A túraútvonalat Zalaegerszeg Megyei Jogú Város Önkormányzata hozta létre 2025-ben. Három kiindulópontról is elkezdhetjük körtúránkat: a tó partján, a Gébárti Regionális Népi Kézműves Alkotóház előtt kialakított térről; az AquaTherma Termálfalu és Kemping parkolójából (Tó utca); valamint az AquaCity Vízicsúszda- és Élménypark és a Zalaegerszegi Termálfürdő közös parkolójából (Fürdő sétány).

Az útvonal alig több mint három és fél kilométer, s mivel szintkülönbség nélküli a terep, kényelmes tempóban egy óra alatt körbesétálható a Gébárti-tó. A Diákok útja túraútvonal a víziparadicsom szinte minden nevezetessége mellett elhalad – érdemes időt szánni a látnivalók felkeresésére, nemcsak a csodálatos természeti környezet tájképi befogadására.

Panoráma, hagyomány, örökség, művészet, lelki töltekezés, kikapcsolódás, aktív pihenés – mindent megtalálunk a Gébárti-tó környékén. Nem csoda, hogy víziparadicsomnak is nevezik a területet, hiszen tóstrand, aquapark, termálfürdő, de még kutyastrand is várja a vendégeket. A kézművesek házának is becézett intézmény bő negyven éve áll a népművészet szolgálatában, számos kiállítását egy kuriózum is gyarapítja: hazánk egyetlen, honfoglalás korát megidéző nemezsátrát lehet az épületben megtekinteni – sőt belépni oda. A Gébárti-tó körül egy tréfás kísérő szegődik mellénk: a Vidra tanösvény „főszereplője” táblákon keresztül mesél a környék növény- és állatvilágáról, valamint a patkó alakú állóvíz keletkezéséről. Némi adrenalint biztosítanak a kalandos átkelőnek tűnő, ám teljesen biztonságos pontonhidak. A gyermekeket klassz játszótér várja tó partján, a modern művészetkedvelők a Szoborparkban barangolhatnak, melynek közelében a Makovecz Imre-tervezte Boldogasszony kápolna invitálja a híveket.

Hasonlóan a Diákok útjához a város többi részén is találhatunk túralehetőségeket.

Zalaegerszeg csácsi városrészében három túraútvonal várja a természet szerelmeseit. A Horhosok útja gyönyörű környezetben, dombhátakon, szőlőskertek mentén, erdős horhosokon keresztül vezet.

A Páfrányok útja túraútvonalai is várják a természet kedvelőit. A Bozsoki-hegy, a Karácsony-hegy, az Öreg-hegy, a Fehér-hegy és az Avashegy gyönyörűséges vidékét fedezhetjük fel, amennyiben bejárjuk a három útvonal bármelyikét.

Zalaegerszeg déli területének, különösen az Alsóerdőnek vadregényes, festői szépségű, romantikus részleteiben gyönyörködhetünk, amennyiben bebarangoljuk a Tölgyek útja elnevezésű túraútvonalak bármelyikét.

Mi az a szenzoros vagy érzékszervi kert?

Az érzékszervi kert pontosan olyan, mint amilyennek hangzik: egy kert, amelyet mind az öt érzék (tapintás, szaglás, ízlés, hang és látvány) felhasználásával/érintésével terveztünk meg.   

Mezítlábazás (Göcsejben „meztéllábazás” a legegyszerűbb módszer a gerinc rendbetételére, az idegrendszer sokrétű stimulációjára, koordináció és egyensúly fejlesztésre. Fűben, földön, szúrós kavicsokon, téglán, fán, tobozon, mulcson is. A mozgás nagyon sokféle hatással van a szervezetre. A legfontosabbak talán, hogy javítja a keringést, az állóképességet, az immunrendszer működését, valamint támogatja a szív-ér és idegrendszert, támogatja a mozgásszerveket. A keleti gyógyászatban már évezredek óta használt technika a talpmasszázs, hiszen lábunkon számos olyan idegvégződés van, amelynek masszírozása jótékonyan befolyásolhatja egészségünket.A természetben való mezítláb járás pedig felér egy talpmasszázzsal. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy terápiás jelleggel egyenetlen felületű talajon kell járni. Erre is jó célt szolgál a Táncoslapi Füves Porta Meztéllábas Kertje. Amikor cipő nélkül járunk, megváltozik a testtartásunk, a rendszeres mezítláb járás tehát enyhítheti a hát- és gerincfájdalmakat is. Továbbá az egyenetlen talajon való járás megerősíti a lábfej izmait, a bokaszalagokat, ugyanakkor a vádli izmait is jobban megmozgatja, ez pedig jó hatással van a vénákra, segíthet a visszeres panaszok enyhítésében vagy azok megelőzésében. Nem utolsósorban a mezítláb járás fejleszti az egyensúlyérzéket, és stimulálja az idegrendszert. Az egészséges láb a ház alapjához hasonlatosan gondoskodik arról, hogy ne legyen probléma testünk statikájával. Ha a két láb gyenge vagy a felépítése nem megfelelő, akkor az egész test kibillen az egyensúlyából. Ha lábproblémáink vannak, akkor nemcsak a térdünk, hanem a testünk feljebb lévő „emeletei” is helytelen állásba tolódnak el.

Hogyan és miért kell a „kertet érinteni”?

A legfontosabb érzékeink: a látás, hallás, szaglás, ízlelés, érintés, egyensúly (vesztibuláris rendszer), valamint a testérzetek (éhség, hideg-meleg, pisilési inger stb) és a proprioceptív (különböző testrészek testhez viszonyított helyzetének érzékelése) érzetek. Mindezekre reagál egy érzékszervi kert.

Hogyan működik?

A Táncoslapi Füves Porta és Meztéllábas Kert egy olyan speciális kert gyerekek és felnőttek részére, ahol a kert megálmodói azt úgy tervezték, hogy az ott végzett tevékenységek jótékonyan befolyásolják érzékeinket. Az alakzatok, a textúrák, a színek, az aromák kombinációja, a növénytársítások, a hangok mind-mind különleges érzéseket okoznak, lehetővé teszik a pihenést, a mély meditációt, a relaxálást, és a könnyed öngyógyulási folyamat beindítását.

Érzékelési képességünk sérülései lehetnek átmenetiek, szerzettek (stroke, baleset, infarktus, különféle mozgásszervi betegségek, egyéb krónikus betegségek), vagy velünk születettek (szenzoros zavarok, vagy szuperérzékenység pl.)   Az érzékszervi kert, ahol a természet szépsége tapintással, szaglással érzékelhető, míg talpunk akupunktúrás pontjait különféle szemcséjű, állagú anyagokból burkolt gyalogösvényen mezítláb járva stimuláljuk. Ezt egészítik ki a kihelyezett relaxációs hangszerek (hangtálak, csengők), valamint igény szerint a pihenőpagodában a kóstoló.

A legalább másfél órás terápiás séta (egy kör megtétele 50 méter, ebből minimum 5 kör  javasolt) az illatos kertben különleges és hagyományos gyógy- és fűszernövények, virágok és méhlegelők között tölthető el.  Az úton mezítláb tesszük meg a sétánkat, az útra helyezett anyagok a talpunkon összefutó idegpályákat stimulálva, egy-egy szervünkre gyakorolnak jótékony nyomást úgy, akár egy reflexzónás talpmasszázs. A kerti út burkolóanyaga és a mellé ültetett növényzet is ugyanarra a szervre gyakorol hatást. Útközben a sétáló mély meditációban van, szinte eggyé válik a természettel. A kert közepén lévő hinta, mint pihenőpont is szolgál, azonban ennek is van terápiás hatása, hiszen a hintázás nemcsak azért hasznos, mert jól érezzük magunkat közben, hanem azért is, mert a lendület, és a lendület holtpontján levés (amikor a hinta megáll a levegőben, és visszaesik) is idegpályákat fejleszt és aktivál.  

Hogyan használjam a kertet?

Vegye le a cipőt az arra kijelölt helyen, kicsit járjon helyben, szoktatva a lábat a szabadsághoz!

Kérjük figyeljen a járására, a testtartására, légzésére, és mindenképpen önmagába befelé! A figyelemre a balesetek elkerülése érdekében is szükség van!

 Ha többen vannak a kertben, akkor se tolongjon, ne siessen, és főleg ne beszélgessen (telefonon se)! Figyeljen az érzéseire, tapasztalásaira. Nem baj, ha a kő bök, a toboz szúr, a homok meleg – ez az első kör után „elmúlik”.

