ZALAEGERSZEGTURIZMUS.HU

Látnivalók

Horhosok útja – Túraútvonalak

Természet és épített környezet békés együttesének, harmóniájának lehetünk szemtanúi, amennyiben arra vállalkozunk, hogy bejárjuk – akár gyalog, akár biciklivel – a Horhosok útja elnevezésű túraútvonalak bármelyikét: utunk gyönyörű környezetben, dombhátakon, szőlőskertek mentén, erdős horhosokon keresztül vezet.

A csácsi városkaputól kiindulva szinte a teljes város a lábunk alatt hever. Délnyugati irányba nézve, a TV-torony környékén a bazitai dombok zárják a kilátást, ám – ha szerencsénk van – akár az Alpokig is elláthatunk. A henyei kápolnadombról észak felé nyílik ki a táj a szemnek: jó időben a Tátika csúcsát, a Kab-hegyet, a Somlót, a Ság-hegyet és az Írott-kő bércét is felfedezhetjük a távolban.

A téli napsütésben is érdemes nekivágni a túraútvonalaknak, hisz’ a fák lombjai nem takarják el a kilátást, így Zalaegerszeg épített környezete „meztelenségében” is megmutatja magát…

 

A három túraútvonalból álló hálózatot Zalaegerszeg Megyei Jogú Város Önkormányzata hozta létre, az útvonalak kiindulópontja minden esetben az Izsák Imre Általános Iskola előtti túraindító térkép (Zalaegerszeg, Szivárvány tér 1-3.)

Zöld útvonal: a legrövidebb – mindössze nyolc kilométer hosszú – út, mely érinti a városrész legismertebb nevezetességeit: a Csácsi-hegyi és a Henye-hegyi kápolnákat, a Vari-kutat, az Állatsimogatót, valamint a peremkerület római katolikus, Szent Sebestyénnek keresztelt templomát. Kezdő túrázóknak kifejezetten ajánlott, hisz’ mindössze két és fél óra alatt bejárható ez az útvonal.

Kék útvonal: az előzőnél bővebb, 13,9 kilométer hosszú szakasz, mely érinti a dombok következő hármasát: Csortán, Pipa hegy, Hosszúhegy. Tapasztalt túrázók számára ajánljuk, mivel megtételéhez négy órát kell szánniuk. 

Piros útvonal: a leghosszabb túraútvonal a maga 23,1 kilométerével, mely érinti Pethőhenyét, ahol felkereshető a Makovecz Imre tervei alapján épült Szent István templom is. A piros szakasz elhalad a Kisfaludi-hegy közelében található, Csurgó kútként is ismert Mária-forrás mellett. Utóbbi környéke tavasszal, a medvehagyma kikeltével hosszú idő óta kedvelt kirándulóhelynek számít – nem csak a gasztronómia élvezői körében. Gyakorlott túrázók kb. hét óra alatt teljesíteni tudják a szakaszt.

Az eligazodást kihelyezett útbaigazító táblák segítik az útvonalak mentén. Az érdekességek bemutatásáról hét nagy tábla gondoskodik, melyeket tanulmányozva a turista bővebb információhoz juthat a Csácsi-hegyi kápolnáról, a Henye-hegyi imaházról, a Kisfaludi-vár legendájáról, a medvehagymáról, a Zala árteréről, a zalai erdők növény- és állatvilágáról.

ÁVH Áldozatainak Emlékhelye

A szélsőséges időjárás technikai zavart okozott a Mártírok úti épület alagsorában. A termek kiszáradására és a fertőtlenítésére muszáj hagyni néhány hetet. Ezért a Kommunizmus Áldozatainak Emlékhelye előreláthatólag 2018. szeptember hónapban nem látogatható. A kellemetlenségért szíves elnézésüket kérjük.

Zalaegerszeg város önkormányzatának, a POFOSZ Zala Megyei Szervezetének és az ’56-os Hagyományőrző Egyesületnek összefogásával, valamint a Göcseji Múzeum szakmai közreműködésével valósult meg egy régi vágy: emlékmúzeumot állítottak a kommunizmus áldozatainak.

A helyszín az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) egykori, Mártírok úti épülete, mely az 1948-as államosítás után vált az ÁVH zalaegerszegi székházává. 

Az emlékhelyet eredeti környezetben berendezve mintegy nyolcvan négyzetméteren alakították ki enteriőrökkel és szakmai anyagokkal gazdagítva.

A földszinti stílusosan berendezett portásfülke és az ügyeletes tiszt szobáján keresztül juthat le a látogató a megfelelő „ellenőrzést” követően a pinceszintre.

Az alagsorban vasággyal berendezett zárkát, egy közösségi teret, ahol kivetítőn dokumentumfilm mutatja be az ÁVH brutalitását és borzalmait és tablókkal dekorált emlékszobát alakítottak ki, melyek felidézik a korszak diktatórikus eseményeit és három érintett személy megpróbáltatásait. Ha Hári Margit, Borsos Károly és Hegedűs Ferenc fotója elé áll a látogató, egy modern technika – a hangzuhany – segítségével hallhatja is a visszaemlékezéseiket. A negyedik helyiség a kínzó- és vallatóterem. Ennek kialakítása tükrözi funkcióját: cement padlóban vércsatorna, korabeli írógép, sámli, gumislag, lavórban ázó kenderkötél és ott a helyszínen egy megrendítő hangeffekt: néhány érintett visszaemlékezése alapján írt kegyetlen vallatás mondatai hallatszanak.

 

A múzeum minden kedden délután óránként látogatható: 14.00, 15.00, 16.00 órakor

Továbbá a történelmi jeles napokon is lehetőség van a kiállítás látogatására: február 25., március 15., augusztus 23., október 23., november 25.

Az emlékhelyet csoportosan a Göcseji Múzeum munkatársaival előre egyeztetett időpontban is meg lehet tekinteni.

Szentháromság-szobor

A Szentháromság-szobor a híres keszthelyi kőfaragó mester, Zitterbarth József műhelyében készült 1810-ben (újabb kutatások szerint egy évvel korábban), súlyos darabjait Zalabéren át szekéren szállították Zalaegerszegre. Pénzügyi fedezetét a városi céhek biztosították, s ebből oroszlánrészt vállaltak a zalaegerszegi csizmadiák.

A Szentháromság-szobor az idők folyamán hol itt, hol ott őrizte a plébániatemplomot. Eredeti helyéről 1937-ben került át a templom és a plébánia között kialakított kertbe, ezt követően pedig 1976-ban költöztették a templom sarkába a templomkertet átvágó 76-os főút építése miatt. A szobor gondos restaurálást követően, 2006 őszén került jelenlegi helyére, a plébániatemplom főbejárata előtt kialakított Mindszenty térre.

A lelki töltekezést szolgáló Szentháromság szoborkompozíció talapzatát Szent István, Szent Imre, Szent Péter és Szent Pál apostol, Szűz Mária, valamint bőségszarut tartó angyalok alakja díszíti.

Fehérképi Madonna, avagy a Piéta-szobor

A templom barokk építésű belső terének műkincsei közül kiemelkedik a kalandos történetű Piéta-szobor. A Fehérképi Madonnaként is ismert alkotás Zalaegerszeg legrégebbi barokk szobra, melyet festett volta ellenére kereszteltek el – nevét valószínűleg tartóoszlopának fehér színe miatt kapta.

A mai Csány tér környékén állították fel feltehetően 1784-ben, s miatta hívták a mai Kossuth Lajos utcát akkoriban Fehérkép utcának. A szobrot a XX. század első évtizedében helyezték át a templomkert kerítésébe, ahonnét az 1930-as években került a templom Szent István-oltárára.

Alsójánkahegy története

Két magaslat, a Páterdomb és a Jánkahegy között találjuk Alsójánkát. A városrészben a két sarokpontot a neoromán stílusú (ma már jórészt vakolatdíszeit vesztett) vasútállomás, valamint a Mindszenty József által alapított egykori Notre Dame-zárda (ma általános iskola, gimnázium és kollégium) jelenti.

A XX. század elején beépült körzetben közel százéves útszakaszokat is találunk: a Mátyás király utca 1927, míg az Árpád utca 1928 óta viseli a nevét. A folyamatos fejlődésről tanúskodik, hogy 1957 óta jelzik a térképeken a Bartók Béla, valamint az onnan kiinduló és visszakanyarodó Móricz Zsigmond utcákat. A történelmi változások a dombos negyedet is érintették: a II. világháború előtt a Dobó Katalin utca Festetics György nevét, a József Attila utca IV. Károlyét, míg a Bem József utca Eszterházy Pál grófét viselte. Miközben belefeledkezünk Alsójánkahegy múltjába, rájövünk, hogy a városrész rejtélyekben sem szűkölködik…

Nő mandulaággal

Sokat látott területünk a vasútállomással szemben kialakított Bajcsy-Zsilinszky tér. Volt idő, amikor gróf Tisza István térnek hívták, volt térkép, melyen Csány László térként szerepelt (azt tervezték, hogy itt állítják fel a neves politikus szobrát) – 1946 óta viseli Bajcsy-Zsilinszky Endre nevét.

A tér szemtanúja volt a II. világháború tragédiával terhes végnapjainak, 1956 októberében itt döntötték le a Felszabadulási emlékművet, Mikus Sándor alkotását. Ugyan a domborművet a következő év tavaszán újra felállították, mondanivalójában és címében is változott az idők folyamán; ma már a következőképpen hivatkozunk rá: Nő mandulaággal.

Csirkekeltető

A XX. század második felében sokan hallottak a Május 1. liget mellett felépült „csirkekeltetőről”. A hivatalos szervek úgy tájékoztatták a lakosságot, hogy csirkék keltetésére és nevelésére alkalmas üzemet húztak fel, ám a városi pletykák szerint a név fedősztorit takart és ennek megfelelően katonák titkos bázisának helyszínéül szolgált.

Ha hihetünk a világhálón keringő „memoároknak”, akkor azt mondhatjuk, hogy a szóbeszédek nem voltak alaptalanok. A katonai objektum 1949-50-ben épült: a kocka alakú épület betonfala két méter vastag volt, saját áramellátással rendelkezett és külön kommunikációs rendszerrel bírt. Kívülről átlagos háznak tűnt, valós ablakai sohasem voltak. A bunkert 1996-ban vonták ki a védett vezetési pontok rendszeréből.

Az egykori hősök tornya

„A földön a legnagyobb hit az erő és az akarat. E kettőt hirdesse az egerszegi Revíziós torony: Nagymagyarországba veteti hitünket és Nagymagyarország megteremtésére irányuló töretlen akaratunkat.” Herczeg Ferenc szavai ezek, melyeket az író 1935-ben mondott az úgynevezett hősök tornya avatásakor.

Az építményt (tervező: Antal Dezső építész) a nemesnépi harangláb mintájára állították fel a Mátyás király és a Tomori Pál (akkor: Kemény Zsigmond) utcák találkozásánál. A magyar népies erő jelképének gondolt emléket elnyűtte az idő, az 1950-es évek elején végleg eltűnt Alsójánkáról.

Mária szobor

Mária szobrát, Hadnagy György 2002-es alkotását az egy évvel korábban épített millenniumi emlékparkban avatták fel Zalabesenyő szívében.

Szent Anna templom

Zalabesenyő Egerszeg egyetlen olyan településrésze, amely kettő templomot is emelt az ezredév alatt. A temetőkápolnának „becézett” Alexandriai Szent Katalin templom a XIII. század közepén épült. A településrész másik istenházát, a Szent Annáról elkeresztelt templomot 2011-ben szentelték.

Alexandriai Szent Katalin templom

Ha kisétálunk a XIII. század közepén épült Alexandriai Szent Katalin templom temetőkertjébe, jusson eszünkbe, hogy Zalaegerszeg valószínű legkorábbi, ma is használatban levő sírkertjében járunk.

A kicsiny, késő román kori „imolácska” (ahogy Rómer Flóris, a magyar régészet egyik megalapozója nevezte a mintaszerű templomocskát) az idők folyamán egyre-másra fogadta az imádságokat és az óhatatlan enyészetet – ne csodálkozzunk hát, hogy 1690-ben a következővel illették: „puszta, félig romos”. 1717 körül felújították, ám 1748-ban ismét rossz állapotúnak találtatott; XIII. századi déli bejáratának kerete az 1978. évi renováláskor került napvilágra.

A csúcsos bádogsisakú, négyszögletes harangtornyot 1780 után építették, 1860 körül pedig klasszicista külsőt kapott. A temetőkápolnának „becézett” templomot legutóbb 2016 őszén újították fel, így ismét régi fényében tündököl Besenyő dombján, vigyázó tekintetét a közigazgatásilag hozzá tartozó Aranyoslapi-forrásra veti.

A zalabesenyői Skublics család

A Skublics família nagy hatással volt Zalabesenyő fejlődésére. A családból a leghíresebb Skublics Imre (1771-1830) volt, aki két ízben is országgyűlési követe volt a vármegyének, melynek felajánlotta könyvtárát. Az 1954 kötetből álló, 790 művet tartalmazó bibliotéka, a számára építtetett háromosztatú könyvszekrénnyel egyetemben a Magyar Nemzeti Levéltár Zala Megyei Levéltárában a mai napig látható.

A leggazdagabb családi levéltár is a Skublicsokhoz köthető: a hagyaték mennyisége 3,64 folyóméternyi anyagot tesz ki, melynek egy részét 1973-ban adta át a somogyi levéltár a zalai intézmény számára. Ma már csak a helyi temetőben és az ottani templomban látható sírkövek emlékeztetnek a nemesi famíliára, hisz’ a család két régi pompás kastélya a háború áldozata lett. Volt idő, amikor három kastélya is volt a településnek, mára egy sem maradt belőlük.

Zalabesenyő története

Zalabesenyőt felkeresve egy csendes, szép panorámájú „falucskába” érkezünk. Sem a lakosok kedvessége, sem a házakból áradó nyugalom nem árulkodik arról, hogy az egerszegi peremkerület az elmúlt évszázadok során többször is a pusztulás szélére került.

A falu neve a besenyők egykori jelenlétére utal, akiket a XI. században telepítettek ide. Ám mégsem ők, az Árpád-kori katonák voltak a falu „honalapítói”, hiszen a Besenyőhöz tartozó Alsó-réten feltárt leletek (pattintott kovaszilánk, római kerámia) arról tanúskodnak, hogy már az ős- és ókorban is lakott területnek számított. Beseneu – így szerepel abban az 1326-os oklevélben, melyben először megemlítik. A következő fontos évszám 1381, amikor is egy határjárás során részletesen rögzítették Egerszeg és Besenyő határát – ez a határ majd’ hatszáz évig változatlan maradt, egészen Zalabesenyő Zalaegerszeghez történő csatolásáig (1958).

A XIV. században helyi nemesek birtokolták a falut, melynek két évszázaddal később rengeteg kárt okoztak a portyázó törökök: támadásaikat a település olyannyira megsínylette, hogy szinte teljesen elpusztult. A XVIII. század közepétől a Skublics család határozta meg az életét egészen 1908-ig (a település neve ebben az évben Zalabesenyő lett). Besenyő tájképéhez ugyanúgy hozzátartozik az olajfinomító, mint Besenyő valamikor lakott szőlőterülete, az Öreghegy is, ahol 2003 óta várja a hívőket a Szent Péter-Pál kápolna.

Katonai léghajó Zala-Egerszegen

A Mikszáth Kálmán szerkesztésében megjelent fővárosi újság, az Országos Hírlap 1898. szeptember 6-ai lapszámában arról tudósítottak, miszerint az Erzsébethegyre vezető út mellett katonai léghajó szállt le, amely egyenesen Bécsből érkezett.

Szenterzsébethegyi szelídgesztenyefa

A Város Fája; „az öreg matuzsálem”; a fa, amelyet hét ember tud körbeölelni – a hangzatos jelzők Zalaegerszeg legjelentősebb természeti értékére, a szenterzsébethegyi kápolna közelében lévő szelídgesztenyefára utalnak. Az adatok impozánsak: 1550-1560 körül ültethették (vagyis több mint 450 éves), törzsvastagsága közel 7 méter, magassága pedig 13 méter.

Jóval nagyobb volt ennél, ám 1978-ban villámcsapás miatt több koronaága leszakadt. A Zalában őshonosnak számító fa ma magántulajdonban lévő területen áll, az önkormányzat emléktáblát helyezett el a közelében, egyúttal jelezve, hogy a szelídgesztenyét tanúfaként korlátlan ideig kívánják megőrizni.

A szenterzsébethegyi gesztenyefa hírnevét legendák is táplálják: egyes mondák szerint maga Mátyás király is megpihent a tövében, más hiedelem szerint évente 300 kilogramm gesztenye termett rajta.

Fotó: Nyakas József

Árpád-házi Szent Erzsébet kápolna

Az „örzsehegyi” domb kiugró peremén találjuk a kívül-belül felújított Árpád-házi Szent Erzsébet kápolnát. Keletkezéséről kevés információ áll rendelkezésre, valamikor az 1880-as években épült. Az újabb kutatások bizonyítják: a kápolnát megelőzően fából készült, egyharangos templomocska állott – ennek építési ideje az 1720-as évekre tehető.

Bejárata felett, a toronyban két harang is imádkozásra invitálja a hívőket: a kisebb 60, a nagyobb 120 kilogrammot nyom. Miután a régi oltárképet egy betörés alkalmával ellopták, új Szent Erzsébet festmény készült a kápolnába, melynek egykori mellékoltáránál Péter és Pál apostolokat ábrázoló kép késztet bennünket elmélyedésre.

