ZALAEGERSZEGTURIZMUS.HU

Zalaegerszegi érdekességek

Ezeréves fa

Hosszú évtizedekig késztette megállásra az erdő látogatóit egy hatalmas tölgy, melyet „Ezeréves fa” névvel őrzött meg az emlékezet. A padokkal körülvett óriásfán egy képet helyeztek el: sokan szívesen idézik fel Mária, a Magyarok Védőasszonya megnyugtató tekintetét.

A zalaegerszegiek magukénak érezték a környék legendáit, többek között az is elterjedt, hogy az egyik portyázó török csapatot itt semmisítette meg a helyi várőrség. A képes látványosságra már csak elsárgult fotók emlékeztetnek: a fát 1962-ben egy vihar kidöntötte, s bár a festményt egy másik fára helyezték, azt a ’70-es évek végén ismeretlenek szétverték.

Csirkekeltető

A XX. század második felében sokan hallottak a Május 1. liget mellett felépült „csirkekeltetőről”. A hivatalos szervek úgy tájékoztatták a lakosságot, hogy csirkék keltetésére és nevelésére alkalmas üzemet húztak fel, ám a városi pletykák szerint a név fedősztorit takart és ennek megfelelően katonák titkos bázisának helyszínéül szolgált.

Ha hihetünk a világhálón keringő „memoároknak”, akkor azt mondhatjuk, hogy a szóbeszédek nem voltak alaptalanok. A katonai objektum 1949-50-ben épült: a kocka alakú épület betonfala két méter vastag volt, saját áramellátással rendelkezett és külön kommunikációs rendszerrel bírt. Kívülről átlagos háznak tűnt, valós ablakai sohasem voltak. A bunkert 1996-ban vonták ki a védett vezetési pontok rendszeréből.

Katonai léghajó Zala-Egerszegen

A Mikszáth Kálmán szerkesztésében megjelent fővárosi újság, az Országos Hírlap 1898. szeptember 6-ai lapszámában arról tudósítottak, miszerint az Erzsébethegyre vezető út mellett katonai léghajó szállt le, amely egyenesen Bécsből érkezett.

Hősi katonai temető

2016 nyarára az olasz nagykövetség segítségével újították fel az I. világháborús olasz hősi temetőt. Az 1927-ben épített, szépen parkosított sírkertben 1656 katona lelt végső nyugalomra: a műkő keresztek alatt olaszok, az emlékművek alatt más nemzetek fiai nyugszanak (egyebek mellett zsidó sírok is találhatók itt). Az 1930-as években sűrűn látogatott kegyeleti hely volt a város lakói számára, akik ott a saját halottaikról is megemlékezhettek.

Ruhagyári emlékek

Magyarország első ötéves tervének eredményeként avatták fel 1951. december 18-án a zalaegerszegi Ruhagyárat az egykori Átlós (később Lenin) úton, melyet ma Platán sornak hívunk. A könnyűipari nagyüzemmel szemben a dolgozók részére épített lakóház két bejárata felett láthatóak Vörös János 1952-ben elkészült domborművei, melyek nemes egyszerűséggel a következő nevet kapták: Ruhaipar.

A 2003-ban megszűnt Ruhagyár további emléke a Deák Ferenc iskola előkertjében található Ollós nő szobra (1958, Erdey Dezső alkotását Illés Gyula fejezte be), mely 2005-ben került oda a Ruhagyár parkjából.

Petőfi Landorhegyen

Zalaegerszeg a II. világháborút követően Magyarország egyik legnagyobb katonai központja lett az 1949-ben létesített Petőfi Laktanyával.

A 47 hektár területet elfoglaló, egykor népes kaszárnya életére a Magyar Honvédség zalaegerszegi toborzóirodája (Zala megye 12. KATONAI IGAZGATÁSI ÉS ÉRDEKVÉDELMI IRODA), az előtte felállított emlékkő, valamint a számviteli főiskola kertjében található Petőfiszobor utal. Az átalakított és felújított egykori körletekbe az 1971-ben alapított számviteli főiskola pedagógusai és diákjai költöztek be 2000-ben. Nem messze a kampusztól a kaland szerelmesei paintball- és gokartpályákon is tölthetik a szabadidejüket.