Az első kört az egónk teszi meg, arra fókuszálva, hogy „milyen rossz is ez nekem”, ez a nehézségek letételének köre. A második kör már a megengedésé, amikor rájövünk arra, ha nem sietünk, és ha harmónikusan használjuk az érzékszerveinket, már könnyedebb a járás, ez a megkönnyebbülés köre.  A harmadik kör már az élményé, a negyedik az elengedésé, az ötödik pedig lélekből jön, ez már a megújulás köre, minden további kör pedig az önmagunkkal való párbeszéd körei.

 A kert lehetőséget ad továbbá akár kis kertészkedésre, gyógynövény-simogató és kóstolóra, tea- és növényital kóstolóra, de közben a LélekALKTÓKuckóban kristályágyas energetikai feltöltődésre, talpcsakra- és kéz-fej masszázsra, önismereti foglalkozásra, egyéni család- és meseállításra, hangszeres relaxációra, művészetterápiás tevékenységekre, de akár gyógynövényes kence-fice-készítésre is van lehetőség.   

Hogyan „hat” a kert?

Hang – A hallás serkentése érdekében kiválasztjuk azt a növényvilágot, amely zajt ad, amikor a szél áthalad rajta, vagy éppen a kezünkkel végig simítjuk. Számos növény is érdekes hangot ad, és a szezon végén a levelek is szórakoztató, ropogó hangot adnak a lábak alatt csakúgy, mint az a közeg, amin éppen járunk.   A méh zümmögése, a tücskök ciripelése, a madarak hangjai mind-mind serkentik a hallás érzetét. A hangérzetet egészíti ki, és a meditációs folyamatot segítik a kihelyezett hangterápiás eszközök.

Érintés – Számos olyan növény található, amely érdekes textúrákat kínál, tökéletesen ösztönözve az érintés érzetét. A lágy érzésétől kezdve a hűvös ellenállhatatlan érzéséig az ujjakon, a durva tapintású növényeken keresztül számos különféle textúra kerül beépítésre a kertbe.  

Szag – A szaglás rendkívül emlékezetes, és az aromák könnyen megtalálják a helyüket a memóriabankjainkban. A szenzoros kert tele van aromákkal, melyek érzelmek széles skáláját csábítják. Az erősen aromás növények, mint például az édes illatúak, a gyógynövények és a fűszerek, bőséges lehetőséget kínálnak a stimulációra.

Látás – Az érzékszervi kert vizuális érdeklődésének fokozása különféle színes növények használatával érhető el, de például fontos látványelem az is, ha egy növény kúszik, mászik, bokrosodik vagy egyenesen áll. A különböző virág-, levél-, kéreg- és szárszínekkel rendelkező növények vizuális vonzerőt is nyújtanak.

Íz – Az érzékszervi kertbe ültetett ehető gyümölcsök, gyógynövények és fűszerek lehetővé teszik a látogató számára, hogy megtapasztalják a természet „kóstolását”, miközben csábítják ízlelőbimbóinkat. A pihenősarokban bármelyik arra alkalmas növényből kérhető tea, vagy akár szezonálisan szörp, frissítőital, likőr, de akár belőlük készülő ételféleség, édesség is.

Taposás a különféle anyagokon:

FA: A fa energiája jótékonyan hat ránk: megtisztítja az energiamezőnket, oldja a feszültséget, megnyugtat, és erővel, pozitív energiával tölt fel. A közeli testi kapcsolat egy fával visszaadja az embernek az elvesztett energiáját. Feltölt, akár az áram az akkumulátort.

KŐ: már az ókori ember is tulajdonított neki jótékony hatásokat, babonákat. A kövek nyomása is egészséges impulzusokat ad talpunknak, lábunknak, a nagyobb kövek a csontokra, gerincre hatnak, míg a kisebbek inkább a porcokra, ízületekre vannak jótékony hatással. Nem beszélve a keringési rendszerre gyakorolt jótékony hatásáról.

TÉGLA (agyag): Semlegesítő és baktériumölő, jó gyulladáscsökkentő. Bármilyen bőrproblémára jó, javítja az anyagcserét, fertőtlenít, szabályozza a faggyúmirigyeket, pórusösszehúzó, élénkíti a vérkeringést.

FENYŐTOBOZ: C-, A-, B- és K-vitamin tartalma magas, ahogy a vas, szelén és magnézium tartalma is. Immunrendszer erősítő, megvédi a szívrendszert a betegségektől, erősíti az idegrendszert és segít normalizálni az alvási szokásokat, javítja az anyagcserét és hozzájárul a gyomor és a belek normalizálásához. A dudor alakú tobozokon járás megállítják a gyulladást, javítják a medence vérkeringését és helyreállítják az egészséges energiát.

ÉRDES SZŐNYEG: Műanyag tűkből áll, amelyek elősegítik a relaxációt, enyhítik a fájdalmat, regenerálják vagy javítják a vérkeringést. Kiváló kellék azoknak, akik hátfájdalommal, derékfájdalommal, megnövekedett izom feszültséggel, álmatlansággal, depresszióval és fáradtsággal küszködnek.  Endorfint szabadít fel testünkben, ami javítja a hangulatot és pozitívan hat a neuropeptidekre – azok a molekulák, amelyek csökkentik a fájdalmat.  Jótékony hatása van az emésztési problémákra, stimulálja a bőrt és a perifériás vérkeringést, hatékony a migrénnel szemben.

ÜVEG: a tökéletesen látható világot szimbolizálja, jótékonyan hat a folyadékháztartásunkra, a migrénes fejfájásra, látásra, érzékelésre. Vidámságot, színt visz az életbe, csillapítja a fájdalmakat, életre kelt, örömmel tölt el, ezáltal a depresszió és a pánikbetegségek ellenszere.

Elérhetőségeink:

Facebook: Táncoslapi Füves Porta és Meztéllábas Kert

Cím: 8900 Zalaegerszeg (Ebergény), Táncoslapi utca 24.

A látogatáshoz előzetes bejelentkezés, időpont egyeztetés szükséges!

Telefon: 30/4483727

A tó félszigetén szabadtéri strand található.

A gébárti liget látnivalója a 2019 nyarán felavatott kápolna, melyet a neves építész, Makovecz Imre halála előtt néhány évvel tervezett. Az épület az organikus építészet jegyeit viseli. A kápolna a fák lombkoronája közül kibukkanó, felfelé keskenyedő, hatszögletű tornyával hívogat. Érdemes megcsodálni különleges belső terét is, melyet ritmikusan ismétlődő pieta-körvonal díszít.

Komoly tervező munka, a közösségi tudás mozgósítása előzte meg azt az alkotási folyamatot, aminek az eredményeként 106 fa fejfa reprezentálja őseink temetői kultúráját. A sírjelek többsége protestáns fejfa és néhány katolikus kereszt. Két emlékoszlop is készült: egy a Reformáció 500 éves évfordulójára, egy az 1956-os Forradalom tiszteletére, valamint egy göcseji harangláb, mely Zala Megye jellegzetes népi építészeti darabja.
2022-ben a kézművesház 40 éves jubileumi ünnepsége keretében 7 új kopjafát, emlékoszlopot avattak a sírjelparkban az elődök előtt tisztelegve.

A park bármikor szabadon látogatható.

A XX. század elején beépült körzetben közel százéves útszakaszokat is találunk: a Mátyás király utca 1927, míg az Árpád utca 1928 óta viseli a nevét. A folyamatos fejlődésről tanúskodik, hogy 1957 óta jelzik a térképeken a Bartók Béla, valamint az onnan kiinduló és visszakanyarodó Móricz Zsigmond utcákat. A történelmi változások a dombos negyedet is érintették: a II. világháború előtt a Dobó Katalin utca Festetics György nevét, a József Attila utca IV. Károlyét, míg a Bem József utca Eszterházy Pál grófét viselte. Miközben belefeledkezünk Alsójánkahegy múltjába, rájövünk, hogy a városrész rejtélyekben sem szűkölködik…

Ha hihetünk a világhálón keringő „memoároknak”, akkor azt mondhatjuk, hogy a szóbeszédek nem voltak alaptalanok. A katonai objektum 1949-50-ben épült: a kocka alakú épület betonfala két méter vastag volt, saját áramellátással rendelkezett és külön kommunikációs rendszerrel bírt. Kívülről átlagos háznak tűnt, valós ablakai sohasem voltak. A bunkert 1996-ban vonták ki a védett vezetési pontok rendszeréből.

