ZALAEGERSZEGTURIZMUS.HU

Zalabesenyő

Mária szobor

Mária szobrát, Hadnagy György 2002-es alkotását az egy évvel korábban épített millenniumi emlékparkban avatták fel Zalabesenyő szívében.

Szent Anna templom

Zalabesenyő Egerszeg egyetlen olyan településrésze, amely kettő templomot is emelt az ezredév alatt. A temetőkápolnának „becézett” Alexandriai Szent Katalin templom a XIII. század közepén épült. A településrész másik istenházát, a Szent Annáról elkeresztelt templomot 2011-ben szentelték.

Alexandriai Szent Katalin templom

Ha kisétálunk a XIII. század közepén épült Alexandriai Szent Katalin templom temetőkertjébe, jusson eszünkbe, hogy Zalaegerszeg valószínű legkorábbi, ma is használatban levő sírkertjében járunk.

A kicsiny, késő román kori „imolácska” (ahogy Rómer Flóris, a magyar régészet egyik megalapozója nevezte a mintaszerű templomocskát) az idők folyamán egyre-másra fogadta az imádságokat és az óhatatlan enyészetet – ne csodálkozzunk hát, hogy 1690-ben a következővel illették: „puszta, félig romos”. 1717 körül felújították, ám 1748-ban ismét rossz állapotúnak találtatott; XIII. századi déli bejáratának kerete az 1978. évi renováláskor került napvilágra.

A csúcsos bádogsisakú, négyszögletes harangtornyot 1780 után építették, 1860 körül pedig klasszicista külsőt kapott. A temetőkápolnának „becézett” templomot legutóbb 2016 őszén újították fel, így ismét régi fényében tündököl Besenyő dombján, vigyázó tekintetét a közigazgatásilag hozzá tartozó Aranyoslapi-forrásra veti.

A zalabesenyői Skublics család

A Skublics família nagy hatással volt Zalabesenyő fejlődésére. A családból a leghíresebb Skublics Imre (1771-1830) volt, aki két ízben is országgyűlési követe volt a vármegyének, melynek felajánlotta könyvtárát. Az 1954 kötetből álló, 790 művet tartalmazó bibliotéka, a számára építtetett háromosztatú könyvszekrénnyel egyetemben a Magyar Nemzeti Levéltár Zala Megyei Levéltárában a mai napig látható.

A leggazdagabb családi levéltár is a Skublicsokhoz köthető: a hagyaték mennyisége 3,64 folyóméternyi anyagot tesz ki, melynek egy részét 1973-ban adta át a somogyi levéltár a zalai intézmény számára. Ma már csak a helyi temetőben és az ottani templomban látható sírkövek emlékeztetnek a nemesi famíliára, hisz’ a család két régi pompás kastélya a háború áldozata lett. Volt idő, amikor három kastélya is volt a településnek, mára egy sem maradt belőlük.

Zalabesenyő története

Zalabesenyőt felkeresve egy csendes, szép panorámájú „falucskába” érkezünk. Sem a lakosok kedvessége, sem a házakból áradó nyugalom nem árulkodik arról, hogy az egerszegi peremkerület az elmúlt évszázadok során többször is a pusztulás szélére került.

A falu neve a besenyők egykori jelenlétére utal, akiket a XI. században telepítettek ide. Ám mégsem ők, az Árpád-kori katonák voltak a falu „honalapítói”, hiszen a Besenyőhöz tartozó Alsó-réten feltárt leletek (pattintott kovaszilánk, római kerámia) arról tanúskodnak, hogy már az ős- és ókorban is lakott területnek számított. Beseneu – így szerepel abban az 1326-os oklevélben, melyben először megemlítik. A következő fontos évszám 1381, amikor is egy határjárás során részletesen rögzítették Egerszeg és Besenyő határát – ez a határ majd’ hatszáz évig változatlan maradt, egészen Zalabesenyő Zalaegerszeghez történő csatolásáig (1958).

A XIV. században helyi nemesek birtokolták a falut, melynek két évszázaddal később rengeteg kárt okoztak a portyázó törökök: támadásaikat a település olyannyira megsínylette, hogy szinte teljesen elpusztult. A XVIII. század közepétől a Skublics család határozta meg az életét egészen 1908-ig (a település neve ebben az évben Zalabesenyő lett). Besenyő tájképéhez ugyanúgy hozzátartozik az olajfinomító, mint Besenyő valamikor lakott szőlőterülete, az Öreghegy is, ahol 2003 óta várja a hívőket a Szent Péter-Pál kápolna.

Iratkozz fel hírlevelünkre!