Vándor László: Összefoglaló jelentés a Zalaegerszeg Piac tér megelőző feltárásáról
2011.március 31 – április 29.
(Ásatási dokumentáció. Zalaegerszeg Piac tér lelőhely régészeti feltárása. Göcseji Múzeum Adattár: Ad/3721-2011)
Összefoglalás
2001 tavaszán a Piac tér megelőző feltárása során – többek között – előkerült a vár 16-17. századi sarokbástyája (a hozzátartozó nagyméretű cölöpökkel), a bástya előterében lévő 16-17. századi paliszádfal, a várárkot tápláló Vizsla-patak medrének egy szakasza, egy 18. századi bodonkút, egy 19. századi téglafalú kút, valamint egy dongakút is. Régészeti korú építményként a vár sikeresen azonosított délnyugati sarokbástyáját érdemes kiemelni. Az előkerült leletek és objektumok alapján a régészek megállapították, hogy a jelenleg is üzemelő piac elődje már a 18. században a kutatott területen helyezkedett el – helyének kialakítása a várárkot tápláló Vizsla-patak medrének feltöltésével történt.
Bástya cölöp – forrás: Göcseji Múzeum (a fotót Orha Zoltán készítette)
A feltárásra a 420/918/3/2011 számú engedély alapján a Zalaegerszeg Piac tér (3617 hrsz, lelőhely-azonosító 19109) rehabilitációjának munkálataival összefüggésben került sor. A megelőző régészeti feltárás 2011. március 31. és 2011. április 29. között zajlott.
A Zalaegerszeg vár lelőhely területén középkori város, templom, temető és út, valamint középkori/kora újkori vár található. Szentmihályi Imre 1959-ben a Nagytemplom környékének csatornázásakor, 1962-ben a Sütő utcában csatornaásáskor és 1965-ben a Deák téren az új könyvtár alapozásakor figyelt meg régészeti korú leleteket és objektumokat. A területen helyszíni szemlét végzett több alkalommal Müller Róbert és Horváth László András. Feltárásra 1956-ban Sági Károly és 2005 és 2007 között több alkalommal Vándor László vezetésével került sor. A munkálatok célja a vártól nyugatra elterül középkori város épületeinek és a vár délnyugati sarokbástyájának felkutatása volt.
A feltárásra kijelölt terület az észak-déli kiterjedésű, a leendő piaci elárusító helyet fedő tetőzet helyét, a létesítendő szökőkút aknáját, valamint a tetőről összegyűjtött csapadékvíz elvezetésére szolgáló csatornahálózat nyomvonalát foglalta magában.
A humuszolási munkálatok során északról dél felé haladtunk. A feltárandó területet keresztező közművek miatt a területen 1-3. terjedő számozással önálló szelvényeket alakítottunk ki. A szökőkút aknájának a 4. szelvény megnevezést adtuk.
A munka folyamán általában 150-170 cm-es mélységig, de indokolt esetben 200-220 cm-es mélységig kitermeltük a földet. A felső 1 m-nyi réteg modern építési törmeléket tartalmazott, alatta helyezkedtek el a 18-19. századi leleteket tartalmazó rétegek. A feltárás során az építési törmelék eltávolításához használtunk csak gépi erőt, az újkori rétegek kutatása kézi munkaerő alkalmazásával történt. Az előkerült objektumokat 1-9-ig terjedően számokkal láttuk el. A feltárás során előkerült a várárkot tápláló Vizsla patak medrének egy kisebb szakasza, mely az 1-2. és a 4-es számot kapta. A 3-as számot egy kisebb gödör kapta. Az 5-ös szám a 18. századi bodonkút, a 7-es szám a dongakút, a 8-as szám pedig a 19. századi téglafalú kúté lett. A 6-os számot a vár 16-17. századi sarokbástyája kapta, a hozzátartozó nagy méretű cölöpök pedig 1-10-ig terjedően alszámot kaptak. A 9-es számot a bástya előterében lévő 16-17. századi paliszádfal viselte.
A munkálatok folyamán a különböző munkafázisokról felszín- és metszetrajzokat, fotókat készítettünk.
Délnyugati bástya – forrás: Göcseji Múzeum (a fotót Orha Zoltán készítette)
A feltárás során a leletek zömét nagy mennyiségű újkori edénytöredék és kályhacsempe illetve –szem, valamint állatcsont adta. A kerámiák mellett találtunk fenőkövet, 5 db cseréppipát, habán edény töredékeit, üvegtöredékeket, szőlőmetszőkést, vaskést, 3 db sarkantyút és vasszegeket is. Az előkerült 18. századi bodon- és dongakutat konzerválás céljából kiemeltük.
Egyértelműen a későközépkorra datálható lelet nem volt, régészeti korú építményként a vár sikeresen azonosított délnyugati sarokbástyáját, és szintén a korszakra datálható paliszádfalat érdemes kiemelni.
Az előkerült leletek és objektumok alapján megállapítható, hogy a jelenleg is üzemelő piac elődje már a 18. században is a kutatott területen helyezkedett el, helyének kialakítása a várárkot tápláló Vizsla patak medrének feltöltésével történt. A feltárás során a 4-es szelvényben 19. századi kő-, illetve téglafal alapozást találtunk, elhelyezkedésük a kivitelezési munkálatok nyomvonalát nem érinti. A csatornahálózat feltárásra során régészeti korú jelenség nem került elő.
A leletek a zalaegerszegi Göcseji Múzeumban kerülnek elhelyezésre.
A feltárási munkák során 609,45 négyzetméternyi területet kutattunk át. A leendő piac területét terméskővel, a csatornahálózat árkát homokkal, illetve az onnan kitermelt földdel töltötték fel.