Az építményt (tervező: Antal Dezső építész) a nemesnépi harangláb mintájára állították fel a Mátyás király és a Tomori Pál (akkor: Kemény Zsigmond) utcák találkozásánál. A magyar népies erő jelképének gondolt emléket elnyűtte az idő, az 1950-es évek elején végleg eltűnt Alsójánkáról.

A kicsiny, késő román kori „imolácska” (ahogy Rómer Flóris, a magyar régészet egyik megalapozója nevezte a mintaszerű templomocskát) az idők folyamán egyre-másra fogadta az imádságokat és az óhatatlan enyészetet – ne csodálkozzunk hát, hogy 1690-ben a következővel illették: „puszta, félig romos”. 1717 körül felújították, ám 1748-ban ismét rossz állapotúnak találtatott; XIII. századi déli bejáratának kerete az 1978. évi renováláskor került napvilágra.

A csúcsos bádogsisakú, négyszögletes harangtornyot 1780 után építették, 1860 körül pedig klasszicista külsőt kapott. A temetőkápolnának „becézett” templomot legutóbb 2016 őszén újították fel, így ismét régi fényében tündököl Besenyő dombján, vigyázó tekintetét a közigazgatásilag hozzá tartozó Aranyoslapi-forrásra veti.

A leggazdagabb családi levéltár is a Skublicsokhoz köthető: a hagyaték mennyisége 3,64 folyóméternyi anyagot tesz ki, melynek egy részét 1973-ban adta át a somogyi levéltár a zalai intézmény számára. Ma már csak a helyi temetőben és az ottani templomban látható sírkövek emlékeztetnek a nemesi famíliára, hisz’ a család két régi pompás kastélya a háború áldozata lett. Volt idő, amikor három kastélya is volt a településnek, mára egy sem maradt belőlük.

A falu neve a besenyők egykori jelenlétére utal, akiket a XI. században telepítettek ide. Ám mégsem ők, az Árpád-kori katonák voltak a falu „honalapítói”, hiszen a Besenyőhöz tartozó Alsó-réten feltárt leletek (pattintott kovaszilánk, római kerámia) arról tanúskodnak, hogy már az ős- és ókorban is lakott területnek számított. Beseneu – így szerepel abban az 1326-os oklevélben, melyben először megemlítik. A következő fontos évszám 1381, amikor is egy határjárás során részletesen rögzítették Egerszeg és Besenyő határát – ez a határ majd’ hatszáz évig változatlan maradt, egészen Zalabesenyő Zalaegerszeghez történő csatolásáig (1958).

A XIV. században helyi nemesek birtokolták a falut, melynek két évszázaddal később rengeteg kárt okoztak a portyázó törökök: támadásaikat a település olyannyira megsínylette, hogy szinte teljesen elpusztult. A XVIII. század közepétől a Skublics család határozta meg az életét egészen 1908-ig (a település neve ebben az évben Zalabesenyő lett). Besenyő tájképéhez ugyanúgy hozzátartozik az olajfinomító, mint Besenyő valamikor lakott szőlőterülete, az Öreghegy is, ahol 2003 óta várja a hívőket a Szent Péter-Pál kápolna.

Jóval nagyobb volt ennél, ám 1978-ban villámcsapás miatt több koronaága leszakadt. A Zalában őshonosnak számító fa ma magántulajdonban lévő területen áll, az önkormányzat emléktáblát helyezett el a közelében, egyúttal jelezve, hogy a szelídgesztenyét tanúfaként korlátlan ideig kívánják megőrizni.

A szenterzsébethegyi gesztenyefa hírnevét legendák is táplálják: egyes mondák szerint maga Mátyás király is megpihent a tövében, más hiedelem szerint évente 300 kilogramm gesztenye termett rajta.

Fotó: Nyakas József

Bejárata felett, a toronyban két harang is imádkozásra invitálja a hívőket: a kisebb 60, a nagyobb 120 kilogrammot nyom. Miután a régi oltárképet egy betörés alkalmával ellopták, új Szent Erzsébet festmény készült a kápolnába, melynek egykori mellékoltáránál Péter és Pál apostolokat ábrázoló kép késztet bennünket elmélyedésre.

Sokunk kedvelt „Örzsehegyét” 1372-ben említik először egy határjárás alkalmával, ám egyes kutatások arra utalnak, hogy a falu már az Árpád-korban létezett. Ez a vélhetően templomos település valószínűleg elpusztult a XVI. század végén, később régi helyétől keletebbre települt újra.

Öreghegy és Újhegy alkotják Szenterzsébethegyet, melyet jelentős bortermelő településként tartottak nyilván a XIX. században (érdekesség, hogy a Göcseji Falumúzeum szenterzsébethegyi kamrája az újhegyi oldalról került a skanzenba). A ma közösségi házként működő, egykori iskola falán 2012 óta tábla emlékezik Mindszenty József apátplébánosra, aki sokat tett az intézmény alapításáért és felépítéséért (az iskola falán találjuk még az I. és II. világháborús emlékművet is). Nevezetes még az 1843-ban épített, s legutóbb 2006-ban megújult harangláb a gyönyörű nevű Virágszer utcában.

A vérzivataros évek alatt eleinte orosz katonák kerültek a táborba, később szerbek, románok és olaszok is – a közelben kiépített hadifogolytemető a fogvatartottak emlékét őrzi. 1919-től 1924 végéig politikai üldözöttek kerültek az internálótáborba, melynek helyén tüdőszanatórium működött tovább. Az egykori tábor utolsó barakkját az 1960-as években lebontották.

1576-ig lakott helyként tartották számon, amikor is a török felégette, igaz, nem néptelenedett el. A XVII. században, valamint a XVIII. század elején pusztaként jegyezték Pózvát, mígnem a XVIII. század közepén újjátelepült – ekkor már a Festeticsek birtokában volt.

Történetében mindig is fontos szerepet játszott az erdő: a pózvai rengetegről már egy 1598-as dokumentumban írnak (ebben Egerszeg lakóit a fakivágástól tiltják), 1785-ben erdőségek között megbújó kicsiny falucskaként festik le a községet. A pózvai erdő volt a mai Zalaegerszeg területén az első erdő, ahol a munkálatokat szakember irányította. Az egykori rengetegből már csak a Felsőerdő maradt meg (a Külsőkórházhoz vezető utat 1974 óta nevezik Felsőerdő utcának).

Pózva mellett a kavicsbányászat következtében 112 apró tavacskából álló, gazdag madárvilággal rendelkező tórendszer is kialakult.

Németh János, a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas zalaegerszegi szobrász, keramikus domborművét 2006 óta találjuk a pózvai gyógyszertár falán (az alkotás eredetileg a megyei kórház főbejárati csarnokát díszítette). A keramikusművész számos alkotása díszíti Zalaegerszeg utcáit és épületeit.

Egyik legrégebbi utcája 1903-tól viseli Kinizsi Pál nevét, bár a kezdetekkor még nem épült ki ma ismert, teljes hosszúságában. A XIX-XX. század fordulójának lakosai mezőket láttak a Bíró Márton utcától keletre. 1928 óta láthatjuk térképeken a – teljes egészében a két világháború között kiépült – Farkas Dávid utcát; a névadó sokat tett a településért, hiszen a páterdombi és a zalaegerszegi határban lévő összes ingatlanát a szegénysorú tanulók segélyezésére adományozta. 1943-ban avatták fel Páterdombon a nevezetes ONCSA-házakat.

