Gondoskodom, tehát (ki) vagyok?! Kovácsné kivan, Te ki vagy?
Avagy Mi a nők szuperereje?!
-Te ébreszd fel anyát!
– Dehogy! Ébreszd fel te!
– Nem merem.
– Én sem.
A saját kilenc és tizennégy éves lányaimat hallhatjátok. Nem mernek felébreszteni, ha alszom.
Milyen anya az ilyen, hát nem?! De könyörgöm, cc. 6 éven át alig aludtam!
A szülővé válás örömeiről ÉS nehézségeiről írtam a Terézanyu folytatásában, a Kovácsnéban, elsősorban női szemszögből- hogyan változik egy nő élete, hogyan változik a párkapcsolat?
Alapjaiban. Fenekestül forgatja fel az életünket.
Mégis nehéz róla tabuk nélkül beszélni. Pedig szinte mindenki ezzel küzd:
vajon csak én élem meg nehéznek azt, ami nehéz?
A kialvatlanságot, a rengeteg láthatatlan házimelót, a kétségbeesett vitákat a szülőtárssal: ki keljen a síró gyerekhez, ki főzzön, ki mosson, ki mondjon le, ki adja fel, ki adja be… a törülközőt?!
Vajon én vagyok csak ilyen…? Vajon ezzel csupán én küzdök? Ezt kérdezem folyton Kovácsné kivan c. regényemben, amely előadásom főszereplője. A visszajelzések szerint egyáltalán nem vagyok ezzel egyedül.
Sőt!
Rácz Zsuzsa író, az Állítsátok meg Terézanyut és Kovácsné kivan című könyvek szerzője ezúttal is tabuk nélkül beszél a szülői lét kihívásairól, a kiégésről, a láthatatlan munkáról, és legfőképp arról: mi a nők – és a szülők – valódi szuperereje?
