A vár és a városerődítés a források tükrében

Vándor László: A vár és a városerődítés a források tükrében
Megjelent Végvárból megyeszékhely. Tanulmányok Zalaegerszeg történetéből (Szerk.: Molnár András, 2006.) című kötetben, Vándor László: Újabb adatok az egerszegi várról és a városról a legutóbbi régészeti kutatások alapján című tanulmányának egyik fejezeteként

Összefoglaló
Az első konkrét adat Egerszeg megerősítéséről I. Ferdinánd 1546-ban kelt rendelkezése (a veszprémi káptalan ide történő áthelyezése). A felépült egerszegi vár első leltárát 1568-ból ismerjük, ám az 1587. évi leltárban olvashatunk először a vár épületeiről. Az egerszegi vár szerepe Kanizsa 1600-as eleste után erősödött meg, s rövid időn belül az új végvári lánc legfontosabb tagjává vált. A 17. század közepén Egerszeg három részből állt: a várból, az ahhoz tartozó hóstátból (ahol elsősorban a katonák laktak), valamint a hódolt kerítetlen városból. A vár 1664-ben ostrom nélkül került török kézre, majd a vasvári békét követően (szintén 1664) követően ismét hadiesemények nélkül került vissza magyar kézre.

A vár északkeleti bástyájának fotója a 2002. évi feltáráson – fotó: Göcseji Múzeum

A mohácsi vészt követő belháborúk időszakában a gersei Pethők csináltak egy rövid időre erődítményt az egerszegi templomból, ez azonban csak ideiglenes állapot volt, mert az 1554-es canonica visitatio-ban már szó sem esik róla. Az első konkrét adat a város megerősítéséről I. Ferdinánd 1546-ban kelt rendelkezése, aki azért teszi ezt az intézkedést, hogy ide helyezhesse a veszélyeztetett veszprémi káptalant. Bizonyosan ez az időszak az, amikor a mezőváros északi felében a templom közelében a püspök udvarházát is fallal és árokkal veszik körül. Ez a tulajdonképpeni egerszegi vár, amelynek részletesebb megismerésére egészen 1568-ig kell várnunk; ebből az évből ismerjük a vár első leltárát. Ennél kissé részletesebb az 1572. évi inventárium, számunkra azonban az 1587. évi leltár az első igazán fontos forrás, hiszen itt találkozunk először a vár épületeivel. Megtudhatjuk belőle, hogy a várnak kettős kapuja van, és a kapu felett is találhat helyiség. Megismerjük a négy sarokbástyát, úgymint a Külső kapu fölötti bástyát, a Nap enyészetről való felső bástyát, a Szenes bástyát, a Porkoláb bástyát, valamint a vár egyetlen jelentősebb épületét, a püspöki kúriát, a kastélyt. Érdekes információt adnak a kúria épületére vonatkozó megnevezések, úgymint „Hymes Zoba”, „Az Úr Zeness háza”, a „Palota”, a „Zámtartó szoba”, „Karai Benedek szobája”, sb.

Az 1597. február 3-ai leltár szerint is kettős kapuja van a várnak, hiszen az első kapu és „Az kapu keózetth” (között) szerepel. A kapu feletti helyiséget itt is megemlítik. A bástyák közül három van megnevezve: Porkoláb Szenes és Konyha felett való bástya. A kastély helyiségei kissé más elnevezésekkel itt is előfordulnak. Számos pince mellett szó esik a konyháról, és egy kútról az udvaron.

1601 decemberében Kondoray György udvarbíró összeállította az egerszegi vár, város és tartozékai urbáriumát. Ennek a várra vonatkozó része az előzőekkel jórészt összecseng, azonban kevésbé részletes. A bástyák közül pl. csak a Szenes nevűt említi.

Az egerszegi vár életében Kanizsa 1600 őszén történt török kézre kerülése hozta a legjelentősebb változást. A mélyen a külső végvári lánc mögött elhelyezkedő erődítményből hirtelen fontos vár lett, s rövid időn beül az új végvári lánc legfontosabb tagja.

Bizonyosra vehetjük az 1600 utáni jelentős építkezéseket, annak ellenére, hogy ennek forrásanyagát még nem ismerjük. 1601-ben a király elrendelte a zalai várak, köztük Egerszeg erősítését.

Valószínűleg ezek az 1601 után épített palánkbástyák kerültek igen rossz állapotba, az 1640-es évek végére, illetve az 1650-es évek elejére. Kerpachich István egerszegi várkapitány levelezéséből tudjuk, hogy 1647 októberében az egyik elöregedett bástyát lebontatta és újjáépíttette. 1649 szeptemberében egy másik bástya omlott le, majd egy esztendővel később a híd előtti Öreg Bástya jutott ugyanerre a sorsra. 1652 márciusában ismét újabb bástya dőlt le, melyről a kapitány azt írja, hogy ez akkor épült, amikor „…Egerszeget kezdették praesediumnak építeni….”. E levelek közlője, Kelenik József írja, hogy ez már a negyedik bástya, hivatkozva a kapitány erről szóló levelére. Kerpachich levelezése is megerősít bennünket a vár négysarokbástyás elrendezésében, s abban, hogy ezek palánkbástyák voltak.