Nem messze a jellegzetes házaktól, a mai Holub József utca környékére tervezték az új klinikát (erről árulkodik, hogy 1955-ben Új kórház utcának hívták a szakaszt), ám a Külsőkórházat végül a pózvai városrészben építették fel. Az évtizedek folyamán többször változtak az utcanevek Páterdombon: a Juhász Gyula utca egy szakaszát 1928-ban – érthetően – Vasút utcának nevezték, a Radnóti utcára 1937-ben még Csáktornyai utcaként hivatkoztak. Míg a Báthori István utca 1963-ra épült ki teljes egészében, addig a Baross Gábor utca beépülése csak az 1960-as évek végén kezdődött el. A nyugalmas, gyönyörű tájképekben nem szűkölködő körzet egyik látványossága volt a vasútállomás mögött, a Juhász Gyula utcában évekig működő Zalai Fazekasház (Czúgh Dezső fazekas, mint népművész 1979-től dolgozott ott gyermekeivel, önálló kiállítóterme is volt – 1995-ben hunyt el), ám idővel a kézművesek új otthonra leltek a Gébárti-tó partján…

1526 környékén a Zala folyó mocsaras területei miatt Olába csak töltésen keresztül lehetett közlekedni. A falu és Zalaegerszeg a XIX. század végére már teljesen összeépült, ám a határok találkozásán túl gazdasági érdekek is fűződtek ahhoz, hogy Olát a városhoz csatolják. Egerszeg ugyanis szerette volna adózó polgárai számát növelni, ehhez pedig szüksége volt a településre, hisz a borkimérés (Ola házankénti kocsmáltatási joggal bírt), továbbá a heti épületfavásár haszna mellett még a huszárlaktanya lovassága is itt költekezett. Olát végül 1887-ben csatolták Zalaegerszeghez (a mai városrészek közül elsőként), a rendezett tanácsú város első polgármestere, Kovács Károly vezetése idején.

Közvetlen közelében találjuk a 200 évesre becsült, huszonkét méter magas hársfát, melyet szintén roncsolt a több mint nyolcvan évvel ezelőtti villám. A kápolna körüli temetőben megmaradt néhány, a XIX. század elejéről származó, német iparosok emlékét őrző későbarokk sírkő.

A 2003-ban megszűnt Ruhagyár további emléke a Deák Ferenc iskola előkertjében található Ollós nő szobra (1958, Erdey Dezső alkotását Illés Gyula fejezte be), mely 2005-ben került oda a Ruhagyár parkjából.

Landorhegyről sokaknak a „Herszon” jut az eszükbe: a Herszon lakótelep tábláját 1967. július 22-én avatták fel. Herszon és Zalaegerszeg az 1970-es években teremtett kapcsolatot egymással, ennek jegyében a mai Landorhegyi lakótelep 1989-ig a Herszon lakótelep nevet viselte.
(Herszon ukrán kikötőváros a Krímtől északnyugatra, a Dnyeper torkolatánál, fontos kikötője a Fekete-tengernek és a Dnyeper folyónak. Herszon városán kívül Zalaegerszeg további tizenhárom külföldi településsel tart fenn testvérvárosi kapcsolatot.)

A 47 hektár területet elfoglaló, egykor népes kaszárnya életére a Magyar Honvédség zalaegerszegi toborzóirodája (Zala megye 12. KATONAI IGAZGATÁSI ÉS ÉRDEKVÉDELMI IRODA), az előtte felállított emlékkő, valamint a számviteli főiskola kertjében található Petőfiszobor utal. Az átalakított és felújított egykori körletekbe az 1971-ben alapított számviteli főiskola pedagógusai és diákjai költöztek be 2000-ben. Nem messze a kampusztól a kaland szerelmesei paintball- és gokartpályákon is tölthetik a szabadidejüket.

„ZALA”-GYAKORLAT
Magyar oldalról nagyrészt zalaegerszegi katonai egységek vettek részt a Varsói Szerződés 1968-as csehszlovákiai intervenciójában. A bevonulás hivatalos fedőneve „Zala”-gyakorlatként híresült el a történelemben. Az akció két halálos áldozatot követelt – többek között az ő emléküket is őrzi a Gasparich úti kő.

A landorhegyi lakótelep helyén 1962-ben kukoricás zöldellt, a mai Csiszár-kút környékén még az évtized végén is művelték a földet. A mezők helyén néhány év alatt kisváros méretű központ nőtt ki a földből. Ha rálépünk az idővonalra, elsuhan mellettünk a Ruhagyár és a Petőfi Laktanya emléke.
Ma Landorhegy az egyetemi képzés fellegvára, a számviteli és egészségügyi főiskolák neves intézményeivel. Tekintsük a híres Platán sort a városrész bejáratának, s barangoljunk egyet a kerületben. Megéri, már csak azért is, mert Zalaegerszeg szobrainak jelentős hányada itt található – megbújva az épületek között, a ligetek fái mellett…

ZALAEGERSZEG UTCA BUDAPESTEN
A Kispest utcát városunk viszonzásképpen nevezte el 1974-ben, mivel Budapest kispesti negyedében (a 19. kerületben) utcát neveztek el Zalaegerszegről. A Kispest utca a Landorhegyi és a Madách Imre utcákat köti össze. További érdekesség, hogy Hódmezővásárhelyen teret neveztek el városunkról.

A Hegyalja és az Átalszegett utcák közötti terület is ekkorra népesült be, itt főleg fiatalok kaptak lakást (az Ifjúság útját például 1968 óta látjuk a térképeken). A fiatalok körzetének titulált telep már nevében is utalt az akkori politikai érára, hiszen a KISZ a Magyar Szocialista Munkáspárt ifjúsági szervezete volt 1957 és 1989 között. A múlt érdekes szelete: a KISZ-lakótelep épületeit eredetileg római számokkal jelölték, az utcák csak később kaptak nevet, így azonban előfordult, hogy a házak átadását követően, még évek múltán is maradtak utcák név nélkül.

Bátran vesszünk el az egykori telep „útvesztőjében”. A házsorok között elő- és hátsó kertek érdekes labirintusa alakult ki, garázsokkal, sufnikkal – mindez sajátos egyvelege a városi és falusi életvitelnek.

Azt a területet, ahol az Átalszegett utca kezdődik, a XIX. század legelején még Háta Szegetti vagy Átó Szegeten dűlőnek hívták. A természet által birtokolt környék sokáig nem is települt be, mígnem az 1950-es és ’60-as évek lakásépítési céljainak megfelelően növekedni kezdett a körzet. Akkoriban a lakótelepeket (mint a településtervezés elengedhetetlen részét) a város külső területein szándékozták kialakítani, nem utolsósorban azért, hogy a tapasztalható lakásínséget a lehető legkisebb szanálással lehessen megoldani.

Számtalan új utcát nyitottak meg a városban, így a Köztársaság (akkoriban még: Népköztársaság), Olajmunkás és Átalszegett utcákat – ebben a negyedben többnyire kertes házakat húztak fel, a kor ízlésének megfelelően négyzet alakú, sátortetős épületekkel. Ez a rész volt alapja Zalaegerszeg kertvárosi településrészének, mely az 1960-as évek végén déli irányban növekedve összeépült a valamikori KISZ-teleppel – utóbbi név sokáig az egész Kertvárosra „ráragadt”. Noha az Átalszegett utca már 1959-ben megkapta mai nevét, még napjainkban is bővül a városrész (a Cinke utcát például 2004-ben avatták fel).

Keszthelyi kőfaragó műhely kedves szobra vár bennünket a kaszaházai hidat követő útkereszteződésben. A magas posztamensen Nepomuki Szent János 1802-es keltezésű szobrát látjuk, lábánál kis angyalka vidítja fel a nézelődőt. Zalaegerszeg számtalan alkalommal szenvedett a Zala folyó áradásaitól az évszázadok során, így a szobor felállítását ez is indokolta, lévén Nepomuki Szent János a folyók, hidak, vízimolnárok és halászok védőszentje.

Új Kaszaháza van születőben. Az ezredfordulót követően egyre-másra épülnek a lakónegyedek a dombos körzetben. A Gólyadombi lakópark, a Zala folyó közelében felépített társasházegyüttes, valamint a Kaszaháza nyugati részén épülő házak arról árulkodnak, hogy az akár Gébártig, Oláig, Bazitáig tartó tájkép sokakat csábít az itteni letelepedésre. A 2012-ben megnyitott új közterületek nevei is beszédesek: Malom sétány, Panoráma tér, Levendula utca, Rózsavölgyi utca…

Ha visszautazunk az egykoron önálló falu múltjába – mocsaras, erdőkkel övezett területre érkeznénk. Erről tanúskodnak a fennmaradt levéltári iratok: 1564-ben hársas, 1722-ben tűzifának való erdőt jegyeztek fel. A település fontosságát jelzi, hogy az 1800-as években téglagyárat működtetett. Egerszegtől 50 öles híd választotta el; a híd vámházában szedték be a földesúr – a veszprémi, később a szombathelyi püspök – részére a vámot. Ezért a mai Batthyány Lajos utcát 1818-ban Vámszedő utcának nevezték (később, 1840-ben már Pesti utcaként hivatkoztak rá, mert a fővárosba errefelé vezetett az út).

