ZALAEGERSZEGTURIZMUS.HU

Pózva

Hősi katonai temető

2016 nyarára az olasz nagykövetség segítségével újították fel az I. világháborús olasz hősi temetőt. Az 1927-ben épített, szépen parkosított sírkertben 1656 katona lelt végső nyugalomra: a műkő keresztek alatt olaszok, az emlékművek alatt más nemzetek fiai nyugszanak (egyebek mellett zsidó sírok is találhatók itt). Az 1930-as években sűrűn látogatott kegyeleti hely volt a város lakói számára, akik ott a saját halottaikról is megemlékezhettek.

Az egykori tüdőszanatórium

A Külsőkórház területét egykoron Drótfalunak vagy Magyar Szibériának nevezeték azok a fogvatartottak, akik hónapokig, évekig sínylődtek a rossz emlékű internálótáborban, melyet 1915-ben építettek Pózva határában egy erdei fennsíkon, a honvédhuszárok egykori gyakorlóterén.

A vérzivataros évek alatt eleinte orosz katonák kerültek a táborba, később szerbek, románok és olaszok is – a közelben kiépített hadifogolytemető a fogvatartottak emlékét őrzi. 1919-től 1924 végéig politikai üldözöttek kerültek az internálótáborba, melynek helyén tüdőszanatórium működött tovább. Az egykori tábor utolsó barakkját az 1960-as években lebontották.

Pózva története

2017-ben ünnepeljük Zalaegerszeg első írásos említésének 770. évfordulóját. A városhoz 1963-ban csatolt településrész, Pózva is hasonló „kort” ért meg, hiszen 1272 óta fordul elő különböző feljegyzésekben: a „Pozuba” alakból lett a „Pozba”, 1513-tól „Pozwa” néven írták a községet.

1576-ig lakott helyként tartották számon, amikor is a török felégette, igaz, nem néptelenedett el. A XVII. században, valamint a XVIII. század elején pusztaként jegyezték Pózvát, mígnem a XVIII. század közepén újjátelepült – ekkor már a Festeticsek birtokában volt.

Történetében mindig is fontos szerepet játszott az erdő: a pózvai rengetegről már egy 1598-as dokumentumban írnak (ebben Egerszeg lakóit a fakivágástól tiltják), 1785-ben erdőségek között megbújó kicsiny falucskaként festik le a községet. A pózvai erdő volt a mai Zalaegerszeg területén az első erdő, ahol a munkálatokat szakember irányította. Az egykori rengetegből már csak a Felsőerdő maradt meg (a Külsőkórházhoz vezető utat 1974 óta nevezik Felsőerdő utcának).

Pózva mellett a kavicsbányászat következtében 112 apró tavacskából álló, gazdag madárvilággal rendelkező tórendszer is kialakult.

Németh János, a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas zalaegerszegi szobrász, keramikus domborművét 2006 óta találjuk a pózvai gyógyszertár falán (az alkotás eredetileg a megyei kórház főbejárati csarnokát díszítette). A keramikusművész számos alkotása díszíti Zalaegerszeg utcáit és épületeit.

Iratkozz fel hírlevelünkre!