Szenterzsébethegy története

A zalai táj szívében, Göcsej szélén – két szelíd dombháton – találjuk Szenterzsébethegyet, mely 1969 óta része Zalaegerszeg életének. A gyönyörű panorámával bíró településrészen kedvelt turistaútvonal vezet végig, s miközben szőlők, gyümölcsösök között sétálunk, kirajzolódik előttünk a Kőszegi-hegység és az Alpok körvonala is.

Sokunk kedvelt „Örzsehegyét” 1372-ben említik először egy határjárás alkalmával, ám egyes kutatások arra utalnak, hogy a falu már az Árpád-korban létezett. Ez a vélhetően templomos település valószínűleg elpusztult a XVI. század végén, később régi helyétől keletebbre települt újra.

Öreghegy és Újhegy alkotják Szenterzsébethegyet, melyet jelentős bortermelő településként tartottak nyilván a XIX. században (érdekesség, hogy a Göcseji Falumúzeum szenterzsébethegyi kamrája az újhegyi oldalról került a skanzenba). A ma közösségi házként működő, egykori iskola falán 2012 óta tábla emlékezik Mindszenty József apátplébánosra, aki sokat tett az intézmény alapításáért és felépítéséért (az iskola falán találjuk még az I. és II. világháborús emlékművet is). Nevezetes még az 1843-ban épített, s legutóbb 2006-ban megújult harangláb a gyönyörű nevű Virágszer utcában.

Hősi katonai temető

2016 nyarára az olasz nagykövetség segítségével újították fel az I. világháborús olasz hősi temetőt. Az 1927-ben épített, szépen parkosított sírkertben 1656 katona lelt végső nyugalomra: a műkő keresztek alatt olaszok, az emlékművek alatt más nemzetek fiai nyugszanak (egyebek mellett zsidó sírok is találhatók itt). Az 1930-as években sűrűn látogatott kegyeleti hely volt a város lakói számára, akik ott a saját halottaikról is megemlékezhettek.

Az egykori tüdőszanatórium

A Külsőkórház területét egykoron Drótfalunak vagy Magyar Szibériának nevezeték azok a fogvatartottak, akik hónapokig, évekig sínylődtek a rossz emlékű internálótáborban, melyet 1915-ben építettek Pózva határában egy erdei fennsíkon, a honvédhuszárok egykori gyakorlóterén.

A vérzivataros évek alatt eleinte orosz katonák kerültek a táborba, később szerbek, románok és olaszok is – a közelben kiépített hadifogolytemető a fogvatartottak emlékét őrzi. 1919-től 1924 végéig politikai üldözöttek kerültek az internálótáborba, melynek helyén tüdőszanatórium működött tovább. Az egykori tábor utolsó barakkját az 1960-as években lebontották.

Pózva története

2017-ben ünnepeljük Zalaegerszeg első írásos említésének 770. évfordulóját. A városhoz 1963-ban csatolt településrész, Pózva is hasonló „kort” ért meg, hiszen 1272 óta fordul elő különböző feljegyzésekben: a „Pozuba” alakból lett a „Pozba”, 1513-tól „Pozwa” néven írták a községet.

1576-ig lakott helyként tartották számon, amikor is a török felégette, igaz, nem néptelenedett el. A XVII. században, valamint a XVIII. század elején pusztaként jegyezték Pózvát, mígnem a XVIII. század közepén újjátelepült – ekkor már a Festeticsek birtokában volt.

Történetében mindig is fontos szerepet játszott az erdő: a pózvai rengetegről már egy 1598-as dokumentumban írnak (ebben Egerszeg lakóit a fakivágástól tiltják), 1785-ben erdőségek között megbújó kicsiny falucskaként festik le a községet. A pózvai erdő volt a mai Zalaegerszeg területén az első erdő, ahol a munkálatokat szakember irányította. Az egykori rengetegből már csak a Felsőerdő maradt meg (a Külsőkórházhoz vezető utat 1974 óta nevezik Felsőerdő utcának).

Pózva mellett a kavicsbányászat következtében 112 apró tavacskából álló, gazdag madárvilággal rendelkező tórendszer is kialakult.

Németh János, a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas zalaegerszegi szobrász, keramikus domborművét 2006 óta találjuk a pózvai gyógyszertár falán (az alkotás eredetileg a megyei kórház főbejárati csarnokát díszítette). A keramikusművész számos alkotása díszíti Zalaegerszeg utcáit és épületeit.

Az olajipari múzeum páterdombi gyűjteményei

Akkor mondhatjuk teljes szívből, hogy igazán megismertük a Magyar Olaj- és Gázipari Múzeumot, ha a Falumúzeum melletti kiállításokat követően végigtanulmányozzuk az intézmény Wlassics Gyula utcai gazdag gyűjteményét is. A páterdombi „szekcióban” az az érzésünk támad, hogy több szempontból is a legek múzeumába érkeztünk.

Kérésre bemutatják a múzeum birtokában lévő kincseket. Ugyan rengeteg minikönyve van az intézménynek, a legkülönlegesebb mégis a Japánból származó relikvia, amely három darab 2 x 2 x1 mm (!) méretű, 16 oldalas könyvecskét tartalmaz – a barna, kék és piros borítójú példányok számítanak a világ legkisebb könyveinek. Figyelemreméltó a Várak című, metszetek reprodukcióit tartalmazó apróság, melyből mindössze tíz darab készült hazánkban.

A Wlassics Gyula utcai irodaházban tárolják Magyarország legrégebbi bányászzászlóját (az 1759-es keltezésű ereklye valószínűleg Nagybánya környékéről származik). Itt nézhetjük meg Dr. Papp Simon geológus, egyetemi tanár emlékszobáját – az akadémikust a magyarországi nagyipari méretű szénhidrogén-bányászat megteremtőjeként is tisztelhetjük. Ugyanitt látogatható a Zsigmondy Vilmos-emlékszoba is, mely a Zsigmondy família és a hazai vízbányászat kapcsolatát mutatja be. A kutatóknak érdemes tudni, hogy Zala megye legnagyobb állományú szakkönyvtárát is itt találják. És ha legek, akkor folytassuk a sort: 600 féle bányász söröskorsó, 1600 érmeplakett is „megbújik” az épületben, az ország legtöbb Szent Borbálát ábrázoló gyűjteményével egyetemben.

A további legekről az 1969-ben megnyitott múzeumi kiállítások regélnek a Falumúzeum utcában…

Páterdomb története

Zalaegerszegen az egyre szaporodó terek és utcák a XIX. század második felétől új neveket kaptak – némelyiket a tulajdonosáról nevezték el, így Páterdombot is, hiszen itt voltak a katolikus egyházi birtokok, a püspök uradalmi földjei (a páter szó jelentése: katolikus pap, atya). A városrész lassan formálódott, majd’ egy évszázadba telt, míg mai alakját elnyerte.

Egyik legrégebbi utcája 1903-tól viseli Kinizsi Pál nevét, bár a kezdetekkor még nem épült ki ma ismert, teljes hosszúságában. A XIX-XX. század fordulójának lakosai mezőket láttak a Bíró Márton utcától keletre. 1928 óta láthatjuk térképeken a – teljes egészében a két világháború között kiépült – Farkas Dávid utcát; a névadó sokat tett a településért, hiszen a páterdombi és a zalaegerszegi határban lévő összes ingatlanát a szegénysorú tanulók segélyezésére adományozta. 1943-ban avatták fel Páterdombon a nevezetes ONCSA-házakat.

Nem messze a jellegzetes házaktól, a mai Holub József utca környékére tervezték az új klinikát (erről árulkodik, hogy 1955-ben Új kórház utcának hívták a szakaszt), ám a Külsőkórházat végül a pózvai városrészben építették fel. Az évtizedek folyamán többször változtak az utcanevek Páterdombon: a Juhász Gyula utca egy szakaszát 1928-ban – érthetően – Vasút utcának nevezték, a Radnóti utcára 1937-ben még Csáktornyai utcaként hivatkoztak. Míg a Báthori István utca 1963-ra épült ki teljes egészében, addig a Baross Gábor utca beépülése csak az 1960-as évek végén kezdődött el. A nyugalmas, gyönyörű tájképekben nem szűkölködő körzet egyik látványossága volt a vasútállomás mögött, a Juhász Gyula utcában évekig működő Zalai Fazekasház (Czúgh Dezső fazekas, mint népművész 1979-től dolgozott ott gyermekeivel, önálló kiállítóterme is volt – 1995-ben hunyt el), ám idővel a kézművesek új otthonra leltek a Gébárti-tó partján…

Ola története

Ola neve 1236-ban tűnik fel először a forrásainkban, ám a település már réges-régen lakott volt, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy 1955 körül az egykori laktanya udvarán egy késő avar kori övgarnitúra került elő (ez a Göcseji Múzeum birtokába került).

1526 környékén a Zala folyó mocsaras területei miatt Olába csak töltésen keresztül lehetett közlekedni. A falu és Zalaegerszeg a XIX. század végére már teljesen összeépült, ám a határok találkozásán túl gazdasági érdekek is fűződtek ahhoz, hogy Olát a városhoz csatolják. Egerszeg ugyanis szerette volna adózó polgárai számát növelni, ehhez pedig szüksége volt a településre, hisz a borkimérés (Ola házankénti kocsmáltatási joggal bírt), továbbá a heti épületfavásár haszna mellett még a huszárlaktanya lovassága is itt költekezett. Olát végül 1887-ben csatolták Zalaegerszeghez (a mai városrészek közül elsőként), a rendezett tanácsú város első polgármestere, Kovács Károly vezetése idején.

Szent Anna kápolna

Ola saját temetővel és kápolnával rendelkezett. A Szent Anna kápolna 1755 körül épült, eleinte a város német varga céhe (ők állították a kápolna előtti kőkeresztet), később pedig az ipartestület tartotta fenn. A kicsiny, ovális ablakokkal bíró kápolna 1930-ban villámcsapás miatt kigyulladt, a helyreállítás során a tetejét némileg módosították.

Közvetlen közelében találjuk a 200 évesre becsült, huszonkét méter magas hársfát, melyet szintén roncsolt a több mint nyolcvan évvel ezelőtti villám. A kápolna körüli temetőben megmaradt néhány, a XIX. század elejéről származó, német iparosok emlékét őrző későbarokk sírkő.

Ruhagyári emlékek

Magyarország első ötéves tervének eredményeként avatták fel 1951. december 18-án a zalaegerszegi Ruhagyárat az egykori Átlós (később Lenin) úton, melyet ma Platán sornak hívunk. A könnyűipari nagyüzemmel szemben a dolgozók részére épített lakóház két bejárata felett láthatóak Vörös János 1952-ben elkészült domborművei, melyek nemes egyszerűséggel a következő nevet kapták: Ruhaipar.

A 2003-ban megszűnt Ruhagyár további emléke a Deák Ferenc iskola előkertjében található Ollós nő szobra (1958, Erdey Dezső alkotását Illés Gyula fejezte be), mely 2005-ben került oda a Ruhagyár parkjából.

Herszon lakótelep

A Zalai Építők 1982 januári lapszáma egész oldalas összeállításban foglalkozott Landorhegy születésével. A városnegyed bázisát képező Landorhegyi út 1963-ban kapta nevét, e kampó formájú szakasz köré építették ki az utcákat. Maga a lakásépítés az 1970-es években zajlott a legnagyobb ütemben a körzetben.

Landorhegyről sokaknak a „Herszon” jut az eszükbe: a Herszon lakótelep tábláját 1967. július 22-én avatták fel. Herszon és Zalaegerszeg az 1970-es években teremtett kapcsolatot egymással, ennek jegyében a mai Landorhegyi lakótelep 1989-ig a Herszon lakótelep nevet viselte.
(Herszon ukrán kikötőváros a Krímtől északnyugatra, a Dnyeper torkolatánál, fontos kikötője a Fekete-tengernek és a Dnyeper folyónak. Herszon városán kívül Zalaegerszeg további tizenhárom külföldi településsel tart fenn testvérvárosi kapcsolatot.)

Petőfi Landorhegyen

Zalaegerszeg a II. világháborút követően Magyarország egyik legnagyobb katonai központja lett az 1949-ben létesített Petőfi Laktanyával.

A 47 hektár területet elfoglaló, egykor népes kaszárnya életére a Magyar Honvédség zalaegerszegi toborzóirodája (Zala megye 12. KATONAI IGAZGATÁSI ÉS ÉRDEKVÉDELMI IRODA), az előtte felállított emlékkő, valamint a számviteli főiskola kertjében található Petőfiszobor utal. Az átalakított és felújított egykori körletekbe az 1971-ben alapított számviteli főiskola pedagógusai és diákjai költöztek be 2000-ben. Nem messze a kampusztól a kaland szerelmesei paintball- és gokartpályákon is tölthetik a szabadidejüket.

„ZALA”-GYAKORLAT
Magyar oldalról nagyrészt zalaegerszegi katonai egységek vettek részt a Varsói Szerződés 1968-as csehszlovákiai intervenciójában. A bevonulás hivatalos fedőneve „Zala”-gyakorlatként híresült el a történelemben. Az akció két halálos áldozatot követelt – többek között az ő emléküket is őrzi a Gasparich úti kő.

Landorhegy története

Zalaegerszeg egyik legnépesebb városrésze, a Landorhegy termőföldből „született”. A XVIII. században nagyrészt erdő volt itt, a területet 1803-ban Landor Hegyi fordulóként jegyezték, 1875-ben pedig már dűlőként szerepelt – így dokumentálták még 1960-ban is.

A landorhegyi lakótelep helyén 1962-ben kukoricás zöldellt, a mai Csiszár-kút környékén még az évtized végén is művelték a földet. A mezők helyén néhány év alatt kisváros méretű központ nőtt ki a földből. Ha rálépünk az idővonalra, elsuhan mellettünk a Ruhagyár és a Petőfi Laktanya emléke.
Ma Landorhegy az egyetemi képzés fellegvára, a számviteli és egészségügyi főiskolák neves intézményeivel. Tekintsük a híres Platán sort a városrész bejáratának, s barangoljunk egyet a kerületben. Megéri, már csak azért is, mert Zalaegerszeg szobrainak jelentős hányada itt található – megbújva az épületek között, a ligetek fái mellett…

ZALAEGERSZEG UTCA BUDAPESTEN
A Kispest utcát városunk viszonzásképpen nevezte el 1974-ben, mivel Budapest kispesti negyedében (a 19. kerületben) utcát neveztek el Zalaegerszegről. A Kispest utca a Landorhegyi és a Madách Imre utcákat köti össze. További érdekesség, hogy Hódmezővásárhelyen teret neveztek el városunkról.

Zalaegerszeg az erdők tekintetében

Ha a napsütéses órák számát vesszük alapul, akkor Zalaegerszeg az ország egyik legszegényebb területének számít – gyakori a felhős időszak, a völgyekben pedig rendszeres a ködképződés. Mindez azonban ideális az erdő növekedéséhez. Ebből a szempontból pedig városunk kedvező helyzetben van: déli és keleti oldalról összefüggő, nagy erdőségek határolják, csupán északon és nyugaton nyitottabb. További előny a túrázók, természetkedvelők számára, hogy parkerdeink viszonylag közel találhatóak a városközponthoz.

Az egykori KISZ-telep

A Köztársaság és Erkel Ferenc utcák között felépült KISZ-telep lakásai úgynevezett KISZ-akcióban (KISZ jelentése: Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség) készültek az 1960-as években.

A Hegyalja és az Átalszegett utcák közötti terület is ekkorra népesült be, itt főleg fiatalok kaptak lakást (az Ifjúság útját például 1968 óta látjuk a térképeken). A fiatalok körzetének titulált telep már nevében is utalt az akkori politikai érára, hiszen a KISZ a Magyar Szocialista Munkáspárt ifjúsági szervezete volt 1957 és 1989 között. A múlt érdekes szelete: a KISZ-lakótelep épületeit eredetileg római számokkal jelölték, az utcák csak később kaptak nevet, így azonban előfordult, hogy a házak átadását követően, még évek múltán is maradtak utcák név nélkül.

Bátran vesszünk el az egykori telep „útvesztőjében”. A házsorok között elő- és hátsó kertek érdekes labirintusa alakult ki, garázsokkal, sufnikkal – mindez sajátos egyvelege a városi és falusi életvitelnek.

Kertváros története

Hosszú út vezetett Zalaegerszeg azon településrészének kialakulásához, melyet ma a következő hangulatos, nyugalmat árasztó szóval illetünk: Kertváros.

Azt a területet, ahol az Átalszegett utca kezdődik, a XIX. század legelején még Háta Szegetti vagy Átó Szegeten dűlőnek hívták. A természet által birtokolt környék sokáig nem is települt be, mígnem az 1950-es és ’60-as évek lakásépítési céljainak megfelelően növekedni kezdett a körzet. Akkoriban a lakótelepeket (mint a településtervezés elengedhetetlen részét) a város külső területein szándékozták kialakítani, nem utolsósorban azért, hogy a tapasztalható lakásínséget a lehető legkisebb szanálással lehessen megoldani.