A XX. század első évtizedeiben körülbelül 400-an éltek Kaszaházán, ekkor már Neszelét is ide számították (1899-ben csatolták hozzá). Gazdasági jelentőségre az itt működő (s az ezredforduló környékén lebontott) Böhm-malom, valamint az előtte álló egykori vendéglő miatt tett szert. A Zala folyó partján kiépített kaszaházai strand kedvelt fürdőhellyé vált a városlakók körében a múlt század elején. Kaszaházát már a XIX. század végén szerették volna Zalaegerszeghez csatolni, erre végül 1933-ban került sor.

Jánkahegy ma is olyan, amilyennek a híres irodalmár egykoron látta: ha szeretnénk belefeledkezni a zalai táj szépségeibe, sétáljunk el a nevét 1974 óta viselő Jánkahegyi útra, s megbizonyosodhatunk róla, hogy nemcsak a tekintetünk, hanem a szívünk is táplálékra lel. Gyakorlott kirándulók már ismerik ezt az érzést, hisz’ a domb csücskén otthonra talált jánkahegyi kereszt több túraútvonal tájékozódási pontjául is szolgál.

SZŐLŐKERTEK A JÁNKAHEGYEN
Ma Jánkahegyen hangulatosabbnál hangulatosabb szőlőkerteket láthatunk, ám ha visszautazunk az időben néhány évszázadot, erdőség köszöntene ránk. Ma már mutatóba sem maradt belőle – az erdőirtások miatt hasonlóan tűntek el Egerszeghegy és a Zala-völgye nagy erdei is. A XIX. század utolsó negyedében Jánkahegyet már a dűlők közé sorolták.

A helyiek felismerték, hogy a ságodi-neszelei fennsíkon gazdaságosan lehet folytatni a földművelést. Ságod neve 1336-ban tűnik fel a ság (domb) köznév képzős alakjaként. A XVI. századi források két helységet különböztetnek meg: Nemesságodot és Pórságodot.
Az első jelentős erdei majálisok egyikét a ságodi erdőben rendezték meg 1843 májusában. Erről a Regélő és Honderű lapok is beszámoltak, kiemelve: az ünnep alkalmából hat-hétszáz főre becsült társaság jelenlétében 12 taracklövéssel köszöntötték „Zala csillagát”, Deák Ferencet a természet „szabad templomában”. Itt, a fák között tálalták fel a vacsorát, miközben zenészek fokozták a jókedvet. A vigadalom végét tűzijáték előzte meg: „A légűrben nagy durrogás közt elpattanó s tündefényű csillagokká változó röppentyűk, görögtüzek, tűzkúpok, vezúvhegy… kellemes szemléletül szolgáltak a fényes társaságnak.”
Az 1969-ben Zalaegerszeghez csatolt városrész – hasonlóan Gébárthoz – ma a legdinamikusabban fejlődő turistaközpont, köszönhetően a határos fürdőkomplexumnak.

Egyes vélemények szerint a településnév eredete a német Gebhard személynévre vezethető vissza. Már az Árpád-korban lakták a helyet, erről tanúskodnak az előkerült edénytöredékek, ám az a falu keletebbre feküdt a mainál. Egyébként a Gébárti-tó mellett őskori maradványokat is találtak. Zalaegerszeg városrészei között Gébárt okleveles említése a legkorábbi: 1211-ben írták alá azt a pergament, melyben II. András két hűséges szolgálójának adományozza királyi várbirtokainak egyikét, a ligetes, bokros Gébártot. A falu sorsa a későbbi évszázadokban összefüggött más városrészekével: a XV. század közepétől Neszelével együtt említik, 1899-ben vele együtt csatolták Kaszaházához, majd Gébárt 1938-ban kivált, hogy Andráshida része lehessen.

Az AquaCity Vízicsúszda- és Élménypark számos élményelem mellett az ország legnagyobb hullámmedencéjével várja a lubickolni vágyókat. Aki másfajta vízi élményre vágyik, szívesen keresi fel a szomszédos Zalaegerszegi Termálfürdőt, mely éjszakai fürdőzéssel, fényterápiával és szaunaházzal áll rendelkezésre. A hagyományos lidó kedvelői nyáron a Gébárti Tóstrandot látogatják. A Gébárti-tavat a horgászok is szívesen felkeresik télen-nyáron.

Ha két évszázadot visszautaznánk az időbe, meglátnánk a Gébárti-tó „elődjét”, mely nem volt más, mint egy mesterségesen felduzzasztott malomtó, melyet ugyanaz a két patak táplált, melyek a mai víztározót is éltetik. Ennél a Szentmártoni- (más nevén Bukicsai-) és a Ságodi-patak találkozásánál kialakított tavacskánál egy kisebb őrlőház működött a XVIII. században.

Zalaegerszeg közigazgatási területén számos „hegyre” bukkanunk, ahogy itt nevezik a szőlőkkel, gyümölcsösökkel, erdőkkel hívogató dombokat: Landorhegy, Jánkahegy, Cimpóhegy, Csácsi-hegy, Gévahegy, Gógánhegy, Lukahegy, Öreghegy, Szenterzsébethegy, Szívhegy, Újhegy, Vakaros-hegy, Pipahegy, Henyehegy, Karácsony-hegy, Fehér-hegy, Kápolnahegy, Avashegy…

A hangulatos leírás mellett nem kevésbé beszédesek Ebergény hajdani nevei sem, hisz’ a középkor óta lakott települést hívták már Belyánvölgynek, Keresházának, továbbá Ebergényvölgyének is. (Ebergény 1371-ben Eburgyn, 1372-ben Ebergen alakban tűnik fel az oklevelekben). A községet a nagy múltú Ebergényi, majd a Sárkány család birtokolta. Tipikus hegyközségi faluként tartották nyilván, lakói a szőlőhegyen laktak; egy 1777-es feljegyzés szerint Ebergényben 36 helybeli és 79 külső gazda művelt összesen 757 kapás szőlőt.
Ebergényben, hasonlóan más északkeleti göcseji településhez, a XVIII. század végére a középbirtokos nemesek és jobbágyaik telepedtek le. A falut 1969-ben csatolták Zalaegerszeghez. Különös tréfája a sorsnak, hogy az 1888-ban elnevezett Ebergényi utca nem a szóban forgó városrészben található, maga a szakasz csupán oda vezet. S ha az utcaneveknél tartunk: Budapesten is találunk Ebergény utcát (17. kerület).

A közelmúltban közkedveltté vált medvehagyma szezonjában a zalaiak kedvelt fűszernövénye. A barnamedvék előszeretettel fogyasztják terméseit, olykor még a föld alól is kiássák – erről kapta a nevét ez az évelő növény, mely április-májusban virágzik. Erősen fokhagymaillatú leveleit virágzás előtt szedik és használják fel. Gyűjtésekor fontos az óvatosság, mert a medvehagyma könnyen összetéveszthető a mérgező májusi gyöngyvirággal, illetve az őszi kikericcsel.

Seres Péter fotóján a Mária-kútat, előtérben pedig a fehér virágú medvehagymát láthatjuk.

Már egy 1335-ös okiratból, a zalavári apátság csácsi birtokának határjárásából ismerjük, hogy főként tölgy-, hárs-, fűz-, vadkörtefa és berkenye fordult elő leggyakrabban az erdőterületen (még érdekesebbé teszi az írást, hogy a hársfa neve magyarul is szerepel benne).
Sötét időket idéz fel az 1532-es évszám, amikor is a helyi malmokat kivéve egész Csács leégett, s a lángok még a templomot sem kímélték. 1697-ben hajdúk (egykori egerszegi várkatonák) telepedtek le a beerdősült, elbokrosodott csácsi birtokra, ahová szőlőt telepítettek, továbbá legelőket és szántókat alakítottak ki. A pusztító török idők után Csács viszonylag későn, a XVIII. században népesült be ismét: egy 1730. évi feljegyzés arról tanúskodik, hogy a faluban mindössze 12 ház található, azok is újonnan épültek. A XIX. század első felében „Szabad Csács” rétjét találták a városi határ legjobb legelőjének, míg Bozsok erdejével tűnt ki. A két község 1888-ban egyesült Csácsbozsok néven, az új települést 1963-ban csatolták Zalaegerszeghez. Ma már a megyeszékhely egyik kirándulóparadicsomának számít arborétuma, kockásliliom mezője, túraútvonalai, valamint medvehagyma-lelőhelyei miatt.

