ZALAEGERSZEGTURIZMUS.HU

Kaszaháza

Kaszaházai hangulatok

A vámos híd már a múlté, az „újat” 1952-53-ban építették (a budapesti Árpád-híd kicsinyített másaként), ahogy az avató táblán is szerepel: „az ötéves terv keretében”. Kaszaháza keleti oldalán találjuk az 1974-ben elnevezett Vásártér utcát, amely az egykoron országos hírnévre szert tett állatvásártérhez vezetett. A folyóval párhuzamosan futó szakasz 1957 óta Zala utca.

Keszthelyi kőfaragó műhely kedves szobra vár bennünket a kaszaházai hidat követő útkereszteződésben. A magas posztamensen Nepomuki Szent János 1802-es keltezésű szobrát látjuk, lábánál kis angyalka vidítja fel a nézelődőt. Zalaegerszeg számtalan alkalommal szenvedett a Zala folyó áradásaitól az évszázadok során, így a szobor felállítását ez is indokolta, lévén Nepomuki Szent János a folyók, hidak, vízimolnárok és halászok védőszentje.

Új Kaszaháza van születőben. Az ezredfordulót követően egyre-másra épülnek a lakónegyedek a dombos körzetben. A Gólyadombi lakópark, a Zala folyó közelében felépített társasházegyüttes, valamint a Kaszaháza nyugati részén épülő házak arról árulkodnak, hogy az akár Gébártig, Oláig, Bazitáig tartó tájkép sokakat csábít az itteni letelepedésre. A 2012-ben megnyitott új közterületek nevei is beszédesek: Malom sétány, Panoráma tér, Levendula utca, Rózsavölgyi utca…

Kaszaháza története

Kaszaházát mindössze a Zala folyó különíti el a lüktető belvárostól. A település neve 1433-ban tűnik fel először: „Kazahaza” formában említették, előtagja a „Kasza” személynévvel azonos.

Ha visszautazunk az egykoron önálló falu múltjába – mocsaras, erdőkkel övezett területre érkeznénk. Erről tanúskodnak a fennmaradt levéltári iratok: 1564-ben hársas, 1722-ben tűzifának való erdőt jegyeztek fel. A település fontosságát jelzi, hogy az 1800-as években téglagyárat működtetett. Egerszegtől 50 öles híd választotta el; a híd vámházában szedték be a földesúr – a veszprémi, később a szombathelyi püspök – részére a vámot. Ezért a mai Batthyány Lajos utcát 1818-ban Vámszedő utcának nevezték (később, 1840-ben már Pesti utcaként hivatkoztak rá, mert a fővárosba errefelé vezetett az út).

A XX. század első évtizedeiben körülbelül 400-an éltek Kaszaházán, ekkor már Neszelét is ide számították (1899-ben csatolták hozzá). Gazdasági jelentőségre az itt működő (s az ezredforduló környékén lebontott) Böhm-malom, valamint az előtte álló egykori vendéglő miatt tett szert. A Zala folyó partján kiépített kaszaházai strand kedvelt fürdőhellyé vált a városlakók körében a múlt század elején. Kaszaházát már a XIX. század végén szerették volna Zalaegerszeghez csatolni, erre végül 1933-ban került sor.

Volt egyszer egy strand Kaszaházán

A Göcseji Múzeumtól északra, mindössze néhány percnyi séta után fodrozódik a Zala folyó vize, mely elválasztja a belvárost Zalaegerszeg kaszaházai részétől. A helyieknek már a 19. század végén kedvelt szórakozása volt a fürdőzés, így a Zala vízpartja nagy népszerűségnek örvendett. 1933. június 2-án lelkesen számolt be a Zalamegyei Újság arról, hogy ismét megnyílt a strandfürdő, melyet átalakítottak és a korábbihoz képest kibővítettek. Olyannyira figyeltek az igényekre, hogy külön homokstrandot építettek ki a hölgyek számára. Idővel aztán a strand megszűnt, a kabinokat lebontották. Ma már csak elsárgult fényképek emlékeztetnek az egykori kaszaházai malomra is, melynek helyére lakóparkot építettek az ezredfordulón.

 

A strand rendje az 1930-as években
”Férfiak és nők fürdésnél az előírt fürdőruhát tartoznak viselni. Az ettől való eltérés kihágást képez. Délután fél 2-kor a férfiak a fürdőt elhagyni tartoznak, hogy csak a nők részére biztosított fürdőóra betartható legyen. Fürdőidő beosztása: délelőtt 8–10 nők, délelőtt 10 – fél 2-ig nők és férfiak, délután fél 2 – fél 3-ig nők, délután 3–7 nők és férfiak.”

 

Iratkozz fel hírlevelünkre!