Számtalan új utcát nyitottak meg a városban, így a Köztársaság (akkoriban még: Népköztársaság), Olajmunkás és Átalszegett utcákat – ebben a negyedben többnyire kertes házakat húztak fel, a kor ízlésének megfelelően négyzet alakú, sátortetős épületekkel. Ez a rész volt alapja Zalaegerszeg kertvárosi településrészének, mely az 1960-as évek végén déli irányban növekedve összeépült a valamikori KISZ-teleppel – utóbbi név sokáig az egész Kertvárosra „ráragadt”. Noha az Átalszegett utca már 1959-ben megkapta mai nevét, még napjainkban is bővül a városrész (a Cinke utcát például 2004-ben avatták fel).

Kaszaházai hangulatok

A vámos híd már a múlté, az „újat” 1952-53-ban építették (a budapesti Árpád-híd kicsinyített másaként), ahogy az avató táblán is szerepel: „az ötéves terv keretében”. Kaszaháza keleti oldalán találjuk az 1974-ben elnevezett Vásártér utcát, amely az egykoron országos hírnévre szert tett állatvásártérhez vezetett. A folyóval párhuzamosan futó szakasz 1957 óta Zala utca.

Keszthelyi kőfaragó műhely kedves szobra vár bennünket a kaszaházai hidat követő útkereszteződésben. A magas posztamensen Nepomuki Szent János 1802-es keltezésű szobrát látjuk, lábánál kis angyalka vidítja fel a nézelődőt. Zalaegerszeg számtalan alkalommal szenvedett a Zala folyó áradásaitól az évszázadok során, így a szobor felállítását ez is indokolta, lévén Nepomuki Szent János a folyók, hidak, vízimolnárok és halászok védőszentje.

Új Kaszaháza van születőben. Az ezredfordulót követően egyre-másra épülnek a lakónegyedek a dombos körzetben. A Gólyadombi lakópark, a Zala folyó közelében felépített társasházegyüttes, valamint a Kaszaháza nyugati részén épülő házak arról árulkodnak, hogy az akár Gébártig, Oláig, Bazitáig tartó tájkép sokakat csábít az itteni letelepedésre. A 2012-ben megnyitott új közterületek nevei is beszédesek: Malom sétány, Panoráma tér, Levendula utca, Rózsavölgyi utca…

Kaszaháza története

Kaszaházát mindössze a Zala folyó különíti el a lüktető belvárostól. A település neve 1433-ban tűnik fel először: „Kazahaza” formában említették, előtagja a „Kasza” személynévvel azonos.

Ha visszautazunk az egykoron önálló falu múltjába – mocsaras, erdőkkel övezett területre érkeznénk. Erről tanúskodnak a fennmaradt levéltári iratok: 1564-ben hársas, 1722-ben tűzifának való erdőt jegyeztek fel. A település fontosságát jelzi, hogy az 1800-as években téglagyárat működtetett. Egerszegtől 50 öles híd választotta el; a híd vámházában szedték be a földesúr – a veszprémi, később a szombathelyi püspök – részére a vámot. Ezért a mai Batthyány Lajos utcát 1818-ban Vámszedő utcának nevezték (később, 1840-ben már Pesti utcaként hivatkoztak rá, mert a fővárosba errefelé vezetett az út).

A XX. század első évtizedeiben körülbelül 400-an éltek Kaszaházán, ekkor már Neszelét is ide számították (1899-ben csatolták hozzá). Gazdasági jelentőségre az itt működő (s az ezredforduló környékén lebontott) Böhm-malom, valamint az előtte álló egykori vendéglő miatt tett szert. A Zala folyó partján kiépített kaszaházai strand kedvelt fürdőhellyé vált a városlakók körében a múlt század elején. Kaszaházát már a XIX. század végén szerették volna Zalaegerszeghez csatolni, erre végül 1933-ban került sor.

Jánkahegy története

„A mi szőlőnk a Jánka egyik fiadombján volt; apánk maga telepítette s gondozta; gyümölcsöst is ültetett hozzá, méhest létesített, nyaralót, vincellérházat épített rá, s az egészet bekerítette gledícsiasövénnyel. Ez a szőlőskert, a ‚hegy’ volt gyermekkorom legboldogabb tanyája. A verandáról tág kilátás nyílt a városra, a távoli dombokra, Göcsej felé, Besenyőn, Botfán túlra; a Jánka gerincén szólalt meg mindig a harangszó…” – idézi fel gyermekkorát Keresztury Dezső.

Jánkahegy ma is olyan, amilyennek a híres irodalmár egykoron látta: ha szeretnénk belefeledkezni a zalai táj szépségeibe, sétáljunk el a nevét 1974 óta viselő Jánkahegyi útra, s megbizonyosodhatunk róla, hogy nemcsak a tekintetünk, hanem a szívünk is táplálékra lel. Gyakorlott kirándulók már ismerik ezt az érzést, hisz’ a domb csücskén otthonra talált jánkahegyi kereszt több túraútvonal tájékozódási pontjául is szolgál.

SZŐLŐKERTEK A JÁNKAHEGYEN
Ma Jánkahegyen hangulatosabbnál hangulatosabb szőlőkerteket láthatunk, ám ha visszautazunk az időben néhány évszázadot, erdőség köszöntene ránk. Ma már mutatóba sem maradt belőle – az erdőirtások miatt hasonlóan tűntek el Egerszeghegy és a Zala-völgye nagy erdei is. A XIX. század utolsó negyedében Jánkahegyet már a dűlők közé sorolták.

Ságod története

Ságodon, hasonlóan Zalaegerszeg városrészeinek többségéhez, őskori és középkori településnyomok árulkodnak arról, hogy az emberek szívesen vették birtokukba ezt a dimbes-dombos vidéket.

A helyiek felismerték, hogy a ságodi-neszelei fennsíkon gazdaságosan lehet folytatni a földművelést. Ságod neve 1336-ban tűnik fel a ság (domb) köznév képzős alakjaként. A XVI. századi források két helységet különböztetnek meg: Nemesságodot és Pórságodot.
Az első jelentős erdei majálisok egyikét a ságodi erdőben rendezték meg 1843 májusában. Erről a Regélő és Honderű lapok is beszámoltak, kiemelve: az ünnep alkalmából hat-hétszáz főre becsült társaság jelenlétében 12 taracklövéssel köszöntötték „Zala csillagát”, Deák Ferencet a természet „szabad templomában”. Itt, a fák között tálalták fel a vacsorát, miközben zenészek fokozták a jókedvet. A vigadalom végét tűzijáték előzte meg: „A légűrben nagy durrogás közt elpattanó s tündefényű csillagokká változó röppentyűk, görögtüzek, tűzkúpok, vezúvhegy… kellemes szemléletül szolgáltak a fényes társaságnak.”
Az 1969-ben Zalaegerszeghez csatolt városrész – hasonlóan Gébárthoz – ma a legdinamikusabban fejlődő turistaközpont, köszönhetően a határos fürdőkomplexumnak.

Gébárt története

Gébárt mindig is egy névvel bírt a suhanó évszázadok során; igaz, ezt a nevet többféle változatban őrizték meg a dokumentumok az utókor számára. Csupán néhány példa: Gebarth, Gybarth, Givard, Gewart.

Egyes vélemények szerint a településnév eredete a német Gebhard személynévre vezethető vissza. Már az Árpád-korban lakták a helyet, erről tanúskodnak az előkerült edénytöredékek, ám az a falu keletebbre feküdt a mainál. Egyébként a Gébárti-tó mellett őskori maradványokat is találtak. Zalaegerszeg városrészei között Gébárt okleveles említése a legkorábbi: 1211-ben írták alá azt a pergament, melyben II. András két hűséges szolgálójának adományozza királyi várbirtokainak egyikét, a ligetes, bokros Gébártot. A falu sorsa a későbbi évszázadokban összefüggött más városrészekével: a XV. század közepétől Neszelével együtt említik, 1899-ben vele együtt csatolták Kaszaházához, majd Gébárt 1938-ban kivált, hogy Andráshida része lehessen.

Gébárti szabadidőközpont története

A Szentmártoni- és a Ságodi-patak vize táplálják a Gébárti-tavat, mely amellett, hogy Zalaegerszeg legnagyobb vízfelületét jelenti, egyben a város turisztikai motorja is. Az 1976-79 között mesterségesen kialakított állóvíz és környezete olyan fürdőkomplexumot foglal magában, mely szintén egyedülálló: aquapark, termálfürdő és strandfürdő is megtalálható a Gébárt és Ságod közötti területen.

Az AquaCity Vízicsúszda- és Élménypark számos élményelem mellett az ország legnagyobb hullámmedencéjével várja a lubickolni vágyókat. Aki másfajta vízi élményre vágyik, szívesen keresi fel a szomszédos Zalaegerszegi Termálfürdőt, mely éjszakai fürdőzéssel, fényterápiával és szaunaházzal áll rendelkezésre. A hagyományos lidó kedvelői nyáron a Gébárti Tóstrandot látogatják. A Gébárti-tavat a horgászok is szívesen felkeresik télen-nyáron.

Ha két évszázadot visszautaznánk az időbe, meglátnánk a Gébárti-tó „elődjét”, mely nem volt más, mint egy mesterségesen felduzzasztott malomtó, melyet ugyanaz a két patak táplált, melyek a mai víztározót is éltetik. Ennél a Szentmártoni- (más nevén Bukicsai-) és a Ságodi-patak találkozásánál kialakított tavacskánál egy kisebb őrlőház működött a XVIII. században.

Egerszeghegyi kápolna

Az egerszeghegyi kápolna helyén egy kisebb épület várta a hívőket, mígnem 1750-1760 között egy nagyobbat építettek a Szentháromság tiszteletére. A temetőkert keletkezése a XVII-XVIII. századig nyúlik vissza; ha teszünk egy sétát a sírok között, többszáz éves sírköveket is felfedezhetünk. Hogy a szépséges kápolnát a helyiek és környékbeliek magukénak érzik, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy falán a becsali, egerszeghegyi és gógánhegyi lakosok s birtokosok emléktáblát állítottak 2004 nyarán.

Ebergényi kápolna

Mind az ebergényi, mind az egerszeghegyi kápolnáról viszonylag keveset tudunk még, történetük felderítése további kutatásokat igényel. A rendelkezésre álló információk szerint az ebergényi temetőben található kápolnát 1890-ben építették. A leromlott állagú imaház felújításra szorul, igaz, hogy a kápolna szentélye puritánságában is megérinti a lelket. Oltárán Szent Jakab apostolt láthatjuk, akiről a kápolnát elnevezték.

Egerszeghegy története

Zalaegerszeget számos domb veszi körül. Mint Tüskés Tibor fogalmazott Zalamente, Somogyország című könyvében: „A terjeszkedő város új házai a dombok lábára kapaszkodnak… A másutt zsúfolt, szürke panelépítkezés itt levegősebb, színesebb, egyénibb hangú lakónegyedeket eredményez.” Az egyik ilyen dombon leljük Egerszeghegyet, mely valaha erdős területnek számított, 1875-ben dűlőként tartották nyilván, ma pedig hegyi hajlékokat, családi házakat találunk itt.

Zalaegerszeg közigazgatási területén számos „hegyre” bukkanunk, ahogy itt nevezik a szőlőkkel, gyümölcsösökkel, erdőkkel hívogató dombokat: Landorhegy, Jánkahegy, Cimpóhegy, Csácsi-hegy, Gévahegy, Gógánhegy, Lukahegy, Öreghegy, Szenterzsébethegy, Szívhegy, Újhegy, Vakaros-hegy, Pipahegy, Henyehegy, Karácsony-hegy, Fehér-hegy, Kápolnahegy, Avashegy…

Ebergény története

„Göcsej éjszak-nyugati sarkán erdős és patakos halmok közt fekszik Ebergény.” – olvashatjuk Eötvös Károly 1896-ban kiadott Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben című monumentális munkájában.

A hangulatos leírás mellett nem kevésbé beszédesek Ebergény hajdani nevei sem, hisz’ a középkor óta lakott települést hívták már Belyánvölgynek, Keresházának, továbbá Ebergényvölgyének is. (Ebergény 1371-ben Eburgyn, 1372-ben Ebergen alakban tűnik fel az oklevelekben). A községet a nagy múltú Ebergényi, majd a Sárkány család birtokolta. Tipikus hegyközségi faluként tartották nyilván, lakói a szőlőhegyen laktak; egy 1777-es feljegyzés szerint Ebergényben 36 helybeli és 79 külső gazda művelt összesen 757 kapás szőlőt.
Ebergényben, hasonlóan más északkeleti göcseji településhez, a XVIII. század végére a középbirtokos nemesek és jobbágyaik telepedtek le. A falut 1969-ben csatolták Zalaegerszeghez. Különös tréfája a sorsnak, hogy az 1888-ban elnevezett Ebergényi utca nem a szóban forgó városrészben található, maga a szakasz csupán oda vezet. S ha az utcaneveknél tartunk: Budapesten is találunk Ebergény utcát (17. kerület).

Szent István szobor

Közel öt méter magas Szent István szobor fogadja a városrészbe érkezőket. Seres János és Szórádi Zsigmond alkotása 2000 óta áll Csácsbozsok küszöbén, egy szépen parkosított dombocskán. Első királyunk monumentális alakja nyugat felé tekint, kitárt palástja domborművein a román kori művészet esszenciája jelenik meg.

Medvehagyma túrák Csácsbozsokon

Tavasszal rengetegen keresik fel Csácsbozsokot, hogy medvehagymát gyűjtsenek, bizonyos napokon túrát is szerveznek a városrész növényszakértői.

A közelmúltban közkedveltté vált medvehagyma szezonjában a zalaiak kedvelt fűszernövénye. A barnamedvék előszeretettel fogyasztják terméseit, olykor még a föld alól is kiássák – erről kapta a nevét ez az évelő növény, mely április-májusban virágzik. Erősen fokhagymaillatú leveleit virágzás előtt szedik és használják fel. Gyűjtésekor fontos az óvatosság, mert a medvehagyma könnyen összetéveszthető a mérgező májusi gyöngyvirággal, illetve az őszi kikericcsel.

Seres Péter fotóján a Mária-kútat, előtérben pedig a fehér virágú medvehagymát láthatjuk.

Csácsbozsok története

Az egykoron két falucskából (Csács és Bozsok) álló peremkerület mindig is lakosai és a környékbeliek éléskamrájának számított. (Csácsot forrásaink elsőször 1326-ban említik „Chec” alakban. Bozsok neve 1339-ben tűnik fel „Bozuk” alakban, a szláv isten szóból származó személynevet takar.)

Már egy 1335-ös okiratból, a zalavári apátság csácsi birtokának határjárásából ismerjük, hogy főként tölgy-, hárs-, fűz-, vadkörtefa és berkenye fordult elő leggyakrabban az erdőterületen (még érdekesebbé teszi az írást, hogy a hársfa neve magyarul is szerepel benne).
Sötét időket idéz fel az 1532-es évszám, amikor is a helyi malmokat kivéve egész Csács leégett, s a lángok még a templomot sem kímélték. 1697-ben hajdúk (egykori egerszegi várkatonák) telepedtek le a beerdősült, elbokrosodott csácsi birtokra, ahová szőlőt telepítettek, továbbá legelőket és szántókat alakítottak ki. A pusztító török idők után Csács viszonylag későn, a XVIII. században népesült be ismét: egy 1730. évi feljegyzés arról tanúskodik, hogy a faluban mindössze 12 ház található, azok is újonnan épültek. A XIX. század első felében „Szabad Csács” rétjét találták a városi határ legjobb legelőjének, míg Bozsok erdejével tűnt ki. A két község 1888-ban egyesült Csácsbozsok néven, az új települést 1963-ban csatolták Zalaegerszeghez. Ma már a megyeszékhely egyik kirándulóparadicsomának számít arborétuma, kockásliliom mezője, túraútvonalai, valamint medvehagyma-lelőhelyei miatt.

Az Ánglis

A településrész vadgesztenyesoráról is nevezetes: a botfai bekötőút mentén jelenleg 8, a Várberki utcában 7 és az „Ánglis”-ban további 13 idős fa képvisel jelentős esztétikai és növénytani értéket. Nem messze a vadgesztenyéktől, a kastély parkjában találjuk az úgynevezett Erzsébet emlékfákat (a három hársból kettő maradt meg), melyeket a magyar királyné, Sissi tiszteletére ültettek még 1890-ben. Nemhiába nevezik Botfát botanikus zarándokhelynek.

Fotók: Kaszás Ildikó.

Millenniumi emlékmű

Különös emlékmű áll az Erdődy-Hüvös kastély és a Mária Szent Neve templom előtt: egy román stílusú, boltívet utánzó faltöredéken bronz oklevél emlékezik a település első említésének 614. évfordulójára – a „pöcséttyen”egy dombormű feszületet láthatunk. Az emlékművet 2000-ben avatták fel. Az emlékoszlopot Jakab István terve alapján Kupó Imre műköves készítette. Az oklevél Botfa első pecsétjével Farkas Ferenc alkotása.

Botfa természeti értéktára

Zalaegerszeg legmagasabb pontját keresve utunk mindenképpen Botfára vezessen. A helyi erdőben található Karácsony-hegy a maga 304,9 méteres magasságával termetesebb még a Göcsej legmagasabb pontjaként nevezetes Kandikónál is.