Fotók: Kaszás Ildikó.

Botfa területének 37 százalékát takarja erdő, így Zalaegerszeg legerdősültebb településrészének számít. Ma már nehéz elképzelni, de egykoron itt, ebben az észak-déli irányú völgyben folyt a Duna.
Botfát növénytani szempontból is érdemes bebarangolni: a hazánkban fellelhető félszáz, vadon élő orchideafajtából már egy tucatnyit fedeztek fel a környéken – közülük a méhbangó fokozottan védettnek számít.
Ám a fauna birodalma is szolgál meglepetésekkel Botfán: eddig ezer madarat gyűrűztek a körzetben (többek között 2016 év madarát, a harist is), a kastély kertjében (az „Ánglisban”) bőregerek élnek (2016 emlőse a denevér volt), a Válicka patakban négy védett halfajta úszkál, sőt, három védett gombafajt is felfedeztek az övezetben (egyikük neve – az égertinorú – szépen rímel Zalaegerszeg nevének eredeztetőjére, az égerfára).

Dr. Illyés Zoltán fotóin a méhbangót, a harist, az égertinorút, a fenékjáró küllőt és a kövicsíkot láthatjuk.

Ha nem ismernénk a nagyméretű, égetett téglából épült templom titulusát (Mária Szent Neve), akkor is felfedeznénk a templom védőszentjét: az oltár fölött, az egykori papi öltöző benyílójában és a kórusfeljáró oldalfalában is Szűz Mária szobrát találjuk. Isten botfai házát 1949-ben sekrestyével bővítették, a híveket két harang is szólítja. A templom szerves része a vallási turizmusnak, ugyanis a Mária út Botfa érintésével éri el Zalaegerszeget. A zarándokszállásként is funkcionáló Mindszenty Ifjúsági Házból indulnak azok a „kincskereső” túrák, amelyek Botfa fából és kőből készült keresztjei mentén haladnak.

A Mindszenty Ifjúsági Ház fotóján madártávlatból láthatjuk az Erdődy-Hüvös kastélyt és a Mária Szent Neve templomot.

A neves família rövidebb megszakításokkal a XIX. század végéig maradt Botfán; 1880-ban Hirschler Áron, az új tulajdonos átalakította a kastélyt: kétoldalt megtoldotta és romantikus bástyát építtetett hozzá.
A birtokot később fia, Hüvös József örökölte, akit zsidó származása miatt 1944-ben elhurcoltak a haláltáborba. A II. világháborút követően a magára maradt uradalmi „palota” berendezését széthordták, miközben a helyiek igyekeztek neki funkciót találni: iskola, varroda, mozi és bérlakás otthonául is szolgált. A fénykorában több tucat cselédet foglalkoztató Erdődy-Hüvös kastély 2007 óta szálláshely, az épület 2012 őszétől ifjúsági ház funkcióját megtartva a Notre Dame Női Kanonok- és Tanítórend fenntartásában működik.

Fotónkon az Erdődy-Hüvös kastély (Mindszenty Ifjúsági Ház) szerepel. Fotó: Mindszenty Ifjúsági Ház

Az egykor különálló település ma kastélyáról híres, ám az Árpád-korban a falu és a szomszédos Csatár között palánkvár állt, melyből ma már semmi sem maradt fent, Botfa Várberki utcája mégis megőrizte az építmény nevét. A község régmúltjába kalauzol bennünket a Szörnyű kút legendája (a kút vize máig elérhető), a helyi patak eredetét megörökítő néprege (Váliczka), valamint a mesék világába repítő Válicka kisasszony története. Ha Botfa történetében kalandozunk, feltűnik, hogy a település életfája teljes mértékben összefügg a XVI. században kialakult uradaloméval, melynek mai reprezentánsa az Erdődy-Hüvös kastély.

Képünkön Botfa városrész látható. Felvétel: Kaszás Ildikó.

Sokak gyermekkorát töltötte el boldogsággal az a felvonóval működő szánkópálya, melyet 1937 januárjában nyitottak meg az Alsóerdőn, a mai TV-torony és az erdészház között. A másfél kilométer hosszúságú, a bobpályák elődjére emlékeztető pálya felvonóháza azonban hamarosan leégett.

Bazita réges-régi ingoványos területére utal „Tókasűrű”, ahol a múlt embere a kenderáztató tókákat találta; ám a környék múltja jóval korábbi: Bazita-Szelefa körzetében ókori telepekre utaló nyomokat fedeztek fel. Pais Dezső, a zalaegerszegi születésű nyelvész szerint Bazita (csakúgy, mint Bozsok) a szláv bogŭ, azaz isten szóra eredeztethető vissza.
Zalaegerszeg területe leginkább az 1950-es és ’60-as években növekedett meg a számos peremközség becsatolásával. Néhány utcanévből így több „keletkezett”, a párhuzamos utcaneveket meg kellett változtatni – a problémát 1974 végére orvosolták: a bazitai Petőfi utcából Bazitai út lett, míg a Kossuth utcát Toposháza névre keresztelték (Bazita magába olvasztotta Toposházát).

Ez év szeptemberében lépett érvénybe az őszi menetrend, napi két járat érintette Budapestet és a nyugati országrész több városát. Idővel a repülőtér forgalma kibővült, hisz’ a pilóták a polgári és sportrepülés mellett mentési és növényvédelmi feladatokat is elláttak. Különös rakományról is beszámol a korabeli sajtó: a Zala folyóból kifogott rákokat is a menetrend szerinti gépek szállították neves fővárosi éttermekbe és szállodákba.
A hazai polgári repülés első fegyveres gépeltérítése is köthető Andráshidához: 1956 nyarán a MALÉV Budapest-Szombathely-Zalaegerszeg járatának gépét Győr felett hatan eltérítették, így a gép Németországban szállt le – a járaton dulakodás tört ki, kettő zalaegerszegi férfi (a ruhagyár tisztségviselői) kórházba került.
Ugyan a polgári repülés 1967-ben véget ért Andráshidán, ám 2006-tól ismét fogadnak kis- és sportgépeket. A légikikötőt több klub is használja napjainkban turisztikai és hobbicélokra: repülő egyesületek, sárkányrepülők, motoros repülők, ejtőernyősök, valamint repülőmodellezők is.

Képünkön az andráshidai repülőtér legelső menetrendje – Fotó: Varga Kálmán György

Az 1741 augusztusában kelt jegyzőkönyv több tanú kihallgatását is tartalmazza, akik a következő kérdésre feleltek: „Tudgyae a Tanu nyilván? avagy hallottae bizonyossan hogy mostanságh az N(emes) Vár(me)gye fogsághában raboskodó Boronyák Éva bűbájos eördöngős és Boszorkányos életű légyen, és nem de nem eö eördöngösségivel másoknak károkat, nyavallyákat, némellyeknek haláltis okozotte?”
A vallomások megjelentek a Schram Ferenc által közreadott Magyarországi boszorkányperek 1529-1768 című monumentális gyűjteményben is, melyből kiderül, hogy 1735-ben és 1751-ben Szenterzsébethegyen, valamint 1750-ben Besenyőben is „boszorkányok” ügyében vizsgálódtak a törvény emberei.

Fotónkon Boronyák Éva tanúkihallgatási jegyzőkönyvének részlete – Fotó: Varga Kálmán György, Magyar Nemzeti Levéltár Zala Megyei Levéltára

1278-ban Szent András kápolnájaként (Capella S. Andreae) említették, ám idővel pusztulásnak indult: 1617-ben már nem használták misézésre. A következő fontos évszám 1785, amikor is elnyerte mai formáját, barokk stílusát (ekkor vette fel a Mindenszentek titulust). Ekkor épülhetett szomszédságában az a kicsiny, barokk kápolna, amelynek oltárán Nepomuki Szent János szobrát helyezték el. Az andráshidai templomban már 1973-ban végeztek feltárásokat, mégis negyven évvel később került elő a román kori oltár alapja, majd egy sír. A benne elhelyezett férfi csontjait 2014-ben ismét elhelyezték a templomban, a padlón a következő felirat emlékezik rá: „Hitünk szerint e kő alatt a XIII. században élt kegyúr Fábián fia, András csontjai pihennek”. A templomot 2014 őszén Szent Kereszt Felmagasztalása néven újraszentelték.