A vár északkeleti bástyájának felmérési rajza a 2002. évi feltáráson – forrás: Göcseji Múzeum

Kelenik úgy véli a kapitány levelezéséből, hogy a város három részből állt ekkor: a várból, az ahhoz tartozó hostátból, ahol elsősorban a katonák laktak, és a hódolt kerítetlen városból. Úgy véli, hogy ekkor, a 17. század közepén a hostát is kerítetlen volt, 1651-ben ugyanis Kerpachich kapitány arról ír, hogy az újonnan érkezett német parancsnokkal folytatott beszélgetés döbbentette rá, hogy a vártól nem messze fekvő templomot be kellene keríteni.

1653 januárjában kezdte el a vár melletti hostát bekerítését. 1655-ben az árkon túli külső hostátról esik szó: „A külső hostátban az árkon kívül…”. 1656 decemberében a belső hostát sorompójának megnyitásáról olvashatunk. Az 1657. szeptember 7-én támadt tűzvészben elégett mind a hostát, mind az azt övező palánk. Az újjáépítés télen is folyt.

Ebben az időben (1638-ban) 350 főben határozták meg a vár létszámát. Az 1652-es hivatalos kimutatás szerint a tisztek mellett 3 tüzér, 15 német és 326 magyar, azaz összesen 347 katona szolgált itt.

Az egerszegi vár alig több mint egy évtizeddel ezután, 1664-ben török kézre került. Kanizsa felmentése, majd Új-Zrínyivár bevétele után a nagyvezér serege északnak fordult, és a kisebb zalai várak többsége, így Egerszeg vára is ostrom nélkül lett a töröké. A vasvári békét követően ismét hadiesemények nélkül került vissza magyar kézre. A várat elhagyó katonák azonban felgyújtották az erődítményeket, ezért azokat újjá kellett építeni.

1665-ből ismerjük az egyetlen léptékkel ellátott, dél-észak tájolású alaprajzot. Felirata szerint „Egerszeg, ahogyan 1665-ben újra felépítették”. A szerző nélküli színezett tollrajzot többen J. Holst ezredeshez kapcsolják. A szabálytalan téglalap alakú vár palánkfalain északon két kerek, délen két ó-olasz típusú bástya található. A várnak egyetlen kapuja van, ez déli irányban Kanizsa felé néz, közel a délkeleti bástyához. A rajz alapján az erődítményt övező falak egyetlen szilárd anyagból készült része volt a kapuépítmény, és itt, a kapu-szorosban jól létszik a forrásokban emlegetett külső és belső kapu. A várfalakon belül az ezredes egyetlen épületet sem ábrázol. A rajz léptéke 50 rajnai „Rutten” (mérővessző), vagy 100 bécsi „Clafter” (öl).

A várat vizesárok veszi körül, melyet az északnyugati sarok közelében beléfolyó Vizsla-patak táplál. A vizesárok külső partján sáncot jeleznek, mely dél felől sokkal szélesebb, mint a többi oldalon. A vártól északkeletre a Zala folyó ága vagy holtága tekereg, a külső környezetből ezen kívül semmit sem ábrázolnak.

Egerszeg egyetlen 17. századi, szerző és évszám nélküli városábrázolását a legújabb publikációja szintén 1665-ből származtatja. Ez véleményünk szerint nem ebből az évből származik, hiszen ekkor a hiteles alaprajz szerint a várost övező falakat még nem építették újjá. A színezett tusrajz bizonyosan nem a helyszínen készült, bár rajzfotója sok információval rendelkezett, pl. tudta, hogy a templom a városfalon kívül, attól délkeletre van. Ismerte az 1665-ös alaprajzot is, és az ezen ábrázolt védelmi rendszert a városfalakra vetítette. A déli oldalon a két olaszbástya és a kaputorony, míg az északi oldalon az íves kaputorony látható. Az erődített város, a hostát kicsiny, a kerítetlen várost a rajzoló a vártól nyugatra ábrázolja. A tulajdonképpeni várnak csak az elhelyezkedése hiteles többé-kevésbé, védműveinek alakját az előzőekben elmondottak alapján egyelőre nem tudjuk elfogadni.

Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy 1997 őszéig az ábrázolások, illetve néhány kisebb régészeti kutatás alapján sikerült a 16-17. századi várat és az erődített várost topográfiailag elég nagy bizonyossággal meghatározni. Mindeddig azonban a vár déli árkának belső vonala volt az egyetlen fix pont.  

A Végvárból megyeszékhely című kötet elolvasható teljes egészében IDE KATTINTVA!