„ZALA”-GYAKORLAT
Magyar oldalról nagyrészt zalaegerszegi katonai egységek vettek részt a Varsói Szerződés 1968-as csehszlovákiai intervenciójában. A bevonulás hivatalos fedőneve „Zala”-gyakorlatként híresült el a történelemben. Az akció két halálos áldozatot követelt – többek között az ő emléküket is őrzi a Gasparich úti kő.

Zalaegerszeg az erdők tekintetében

Ha a napsütéses órák számát vesszük alapul, akkor Zalaegerszeg az ország egyik legszegényebb területének számít – gyakori a felhős időszak, a völgyekben pedig rendszeres a ködképződés. Mindez azonban ideális az erdő növekedéséhez. Ebből a szempontból pedig városunk kedvező helyzetben van: déli és keleti oldalról összefüggő, nagy erdőségek határolják, csupán északon és nyugaton nyitottabb. További előny a túrázók, természetkedvelők számára, hogy parkerdeink viszonylag közel találhatóak a városközponthoz.

Az egykori KISZ-telep

A Köztársaság és Erkel Ferenc utcák között felépült KISZ-telep lakásai úgynevezett KISZ-akcióban (KISZ jelentése: Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség) készültek az 1960-as években.

A Hegyalja és az Átalszegett utcák közötti terület is ekkorra népesült be, itt főleg fiatalok kaptak lakást (az Ifjúság útját például 1968 óta látjuk a térképeken). A fiatalok körzetének titulált telep már nevében is utalt az akkori politikai érára, hiszen a KISZ a Magyar Szocialista Munkáspárt ifjúsági szervezete volt 1957 és 1989 között. A múlt érdekes szelete: a KISZ-lakótelep épületeit eredetileg római számokkal jelölték, az utcák csak később kaptak nevet, így azonban előfordult, hogy a házak átadását követően, még évek múltán is maradtak utcák név nélkül.

Bátran vesszünk el az egykori telep „útvesztőjében”. A házsorok között elő- és hátsó kertek érdekes labirintusa alakult ki, garázsokkal, sufnikkal – mindez sajátos egyvelege a városi és falusi életvitelnek.

Botfa természeti értéktára

Zalaegerszeg legmagasabb pontját keresve utunk mindenképpen Botfára vezessen. A helyi erdőben található Karácsony-hegy a maga 304,9 méteres magasságával termetesebb még a Göcsej legmagasabb pontjaként nevezetes Kandikónál is.

Botfa területének 37 százalékát takarja erdő, így Zalaegerszeg legerdősültebb településrészének számít. Ma már nehéz elképzelni, de egykoron itt, ebben az észak-déli irányú völgyben folyt a Duna.
Botfát növénytani szempontból is érdemes bebarangolni: a hazánkban fellelhető félszáz, vadon élő orchideafajtából már egy tucatnyit fedeztek fel a környéken – közülük a méhbangó fokozottan védettnek számít.
Ám a fauna birodalma is szolgál meglepetésekkel Botfán: eddig ezer madarat gyűrűztek a körzetben (többek között 2016 év madarát, a harist is), a kastély kertjében (az „Ánglisban”) bőregerek élnek (2016 emlőse a denevér volt), a Válicka patakban négy védett halfajta úszkál, sőt, három védett gombafajt is felfedeztek az övezetben (egyikük neve – az égertinorú – szépen rímel Zalaegerszeg nevének eredeztetőjére, az égerfára).

Dr. Illyés Zoltán fotóin a méhbangót, a harist, az égertinorút, a fenékjáró küllőt és a kövicsíkot láthatjuk.

Ördöngös életű boszorkány Andráshidán?

A középkori boszorkányperek egyik utolsó példájaként említhetjük az andráshidai Boronyák Éva esetét, akinek ügyében a zalai törvényszék vizsgálatot folytatott le a településen.