Az átjáró fontos szerepet töltött be a török időkben: egy mozsárágyú állt rajta, melyet akkor sütöttek el, ha észlelték a portyázókat és az ellenséget. A híd nagy forgalmat bonyolított le az évszázadok során, többször felújították, ám az áhított kőhíd sohasem készült el. 1914-ben avatták fel a vasbeton objektumot, melyet a menekülő németek 1945 márciusában felrobbantottak. A hidat 1954-ben építették újjá.

Ne csodálkozzunk, hogy a településrész első említésében nem fedezzük fel az Andráshida elnevezést. Sövényfalva, Lovászi és Jegenye nevét is említik az oklevelek – ezek mind a mai Andráshidát és környékét jelentették.
Andráshida már a X. században a királyi lovászok szálláshelye volt, talán ezért is nevezték a települést Lovászinak, ahogyan az 1211-es adománylevélben leírták nevét, mely szerint az uralkodó, II. András két hűséges vitézét Gébárt királyi várfölddel jutalmazta meg – azzal a területtel, mely Lovászival is határos.
Amennyiben Andráshida nevének „keletkezését” kutatjuk, talán nem járunk messze az igazságtól, ha annak az 1426-os oklevélnek hiszünk, melyben a falut Andreashyda néven írják, s mely arról értesíti olvasóját, miszerint egy András nevezetű egyén itteni birtokán vezetett át a híd a Zala folyón.
Andráshida lakói önellátásra rendezkedtek be az évszázadok során, erre szükségük is volt, amikor a földesúr mellett a töröknek is adózni kényszerültek. 1938-ban csatolták hozzá Gébártot, két évvel később Apátfát (ezt az apátsági birtokot az ősi zalai települések között tartják számon), 1950-ben Vorhotát – majd ez, a megnagyobbodott Andráshida vált Zalaegerszeg részévé 1969-ben.

Fotónkon az egyetlen ismert andráshidai postai képeslap látható az 1950-es évek első feléből. Baloldalt fent az Antal kocsma (háttérben a körjegyzőség épülete), jobboldalt fent a templom és környéke, balra lent az egykori iskola épülete, jobbra lent egy részlet az Andráshidai (egykoron: Petőfi) utcáról. Fotó: Varga Kálmán György

Udvarát 2003 óta a hunok királya, azaz Attila őrzi – a fából készült szobor helyi mesterember munkája (az alapzaton „N” monogramot láthatunk).

1895-ben felújították, ekkor épült a torony elé a timpanonos előcsarnok is. 1930-ban bővítették oldalkápolnával – a lebontott támpilléreket évtizedekkel később, 1975-77 között restaurálták. Szentélyében egy lemeszelt barokk freskóra bukkantak: a falak belső felületén megőrződött az 1532-es tűzvész nyoma.

A fákkal, virágokkal, padokkal és sétányokkal díszített kert egy igazi ékszerdoboz a templom mellett, azzal szoros egységet képez. A parkban található életnagyságú Mindszenty-szobor (Párkányi Raab Péter alkotása), valamint és a hely szakrális jellegét erősítő és a vallásos elmélyülést szolgáló keresztút találkozási pontként szolgálhat minden lélek számára.

A kirándulóhely létrehozását Mindszenty József egerszegi plébános is támogatta, a Szűzmária szobor Vörös János alkotása, . A természetjárók szívesen keresték fel e szép környéket, majd szokássá vált, hogy vasárnaponként litániát mondtak itt és énekkel köszöntötték a Boldogságos Szüzet. A forrás jelképe az örök élet kútforrásának és a fiatalság erkölcsi tisztaságának. 1978-ban a szobrot vandálok ledöntötték, majd Szabolcs Péter szobrász restaurálása után ismét visszakerült eredeti helyére. 1990-ben  a forrást és környékét helyreállították, erről tábla is megemlékezik.

A forrás vizét 2008. augusztusában bevizsgálták Bálizs József kántor megrendelésére, a forrás vize kitűnő ásványvíz minőségű.

Az elkészült díszkertet a volt főispánra (Jankovics Géza) emlékezvén Jankovics-ligetként vagy -sétányként emlegették, egészen 1959-ig, amikor is megváltoztatták a nevét, „címszereplővé” téve a munka ünnepének napját (a mellette lévő utcát is Május 1-ről nevezték el ). Tehát a lakóházak mentén megbújó árnyas-játszóteres liget több mint százéves, ám az ott helyet kapó emlékmű révén jóval régebbi korokba repít vissza bennünket. A török elleni harcok emlékműve (Németh János keramikusművész és Szerdahelyi Károly építész 2001-es alkotása) felidézi a húsvéti határjárás szép hagyományát, amikor is éjszaka a város legényeiből verbuválódott csapat sípokkal, trombitákkal és más, zajt keltő eszközökkel bejárta a város határát, szőlőhegyeit.

Séta a Gébárti-tó környékén, illetve a szoborparkban (44), majd ezt követően

a Gébárti Regionális Népi Kézműves Alkotóház (45) és műhelyeinek, népművészeti kiállításainak megtekintése – bejelentkezés esetén mesterség bemutatók (fazekasság, kovácsolás, fafaragás, stb.).

Időtartam: 1 – 3 óra.

Fürdőzés az AquaCity-ben (46), a Fedett Termálfürdőben (47), vagy a Gébárti tóstrandon (48).

Időtartam: 3-8 óra.

Tudta-e? A Fedett Termálfürdő 84°C fokos vizét le kell hűteni. A Gébárti-tóstrand mellett találjuk az egész évben működő Aquatherma Termálfalu és Kemping (49) létesítményét, amelyet termálvízzel fűtenek.

Volt idő, amikor az érdeklődők egy „mini falura” bukkanhattak a megyeszékhelyen belül. Ez volt a páterdombi városrész ONCSA-telepe, ahol 1943-ban 39 családi házat építettek fel a mai Honvéd és Gönczi Ferenc utcában (a helyszínt a Béke liget végén található aluljárón átkelve közelíthetjük meg). A tervezők a göcseji népi stílust követték: a házak csonkakontyolt tetővel, faragott faoromzattal és szeglábas tornáccal rendelkeztek. Avatásakor a Göcsejszeg név került az alkalmi, nemzeti színű díszkapura, az elnevezés a zalai falvakra jellemző szeges falutípusra utalt. A város külön idegenforgalmi nevezetességnek is
szánhatta a telepet (erre utalnak a korabeli híradások), ám az ezzel kapcsolatos elképzelések nem teljesültek.

Az ONCSA-program
Az Országos Nép- és Családvédelmi Alap szervezésében családi házas lakótelepek épültek szerte az országban. 1941 és 1945 között körülbelül 12 ezer ház épült fel. Az épületeket sokgyermekes, szegény, de munkát szívesen vállaló, a hitelt törleszteni tudó családoknak juttatták. Zalaegerszegen a Páterdombon kívül Kaszaházán épült fel hét ház 1942-ben, majd egy évvel később Olában 20, amihez 1944-ben még négy társasházat építettek.

Az épületben elemi iskola és tanítóképző is működött a békeidőkben, majd 1948-ban államosították, s a nővérek helyére új pedagógusok kerültek (a tanárok egy része a hatalom kiszolgálójaként ateista propagandával igyekezett meggyőzni azokat a végzős növendékeket, akiket korábban az apácák oktattak). A „várkastély” az ezt követő évtizedekben tanítóképzőnek, főiskolának és gimnáziumnak adott otthont.

A zárda létrehozásában jelentős szerepet játszó Mindszenty Józsefről nevezték el az 1990-es években alapított iskolát (Mindszenty József Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium). A rend 2000-re visszakapta az impozáns, terjedelmében is tiszteletet parancsoló épületet.

Már a nagysága is impozáns: 3.500 négyzetméter, ahol a biztonságos és készségfejlesztő játékelemeken kívül padok, kerékpártároló, ivókút, szeméttárolók és akadálymentes vizesblokk is található.
A Bóbita játszótér ideális látogató létszáma: egyidejűleg 20 fő 12 év alatti gyermek és 10 fő felnőtt kísérő. 
2016 tavaszán a tér északi részén, mintegy 1.700 négyzetméteren alakítottak ki kutyafuttatót (játszóteret négylábúaknak).