Botfa területének 37 százalékát takarja erdő, így Zalaegerszeg legerdősültebb településrészének számít. Ma már nehéz elképzelni, de egykoron itt, ebben az észak-déli irányú völgyben folyt a Duna.
Botfát növénytani szempontból is érdemes bebarangolni: a hazánkban fellelhető félszáz, vadon élő orchideafajtából már egy tucatnyit fedeztek fel a környéken – közülük a méhbangó fokozottan védettnek számít.
Ám a fauna birodalma is szolgál meglepetésekkel Botfán: eddig ezer madarat gyűrűztek a körzetben (többek között 2016 év madarát, a harist is), a kastély kertjében (az „Ánglisban”) bőregerek élnek (2016 emlőse a denevér volt), a Válicka patakban négy védett halfajta úszkál, sőt, három védett gombafajt is felfedeztek az övezetben (egyikük neve – az égertinorú – szépen rímel Zalaegerszeg nevének eredeztetőjére, az égerfára).

Dr. Illyés Zoltán fotóin a méhbangót, a harist, az égertinorút, a fenékjáró küllőt és a kövicsíkot láthatjuk.

Mária Szent Neve templom

1796-ban szentelték fel az Erdődy-Hüvös kastély szomszédságában a késő barokk stílusjegyeket magán viselő, hagymakupolás templomot.

Ha nem ismernénk a nagyméretű, égetett téglából épült templom titulusát (Mária Szent Neve), akkor is felfedeznénk a templom védőszentjét: az oltár fölött, az egykori papi öltöző benyílójában és a kórusfeljáró oldalfalában is Szűz Mária szobrát találjuk. Isten botfai házát 1949-ben sekrestyével bővítették, a híveket két harang is szólítja. A templom szerves része a vallási turizmusnak, ugyanis a Mária út Botfa érintésével éri el Zalaegerszeget. A zarándokszállásként is funkcionáló Mindszenty Ifjúsági Házból indulnak azok a „kincskereső” túrák, amelyek Botfa fából és kőből készült keresztjei mentén haladnak.

A Mindszenty Ifjúsági Ház fotóján madártávlatból láthatjuk az Erdődy-Hüvös kastélyt és a Mária Szent Neve templomot.

A botfai Erdődy-Hüvös kastély

Botfa nevét a megsárgult dokumentumok 1386 óta őrzik (akkor még „Bathfalwa” alakban írták), azt is tudjuk, hogy a középkorban a csatári apátság birtokának számított. A botfai uradalom birtokosa hosszú évszázadokon át az Erdődy család volt, ők építették 1750 táján a kastélyt, igaz akkoriban még csak földszintes barokk stílusú épületet képzeltek el – körülötte alakították ki korabeli angol minta alapján a mai kastélypark alapjául szolgáló ligetet („Ánglis”).

A neves família rövidebb megszakításokkal a XIX. század végéig maradt Botfán; 1880-ban Hirschler Áron, az új tulajdonos átalakította a kastélyt: kétoldalt megtoldotta és romantikus bástyát építtetett hozzá.
A birtokot később fia, Hüvös József örökölte, akit zsidó származása miatt 1944-ben elhurcoltak a haláltáborba. A II. világháborút követően a magára maradt uradalmi „palota” berendezését széthordták, miközben a helyiek igyekeztek neki funkciót találni: iskola, varroda, mozi és bérlakás otthonául is szolgált. A fénykorában több tucat cselédet foglalkoztató Erdődy-Hüvös kastély 2007 óta szálláshely, az épület 2012 őszétől ifjúsági ház funkcióját megtartva a Notre Dame Női Kanonok- és Tanítórend fenntartásában működik.

Fotónkon az Erdődy-Hüvös kastély (Mindszenty Ifjúsági Ház) szerepel. Fotó: Mindszenty Ifjúsági Ház

Botfa története

Botfát nyugodt szívvel nevezhetjük Zalaegerszeg zarándokhelyének, akár a vallásos elmélyedést, akár a botanikai környezetet, akár a turisztikai lehetőségeket nézzük. Isten és a természet közötti kapcsolat talán sehol másutt nem jelenik meg ilyen koncentráltan Egerszeg településrészei között, mint ebben az 1981-ben „csatlakozott” városnegyedben.

Az egykor különálló település ma kastélyáról híres, ám az Árpád-korban a falu és a szomszédos Csatár között palánkvár állt, melyből ma már semmi sem maradt fent, Botfa Várberki utcája mégis megőrizte az építmény nevét. A község régmúltjába kalauzol bennünket a Szörnyű kút legendája (a kút vize máig elérhető), a helyi patak eredetét megörökítő néprege (Váliczka), valamint a mesék világába repítő Válicka kisasszony története. Ha Botfa történetében kalandozunk, feltűnik, hogy a település életfája teljes mértékben összefügg a XVI. században kialakult uradaloméval, melynek mai reprezentánsa az Erdődy-Hüvös kastély.

Képünkön Botfa városrész látható. Felvétel: Kaszás Ildikó.

Az egykori Bődy kilátó és a szánkópálya

A TV-torony helyén (egész pontosan a mai épület mellett) korábban egy göcseji haranglábat idéző építmény állt: az 1935-ben, fából készült tornyot Bődy kilátónak nevezték (az akkori Országos Magyar Weekend Egyesületben is tevékenykedő Bődy Zoltán népszerű alispán után). A II. világháború alatt megfigyelő helyként működött, az idők során tönkrement.

Sokak gyermekkorát töltötte el boldogsággal az a felvonóval működő szánkópálya, melyet 1937 januárjában nyitottak meg az Alsóerdőn, a mai TV-torony és az erdészház között. A másfél kilométer hosszúságú, a bobpályák elődjére emlékeztető pálya felvonóháza azonban hamarosan leégett.

Bazita története

A hegyközségi jellegű Bazitát először egy 1381-es irat említi – ekkor még Bazyta-ként írták a nevét. Lakói főként szőlő- és gyümölcstermesztéssel foglalkoztak.

Bazita réges-régi ingoványos területére utal „Tókasűrű”, ahol a múlt embere a kenderáztató tókákat találta; ám a környék múltja jóval korábbi: Bazita-Szelefa körzetében ókori telepekre utaló nyomokat fedeztek fel. Pais Dezső, a zalaegerszegi születésű nyelvész szerint Bazita (csakúgy, mint Bozsok) a szláv bogŭ, azaz isten szóra eredeztethető vissza.
Zalaegerszeg területe leginkább az 1950-es és ’60-as években növekedett meg a számos peremközség becsatolásával. Néhány utcanévből így több „keletkezett”, a párhuzamos utcaneveket meg kellett változtatni – a problémát 1974 végére orvosolták: a bazitai Petőfi utcából Bazitai út lett, míg a Kossuth utcát Toposháza névre keresztelték (Bazita magába olvasztotta Toposházát).

Az andráshidai repülőtér

Andráshida élete a XX. század második felében összefonódott a repülőtér és szovjet laktanya történetével. A légikikötőt 1953 augusztusában avatták fel, fontosságát mi sem bizonyította jobban, mint hogy az ünnepségen több mint nyolcezer ember vett részt.

Ez év szeptemberében lépett érvénybe az őszi menetrend, napi két járat érintette Budapestet és a nyugati országrész több városát. Idővel a repülőtér forgalma kibővült, hisz’ a pilóták a polgári és sportrepülés mellett mentési és növényvédelmi feladatokat is elláttak. Különös rakományról is beszámol a korabeli sajtó: a Zala folyóból kifogott rákokat is a menetrend szerinti gépek szállították neves fővárosi éttermekbe és szállodákba.
A hazai polgári repülés első fegyveres gépeltérítése is köthető Andráshidához: 1956 nyarán a MALÉV Budapest-Szombathely-Zalaegerszeg járatának gépét Győr felett hatan eltérítették, így a gép Németországban szállt le – a járaton dulakodás tört ki, kettő zalaegerszegi férfi (a ruhagyár tisztségviselői) kórházba került.
Ugyan a polgári repülés 1967-ben véget ért Andráshidán, ám 2006-tól ismét fogadnak kis- és sportgépeket. A légikikötőt több klub is használja napjainkban turisztikai és hobbicélokra: repülő egyesületek, sárkányrepülők, motoros repülők, ejtőernyősök, valamint repülőmodellezők is.

Képünkön az andráshidai repülőtér legelső menetrendje – Fotó: Varga Kálmán György

Ördöngös életű boszorkány Andráshidán?

A középkori boszorkányperek egyik utolsó példájaként említhetjük az andráshidai Boronyák Éva esetét, akinek ügyében a zalai törvényszék vizsgálatot folytatott le a településen.

Az 1741 augusztusában kelt jegyzőkönyv több tanú kihallgatását is tartalmazza, akik a következő kérdésre feleltek: „Tudgyae a Tanu nyilván? avagy hallottae bizonyossan hogy mostanságh az N(emes) Vár(me)gye fogsághában raboskodó Boronyák Éva bűbájos eördöngős és Boszorkányos életű légyen, és nem de nem eö eördöngösségivel másoknak károkat, nyavallyákat, némellyeknek haláltis okozotte?”
A vallomások megjelentek a Schram Ferenc által közreadott Magyarországi boszorkányperek 1529-1768 című monumentális gyűjteményben is, melyből kiderül, hogy 1735-ben és 1751-ben Szenterzsébethegyen, valamint 1750-ben Besenyőben is „boszorkányok” ügyében vizsgálódtak a törvény emberei.

Fotónkon Boronyák Éva tanúkihallgatási jegyzőkönyvének részlete – Fotó: Varga Kálmán György, Magyar Nemzeti Levéltár Zala Megyei Levéltára

Szent Kereszt Felmagasztalása templom

Andráshidán található a város legrégebbi épített öröksége, a római katolikus templom, mely 2013-as ásatásakor országos hírnévre tett szert.

1278-ban Szent András kápolnájaként (Capella S. Andreae) említették, ám idővel pusztulásnak indult: 1617-ben már nem használták misézésre. A következő fontos évszám 1785, amikor is elnyerte mai formáját, barokk stílusát (ekkor vette fel a Mindenszentek titulust). Ekkor épülhetett szomszédságában az a kicsiny, barokk kápolna, amelynek oltárán Nepomuki Szent János szobrát helyezték el. Az andráshidai templomban már 1973-ban végeztek feltárásokat, mégis negyven évvel később került elő a román kori oltár alapja, majd egy sír. A benne elhelyezett férfi csontjait 2014-ben ismét elhelyezték a templomban, a padlón a következő felirat emlékezik rá: „Hitünk szerint e kő alatt a XIII. században élt kegyúr Fábián fia, András csontjai pihennek”. A templomot 2014 őszén Szent Kereszt Felmagasztalása néven újraszentelték.

Andráshida hídja

A régmúlt időkbe vezet vissza bennünket Szenterzsébeti Terjék András neve. Az 1400-as évek elején ő építtette azt a gerendahidat a Zala folyón, mely összekötötte Andráshidát a szomszédos településsel, Olával.

Az átjáró fontos szerepet töltött be a török időkben: egy mozsárágyú állt rajta, melyet akkor sütöttek el, ha észlelték a portyázókat és az ellenséget. A híd nagy forgalmat bonyolított le az évszázadok során, többször felújították, ám az áhított kőhíd sohasem készült el. 1914-ben avatták fel a vasbeton objektumot, melyet a menekülő németek 1945 márciusában felrobbantottak. A hidat 1954-ben építették újjá.

Andráshida története

Leletek bizonyítják, hogy már az őskorban ember élt Andráshidán, a múlt kutatói kelta nyomokat is találtak, s ha hihetünk a legendáknak, akkor elképzelhetjük, amint a tatárok a Zala folyó egyik rejtett gázlóján kelnek át, hogy a – szomszédos – gébárti Kányavárat feldúlják.

Ne csodálkozzunk, hogy a településrész első említésében nem fedezzük fel az Andráshida elnevezést. Sövényfalva, Lovászi és Jegenye nevét is említik az oklevelek – ezek mind a mai Andráshidát és környékét jelentették.
Andráshida már a X. században a királyi lovászok szálláshelye volt, talán ezért is nevezték a települést Lovászinak, ahogyan az 1211-es adománylevélben leírták nevét, mely szerint az uralkodó, II. András két hűséges vitézét Gébárt királyi várfölddel jutalmazta meg – azzal a területtel, mely Lovászival is határos.
Amennyiben Andráshida nevének „keletkezését” kutatjuk, talán nem járunk messze az igazságtól, ha annak az 1426-os oklevélnek hiszünk, melyben a falut Andreashyda néven írják, s mely arról értesíti olvasóját, miszerint egy András nevezetű egyén itteni birtokán vezetett át a híd a Zala folyón.
Andráshida lakói önellátásra rendezkedtek be az évszázadok során, erre szükségük is volt, amikor a földesúr mellett a töröknek is adózni kényszerültek. 1938-ban csatolták hozzá Gébártot, két évvel később Apátfát (ezt az apátsági birtokot az ősi zalai települések között tartják számon), 1950-ben Vorhotát – majd ez, a megnagyobbodott Andráshida vált Zalaegerszeg részévé 1969-ben.

Fotónkon az egyetlen ismert andráshidai postai képeslap látható az 1950-es évek első feléből. Baloldalt fent az Antal kocsma (háttérben a körjegyzőség épülete), jobboldalt fent a templom és környéke, balra lent az egykori iskola épülete, jobbra lent egy részlet az Andráshidai (egykoron: Petőfi) utcáról. Fotó: Varga Kálmán György

Szent Teréz templom

Avilai Szent Teréz tiszteletére szentelték fel a templomot Bazitán 1890-ben, mely az 1940-es években, illetve az ’50-es évek végén történt bővítésekkel nyerte el a mai formáját. Jelenkori felújítása az 1990-es években kezdődött el, a kívül-belül megújult, megszépült templomot 2016 januárjában áldotta meg a megyéspüspök.

Udvarát 2003 óta a hunok királya, azaz Attila őrzi – a fából készült szobor helyi mesterember munkája (az alapzaton „N” monogramot láthatunk).

Gébárti szoborpark

Kőből, fémből és fából készültek azok az alkotások, melyeket 1995-től helyeztek el a Gébárti-tó környezetében. A szobrok az 1992 óta évente megrendezett „GébArt” Zalaegerszegi Nemzetközi Művésztelep alkotásai, a természettel harmóniában jelennek meg, ám a „kapcsolat” visszafelé is működik, hisz’ a környezet kiemeli a művészi alkotások szépségét, alátámasztva azok esztétikai értékét.

Zalavölgyi Parkerdő

Ha a magasból tekintünk a Zalavölgyi Parkerdőre, azonnal szemünkbe tűnik, hogy a ligetes növényvilág alakja tölgyfalevelet formáz.

Ma már semmi sem emlékeztet arra a marhalegelőre, amelynek helyén 1969 és 1977 között kialakították a gazdag vegetációjú, 65 hektáros összefüggő zöldterületet. Telepítése egyben a Zala-völgy legnagyobb erdőnövekedését is jelentette – több mint 80 fafaj és számos védett növény található benne.

A nagyközönség előtt 1976. április 23-án nyitották meg a Zalavölgyi Parkerdőt. A tanösvény mellett dombocska és játszótér várja a gyermekeket. Az erdő kedvelt helye a sportolóknak is: sokan futnak, bicikliznek errefelé, egy tisztáson futballozni is lehet, kutyák és gazdáik is szívesen sétálnak a zöldben.

Ha április-május időszakban kisétálunk a Zalavölgyi Parkerdőbe, félúton a belváros és Csácsbozsok településrész között, a Vérmalom melletti tisztáson hazánk egyik legjelentősebb, természetvédelmi szempontból pedig legértékesebb kockásliliom mezejében gyönyörködhetünk (a területen több tízezer példánya található). A mocsári kockásliliomnak vagy kotuliliomnak is nevezett növény 2016-ban elnyerte az Év Vadvirága címet, s mivel sok helyen a kihalás veszélye fenyegeti, Magyarországon védettnek számít.

Szent Sebestyén templom

Csács román kori templomát 1330 körül építették. A török pusztítást követően, 1741-ben újjáépítették – ekkor kapta barokk stílusjegyeit. 1895-ben felújították, ekkor épült a torony elé a timpanonos előcsarnok is. 1930-ban bővítették oldalkápolnával – a lebontott támpilléreket évtizedekkel később, 1975-77 között restaurálták. Szentélyében egy lemeszelt barokk freskóra bukkantak: a falak belső felületén megőrződött az 1532-es tűzvész nyoma.

1895-ben felújították, ekkor épült a torony elé a timpanonos előcsarnok is. 1930-ban bővítették oldalkápolnával – a lebontott támpilléreket évtizedekkel később, 1975-77 között restaurálták. Szentélyében egy lemeszelt barokk freskóra bukkantak: a falak belső felületén megőrződött az 1532-es tűzvész nyoma.

Madárerdő tanösvény

Az Alsóerdőn építették ki 2014-ben a Madárerdő tanösvényt abból a célból, hogy az ide látogatók megismerjék hazánk fészkelő, illetve vonuló madarait. Az idős tölgyerdőben hangulatosan kanyargó, 1200 méter hosszúságú pályán összesen tizenegy nagyméretű, színes információs táblát helyeztek el, melyeken a hazai és átvonuló szárnyasokról olvashatunk.

