Vándor László: A vár, a város ábrázolásairól
Megjelent Zalaegerszeg évszázadai. Várostörténeti tanulmányok (Szerk.: Kapiller Imre, 1997) című kötetben, Vándor László: Adatok Egerszeg középkori topográfiájához című tanulmányának egyik fejezeteként (115-117. oldal)
Összefoglaló
Az egerszegi várat és környezetét bemutató ábrázolások közül kettő maradt fent, mindkettő a 17. századból származik. Johann Le Dentu rajzán jól látszik a palánkfalakkal és vizesárokkal körülvett város, valamint a belül elhelyezkedő – szintén palánkerődítéssel és vizesárokkal övezett – vár. Le Dentu nem a helyszínen készítette a rajzát, csupán leírásokra támaszkodott – talán ezért fordult elő, hogy a plébániatemplom a városfalon kívül áll. J. Holst ezredes alaprajza az 1664. évi török általi elfoglalása, majd azt követő újjáépítés idején keletkezett: a vár falait, bástyáit és árkát ábrázolja, továbbá környezetében a vizek (Zala vagy holt Zala-ág, illetve a várárokba torkolló Vizsla-patak) részleteit.
Miután áttekintettük a várra és a városra vonatkozó legfontosabb régészeti adatokat, megvizsgáljuk, hogyan viszonyulnak ezek a török időkből fennmaradt ábrázolásokhoz. Sajnos ezek mind a 17. századból származnak.
Ezek közül a legismertebb a Le Dentu rajza a várról és a városról. Jól látszik rajta a palánkfalakkal és vizesárokkal körülvett város, melynek egy kőből épült kapubástyája van. A városon belül helyezkedik el a vár, melyet ugyancsak palánkerődítés és vizesárok övez, a kaput itt is szilárd anyagból készültnek – és a városkapuval egyirányúnak ábrázolja. A városfalon kívül kőfallal körülvett kisebb templom áll.
A kép tájolása nagyon bizonytalan. A háttérben húzódó dombsor, a csácsi hegyekre emlékeztet, az azonosság azonban teljes bizonyossággal nem állítható.
A rajzoló leírás alapján ismerte a város szerkezetét és annak környezetét, de rajzát nem a helyszínen készítette. Amennyiben a háttérben húzódó dombsort a csácsival vesszük azonosnak, akkor a kapuk nyugat felé néznek, amely, egyrészt ellentmond a vár alaprajzi ábrázolásának, másrészt ebből az irányból nincs ilyen szögű rálátás a városra. Ezenkívül az is megkérdőjelezi a rajz hitelesnek való elfogadhatóságát, hogy forrásaink alapján egyértelmű, hogy a homlokzati tornyos plébániatemplomnak a falakon belül kellett lennie, és ebben az időben bizonyosan állt, ugyanakkor a rajzon ennek nyoma sincs.
1. Ennek a rajznak van egy másolata a kalsruhei gyűjteményben 1667-ből.
2. J. Holst ezredes léptékkel ellátott alaprajza az egerszegi várról. Ennek felirata „Egerseg, wie es anno 1665 wieder augbebawt worden.”
A rajz, amely a vár 1664. évi török általi elfoglalása, majd a vasvári békét követő kivonulása utáni újjáépítés idején keletkezett, csak magának a várnak a falait, bástyáit és árkát ábrázolja, a környezetből a vizek részleteit. Sem a árban lévő épületek, sem a város épületei – avagy a török pusztítás után azok romjai, maradványai – nem szerepelnek rajta.
A vizesárokkal körülvett vár falai a rajz szerint tégla vagy kő építésűek, a sarkokon két-két kerek rondellával, illetve óolasz bástyával. A várnak egyetlen kapuja van, amely ugyancsak szilárd építésű, kaputornyos megoldású, az egyik óolasz stílusú bástya közelében helyezkedik el. A rajzon tájolás nincs feltüntetve, de az olaszbástyás front felirata „Hock land gegen Canischa” alapján nagyon valószínű, hogy a vár kapuja dél felé nézett. A tájolás helyességét megerősíti a két víz ábrázolás, a Zala vagy holt Zala-ág elhelyezkedése felül (északon), és a várárokba torkoló patak – a Vizsla – a nyugati oldalon.
A vár J. Holst féle alaprajzát, a terepviszonyokat és a régészeti adatokat figyelembe véve a Póka Antal féle 1826-os térképre vetítve pontosan kirajzolódik a vár elhelyezkedése és az teljesen egybevág a régészeti megfigyelésekkel. Ugyanígy van ez a város erődített részének esetében is. Jól látható a Póka féle térképen az is, hogy a vár, illetve a város erődítései, árkai hogyan határozták meg a belváros szerkezetét, és hogy az utcahálózat és a telekelosztás nagy vonalaiban a város ezen részén máig megmaradt. Északon a Zala ártere (Budai Nagy Antal utca), keleten a Válicka mocsarainak széle (Kölcsey utca), délen a Kazinczy tér, míg nyugaton a Vizsla patak a határ.
Remélhetően a belváros rekonstrukciója során, az építkezések figyelemmel kísérése, és az ehhez kapcsolódóan tervezhető ásatások során a mainál sokkal pontosabb és részletekben gazdagabb képet nyerhetünk a város múltjáról.