Páterdomb története

Zalaegerszegen az egyre szaporodó terek és utcák a XIX. század második felétől új neveket kaptak – némelyiket a tulajdonosáról nevezték el, így Páterdombot is, hiszen itt voltak a katolikus egyházi birtokok, a püspök uradalmi földjei (a páter szó jelentése: katolikus pap, atya). A városrész lassan formálódott, majd’ egy évszázadba telt, míg mai alakját elnyerte.

Egyik legrégebbi utcája 1903-tól viseli Kinizsi Pál nevét, bár a kezdetekkor még nem épült ki ma ismert, teljes hosszúságában. A XIX-XX. század fordulójának lakosai mezőket láttak a Bíró Márton utcától keletre. 1928 óta láthatjuk térképeken a – teljes egészében a két világháború között kiépült – Farkas Dávid utcát; a névadó sokat tett a településért, hiszen a páterdombi és a zalaegerszegi határban lévő összes ingatlanát a szegénysorú tanulók segélyezésére adományozta. 1943-ban avatták fel Páterdombon a nevezetes ONCSA-házakat.

Nem messze a jellegzetes házaktól, a mai Holub József utca környékére tervezték az új klinikát (erről árulkodik, hogy 1955-ben Új kórház utcának hívták a szakaszt), ám a Külsőkórházat végül a pózvai városrészben építették fel. Az évtizedek folyamán többször változtak az utcanevek Páterdombon: a Juhász Gyula utca egy szakaszát 1928-ban – érthetően – Vasút utcának nevezték, a Radnóti utcára 1937-ben még Csáktornyai utcaként hivatkoztak. Míg a Báthori István utca 1963-ra épült ki teljes egészében, addig a Baross Gábor utca beépülése csak az 1960-as évek végén kezdődött el. A nyugalmas, gyönyörű tájképekben nem szűkölködő körzet egyik látványossága volt a vasútállomás mögött, a Juhász Gyula utcában évekig működő Zalai Fazekasház (Czúgh Dezső fazekas, mint népművész 1979-től dolgozott ott gyermekeivel, önálló kiállítóterme is volt – 1995-ben hunyt el), ám idővel a kézművesek új otthonra leltek a Gébárti-tó partján…