Az erdészeti szakemberek a táblákon túl egy nagyméretű madáretetőt és különböző nagyságú faodúkat is kihelyeztek, így ha ügyesek, szemfülesek vagyunk, szó szerint belepillanthatunk a madarak életébe. A tanösvény egyaránt alkalmas családi és iskolai kirándulásra, hiszen szép környezetben tudnak egyszerre ismereteket szerezni és üdülni. A különleges erdőút mindezek mellett tananyag „csapásvonalául” is szolgál, hiszen a diákok egy-egy környezetismeret vagy biológia tanóra keretében ismerkedhetek meg a természet értékeivel.

Erdei tanösvény a Zalavölgyi Parkerdőben

A Zalavölgyi Parkerdő területe a Zala folyó jobb parti árterületének része, melyet északról a Zala, keletről a Felső-Válicka patak, nyugatról a vasúti töltés határol. A 2000-es években tanösvénnyel bővült az erdő.

A tanösvényen rövid útvonal 12 állomást tartalmaz, míg a hosszabb szakaszt további 11 stációval bővítették – a nyomvonalakon mindegyiket számozott oszlopok jelzik. Az érdeklődők többek között bepillantást nyerhetnek az erdei hangyaboly, az erdőlakó madarak és a mókusok életébe; megtudhatják, mely növényeket jelölik a Quercus rubra és az Alnus glutinosa latin kifejezések; illetve fény derül a gyógynövények titkára és Zala megye erdőgazdálkodására is.

Mindszenty-kert

A Jézus Szíve Ferences Plébánia mellett alakították ki a Mindszenty-kertet, a város egykori plébánosa, a magyar katolikus egyház egyik legjelentősebb 20. századi személyisége, Mindszenty József bíboros tiszteletére.

A fákkal, virágokkal, padokkal és sétányokkal díszített kert egy igazi ékszerdoboz a templom mellett, azzal szoros egységet képez. A parkban található életnagyságú Mindszenty-szobor (Párkányi Raab Péter alkotása), valamint és a hely szakrális jellegét erősítő és a vallásos elmélyülést szolgáló keresztút találkozási pontként szolgálhat minden lélek számára.

 

ZTE Aréna

Az Október 6. tér 16. szám alatt találjuk a ZTE futballstadionját, melynek helyén (a valamikori MOVE-pályán) már a XX. század első évtizedeiben élénk sportélet zajlott. Ez idő tájt három labdarúgással foglalkozó egyesülete is volt Zalaegerszegnek – közülük az 1914-ben alakult Zalaegerszegi Sport Egyesületet nevezték át MOVE (Magyar Országos Véderő Egylet) Sportegyesületté. Az ő telepük volt a – télen korcsolyázók által használt – MOVE-pálya, melyet évtizedekkel később vettek birtokukba az 1920-ban alakult Zalaegerszegi Torna Egylet (ZTE) futballistái.

A ZTE Arénát 1972-ben építették fel, több száz lelkes zalaegerszegi polgár segítette a munkálatokat. Az „apropó” nem volt véletlen, hisz’ a ZTE futballcsapata ebben az évben jutott fel az első osztályba, így az aréna tervezői és kivitelezői is mindent megtettek azért, hogy az évadkezdésre készen álljon az új stadion. A nézőcsúcsot is ebben az évben jegyezték fel: 1972. október 22-én, a ZTE – Ú. Dózsa bajnoki (1:1-re végződő) mérkőzésen nem kevesebb, mint 22 ezer néző szurkolt.

2017 márciusára újult meg teljesen a ZTE Aréna, immáron mind a négy lelátórész fedett. Az aréna 11.200 szurkolót tud fogadni.

 
   
   

Csácsbozsoki Mária-kút

A Kisfaludi-hegy nyugati lábánál, évszázados bükkfák árnyékában három forrás csordogált egykor, ezek találkozásánál hozták létre a Mária oltárt 1934-ben, mely napjainkban már kiránduló-, búcsújáróhely.

A kirándulóhely létrehozását Mindszenty József egerszegi plébános is támogatta, a Szűzmária szobor Vörös János alkotása, . A természetjárók szívesen keresték fel e szép környéket, majd szokássá vált, hogy vasárnaponként litániát mondtak itt és énekkel köszöntötték a Boldogságos Szüzet. A forrás jelképe az örök élet kútforrásának és a fiatalság erkölcsi tisztaságának. 1978-ban a szobrot vandálok ledöntötték, majd Szabolcs Péter szobrász restaurálása után ismét visszakerült eredeti helyére. 1990-ben  a forrást és környékét helyreállították, erről tábla is megemlékezik.

A forrás vizét 2008. augusztusában bevizsgálták Bálizs József kántor megrendelésére, a forrás vize kitűnő ásványvíz minőségű.

 

Május 1. liget

A Május 1. liget történetének kezdete 1904 decemberére nyúlik vissza, amikor a Zalaegerszegi Szépítő Egyesület azt javasolta a városnak, hogy a Kálvária dombról a Jánkahegyre vezető út szélét is ültessék be fákkal.

Az elkészült díszkertet a volt főispánra (Jankovics Géza) emlékezvén Jankovics-ligetként vagy -sétányként emlegették, egészen 1959-ig, amikor is megváltoztatták a nevét, „címszereplővé” téve a munka ünnepének napját (a mellette lévő utcát is Május 1-ről nevezték el ). Tehát a lakóházak mentén megbújó árnyas-játszóteres liget több mint százéves, ám az ott helyet kapó emlékmű révén jóval régebbi korokba repít vissza bennünket. A török elleni harcok emlékműve (Németh János keramikusművész és Szerdahelyi Károly építész 2001-es alkotása) felidézi a húsvéti határjárás szép hagyományát, amikor is éjszaka a város legényeiből verbuválódott csapat sípokkal, trombitákkal és más, zajt keltő eszközökkel bejárta a város határát, szőlőhegyeit.

Keresztury Dezső VMK – Gönczi Galéria

Folyamatos képzőművészeti kiállítások, néha 1-1 népművészeti. Professzionális kiállítók (főleg hazai kortárs és XX. század második felének alkotói).

A Keresztury Dezső VMK 2004-es felújítását követően alakult meg a Gönczi Galéria, mely két teremből álló, zárt tért alkotó helység 130 nm alapterülettel, középen kettéválasztható.  A hófehér falak homogenitása, világítási rendszere, kellő nagyságú tere révén a város egyik legjobb adottságú kiállítóterévé vált.

Mindszenty tér

Zalaegerszegen az idő múlását talán a Mindszenty téren lehet a legjobban felmérni, ahol állandónak a Mária Magdolna Plébániatemplomot (Mindszenty tér 1.) tekinthetjük, míg változó tényezőnek a templom környékét. Jöhetett tűzvész, átépítés, új autóút, a templom mindvégig „kitartott”. A plébániatemplom déli oldalánál tekinthetjük meg Kiss Sándor alkotását, a Mindszenty (Pehm) József (1892–1975) Esztergom érsekét (Magyarország utolsó hercegprímása, bíboros) ábrázoló szobrot, melyet 2000-ben helyeztek a középkori kápolna alapfalai közé.

Kazinczy tér

A Kazinczy tér elnevezése és funkciója többször is változott az idők során: 1826-ban Piatzi utcának hívták, majd piactérnek, városháztérnek; nevezték a Széchenyi térrel együtt Fő térnek is. A teret 1859-ben nevezték el Kazinczy Ferencről. A szocializmus idején a házak falán lévő táblákra Marx Károly neve került, 1991-től ismét a híres költő nevét viseli.

Széchenyi tér

A hangulatos, tavasztól őszig virágba borult Széchenyi tér Zalaegerszeg két forgalmas területét köti össze egymással: a Kazinczy teret és a Kossuth Lajos utcát.

A Széchenyi tér impozáns, szép stílusú épületei méltóságteljesen regélnek egy régi Zalaegerszegről, hisz’ a téren sétálva olyan emblematikus házakat figyelhetünk meg, amelyek falai több évtizedes, olykor évszázados események tanúi voltak. Láthatjuk az egykoron Szálloda az Arany Bárányhoz címként elhíresült mai Arany Bárány Hotelt, a római katolikus plébániaházat, az Art mozi épületét (homlokzatán a filmművészet jelképeivel), a levéltárat, a Kvártélyházat, a Hagymasisakos ispitát, valamint a Postapalotát. Különleges tere a városunknak a Széchenyi tér, mert két aprócska teret is határol – keleti oldalon a Keresztury teret, nyugati irányban pedig a Kossuth teret.

Római katolikus plébániaház

A Mária Magdolna plébániatemplom déli oldalánál elhelyezkedő Mindszenty szoborral átellenben találjuk a város római katolikus plébániaházát, melyet Koller Ignác veszprémi püspök építtetett 1763-ban.

Az egyszerű, dísztelen, kétszintes házat Mindszenty József (zalaegerszegi apátplébánosként) bővíttette háromszintesre 1936-ban, a homlokzata is ekkor kapott neobarokk köntöst a város címerével (tervezője Wölfer István városi mérnök), melynek köszönhetően a plébániaházat Zalaegerszeg legszebb épületeinek egyikeként tartják számon.

 

Az egykori városháza és múzeum épülete

A plébániatemplom főbejáratával szemben (Kazinczy tér 1.) láthatjuk Zalaegerszeg egyik legpatinásabb középületét. Az 1787-ben épített városházát többször bővítették, majd átépítették az évszázadok során, 1898-ban nyerte el mai eklektikus külsejét, melyet Morandini Román és Tamás tervezett. Homlokzatán a város és a megye címere is látható.

1950-től 1973-ig a Göcseji Múzeum kapott benne helyet, majd különböző irodák foglalták el. Földszintjén kezdetektől fogva üzletek működtek, ma bisztró található benne.

 

Levéltár épülete

Mivel a vármegye hivatalai idővel kinőtték a teljes épületet, ezért 1891-ben a Kvártélyház melletti telken építették fel – Rauscher Miksa tervei alapján – a kétszintes, eklektikus, neoreneszánsz stílusú „kismegyeházát” az alispáni hivatal és a megyei levéltár számára, díszes közgyűlési teremmel (Széchenyi tér 3.). Az épülettömb belső udvarára néznek a neoklasszicista közgyűlési terem ablakai – ma a város közgyűlési, valamint házasságkötő teremként hasznosítja. E helyszínen és az épület előtti téren zajlottak a megyeszékhely legfontosabb közéleti eseményei a 20. század első felében.

 

A római katolikus hitközség háza

Mozgalmas történetű épület vár bennünket a Kosztolányi utca és a Petőfi út sarkán, a keleti oldalon. Az 1914-ben Metzner József tervei alapján emelt házat a Katolikus Legényegylet számára építették, később a Katolikus Hitközség talált benne otthonra. 1929-ben színpaddal bővítették, ekkor nyitottak kaput a nyugati oldalán (fő homlokzata korábban a Petőfi utcára nézett). 1945 és ’58 között a zalaegerszegiek ide jártak filmvetítésre. Egy ideig Városi Művelődési Házként emlegették. Földszintjén 1962-től étterem működik, emeletén több üzlet is volt, ma a római katolikus egyházközség irodáit találjuk a helyükön.

Villasor a Kosztolányi utcában

Két díszkertet kapcsolnak össze azok az előkertes villák, melyek 1925 és 1935 között épültek fel a város módosabb polgárai, főként az értelmiség számára. A mai Béke és a Baross ligetek között régmúlt időket idéz fel 13 megmaradt villa. Néhányat átépítettek, bővítettek az idők folyamán, de az átalakítások során igyekeztek megőrizni az eredeti homlokzatot. Az utca nyugati oldalán lévő villák közül kettőt bontottak le, amikor a Belvárosi Általános Iskola Petőfi Székhelyiskolát bővítették az 1970-es évek fordulóján (az eredeti épület, a polgári fiúiskola magyaros homlokzati díszei építésének idejéről – 1935 – árulkodnak). A 35. számú házban született Izsák Imre csillagász (1929-1965), a 37. számút Toroczkai Wigand Ede építész és iparművész tervezte.

 

Megyeháza

Hatalmas szobrok fogadják a látogatót a megyeháza bejárata előtt: a paraszti öltözetű nő kezében sarlóval és búzakalásszal a mezőgazdaságot, míg a magyaros ruhában feszítő, méhkast tartó férfi a takarékosságot jelképezi. Ezek, valamint az épület sarkát díszítő domborművek Ohmann Béla és Reményi József alkotásai. Az épület 1939-ben épült a Pénzügyigazgatóság számára Halászy Jenő tervei alapján. Az 1950-es években a Megyei Tanács otthona, 2008-tól a Zala Megyei Közgyűlés Hivatala, 2011-től a Zala Megyei Kormányhivatal működik benne.

 

ONCSA-házak az egykori „Göcsejszegben”

Volt idő, amikor az érdeklődők egy „mini falura” bukkanhattak a megyeszékhelyen belül. Ez volt a páterdombi városrész ONCSA-telepe, ahol 1943-ban 39 családi házat építettek fel a mai Honvéd és Gönczi Ferenc utcában (a helyszínt a Béke liget végén található aluljárón átkelve közelíthetjük meg). A tervezők a göcseji népi stílust követték: a házak csonkakontyolt tetővel, faragott faoromzattal és szeglábas tornáccal rendelkeztek. Avatásakor a Göcsejszeg név került az alkalmi, nemzeti színű díszkapura, az elnevezés a zalai falvakra jellemző szeges falutípusra utalt. A város külön idegenforgalmi nevezetességnek is
szánhatta a telepet (erre utalnak a korabeli híradások), ám az ezzel kapcsolatos elképzelések nem teljesültek.

Az ONCSA-program
Az Országos Nép- és Családvédelmi Alap szervezésében családi házas lakótelepek épültek szerte az országban. 1941 és 1945 között körülbelül 12 ezer ház épült fel. Az épületeket sokgyermekes, szegény, de munkát szívesen vállaló, a hitelt törleszteni tudó családoknak juttatták. Zalaegerszegen a Páterdombon kívül Kaszaházán épült fel hét ház 1942-ben, majd egy évvel később Olában 20, amihez 1944-ben még négy társasházat építettek.

 

Mindszenty iskola

Mint egy várkastély emelkedik a magasba, írták a Notre Dame rend számára 1927–29 között (Csáky István tervei alapján) építtetett zárdáról, melyre kitűnő kilátás nyílik az egykori ONCSA-telepről. Kalandos, viharos évtizedeknek voltak tanúi a vaskos falak.

Az épületben elemi iskola és tanítóképző is működött a békeidőkben, majd 1948-ban államosították, s a nővérek helyére új pedagógusok kerültek (a tanárok egy része a hatalom kiszolgálójaként ateista propagandával igyekezett meggyőzni azokat a végzős növendékeket, akiket korábban az apácák oktattak). A „várkastély” az ezt követő évtizedekben tanítóképzőnek, főiskolának és gimnáziumnak adott otthont.

A zárda létrehozásában jelentős szerepet játszó Mindszenty Józsefről nevezték el az 1990-es években alapított iskolát (Mindszenty József Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium). A rend 2000-re visszakapta az impozáns, terjedelmében is tiszteletet parancsoló épületet.

Gábor Miklós szülőháza

A Kossuth-díjas színművész (1919–1998) gyermekéveit az Ady utcai lakóházban (a 9. szám alatt) töltötte, nem messze édesapja mozijától, az egykori „Edison mozgótól”. Gábor Miklós emlékére emléktáblát helyeztek el szülőházának falán 2002-ben (Béres János alkotását), avatásán felesége, Vass Éva Jászai Mari-díjas színművésznő is részt vett.

Gábor Miklósról 2013-ban a belvárosban utcát neveztek el.

 

Aranyoslapi forrás

Népszerű kirándulóhelyünk az Aranyoslapi forrás, ám ha visszalapozunk a történelem könyvében, kiderül, hogy mindig is pihenőhely volt, ahol ember (és állat is) felfrissülhetett, ivóvízhez juthatott. Az őskorba vezetnek vissza azok a maradványok, melyeket a feltáráskor találtak itt a régészek.

A vízfolyást Aranyoskút néven egy 1381-es oklevél említi először. A török kort idéző húsvéti határjárás alkalmával a város polgárai itt szusszantak egyet. 1972-ben merült fel, hogy hivatalosan is védett természeti értékké nyilvánítják a területet. Az Aranyoslapi forrás lett Zalaegerszeg legelső helyi jelentőségű természetvédelmi területe 1974-ben, később országos védettségűvé vált.

 

Bóbita – Hazánk első integrált játszótere

Igazi gyerekparadicsom várja a lurkókat és szüleiket az Apáczai Csere János téren. Itt építették fel 2008-ban Magyarország (sőt, Közép-Európa) első integrált játszóterét. „Játékban együtt korlátok nélkül” – ez a mottója a gyermekek bekerített, őrzött birodalmának.

Már a nagysága is impozáns: 3.500 négyzetméter, ahol a biztonságos és készségfejlesztő játékelemeken kívül padok, kerékpártároló, ivókút, szeméttárolók és akadálymentes vizesblokk is található.
A Bóbita játszótér ideális látogató létszáma: egyidejűleg 20 fő 12 év alatti gyermek és 10 fő felnőtt kísérő. A Bóbita játszótér nyitva tartása: április 1-től október 31-ig: 8.00-20.00, november 1-től március 31-ig: 8.00-18.00.

2016 tavaszán a tér északi részén, mintegy 1.700 négyzetméteren alakítottak ki kutyafuttatót (játszóteret négylábúaknak).

 

Falumúzeum: költözés helikopterrel?

