bekerítette gledícsiasövénnyel. Ez a szőlőskert, a ‚hegy’ volt gyermekkorom legboldogabb tanyája. A verandáról tág kilátás nyílt a városra, a távoli dombokra, Göcsej felé, Besenyőn, Botfán túlra; a Jánka gerincén szólalt meg mindig a harangszó…” – idézi fel gyermekkorát Keresztury Dezső.

Jánkahegy ma is olyan, amilyennek a híres irodalmár egykoron látta: ha szeretnénk belefeledkezni a zalai táj szépségeibe, sétáljunk el a nevét 1974 óta viselő Jánkahegyi útra, s megbizonyosodhatunk róla, hogy nemcsak a tekintetünk, hanem a szívünk is táplálékra lel. Gyakorlott kirándulók már ismerik ezt az érzést, hisz’ a domb csücskén otthonra talált jánkahegyi kereszt több túraútvonal tájékozódási pontjául is szolgál.

SZŐLŐKERTEK A JÁNKAHEGYEN
Ma Jánkahegyen hangulatosabbnál hangulatosabb szőlőkerteket láthatunk, ám ha visszautazunk az időben néhány évszázadot, erdőség köszöntene ránk. Ma már mutatóba sem maradt belőle – az erdőirtások miatt hasonlóan tűntek el Egerszeghegy és a Zala-völgye nagy erdei is. A XIX. század utolsó negyedében Jánkahegyet már a dűlők közé sorolták.

További Jánkahegy