Egerszeghegyi kápolna

Ebergény és Egerszeghegy

Egerszeghegyi kápolna

Az egerszeghegyi kápolna helyén egy kisebb épület várta a hívőket, mígnem 1750-1760 között egy nagyobbat építettek a Szentháromság tiszteletére. A temetőkert keletkezése a XVII-XVIII. századig nyúlik vissza; ha teszünk egy sétát a sírok között, többszáz éves sírköveket is felfedezhetünk. Hogy a szépséges kápolnát a helyiek és környékbeliek magukénak érzik, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy falán a becsali, egerszeghegyi és gógánhegyi lakosok s birtokosok emléktáblát állítottak 2004 nyarán.

Ebergényi kápolna

Mind az ebergényi, mind az egerszeghegyi kápolnáról viszonylag keveset tudunk még, történetük felderítése további kutatásokat igényel. A rendelkezésre álló információk szerint az ebergényi temetőben található kápolnát 1890-ben építették. A leromlott állagú imaház felújításra szorul, igaz, hogy a kápolna szentélye puritánságában is megérinti a lelket. Oltárán Szent Jakab apostolt láthatjuk, akiről a kápolnát elnevezték.

Egerszeghegy története

Zalaegerszeget számos domb veszi körül. Mint Tüskés Tibor fogalmazott Zalamente, Somogyország című könyvében: „A terjeszkedő város új házai a dombok lábára kapaszkodnak… A másutt zsúfolt, szürke panelépítkezés itt levegősebb, színesebb, egyénibb hangú lakónegyedeket eredményez.” Az egyik ilyen dombon leljük Egerszeghegyet, mely valaha erdős területnek számított, 1875-ben dűlőként tartották nyilván, ma pedig hegyi hajlékokat, családi házakat találunk itt.

Zalaegerszeg közigazgatási területén számos „hegyre” bukkanunk, ahogy itt nevezik a szőlőkkel, gyümölcsösökkel, erdőkkel hívogató dombokat: Landorhegy, Jánkahegy, Cimpóhegy, Csácsi-hegy, Gévahegy, Gógánhegy, Lukahegy, Öreghegy, Szenterzsébethegy, Szívhegy, Újhegy, Vakaros-hegy, Pipahegy, Henyehegy, Karácsony-hegy, Fehér-hegy, Kápolnahegy, Avashegy…

Ebergény története

„Göcsej éjszak-nyugati sarkán erdős és patakos halmok közt fekszik Ebergény.” – olvashatjuk Eötvös Károly 1896-ban kiadott Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben című monumentális munkájában.

A hangulatos leírás mellett nem kevésbé beszédesek Ebergény hajdani nevei sem, hisz’ a középkor óta lakott települést hívták már Belyánvölgynek, Keresházának, továbbá Ebergényvölgyének is. (Ebergény 1371-ben Eburgyn, 1372-ben Ebergen alakban tűnik fel az oklevelekben). A községet a nagy múltú Ebergényi, majd a Sárkány család birtokolta. Tipikus hegyközségi faluként tartották nyilván, lakói a szőlőhegyen laktak; egy 1777-es feljegyzés szerint Ebergényben 36 helybeli és 79 külső gazda művelt összesen 757 kapás szőlőt.
Ebergényben, hasonlóan más északkeleti göcseji településhez, a XVIII. század végére a középbirtokos nemesek és jobbágyaik telepedtek le. A falut 1969-ben csatolták Zalaegerszeghez. Különös tréfája a sorsnak, hogy az 1888-ban elnevezett Ebergényi utca nem a szóban forgó városrészben található, maga a szakasz csupán oda vezet. S ha az utcaneveknél tartunk: Budapesten is találunk Ebergény utcát (17. kerület).

Ebergény és Egerszeghegy