A Göcseji Falumúzeum kiépítése során szélsőségesnek tűnő javaslat is szóba került, miszerint a fából emelt épületeket eredeti formájukban – helikopterrel felemelve – kellene a helyszínre szállítani, és a már előre elkészített betonalapra helyezni (a Népszava 1965. január 17-ei száma „Költözés helikopterrel. Skanzen a holt-Zala partján” címmel cikket is közölt). Végül  mégsem légi szállítással oldották meg a költözést. Az épületek faláról leverték a tapasztást és a gerendákból álló ún. boronafalakat szétszedve szállították a Göcseji Falumúzeum területére, ahol – az előzőleg készített fényképek és rajzok alapján – újra felépítették valamennyit.

 

Postapalota

Zalaegerszegnek 1924 óta van egy különleges, háromszintes „palotája”: naponta több százan, több ezren fordulnak meg benne, ám ténylegesen senki sem lakja. A városlakók méltán voltak büszkék a hatalmas – Bernthaler Adolf Gusztáv tervei alapján készült – késő szecessziós postaépületre, mely többszöri renoválást követően ismét eredeti pompájában várja a látogatókat. Figyelemre méltó, hogy a ház homlokzata Zsolnay kerámiával díszített (hasonlóan a pécsi Postapalotához). Érdekes adatra bukkantunk történetének kutatásakor: az 1930-as évek elején a telefonelőfizetők száma megközelítette a 300-at, ami az akkori lakosság két százalékának felelt meg.

 

Volt egyszer egy strand Kaszaházán

A Göcseji Múzeumtól északra, mindössze néhány percnyi séta után fodrozódik a Zala folyó vize, mely elválasztja a belvárost Zalaegerszeg kaszaházai részétől. A helyieknek már a 19. század végén kedvelt szórakozása volt a fürdőzés, így a Zala vízpartja nagy népszerűségnek örvendett. 1933. június 2-án lelkesen számolt be a Zalamegyei Újság arról, hogy ismét megnyílt a strandfürdő, melyet átalakítottak és a korábbihoz képest kibővítettek. Olyannyira figyeltek az igényekre, hogy külön homokstrandot építettek ki a hölgyek számára. Idővel aztán a strand megszűnt, a kabinokat lebontották. Ma már csak elsárgult fényképek emlékeztetnek az egykori kaszaházai malomra is, melynek helyére lakóparkot építettek az ezredfordulón.

 

A strand rendje az 1930-as években
”Férfiak és nők fürdésnél az előírt fürdőruhát tartoznak viselni. Az ettől való eltérés kihágást képez. Délután fél 2-kor a férfiak a fürdőt elhagyni tartoznak, hogy csak a nők részére biztosított fürdőóra betartható legyen. Fürdőidő beosztása: délelőtt 8–10 nők, délelőtt 10 – fél 2-ig nők és férfiak, délután fél 2 – fél 3-ig nők, délután 3–7 nők és férfiak.”

 

Európa tér

A Dísz tér közvetlen szomszédságában található az Európa tér. Közepén egy kopjafa mutatja Zalaegerszeg testvérvárosainak irányát és távolságát.

A különleges hangulatú belvárosi tér, apró dombjaival, buja növényzetével a városlakók egyik legkedveltebb pihenőhelye. Az árnyas lombok között, szinte megbújik Fischer György szobrászművész jellegzetes alkotása, az ivókút.

Csipkeházak

Érdekes, talán mondhatjuk azt is, hogy üdítő színfoltja Zalaegerszegnek az úgynevezett Csipkeházak épületegyüttese (Tüttőssy utca, Kossuth Lajos utca). A Dísz teret két oldalról érintik a „csipkés” lakóházak: az első építése 1976-ban kezdődött, Vadász György tervei alapján. Az elnevezést a köznyelv teremtette, s az erkélykorlátok hullámzó homlokzatú, csipkemintát utánzó összhatására utal.

Zalaegerszegi Törvényszék épülete

A Deák téren álló barokk épület helyén állt egykor Egerszeg vára, amely a török elleni küzdelmekben játszott fontos szerepet. 1730 – 32 közt épült Vármegyeházának, Franz Allio, bécsi építész tervei alapján.

Országos hírnévre a reformkorban tett szert, nagytermében kezdte politikai pályafutását Spissich János, Zala vármegye jakobinus alispánja, itt utasította el a vármegye nemessége a Napóleon elleni felkelést, majd a reformkorban itt csatázott Csány László és Deák Ferenc, aki ugyancsak itt mondta el híres beszédét a közteherviselésről 1843-ban, és adta vissza követi megbízatását, miután nem volt hajlandó a nemesi adómentességet képviselni az országgyűlésen. Az épület előtti tér közepén áll Vay Miklós munkája, magas, szürke gránittalapzaton Deák szobra, az első emlékmű, amit halála után állítottak a “haza bölcsének”, 1879. szeptember 1-jén avatták fel.

Boldogságos Szűz Mária Szeplőtelen Szíve templom

Zalaegerszeg legújabb templomát a kertvárosi negyedben találjuk. Ugyan már az 1980-as években is terveztek ide templomot, azonban felépítésére csak később került sor: az alapkövet 2002 szeptemberében helyezték el. Következő év májusában indult el az építkezés a Czigány István építészmérnök vezetésével készült tervek alapján.

A templomot végül 2004 novemberében szentelték fel a Boldogságos Szűz Mária Szeplőtelen Szívének tiszteletére és Mindszenty József bíboros emlékére. A város legfiatalabb plébániája is a Kertvárosban található, hiszen a templom nevét viselő plébániát 2013. augusztus 1-jével alapították meg.

Keresztury tér

A Pontházzal szemben egy apró, virágos térre bukkanunk. A korábban az áruházáról Centrum térnek nevezett tér 2004 óta viseli Keresztury Dezső nevét, amikor is az író születésének 100. évfordulója alkalmából felavatták a róla készült mellszobrot, Szórádi Zsigmond alkotását.

Rózsák tere

A Csány tértől nyugati irányban haladva a Rózsák terére jutunk, ahol a szökőkút közepén Kisfaludi Strobl Zsigmond A kis makrancos című, 1966-ban elhelyezett szobrát láthatjuk. A parkot keletről a református templom és a villaszerű lelkészlak, délről az evangélikus lelkészi hivatal, nyugatról a Kálvária kápolna határolja. A reprezentatív evangélikus lelkészi hivatal 1928-ban épült fel, tervezője Lomjánszky István.

Baross liget

A vasútállomástól északnyugati irányban találjuk a Baross ligetet. A Baross Gábor kereskedelmi miniszterről elnevezett parkot azért építették a vasútállomás elkészülte (1890) után, hogy az állomásról érkezők kellemes benyomást szerezzenek, míg beérnek a belvárosba (a liget 1948-tól 2015. januárjáig Dózsa György nevét viselte).

A zalaegerszegiek körében is népszerű volt a díszkert, olyannyira, hogy az 1930-as években a nyugdíjasok „sétáló-kaszinójának” nevezték. Idővel vendéglő épült a fák közé, az 1920-as években a közeli kórház különböző osztályai kaptak benne helyet, az 1980-as évektől ismét vendéglőként működik. A téren kapott helyet Wass Albert író szobra, melyet 2008-ban állítottak és Bálint Károly munkája.

Béke liget

A díszkertet kialakításakor, az 1930-as években még Rózsa ligetnek hívták. A név büszkén utalt Zalaegerszeg „virágos város” státuszára. A virágok valóban otthonra találtak itt, ugyanúgy, mint később Pándi Kiss János 1966-ban elhelyezett Tavasz című szobra. Régi fényképeken még látható, hogy itt állították fel az Antal Dezső tervei alapján készült, fából faragott Országzászlót, amit azonban az 1940-es években lebontottak, makettjét ma a Göcseji Múzeum őrzi.

Október 6. tér – Hősök kertje

Az Október 6. tér mellett három emlékművet is láthatunk. Az első világháborúban elesettek emlékére állították a 6. Honvéd Huszárezred katonáinak turulmadaras emlékművét; egy haranglábat a II. világháborúban elesett polgárok emlékére készítettek; 2002-ben került a térre Szabolcs Péter szobrászművész alkotása, egy, a Hősök kertjét mintegy megnyitó kőkapu, tetején Mária, a magyarok Nagyasszonya, ölében a gyermek Jézussal.

Az Október 6. teret Árok utcaként találjuk meg a XIX. század végi iratokban, 1921-ben vette fel Horthy Miklós nevét (ekkor avatták térré), majd 1946-tól a rendszerváltásig Somogyi-Bacsó térként hivatkoztak rá.

 

Pontház

A Kvártélyház szomszédságában, a Széchenyi térből nyíló Kossuth téren áll egy különleges lakóház. Különleges, mert korszakok határán, stílusok peremén épült, s „műfaját” egyedül képviseli a városban, ugyanis ezzel az épülettel kezdődött és fejeződött be Zalaegerszeg II. világháború utáni és a szocreál előtti modern lakóház-építészete. Mit is jelent a pontház elnevezés? Már az épület tervrajzain is egy önmagában álló, úgynevezett pontház rajzolódott ki. Az épületek tömbformálásának e módja megfelelt az akkori korszerű építészeti elveknek, amely elvetette a korábbi keretes beépítést. A Pontház – többszöri csúszással – 1949. október 27-ére készült el Schall József tervei alapján. Egy 1965-ben megjelent kiadványban a város legszebb modern épületének nevezték.

 

Sóház

Rejtélyes házra bukkanunk a Zalaegerszegi Törvényék épületével szemben a Deák téren. A Sóház Zalaegerszeg azon kevés, a 18. században emelt épületeinek egyike, melynek keletkezéséről és történetéről, a benne egykor zajló nyüzsgő kereskedelmi életről keveset tudunk – ezek titkait a falak megőrizték. Eredetileg só raktározására építették, ám vaskereskedés is működött benne. A ház bal oldali részén boltíves kapubejáró alatt lehetett betérni az udvarba. Az évszázadok során többször átalakították, irodáknak, üzleteknek ad a mai napig otthont, termeiben alkalmanként kiállításokat rendeznek.

Gébárti-tó és Tóstrand

Zalaegerszeg északi részén, a Zala folyótól északra található a Gébárti-tó. A patkó alakú tó két vége bokrokkal, akadókkal teli (0,5-3 méter mély), a tó középső része a gátnál 8-10 méter mély. Parkosított környezete kellemes kikapcsolódási lehetőséget kínál a fürdőzők, vízisportot kedvelők, valamint a horgászok számára.

Zalaegerszegtől északra, két kis patak felduzzasztásával keletkezett a város legnagyobb mesterséges tava, melynek névadója egy eltűnt középkori település. Az 1976-ban megkezdett munkálatokat követően, a városi összefogással épült tározót 1979. augusztus 20-án adták át a nagyközönségnek.

Parkosított környezete kellemes kikapcsolódási lehetőséget kínál a fürdőzők, vízisportot kedvelők, valamint a horgászok számára. A tó körüli területen sétautak vezetnek, félszigetén szabadtéri strand található. Környéke az elmúlt évek során kedvelt pihenő-és szabadidő övezetté vált. A tó közelében, festői környezetben helyezkedik el egy rönkfa apartmanházakból álló, lakóautó-parcellákkal és sátorhelyekkel rendelkező, egész évben üzemelő modern igényeket kielégítő kemping.

Megközelíthető a 76-os út felől Andráshidán keresztül, vagy a 74-es út felől Ságodon, vagy Neszelén keresztül.

Földönjáró toronyóra

A város központi részétől délkeletre, a Kosztolányi utcában a Hevesi Sándor Színház és a Griff Bábszínház előtti téren egy igazi különlegesség, a „Földönjáró toronyóra” található. A Mária Magdolna Plébániatemplom korabeli toronyórájának felállítási munkálatai 2005 szeptemberében fejeződtek be. A közel 200 éves óraszerkezet a világon egyedülálló módon, üvegházon belül, működés közben látható. A gépezet Szerdahelyi Károly építész tervei alapján egy 3 méter 10 centiméter széles üvegkalitkába került, míg a súlyok és ellensúlyok – jól láthatóan – egy három méter mély aknába ereszkednek a földfelszín alá. Az óra felújítását Kancsal Miklós műszerész és Preisz József órásmester felügyelték, utóbbi negyvennaponként ellenőrzi a 600 kilogrammot nyomó szerkezetet.

Zalaegerszegi Termálfürdő

Az egyedülálló stílusban épült fürdő boltíves kupolás szerkezete csodálatos látványt nyújt. Az épületbe áradó természetes fényt hétvégenként éjjel fényterápiás világítás váltja fel, amit több mint 10.000 izzó biztosít, millió különböző színben pompázva, felejthetetlenné varázsolva az itt eltöltött időt.

A három vízeséssel összekötött 33-36 °C-os élménymedence különböző vízi kényeztető lehetőséget rejt, a gyermek várban szivárványcsúszda és vízi játékok várják a kicsiket. Péntek és szombat esténként éjszakai fürdőzésre is van lehetőség.

AquaCity Vízicsúszda- és Élménypark

A páratlan élményeket, önfeledt szórakozást kínáló AquaCity Vízicsúszda és Élménypark festői környezetben, Zalaegerszegen, a Gébárti-tó partján helyezkedik el, mintegy 7,5 ha területen. A Vízi paradicsom Közép-Európa legnagyobb víztömegével, 6000 m2 vízfelülettel, számos medencével, csúszdával, vízi és szárazföldi attrakcióval várja korosztálytól függetlenül a vízi élmények szerelemeseit.

Próbálja ki 9 óriáscsúszdánk egyikét, vagy akár mindegyiket! Merüljön el az ország legnagyobb hullámmedencéjének habjaiban, ringatózzon matraccal vagy anélkül a lassú folyó lágy sodrásán, tegye próbára bátorságát az ugrómedencében vagy a mászó falon, relaxáljon a jakuzzi medencék valamelyikében, vagy hűtse le magát a strandmedencében. Az AquaCity nem csak a nagyobbak vízi paradicsoma, hiszen mi a legkisebbekre is gondoltunk. Gyermek és bébi medencénk különböző attrakciókkal várja a lurkókat.  Az AquaCityben szárazföldi élményelemekben sincs hiány, strandröplabda-, strandfoci pálya és egy szabadtéri fitness park is várja mindazokat, akik unják a vizes kalandokat.

Az AquaCityben minden adott ahhoz, hogy az itt eltöltött idő legyen a legjobb nap a nyáron.

Győződjön meg Ön is személyesen arról, hogy élményparkunkban minden együtt van ahhoz, hogy egy vagy akár több felejthetetlen élményekben gazdag napot töltsön el, legyen Ön akár gyermek akár felnőtt.

Látogasson el hozzánk, garantáltan nem felejti el az itt eltöltött napot!

Programjainkról tájékozódjon ide kattintva.

 

Gébárti Kézművesek Háza

Különleges épület vonja magára a figyelmet a Gébárti-tó szomszédságában. Első pillantásra kicsinek tűnik, ám ahogy belépünk az ajtaján, világossá válik: a szemünk igencsak megcsalt bennünket, hiszen egy tágas közösségi szoba és más helyiségek növelik a térérzetet.

Az udvarról nyílnak további alkotóműhelyek, a faműves-, a szálasanyag-feldolgozó-, a fazekas- és a hagyományőrző kovácsműhely. Az Y alakú házat 1982-83-ban építették fel egy kis dombocskán, így az alsó szint földfedéses, míg a felső emelet a tulajdonképpeni „földszint”.
A Gébárti Kézművesek Háza az egyetlen, egész éven át nyitva tartó népi kézműves „műhelyotthon” Magyarországon, ám abból a szempontból is kiemelkedik, hogy azon kevés építmények egyike, mely kimondottan alkotóháznak épült. Erről regélnek a berendezési tárgyak is, azok a szőttesek, bútorok, használati eszközök, melyeket a ház voltaképpeni felépítői, a Zala Megyei Népművészeti Egyesület tagjai alkottak. A múlt szeretete és a hagyományok tisztelete szinte tapintható a sajátos építményben, melyet mindenestül magukénak éreznek a kézműves alkotók – hogy a művészeknek szíve, a műalkotásoknak pedig lelke van, azt az odalátogató turisták és városlakók is megsejthetik.
A Gébárti Kézművesek Háza főként a kisgyermekes családok kánaánja, nem csoda, hogy a 2005 óta ősztől tavaszig havonta működő Nyitott Műhelygaléria program országosan is mintaként szolgált más alkotóházak számára. A Kézművesek Háza egyben székhelye a Népi Kézműves Alkotóházak Országos Egyesületének is.

Európa legrégebbi türelemüvege

Bizonyosan Selmecbányán (ma: Banska Stiavnica, Szlovákia) készült a Magyar Olaj- és Gázipari Múzeum tulajdonában lévő 12 x 10 cm szelvényű, 20 cm magas türelemüveg, az úgynevezett “selmeci türelemüveg”. A stílusjegyek alapján Petrus Czinkraut készíthette. A 300 évvel ezelőtti nemesércbányászati jelenet, korabeli eszközöket ábrázoló három szintes bányászpalack valószínűleg Európa legrégebbi bányász türelemüvege. A jól olvasható készítési dátum: 1737. február 22. A palackban kvarc, kalcit, gipsz, kalkopirit, argentit és markazit ásványok találhatók.