Az 1741 augusztusában kelt jegyzőkönyv több tanú kihallgatását is tartalmazza, akik a következő kérdésre feleltek: „Tudgyae a Tanu nyilván? avagy hallottae bizonyossan hogy mostanságh az N(emes) Vár(me)gye fogsághában raboskodó Boronyák Éva bűbájos eördöngős és Boszorkányos életű légyen, és nem de nem eö eördöngösségivel másoknak károkat, nyavallyákat, némellyeknek haláltis okozotte?”
A vallomások megjelentek a Schram Ferenc által közreadott Magyarországi boszorkányperek 1529-1768 című monumentális gyűjteményben is, melyből kiderül, hogy 1735-ben és 1751-ben Szenterzsébethegyen, valamint 1750-ben Besenyőben is „boszorkányok” ügyében vizsgálódtak a törvény emberei.

Fotónkon Boronyák Éva tanúkihallgatási jegyzőkönyvének részlete – Fotó: Varga Kálmán György, Magyar Nemzeti Levéltár Zala Megyei Levéltára

Andráshida hídja

A régmúlt időkbe vezet vissza bennünket Szenterzsébeti Terjék András neve. Az 1400-as évek elején ő építtette azt a gerendahidat a Zala folyón, mely összekötötte Andráshidát a szomszédos településsel, Olával.

Az átjáró fontos szerepet töltött be a török időkben: egy mozsárágyú állt rajta, melyet akkor sütöttek el, ha észlelték a portyázókat és az ellenséget. A híd nagy forgalmat bonyolított le az évszázadok során, többször felújították, ám az áhított kőhíd sohasem készült el. 1914-ben avatták fel a vasbeton objektumot, melyet a menekülő németek 1945 márciusában felrobbantottak. A hidat 1954-ben építették újjá.

Csácsbozsoki Mária-kút

A Kisfaludi-hegy nyugati lábánál, évszázados bükkfák árnyékában három forrás csordogált egykor, ezek találkozásánál hozták létre a Mária oltárt 1934-ben, mely napjainkban már kiránduló-, búcsújáróhely.

A kirándulóhely létrehozását Mindszenty József egerszegi plébános is támogatta, a Szűzmária szobor Vörös János alkotása, . A természetjárók szívesen keresték fel e szép környéket, majd szokássá vált, hogy vasárnaponként litániát mondtak itt és énekkel köszöntötték a Boldogságos Szüzet. A forrás jelképe az örök élet kútforrásának és a fiatalság erkölcsi tisztaságának. 1978-ban a szobrot vandálok ledöntötték, majd Szabolcs Péter szobrász restaurálása után ismét visszakerült eredeti helyére. 1990-ben  a forrást és környékét helyreállították, erről tábla is megemlékezik.

A forrás vizét 2008. augusztusában bevizsgálták Bálizs József kántor megrendelésére, a forrás vize kitűnő ásványvíz minőségű.

 

Ispita: beszéljenek a számok…

Az Ispita építésekor ezer darab tégla 7 forintba került, míg a cserépzsindely ezer darabja 5-13 forintot kóstált. A culágerek napi 21 krajcárért húzták fel a falakat, a kőműves mesterek már 1 forint 30 krajcárt vihettek haza. A torony faszerkezetét 56 szál deszkából ácsolták. 1820-ban hét koldus élt az Ispitában, ők havonta 3 forintot kaptak, abból kellett gazdálkodniuk.

ONCSA-házak az egykori „Göcsejszegben”

Volt idő, amikor az érdeklődők egy „mini falura” bukkanhattak a megyeszékhelyen belül. Ez volt a páterdombi városrész ONCSA-telepe, ahol 1943-ban 39 családi házat építettek fel a mai Honvéd és Gönczi Ferenc utcában (a helyszínt a Béke liget végén található aluljárón átkelve közelíthetjük meg). A tervezők a göcseji népi stílust követték: a házak csonkakontyolt tetővel, faragott faoromzattal és szeglábas tornáccal rendelkeztek. Avatásakor a Göcsejszeg név került az alkalmi, nemzeti színű díszkapura, az elnevezés a zalai falvakra jellemző szeges falutípusra utalt. A város külön idegenforgalmi nevezetességnek is
szánhatta a telepet (erre utalnak a korabeli híradások), ám az ezzel kapcsolatos elképzelések nem teljesültek.

