Őskor akrillal és filccel, pinceajtón és iróniával. Böröcz Nándor Neánder fabarlangrajzai múltat és jelent kevernek a Göcseji Múzeum pincerendszerében.

Hogyan születhet újra az őskor a kortárs művészet nyelvén? Mit mondhatnak a mai világról a fabarlangrajzok, ha akrilfestékkel és alkoholos filccel készülnek? Böröcz Nándor Neánder különleges kiállítása ezekre a kérdésekre ad szokatlan, ironikus és vizuálisan is izgalmas választ.

Az Akriltulok és Filcbölény című tárlat „hamis őstörténetekkel” játszik. A motívumok valóban régiek – Szibéria, Afrika, Anatólia, sőt, az internet feltárt barlangrajzaiból táplálkoznak – ám a történet, amit elmesélnek, már a jelené. Neánder nem régészeti rekonstrukciót kínál, hanem szabadságharcot a jelentől és a múlttól is: képei idősíkokat, helyszíneket és stílusokat kevernek, miközben a képcímek („Botrányos napünnep a Kopetdag-hegyen”, „Vigyázz, Kukutyinban már érik a zab”) nyíltan gúnyt űznek a művészi pátoszból – és talán a démonokból is, akik alkotásra sarkallják az alkotót.

A festmények alapjául használt faanyag – pinceajtók, deszkák – ugyan mulandóbb, mint a barlang falai, de a figurák, jelek és formák így is új életre kelnek. Neánder fabarlangjai nem akarják megváltani a világot, de képesek felidézni benne az időtlen emberi vágyakat, hiteket és kétségeket – némi cinizmussal, sok iróniával, és egy jó adag játékossággal.