Forrás: Benke István-Peter Huber: Palackba zárt bányászat/Bergmannische Geduldflaschen, Magyarországi bányász türelemüvegek/Bergbauflaschen aus Ungarischen Sammlungen, Magyar Olajipari Múzeum – Érc- és Ásványbányászati Múzeum alapítvány, Zalaegerszeg, 2006

 

Keresztury Ház

A villaszerű borházat, melyről Keresztury Dezső olyan szépen megemlékezett, a költő édesapja, dr. Keresztury József ügyvéd (egykoron városunk polgármestere) építtette 1902 és 1904 között. Miután a család elköltözött a városból, a „hegyi hajlék” sokáig gazdátlanul tűrte az enyészetet, mígnem 1978-ban a városi tanács helyreállíttatta.

A Keresztury Ház sajátos átmenetet képez a múzeum és az alkotóház között: aki városunk szülöttének élete, munkássága iránt érdeklődik, ugyanúgy számos információt talál, mint aki a magyar és a világirodalom rejtélyeibe szeretne belemerülni. Jelenleg 7.910 könyv, több folyóirat, diafilm és videofelvétel őrzi a neves irodalmár, akadémikus emlékét, aki értékes bútorai egy részét is a városnak adományozta.

A több könyvészeti remeknek otthont adó épület szalonja voltaképpen időkapszula egy letűnt korszakba: itt láthatjuk a különleges „zsiráf-zongorát”, Keresztury Dezső saját – Budapesten használt – íróasztalát, továbbá azt az állóórát, amely Keresztury József polgármestersége idején mérte az időt a városatya irodájában. A könyvtárban találjuk azt a híres portréképet, amelyet Agárdy Gábor színművész festett a költő 80. születésnapjára a következő ajánlással: „Gábor – aktor – piktor”.

A polcok őrzik a díjakat és a kitüntetéseket, így Keresztury Dezső Széchenyi-díját, a Magyar Örökség-díjat, az 1975-ben neki adományozott zalaegerszegi díszpolgári oklevelet, ami mellé a város pecsétnyomóját is mellékelték. Számtalan fotó, színházi plakát, levél árulkodik az utolsó nagy polihisztorok egyikéről, aki minden művészeti ágról értekezett, s aki az ötvenes éveiben érett költővé.

A város alkotószobát is fenntart, idevárja a Zalából elindult írókat, költőket és tudósokat, bíztatni kívánja mindazokat, akik e táj iránt vonzódnak s művészi, irodalmi alkotókedvvel vagy tudományos kutatás céljából érkeznek Zalaegerszegre.

 

 

Városi Hangverseny- és Kiállítóterem

Van, aki hivatalos nevén hívja: Városi Hangverseny- és Kiállítóterem. Van, aki a következőképpen hivatkozik rá: az egykori zsinagóga. Sokan csak „becenevén” ismerik: a Zsini. A Zalaegerszeg egyik jelképeként is ismert épület számos kiállítást, koncertet, esküvőt, bemutatót s gyerekfoglalkozást tudhat maga mögött. A Városi Hangverseny- és Kiállítóterem amellett, hogy szórakozásra, elmélkedésre hívja látogatóját, a megyeszékhely múltjáról is regél: emeletén kapott helyet ugyanis A zalaegerszegi zsidóság múltja című állandó tárlat.

A zsinagóga története
A zalaegerszegi zsinagóga építését Stern József tervei alapján Morandini Tamás építőmester irányításával 1903 áprilisában kezdték meg, és már 17 hónap múlva állt az épület. A felavatási ünnepséget 1904 szeptemberében tartották. A román és keleti stíluselemeket ötvöző zsinagóga az 1920-as években a város egyik legjelentősebb épülete volt, két tornya messze kiemelkedett a századelejei városképből. Kiváló orgonáját a pécsi Angster cég készítette. Az épületet fénykorában az eklektikus zsinagógaépítészet szép példájaként emlegették: odabent 226 férfi és a karzaton 152 nő számára alakítottak ki ülőhelyet; belsejét színes festések, stukkók díszítették. (Elkészülte előtt a hívek az Arany Bárány Hotel melletti egykori izraelita imaházba jártak.)
A II. világháború alatt az egerszegi és környékbeli zsidó lakosság döntő többsége a koncentrációs táborokban meghalt. A zsinagóga vallási funkciója a világháborút követően megszűnt: sokáig raktárnak használták, falfestményei, bútorzata megrongálódott. A külső és belső állagában teljesen leromlott épületet Zalaegerszeg Város Tanácsa 1960-ban a Magyar Izraeliták Országos Szövetségétől 400 ezer forintért megvásárolta és Pelényi Gyula helyi építész tervei alapján a felújítást elvégeztette. A felújított zsinagóga 1983 szeptemberében nyílt meg a város lakossága számára mint Városi Hangverseny- és Kiállítóterem, s a nyitás óta több színvonalas koncertnek és kiállításnak ad méltó otthont. A külső és belső felújításért a tervező és a kivitelező az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium Nívó-díját kapta.

2.107 darab síp az orgonában
A nagyon szép, igényesen kialakított belső tér hasonlóan színvonalas kívánalmakat állított az orgona tervező elé. A koncertterem adottságai pedig behatárolták a feladatot. A hangverseny célú orgona megfelelő mennyiségű és nagyságú regisztert – ennek megfelelően helyet – igényelt, ugyanakkor a színpad alapterületét sem lehetett csökkenteni az egyéb rendezvények miatt. Több variációs terv után született meg a napjainkban látható megoldás, mely érvényesítette a korszerű orgonaépítési elveket.
A traktúra mechanikus, akusztikailag a hallgatóság teljes élményben részesülhet és esztétikailag is párját ritkító látványt nyújt a hangszer. Az orgona homlokzati tervét Pelényi Gyula, míg a diszpozíciót és a menzúrákat Trajtler Gábor orgonaművész tervezte. E csodálatos hangszer kivitelezője pedig a Fővárosi Művészi Kézműves Vállalat Aquincum Orgonaüzeme volt. A hárommanuálos, 28 regiszteres orgonában 2.107 darab síp van beépítve, melyek elkészítéséhez 1.800 kg ónt használtak fel. A legnagyobb sípok a homlokzaton találhatók – 6 méter hosszúságúak –, a legkisebbek pedig 5 mm hosszúak. A kitűnő hangversenyorgona 1987 novemberére készült el.

A zalaegerszegi zsidóság múltja
2014-ben állandó kiállítással bővült a Városi Hangverseny- és Kiállítóterem kínálata. A zsinagóga első emeletén rendezték be A zalaegerszegi zsidóság múltja című tárlatot, ahol az érdeklődők a városi zsidóság történetét bemutató virtuális összeállítást, a Magyar Zsidó Múzeum és a Zalaegerszegi Zsidó Hitközség tulajdonát képező kegytárgyakat, valamint jelentősebb lakó- s középületek fotóival illusztrált padlótérképet.

A „Zsini” mint a társasági élet színtere
Az egykori zsinagóga kiváló akusztikája, az orgona, a nézőtér ideális mérete egyedülálló helyszínt biztosít a városban elsősorban komolyzenei, felnőtt és ifjúsági koncertek rendezéséhez. A hangversenyterem munkatársai számos kisebb, kamara jellegű koncertet, koncertsorozatot szerveznek önállóan. A tanári és növendékhangversenyek, ifjúsági koncertek a zenei utánpótlás, a zeneértő közönség nevelését szolgálják. A koncertek sorában a klasszikus zene mellett a sokszínűség jegyében és a szélesebb igényeket kielégítendő megtalálható többek között a népzene, 2000-től pedig az igényesebb könnyűzene, jazz- és világzene is.
A kiállítási tevékenységben helyet adnak helyi, hazai, elsősorban képző- és iparművészek alkotásainak valamint számos külföldi művész munkáinak, híres fővárosi múzeumok, magángyűjtemények kollekcióinak. Az intézmény értékőrző vonulata mellett alkalmanként kitekintést nyújtunk a modern művészeti irányzatok felé is.
A Városi Hangverseny- és Kiállítóterem ugyanakkor a közösségi, társasági élet színtere is. A intézmény több helyi művészeti csoportot fogad be (Városi Vegyeskar, Canterina Kamarakórus) nemcsak próba, hanem állandó bemutatkozási lehetőséget is biztosítva számukra, valamint más intézményi háttérrel működő együttesek részére (Zalaegerszegi Szimfonikus Zenekar, Városi Fúvószenekar) is. Ezzel egyik legfőbb katalizátora a helyi zenei életnek.
Az intézmény kulturális jellegű civil szervezetek mellett olyan közösségeknek is helyet és infrastruktúrát biztosít, amelyek nem elsősorban – szűkebb értelemben vett – kulturális tevékenységet folytatnak, de színesítik a zalaegerszegi polgári társas életet.
Az intézmény a helyi közélet és a nyilvánosság fontos helyszíne is; lehetőséget ad önkormányzati rendezvények, konferenciák, társasági események, esküvői szertartások, szalagavatók lebonyolításához.

Világhírű művészek a hangversenyterem színpadán
Az elmúlt évek alatt számos világhírű művész, zenekar, szólista lépett fel a Városi Hangverseny- és Kiállítóterem színpadán. A teljesség igénye nélkül: Gregor József operaénekes, Kelemen Balázs hegedűművész, Rost Andrea operaénekes, Miklósa Erika operaénekesnő, Kocsis Zoltán karmester, Varnus Xavér orgonaművész.
A jazz képviselői is ellátogattak Zalaegerszegre, többek között: Benkó Dixieland Band, GHYMES,  Szakcsi Lakatos Trió, Tátrai-Szűcs: Latin duó, Besenyő Blues Band és Horváth Charlie, Dés László-Balázs Elemér,  Snétberger Trió, Budapest Bár, stb.

A Városi Hangverseny- és Kiállítóterem programjai:

JazzSzerda
A JazzSzerda rendezvénysorozat 2001 óta működik a Városi Hangverseny-és Kiállítóteremben az igényes jazz és világzene kedvelői számára. Mint egy jazz klubban, a közönség egy pohár bor mellett élvezheti a legkiválóbb muzsikusok előadásait. A sorozat népszerűsége évek óta töretlen. Ebben az évadban is nagyszerű zenei programmal várják a műfaj kedvelőit!

Klasszikus hangversenybérlet
A Városi Hangverseny és Kiállítóterem 2013-ban indította útjára saját szervezésű komolyzenei bérletsorozatát azzal a céllal, hogy a hangversenyterem kiváló akusztikai lehetőségeit kihasználva a klasszikus zene iránt érdeklődők igényeit kielégítse. Az eltelt időszakban a komolyzene virtuózai, köztük világsztárok- Rost Andrea, Miklósa Erika –léptek e sorozat keretében a hangversenyterem színpadára. 

Kiállítások
A Városi Hangverseny-és Kiállítóterem fennállása óta a város legreprezentatívabb kiállítótereként funkcionál, melyben a kortárs magyar képző- és iparművészet legfőbb reprezentánsai, a jelentős oeuvre-rel rendelkező, élvonalbeli művészek mutatkoznak be. Kiállítási lehetőséget biztosít a zalai alkotóknak, elsősorban a városunkban élő képzőművészeknek is.

 

Forrás:
– Megyeri Anna: A zalaegerszegi zsinagóga (ma hangverseny- és kiállítóterem) építéstörténete (Zalai Múzeum 13, 2004)
– Emlékezem – A zalaegerszegi Városi Hangverseny- és Kiállítóterem 20 éves jubileumi kiadványa (2003)ű
– Zalaegerszeg titkai – Városkalauz a múlt tükrében (2015)
– Összeállítás a Városi Hangverseny- és Kiállítóterem rendezvényeiről

Magyar Olaj- és Gázipari Múzeum

Olajkútfúró tornyok között harmincezer négyzetméter területen barangolhatunk, hogy a magyar szénhidrogénipar történetét megismerjük. Az 1969-ben alapított Magyar Olaj- és Gázipari Múzeum hazánk második legnagyobb technikai-műszaki múzeuma, mely egyben Európa második legjelentősebb olajipari múzeuma is.

Hazánkban itt állították ki a legtöbb fúrótornyot, közülük három darab 50 méter magas. Az intézmény birtokolja a legtöbb típusú szivattyút, körülbelül ötvenet. Még nincs vége a legeknek: a nyugat-dunántúli régió legnagyobb, rendszerezett szoborparkját látogathatjuk meg a múzeum területén (1987-től kezdve 16 alkotás készült el). Ritkaságszámba megy, hogy a múzeum gyűjtőterülete a Trianon előtti Magyarország, mint ahogy az is kuriózum, hogy a kínálati skála a lehető legszélesebb, hisz’ az ipartörténet mellett a természettudomány és a képzőművészet is a palettán szerepel (itt láthatjuk a világ legkisebb, valamint Európa legrégebbi türelemüvegét is).

Az olajipar múzeumi bölcsőjében járunk, se szeri, se száma a gyűjteményeknek – ám ne feledjük, hogy az intézménynek még vannak „tartalékai” a Páterdombon található irodaházban.

Göcseji Falumúzeum

A Göcseji Falumúzeum, az ország első szabadtéri néprajzi múzeuma, a várost átszelő Zala folyó holtága és egy régi vízimalom körül kapott helyet. A gyűjteményt 22 zalai településről szállították a helyszínre, és a skanzen területén egy 19. századi göcseji települést rekonstruáltak, ahol a látogatók a térség mindennapi használati tárgyaival is megismerkedhetnek.

A zalaegerszegi skanzen egyfajta esszenciája Göcsejnek, az ország egyik legarchaikusabb tájegységének, mely a XX. század közepéig szinte érintetlen elzártságban létezett. A falumúzeum látogatója egy meseszerű világba érkezik, ahol az idő mozdulatlanná dermedt valamikor a XIX. században. A kiállítás azonban arról is regél, hogy a göcseji emberek élete korántsem volt tündérmese, hisz’ kőkemény munkával tudták előteremteni a napi betevő falatot.

A skanzen faluja sohasem létezett: épületeit és tárgyait közel harminc településről szállították Olába. Mint ismertes, a Göcseji Falumúzeum hazánk legelső szabadtéri néprajzi múzeuma (1968-ban alapították), de abból a szempontból is kuriózum, hogy egy már meglévő épület (a XVIII. századi vízi malom) köré, valamint vízpart közelében (Zala holtága) épült fel. Figyelemreméltó, hogy mindössze néhány percnyi sétára a belvárostól mutat be – igéző természeti környezetben – egy hajdanvolt világot, amikor a falu lakosai mindent felhasználtak gazdálkodásuk során.

Ennek megfelelően az intézmény egyik fő célkitűzése a környezettudatos nevelés, mely a háztáji kertekben, a „Zöldösvény-Tanösvény”-ben és a halmegfigyelő állomásban is megnyilvánul. A Göcsejre jellemző egyszerű motívumokat láthatjuk az oromzatokon, homlokzatokon, az emberléptékűség jellemzi magát a múzeumot is, mely – programtól függően – fél vagy akár egész napos időutazásra hívja vendégét. A skanzen Zalaegerszeg szeretett és féltett kincse, az olaiak sétakertként is szeretnek rá gondolni. Mindenképpen a nyugalom szigete, s ha tréfásan kívánnánk fogalmazni, azt mondhatnánk, hogy receptre kellene felírni. Gondoljunk csak bele a göcseji szavakban rejlő vidámságra, játékosságra, s fedezzük fel a múzeumban, mit is jelentenek a következő szavak: csobolyó, tiló, lükü…

Göcseji Múzeum

A MÚZEUM 2018. SZEPTEMBER 8-TÓL ÁTÉPÍTÉS MIATT NEM LÁTOGATHATÓ.
A szó szoros és átvitt értelmében is nagy épületek között találjuk a Göcseji Múzeumot (főbejárat a Batthyány u. 2. felől): nyugatról a bíróság székháza, délről a Mária Magdolna Plébániatemplom határolja.

Talán egyik zalaegerszegi házat sem vették annyiszor birtokba, mint ezt. Takarékpénztárnak avatták fel 1890-ben, Hencz Antal és Schadl János tervei alapján emelték (máig a városi polgárosodás szimbólumaként tartják nyilván az eklektikus stílusú épületet), majd a II. világháborút követően szinte minden és mindenki otthonra talált benne: városházi irodák, orvosi rendelő, napközis étkezde, varroda, házasságkötő terem, ifjúsági klub, sajtóiroda. 1973-ban Zalaegerszeg és Zala megye múltjának gyűjteményes tárházává vált.

A Göcseji Múzeum átépítése miatt az épületben jelenleg Németh János Kossuth- és Munkácsy-díjas keramikusművész, a Nemzet Művésze a fazekasmesterségből és a népi hagyományokból ihletet merítő alkotásai láthatók.

Az intézmény kínálatát ezen kívül még különféle látványtárak gazdagítják:

  – történeti látványtár

  – iparművészeti látványtár

  – régészeti látványtár

  – játéktár.

 

A tervek szerint a Göcseji Múzeum szomszédságában építik fel a Mindszenty József Múzeum és Emlékközpontot.

Jánkahegyi kilátó, harangláb, kápolna és Kálvária

A csodálatos panorámájú Jánkahegyen kilátót, haranglábat, kápolnát is találunk, itt építették ki a Jézus szenvedéstörténetét bemutató Kálváriát is.

KILÁTÓ A JÁNKAHEGYEN

A kilenc és fél méter magas jánkahegyi kilátót 2012 őszén avatták fel a Gyuri Csárda tetején (ingyenesen látogatható egész évben). A hegyhátra addig is sokan sétáltak fel csupán a panoráma miatt. A kilátóból kipillantván a távlatok azonnal értelmet nyernek, ugyanis innen rálátunk a város híres magaslati pontjára, a bazitai TV-toronyra.