Az ONCSA-program
Az Országos Nép- és Családvédelmi Alap szervezésében családi házas lakótelepek épültek szerte az országban. 1941 és 1945 között körülbelül 12 ezer ház épült fel. Az épületeket sokgyermekes, szegény, de munkát szívesen vállaló, a hitelt törleszteni tudó családoknak juttatták. Zalaegerszegen a Páterdombon kívül Kaszaházán épült fel hét ház 1942-ben, majd egy évvel később Olában 20, amihez 1944-ben még négy társasházat építettek.

 

„Falumúzeum” egyetlen házzal

Ma már szinte csak a múltat kutatók körében ismert, hogy valaha a Kálvária kápolna mellett akarták felépíteni a falumúzeumot. A szabadtéri néprajzi kiállítás tervének kidolgozásakor nemcsak a kápolna, hanem a közelben 1935-ben felépített, Antal Dezső által tervezett göcseji harangláb (később elpusztult) látványával is számoltak. A múzeum első épületét – egy Kávásról behozott, 19. századi, festett oromzatú, boronafalas lakóházat – fel is állítottak a közeli Május 1. ligetben. A ház 1960 decemberében felgyulladt, tetőszerkezete jórészt leégett, homlokzatát és falait sikerült megmenteni. Később úgy döntöttek, hogy a szabadtéri múzeumot az olai városrészben, a 18. századi, műemlék Hencz-malom és a Zala holtága köré építik fel – ide került a megmentett kávási ház is.

 

„Állami áruház” Zalaegerszegen is

Az 1950-es évek első felében (abban az időszakban, amikor a kereskedelem és a közellátás fogalomköre nehezen volt szétválasztható), az államosított nagy- és kiskereskedelem feladata szinte nem is állt másból, mint a központosított elosztás technikai levezényléséből. A boltok előtt mindennapossá váltak a sorok, a különböző rémhírek – főként az állandósult hisztéria – következtében nem egyszer felvásárlási láz söpört végig Zalaegerszegen.
A történet hasonlít az 1953-as magyar zenés vígjáték, a Gertler Viktor rendezésében bemutatott Állami áruház című film sztorijára, melyben az egyik főszerepet Gábor Miklós alakította. A filmben – egy rémhírnek köszönhetően – megszállják a vásárolni szándékozók a Diadal Áruház üzleteit, hogy egyetlen délután alatt elköltsék az összes százforintosukat…

Zalaegerszeg, a Nemzet Sportvárosa

Az Október 6. tér 16. szám alatt a ZTE (1972-ben épített, majd 2002-ben felújított) futballstadionját találjuk, melynek helyén a 20. század első felében már élénk sportélet zajlott, télen a korcsolyázók vették birtokukba a területét. Keleti irányba haladva, mindössze néhány percnyi sétára érjük el a Zalakerámia Sport- és Rendezvénycsarnok (Stadion u. 3.) és a Zalaegerszegi Jégcsarnok (Stadion u. 3/A) modern épületeit – előbbit 1980-ban, utóbbit 2004-ben avatták fel. A csarnok előtti téren találjuk Kisfaludi Strobl Zsigmond Íjász című szobrát.

A sport mindig is fontos szerepet játszott a város életében, melyet mi sem bizonyít jobban, mint a Nemzet Sportvárosa elismerés, mely címmel 1996-ban tüntették ki Zalaegerszeget (1994 és 2003 között még további tizenhat település kapott hasonló díjat).

