1576-ig lakott helyként tartották számon, amikor is a török felégette, igaz, nem néptelenedett el. A XVII. században, valamint a XVIII. század elején pusztaként jegyezték Pózvát, mígnem a XVIII. század közepén újjátelepült – ekkor már a Festeticsek birtokában volt.

Történetében mindig is fontos szerepet játszott az erdő: a pózvai rengetegről már egy 1598-as dokumentumban írnak (ebben Egerszeg lakóit a fakivágástól tiltják), 1785-ben erdőségek között megbújó kicsiny falucskaként festik le a községet. A pózvai erdő volt a mai Zalaegerszeg területén az első erdő, ahol a munkálatokat szakember irányította. Az egykori rengetegből már csak a Felsőerdő maradt meg (a Külsőkórházhoz vezető utat 1974 óta nevezik Felsőerdő utcának).

Pózva mellett a kavicsbányászat következtében 112 apró tavacskából álló, gazdag madárvilággal rendelkező tórendszer is kialakult.

Németh János, a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas zalaegerszegi szobrász, keramikus domborművét 2006 óta találjuk a pózvai gyógyszertár falán (az alkotás eredetileg a megyei kórház főbejárati csarnokát díszítette). A keramikusművész számos alkotása díszíti Zalaegerszeg utcáit és épületeit.