 

JÁNKAHEGYI HARANGLÁB, KÁLVÁRIA ÉS KÁPOLNA

Már a két világháború között harangláb állt a Jánkahegy csúcsán, melyet a környék lakói és birtokosai helyi összefogással alkottak újra 1995-96-ban, melléje pedig kis kápolnát építettek, amit Szent Antalnak ajánlottak.
Elmélyülésre, elmélkedésre alkalmas helyen járunk a Kálvária központjában: a 14 – fehér alapzaton álló – szobrot Hadnagy György képzőművész faragta ki fából; Jézus szenvedéstörténetének hátterét dimbes-dombos, lélekemelő tájkép adja.

Csácsbozsoki Arborétum

Zala megye erdősült vidékének világát fedezhetjük fel a Csácsbozsoki Arborétumban: a kapun belépve mélyebb, lápos területre érünk, ahol mocsártölgyek, mocsárciprusok élnek, míg a domboldalakban és tetőkön tölgyesek, bükkösök találhatók. Utunkat gyönyörű növények, ligetes fenyvesek, örökzöldek, továbbá a hazai lombhullató vegetáció számos faja keresztezi; közben két hangulatos tó, valamint forrás mellett pihenhetünk le.

Az utóbbi években a cserjeszint látványosan bővült, a Zalaegerszegi Erdészet több foltban telepített havasszépe (azálea) fajokat.
Ha visszautaznánk a két világháború közötti időbe, a 83 hektáros arborétum helyén lucfenyvest találnánk. Igaz, a fák nagy részét 1923-ban kitermelték, a városiak mégis kedvelt kirándulóhelyként tartották számon a hegyvidéki bájjal felvértezett területet, mely 1945 előtt a Zalavári Apátság birtokában volt.
A háborút követően a terület egy részén csemetekert létesült, másik részén az erdészet örökzöldeket, számos lombos- és cserjefajt ültetett, továbbá egy parcellán 16 jegenyefenyő fajból álló, kísérleti célokat is szolgáló gyűjteményt létesített. A csemetekertet az 1960-as évek végén megszüntették, ekkor bekerítették a területet és néhány év múlva kialakították az arborétumot.
A jelentős számú védett növényfajjal rendelkező botanikus kertet a városi önkormányzat 2001-ben helyi jelentőségű természeti értéknek nyilvánította.

Alsóerdő

Ha az Alsóerdőben sétálunk, jusson eszünkbe, hogy Zalaegerszeg azon rengetegében járunk, mely évszázadokig egységes tudott maradni – akkor hasítottak ki belőle egy nagyobb területet, amikor az 1826-os városi tűzvészt követően téglagyárat építettek benne.

Mindig is kedvelt kirándulóhely volt, erről Pesthy Pál, az Egerszeg múltja és jelene című 1931-es útikalauzában ír szépségesen: „Az Alsóerdő vadregényes, romantikus részletei, emelkedéseinek és völgyeinek festői változatai, tágas tisztásai, virágos pázsitjai valósággal csábítják a természetbarátokat.” A 240 hektáros terület a közjóléti erdők szinte valamennyi fajtáját magán viseli: egyszerre üdülőerdő, panorámaerdő és sétaerdő.

Szakszerű kialakítása 1965-től huszonöt éven keresztül történt; a kezdési dátum azért fontos, mert hazánkban a budai után az Alsóerdő volt a másodikként létesített parkerdő. Az Alsóerdőn (hivatalos nevén: Zalaegerszegi Parkerdő) 35 lomblevelű fafaj, 29 fenyőféle fordul elő, magas (29) a védett növényfajok száma is. Már a XX. század elején itt majálisoztak a diákok.

Azáleás-völgy

Ha igazi tündérekkel nem is találkozunk az Azáleás-völgyben, az bizonyos, hogy tündérkertbe érkezünk. Az országos hírnevű díszpark 2010 óta büszkén szerepel Zala megye 7 természeti csodája között. 1973-tól kezdve – egy sűrű akácos helyére – fokozatosan több ezer havasszépét (azáleát) telepítettek a Zalaegerszegi Erdészet dolgozói.

Az Azáleás-völgy (melyet először Doboskúti völgynek emlegettek, de nevezik Róka völgynek és Kígyó völgynek is) április végén, május elején borul színkavalkádba: a legtöbbet a sárga kaukázusiból láthatunk (ez illatos fajta), ám a fehér, a piros és a lila számtalan árnyalatát is felfedezhetjük még. A pompás „rododendronszurdokban” szigorúan védett növényeket, s számos fenyőfajt is találhatunk.

TV-torony

Az Alsóerdő felett, a bazitai tetőn áll a 95 m magas, kilátóként és kávézóként üzemelő TV-torony, ahol 53 m-es magasságban körpanorámás presszó működik.

Bazitáról (mely 1969 óta Zalaegerszeg része) ma elsősorban a híres TV-torony és a páratlan szépségű panoráma jut az eszünkbe: ragyogó napsütésben, tiszta időben nemcsak a Ság és a Somló tanúhegyéig, hanem az Alpok vonulatáig is elláthatunk.

Az 1960-as években határozták el, hogy Zalaegerszeg körzetében televízió adás fogadására alkalmas tornyot építenek, ehhez helyszínül a már ismert, 293 méter magas bazitai tetőt választották – itt épült fel 1970 és 1973 között a 95 méter magas TV-torony (antennarendszerével együtt eléri a 100 métert is). Az építkezés országos viszonylatban is számottevő volt, mind a határidőt, mind pedig a megvalósítás módját tekintve.

A Zalai Építők című havilap 1972. szeptemberi száma a következőképpen tudósít a munkálatokról beszédes, „Építkezés 65 méter magasban” című cikkében: „Jó ütemben halad a zalaegerszegi-bazitai tévé relé építési munkálatai. Jelenleg a 21 tonnás „körgallér” zsaluzat helyre-emelésén munkálkodnak az építők. Három – hajszálpontos együttműködést kívánó – csörlő berendezés emeli méterről-méterre a zsaluzatot, mellyel 65 m magasságban kezdődhet el a „körgallér” betonozása.”

A bazitai TV-toronyban 53 méter magasan kávézó, alatta kilátó működik, s azért is nevezetes, mert egyike annak a három TV-toronynak, amely látogatható Magyarországon – a másik kettő Pécsett és a Mátrában, Kékestetőn található. Az erdőből kiemelkedő, turisztikai látványossággá vált műszaki objektumhoz természetesen szépséges környezet társult, így a TV-torony környékét parkszerűen építették be az erdészet szakemberei – a túrázók által is jól ismert Panoráma utat 1974-ben például két kilométer hosszan építették ki, összekötve a tornyot az erdővel.

Dísz tér

Az 1970-es években kialakított Dísz tér a város legnagyobb tere, s egyúttal Zalaegerszeg mai központja.

1985-ben, Zalaegerszeg rendezett tanácsú várossá nyilvánításának 100. évfordulóján itt állították fel a Tulipános szökőkutat, Szabolcs Péter szobrászművész és Pelényi Gyula építész alkotását. Zalaegerszeg 1975-ben Hild János-díjat kapott a Magyar Urbanisztikai Társaságtól a településfejlesztésben elért eredményeinek köszönhetően, az emléktáblát a Dísz tér nyugati oldalán elhelyezkedő Polgármesteri Hivatal falán találjuk.

Csány tér

Csány László reformkori politikus szobra emelkedik a róla elnevezett tér fölé. Istók János alkotását 1931-ben állították fel.

A szobornak két mellékalakja van; egyik egy rohamra induló 48-as katona, mögötte családjától búcsúzó honvédújonc; míg a másik egy követ emelő férfi. Ez utóbbi érdekessége, hogy 1919. május 1-jén a Parlament előtt állt, mint a munka jelképe.

A szobor mögött a megyei kórház épülettömbje, előtte az 1906-1907-ben épített evangélikus templom áll.

Deák tér

Zalaegerszeg múltja és jelene talán sehol másutt nem fonódik össze szorosabban, mint itt. Évszázadokkal korábban ezen a helyen állt Zalaegerszeg vára, ennek helyén épült fel a barokk megyeháza impozáns épülete. Itt láthatjuk az ország első Deák Ferencet ábrázoló szobrát, mellyel Zala megye tisztelgett a neves államférfi emléke előtt. A tér néhány épülete az új évezred hajnalán is egy polgári kisváros XIX. század végi hangulatát árasztja.

A DEÁK TÉR TÖRTÉNETE
Az 1819-es dokumentumokban Nemes Vármegye tömlötzeire néző uttza-ként hivatkoztak rá, noha már a XIX. század első felében is inkább tér jellegűnek tűnt a széles, öblös utca, melyet hívtak Várkertnek és Piac térnek is – 1888 óta pedig hivatalosan Deák tér. Sem a név-, sem a helyválasztás nem véletlen: 1879-ben állították fel Vay Miklós Deák Ferencet (1803-1876) ábrázoló szobrát a törvényszék előtt, ahol a „haza bölcse” elmondta nagyhatású beszédét a közteherviselésről 1843-ban. A szobrot az 1930-as években valamivel nyugatabbra, a Göcseji Múzeum elé kívánták áthelyezni, mondván, hogy „…a Deák szobor úgy van elhelyezve, hogy arról a nagyközönség, de különösen az idegenek alig szerezhetnek tudomást…”. Mivel a Vármegye nem hagyta jóvá a városi képviselő-testület határozatát, a szobor maradt az eredeti helyén. 1948-at követően a terület nevét Szabadság térre változtatták – az évtizedek során játszótér, szabadtéri színpad és szökőkút is díszítette. A tér napjainkban ismét a Söjtörön született politikus, államférfi, országgyűlési képviselő nevét viseli, ahol 2016-ban két szobrot is avattak: Farkas Ferenc kétalakos, Fiatalok című kompozícióját, valamint Béres János Díszkútját, melynek káváját 18 agancsos szarvas tartja a magasba.

Evangélikus templom

Az evangélikus közösség neogótikus templomát 1906 márciusában kezdték építeni Gerey Ernő tervei alapján, felszentelését 1907 júliusában tartották. A 20. század elején, a mintegy 9800 lakosú városban alig 2 százalék evangélikus hívő kezdeményezésének köszönhetően, Morandini Tamás építette. A különösen szép belső festésű templom falai ritkaságot is rejtenek: egy ma is működő, bár szerkezetében átalakított Angster-orgonát. Angster József Közép-Európa egyik legkeresettebb orgonagyártója, s a magyar iparművészet kimagasló alakja volt, orgonái a szegedi dómtól a kis települések templomáig, sok helyütt megtalálhatóak.

Istentiszteletek: vasárnap 9 óra

Református templom

Az 1930-as évek végén a kisszámú református közösség kezdeményezte a templom építését (az akkori 13 ezres lakosságból alig nyolcvanan gyakorolták e vallást). Hogy gyarapítsák a munkálatokhoz szükséges tőkét, 2000 levelezőlapot küldtek szét az országban a felépítendő templom ábrázolásával. Szeghalmy Bálint tervei 1937-ben készültek el, a templomot 1942-ben avatták fel. Az erdélyi építészet hagyományait felhasználó épület is őrzi a titkát: festett üvegablakait a háború idején – hogy védjék őket – eltávolították, s csak a 20. század utolsó évtizedében helyezték vissza Zsellér Imre festőművész történelmi családok címereit ábrázoló festményeit. Virágos cserépkályháját Németh Gábor kályhásmester készítette.

Istentiszteletek: vasárnap 10.00.

Jézus Szíve Plébániatemplom

A Rákóczi út és a Gasparich Márk utca sarkán találjuk a Jézus Szíve Plébániatemplomot és ferences rendházat, melyeket a régi huszárlaktanyához tartozó lovarda helyén építettek fel 1925-26-ban Kotsis Iván tervei alapján, neobarokk stílusban – Pehm (Mindszenty) József kezdeményezésére. A templomot építésekor IV. Károly király emlékének ajánlották – ez egyedülálló a világon.

Ünnepélyes felszentelését 1927. szeptember 5-én tartották, bár a szerzetesek már 1926 őszén beköltöztek az épületbe. Plébániatemplommá 1942. január 1-jén nyilvánították. Az állam 1950 nyarán a szerzetesrendektől megvonta a működési engedélyt, az egerszegi ferencesek kolostorába a megyei hadkiegészítő parancsnokság költözött.
A Rendtartomány 1990-ben kapta vissza a kolostort, az ünnepélyes átadáson dr. Habsburg Ottó – a boldoggá avatott IV. Károly fia – is részt vett. A neobarokk templom védőszentje Jézus Szentséges Szíve. 2000-ben alakították ki a Szent Ferenc téli kápolnát, ahol októbertől áprilisig végzik a liturgiát és a szertartásokat.

Istentiszteletek: Hétfő: 18:00, Kedd: 7:00, 18:00, Szerda: 18:00, Csütörtök-péntek: 7:00, 18:00, Szombat: 7:30, 18:00, Vasárnap: 7:30, 9:30, 18:00.

Mária Magdolna Plébániatemplom

A városközpontban, a Göcseji Múzeum szomszédságában magasodik a kéttornyú Mária Magdolna Plébániatemplom. A település egykori földesura Padányi Bíró Márton veszprémi püspök építtette 1747-69 között.

A barokk stílusú plébániatemplom freskóit és a város védőszentjét, Mária Magdolnát ábrázoló főoltárképét, amely a város címerében is látható Johann Ignaz Cimbal osztrák festő készítette. A templom barokk építésű belső terének műkincsei közül kiemelkedik a Pieta szobor, amely eredetileg a város főutcájának végén állt magas fehér kőtalapzaton. Emiatt nevezték a főutcát akkoriban Fehérkép utcának. Az épület mellett tábla és szobor őrzi Mindszenty József hercegprímás, esztergomi érsek emlékét, aki 25 éven át a város plébánosaként szolgált e falak között. A templom előtti, Mindszentyről elnevezett teret az 1810-ben állított Szentháromság szobor teszi hangulatossá.

Keresztury Dezső, a zalaegerszegi születésű költő, író (1904–1996) a következőképpen vall a plébániatemplomról: „… a város művészileg legjelentékenyebb épülete… A dunántúli barokk nehézkes, de darabosságban is vonzó stílusában épült, s úgy ült, terebélyesen, földhöz lapulva a város közepén, mint egy gondos kotlóstyúk.”

Misék:
Hétfő-szombat: 6:30, 7:15, 19.00 (szept. 1-től ápr. 30-ig 18.00);
Vasárnap: 7.00, 9:30, 10.00, 19.00 (szept. 1-től ápr. 30-ig 18.00)

Hagymasisakos Ispita

A Pontházzal szemben mozgalmas történetű épület áll. Az Ispita Pintér Máté uradalmi számtartó 1790. évi hagyatékából épült fel, ám csupán 1806-ra lett kész. 1848-ig volt a városi szegények menedékháza, amikor is 12 ágyas kórházzal bővítették. Az épületet a 19-20. század fordulóján (Morandini Román és Tamás tervei alapján) emeletesre építették, ekkor nyerte el eklektikus főhomlokzatát, rajta a Mária Magdolnát ábrázoló városi címerrel. Az 1930-as években városi hivatalok találtak otthonra benne, ezért kisvárosházának is nevezték. Később egészségügyi intézmények működtek benne, napjainkban egy bank használja az épületet. Ispotály közre néző oldalán Németh János keramikusművész Szent Rókust ábrázoló domborműve az egykori egészségügyi szerepére, míg bejárata mellett Vörös János falképei az Egészségház történetére utalnak.

Kvártélyház

A Mária Terézia által 1765-ben építtetett neobarokk homlokzatú Kvártélyház átvonuló katonák szálláshelye volt, majd tisztviselők lakásául szolgált. Volt megyei közigazgatási székház is, ma cégek, hivatalok irodája. 1891-ben kapcsoltak hozzá egy neoklasszicista stílusú közgyűlési termet, jelenleg itt tartja üléseit Zalaegerszeg Megyei Jogú Város Önkormányzatának közgyűlése. Nyári estéken az épület belső udvarán „Kvártélyház – színház, zene, tánc” címmel hangulatos szabadtéri előadásokon szórakozhat a közönség.

Arany Bárány Szálloda épülete

A több mint 100 éves eklektikus stílusú saroképületet 1750 és 1760 között építtette a város akkori földesura, a veszprémi püspök.

1755-től “Zala Egerszeg” mezővárosa földesurától a fogadót bérbe vette, és a megyeszékhellyé alakuló településen egyre keresettebb fogadó a város bevételeit jelentősen gyarapította. A megnövekedett forgalmat azonban a régi épület többszöri bővítése ellenére mind nehezebben tudta ellátni, ezért a régi püspöki fogadót lebontották és helyén épült fel az 1894-ben ma is látható formájában az új kétemeletes épület (tervezők: Györgyi Géza és Zuschmann János). 30 szobája és vendéglője a kor legmagasabb színvonalán állt, a társasági rendezvények többségét a rövid idő alatt híressé vált első emeleti dísztermében (a mai Télikertben) tartották.

A háromszintes saroktornyos hotel 1965-ben új szárnnyal bővítették, 2013-ban wellness részleget alakítottak ki benne.

Iratkozz fel hírlevelünkre!