 

Légitámadás a vasútállomáson

A II. világháború Zalaegerszeget sem kímélte, jóllehet, Zala székhelye a magyar városokat a háborús károkat felmérő kimutatás szerint a 27. helyen állt. Az egyik legsúlyosabb támadás a pályaudvart érte. 1945. március 27-én az állomásra lőszeres szerelvényt húztak be, ám az még este – egy légitámadás során – felrobbant. Nemcsak a vasútállomás épülete rongálódott meg, a robbantásban elpusztult a keszthelyi Balatoni-Állami Darnay-Múzeum, valamint a Székely Nemzeti Múzeum elmenekített, vagonokba rakott gyűjteményének egy jelentős része, amit éppen az állomáson keresztül akartak biztonságos helyre szállítani.

 

 

Kicsoda is valójában Gizike?

A vasútállomás közvetlen közelében igazi ritkaságot is láthatunk. Noha már több mint százéves (lévén 1892-ben született), még mindig képes felhívni magára a figyelmet. A zalaegerszegiek úgy ismerik: Gizike. Nos, Gizike nem más, mint egy 377-503 típusú gőzmozdony, mely főleg a Rédics–Zalaegerszeg–Zalalövő útvonalon büszkén és feltartóztathatatlanul pöfékelt a 20. században. 1978-ban került talapzatára, s azóta társadalmi munkában, többször is felújították, hogy megóvják az enyészettől.

 

Falumúzeum: költözés helikopterrel?

A Göcseji Falumúzeum kiépítése során szélsőségesnek tűnő javaslat is szóba került, miszerint a fából emelt épületeket eredeti formájukban – helikopterrel felemelve – kellene a helyszínre szállítani, és a már előre elkészített betonalapra helyezni (a Népszava 1965. január 17-ei száma „Költözés helikopterrel. Skanzen a holt-Zala partján” címmel cikket is közölt). Végül  mégsem légi szállítással oldották meg a költözést. Az épületek faláról leverték a tapasztást és a gerendákból álló ún. boronafalakat szétszedve szállították a Göcseji Falumúzeum területére, ahol – az előzőleg készített fényképek és rajzok alapján – újra felépítették valamennyit.

 

Régi temető a barokk kápolna körül

A Kálvária kápolna a Rózsák tere melletti kis dombon magasodik, messziről jelezve az arra haladóknak, hogy Zalaegerszeg múltjáról regél. 1751-ben már állt a kápolna, a szabók céhe építtette. Tornyának gúlasisakja gazdagon tagolt, hagymakupolás. Körülötte a város ódon temetője, melynek egyik legrégebbi sírjele Gothard János csizmadiamester – a Mindszenty téren álló Szentháromság szobor egykori gondviselője – homokkőből faragott síremléke. A kápolna előtt három, 18. századi szobor található: Máté evangélista, Krisztus a keresztfán és a Fájdalmas Szűz. A kerítésfal belső oldalán az 1930-as években készült reliefek mutatják be Jézus kálváriáját.

 

Lehetett volna több Pontház is…

A Pontházzal, sőt a területtel kapcsolatos korabeli vázlattervek grandiózusabbak voltak. Az elsődlegesen tervezett és kivitelezett épületnek az ikersziluettjét is felrajzolták szaggatott vonallal. Ezen kívül még három hasonló tömbbel számoltak: a négy épület 108 lakásában mintegy négyszáz lakó elhelyezését tervezték. A nagyszabású tervből végül csak az első Pontház készült el. Akkoriban az épület a négy emeletével kitűnt a belváros egy-, illetve kétemeletes házai közül.

(Budapesten, a Fő utca 61. szám alatt található az épület „testvére”, mely a Duna-parti Pontház nevet viseli: stíluselemei szinte teljesen azonosak a zalaegerszegiével, ám nem négy-, hanem nyolcemeletes.)

 

Hol volt a régi templom tornya?

A mai Mária Magdolna Plébániatemplom helyén egytornyú épület állt, s amikor építeni kezdték körülötte az új templomot (miközben a régi tovább működött), kiderült, hogy a régi templom tornyának alapozása rendkívül gyenge a tervezett új középtorony megtartására. Így a homlokzatot az eredeti terv megváltoztatásával kéttornyosra alakíttatta a püspök. A korábbi templom tornya a mai épület bejáratánál, pontosan a két torony között helyezkedett el.

Volt egyszer egy strand Kaszaházán

A Göcseji Múzeumtól északra, mindössze néhány percnyi séta után fodrozódik a Zala folyó vize, mely elválasztja a belvárost Zalaegerszeg kaszaházai részétől. A helyieknek már a 19. század végén kedvelt szórakozása volt a fürdőzés, így a Zala vízpartja nagy népszerűségnek örvendett. 1933. június 2-án lelkesen számolt be a Zalamegyei Újság arról, hogy ismét megnyílt a strandfürdő, melyet átalakítottak és a korábbihoz képest kibővítettek. Olyannyira figyeltek az igényekre, hogy külön homokstrandot építettek ki a hölgyek számára. Idővel aztán a strand megszűnt, a kabinokat lebontották. Ma már csak elsárgult fényképek emlékeztetnek az egykori kaszaházai malomra is, melynek helyére lakóparkot építettek az ezredfordulón.

 

A strand rendje az 1930-as években
”Férfiak és nők fürdésnél az előírt fürdőruhát tartoznak viselni. Az ettől való eltérés kihágást képez. Délután fél 2-kor a férfiak a fürdőt elhagyni tartoznak, hogy csak a nők részére biztosított fürdőóra betartható legyen. Fürdőidő beosztása: délelőtt 8–10 nők, délelőtt 10 – fél 2-ig nők és férfiak, délután fél 2 – fél 3-ig nők, délután 3–7 nők és férfiak.”

 

Három név, egy múzeum

Plánder Ferenc Múzeum. Gönczi Ferenc Múzeum. Intézménynevek, melyek sosem váltak hivatalossá, sosem díszítették Zalaegerszeg 1950-ben alapított múzeumának homlokzatát. Ma már nem deríthető ki, miért nem lehetett a múzeum névadója egyikük sem. A feltételezések szerint Plánder (Göcsej első tudományok leírója, plébános) neve akkoriban nem volt közismert. Gönczi ellen talán az lehetett a kifogás, hogy kortársnak számított (1948-ban hunyt el), s élete utolsó három évtizedében Somogy megyében tevékenykedett. Így mindmáig megmaradt a tájegységet idéző név, a Göcseji Múzeum.

 

Hová vezetett a vár egyetlen útja?

Zalaegerszeg múltja és jelene talán sehol másutt nem fonódik össze szorosabban, mint a Deák téren. Évszázadokkal korábban ezen a helyen állt Zalaegerszeg vára, ennek helyén épült fel 1730-1732-ben a barokk megyeháza (ma a törvényszék) impozáns épülete. Itt láthatjuk az ország első Deák Ferencet ábrázoló szobrát, mellyel Zala megye tisztelgett a neves államférfi emléke előtt. A tér néhány épülete az új évezred hajnalán is egy polgári kisváros 19. század végi hangulatát árasztja.

Ha képzeletben visszarepülnénk a 16. századba, nem egy kőfallal körülvett erődítést látnánk magunk előtt, hanem a török korban kiépített erősséget, ahol 200–300 gyalogos katona és 100–150 lovas teljesített szolgálatot. Az 1568. évi leltár szemléletesen írja le a várat: a szerény méretű, földbástyás, fatornyos építményt, ahol mozsárágyúkkal és szakállas puskákkal védekeztek az ellenség ellen. Azt is tudjuk, hogy a várat nádas és mocsaras árterület határolta, mindössze egyetlen útja volt, amely délre, a mai Kossuth Lajos utca irányába vezetett. Ma a vár emlékét az írott és a régészeti leleteken kívül egy emléktábla, valamint a bíróság és a börtön tömbjét L alakban övező Várkör utca őrzi.

Iratkozz fel hírlevelünkre!