A Göcseji Falumúzeum kiépítése során szélsőségesnek tűnő javaslat is szóba került, miszerint a fából emelt épületeket eredeti formájukban – helikopterrel felemelve – kellene a helyszínre szállítani, és a már előre elkészített betonalapra helyezni (a Népszava 1965. január 17-ei száma „Költözés helikopterrel. Skanzen a holt-Zala partján” címmel cikket is közölt). Végül  mégsem légi szállítással oldották meg a költözést. Az épületek faláról leverték a tapasztást és a gerendákból álló ún. boronafalakat szétszedve szállították a Göcseji Falumúzeum területére, ahol – az előzőleg készített fényképek és rajzok alapján – újra felépítették valamennyit.

A Göcseji Múzeumtól északra, mindössze néhány percnyi séta után fodrozódik a Zala folyó vize, mely elválasztja a belvárost Zalaegerszeg kaszaházai részétől. A helyieknek már a 19. század végén kedvelt szórakozása volt a fürdőzés, így a Zala vízpartja nagy népszerűségnek örvendett. 1933. június 2-án lelkesen számolt be a Zalamegyei Újság arról, hogy ismét megnyílt a strandfürdő, melyet átalakítottak és a korábbihoz képest kibővítettek. Olyannyira figyeltek az igényekre, hogy külön homokstrandot építettek ki a hölgyek számára. Idővel aztán a strand megszűnt, a kabinokat lebontották. Ma már csak elsárgult fényképek emlékeztetnek az egykori kaszaházai malomra is, melynek helyére lakóparkot építettek az ezredfordulón.

A strand rendje az 1930-as években
”Férfiak és nők fürdésnél az előírt fürdőruhát tartoznak viselni. Az ettől való eltérés kihágást képez. Délután fél 2-kor a férfiak a fürdőt elhagyni tartoznak, hogy csak a nők részére biztosított fürdőóra betartható legyen. Fürdőidő beosztása: délelőtt 8–10 nők, délelőtt 10 – fél 2-ig nők és férfiak, délután fél 2 – fél 3-ig nők, délután 3–7 nők és férfiak.”

A templomot végül 2004 novemberében szentelték fel a Boldogságos Szűz Mária Szeplőtelen Szívének tiszteletére és Mindszenty József bíboros emlékére. A város legfiatalabb plébániája is a Kertvárosban található, hiszen a templom nevét viselő plébániát 2013. augusztus 1-jével alapították meg.

A tó körüli területen sétautak vezetnek, félszigetén szabadtéri strand található, továbbá egy kutyastrand is kialakításra került. Környéke az elmúlt évek során kedvelt pihenő-és szabadidő övezetté vált. A tó közelében, festői környezetben helyezkedik el egy rönkfa apartmanházakból álló, lakóautó-parcellákkal és sátorhelyekkel rendelkező, egész évben üzemelő modern igényeket kielégítő kemping.

Megközelíthető a 76-os út felől Andráshidán keresztül, vagy a 74-es út felől Ságodon, vagy Neszelén keresztül.

A három vízeséssel összekötött 33-36 °C-os élménymedence különböző vízi kényeztető lehetőséget rejt, a gyermek várban szivárványcsúszda és vízi játékok várják a kicsiket.

Próbálja ki 7 óriáscsúszdánk egyikét, vagy akár mindegyiket! Merüljön el az ország legnagyobb hullámmedencéjének habjaiban, ringatózzon matraccal vagy anélkül a lassú folyó lágy sodrásán, tegye próbára bátorságát az ugrómedencében vagy a mászó falon, relaxáljon a jakuzzi medencék valamelyikében, vagy hűtse le magát a strandmedencében. Az AquaCity nem csak a nagyobbak vízi paradicsoma, hiszen mi a legkisebbekre is gondoltunk. Gyermek és bébi medencénk különböző attrakciókkal várja a lurkókat.  Az AquaCityben szárazföldi élményelemekben sincs hiány, strandröplabda-, strandfoci pálya és egy szabadtéri fitness park is várja mindazokat, akik unják a vizes kalandokat.

Az AquaCityben minden adott ahhoz, hogy az itt eltöltött idő legyen a legjobb nap a nyáron.

Győződjön meg Ön is személyesen arról, hogy élményparkunkban minden együtt van ahhoz, hogy egy vagy akár több felejthetetlen élményekben gazdag napot töltsön el, legyen Ön akár gyermek akár felnőtt.

Látogasson el hozzánk, garantáltan nem felejti el az itt eltöltött napot!

Programjainkról tájékozódjon ide kattintva.

Az udvarról nyílnak további alkotóműhelyek, a faműves-, a szálasanyag-feldolgozó-, a fazekas- és a hagyományőrző kovácsműhely. Az Y alakú házat 1982-83-ban építették fel egy kis dombocskán, így az alsó szint földfedéses, míg a felső emelet a tulajdonképpeni „földszint”.
A Gébárti Regionális Népi Kézműves Alkotóház az egyetlen, egész éven át nyitva tartó népi kézműves „műhelyotthon” Magyarországon, ám abból a szempontból is kiemelkedik, hogy azon kevés építmények egyike, mely kimondottan alkotóháznak épült. Erről regélnek a berendezési tárgyak is, azok a szőttesek, bútorok, használati eszközök, melyeket a ház voltaképpeni felépítői, a Zala Megyei Népművészeti Egyesület tagjai alkottak. A múlt szeretete és a hagyományok tisztelete szinte tapintható a sajátos építményben, melyet mindenestül magukénak éreznek a kézműves alkotók – hogy a művészeknek szíve, a műalkotásoknak pedig lelke van, azt az odalátogató turisták és városlakók is megsejthetik.
A Gébárti Regionális Népi Kézműves Alkotóház főként a kisgyermekes családok kánaánja, nem csoda, hogy a 2005 óta ősztől tavaszig havonta működő Nyitott Műhelygaléria program országosan is mintaként szolgált más alkotóházak számára. A kézművesháza egyben székhelye a Népi Kézműves Alkotóházak Országos Egyesületének is.

Állandó kiállításaink:
– A honfoglalás kori nemez jurta
– Szelestey László Néprajzi Gyűjteménye: Dunántúli pásztorfaragások
– Makoveczi közösségépítés Zalában

– Czúgh fazekasdinasztia állandó vitrinkiállítása
– Emberábrázolás a népi faragásban állandó vitrinkiállítás

A Gébárti Kézművesek Háza szomszédságában avatták fel a Kárpát-medencei Tradicionális Fa Sírjelek Emlékparkot, melyben jelenleg 106 fa fejfa reprezentálja őseink temetői kultúráját.

Bizonyosan Selmecbányán (ma: Banska Stiavnica, Szlovákia) készült a Magyar Olaj- és Gázipari Múzeum tulajdonában lévő 12 x 10 cm szelvényű, 20 cm magas türelemüveg, az úgynevezett “selmeci türelemüveg”. A stílusjegyek alapján Petrus Czinkraut készíthette. A 300 évvel ezelőtti nemesércbányászati jelenet, korabeli eszközöket ábrázoló három szintes bányászpalack valószínűleg Európa legrégebbi bányász türelemüvege. A jól olvasható készítési dátum: 1737. február 22. A palackban kvarc, kalcit, gipsz, kalkopirit, argentit és markazit ásványok találhatók.

Forrás: Benke István-Peter Huber: Palackba zárt bányászat/Bergmannische Geduldflaschen, Magyarországi bányász türelemüvegek/Bergbauflaschen aus Ungarischen Sammlungen, Magyar Olajipari Múzeum – Érc- és Ásványbányászati Múzeum alapítvány, Zalaegerszeg, 2006

Barangolás Zalaegerszeg múltjában. A séta az egykori városközpontban, a Deák téren (5) indul: itt találjuk a Zalaegerszegi Törvényszék barokk épületét, továbbá a Sóház (7), a Deák-szobor (8), a Göcseji Múzeum (4) épülete és a régi Kummer-ház (9) megtekintése. Ezt követően korzó a Mindszenty téren (10), látnivalók: Mária Magdolna Plébániatemplom (6), vele szemben az első városháza épülete (11) (ma lakóház, földszintjén bisztróval), a Szentháromság szobor (12), valamint a templom déli oldalánál Mindszenty József hercegprímás szobra (13). A Mária Magdolna Plébánia (14) és az Arany Bárány Hotel (15)érintésével hangulatos sétát ajánlunk a Piac térig (16).

Időtartam: kb. 1 – 1,5 óra.

A várostúra a mai belvárosban folytatódik. A Széchenyi téren (17) találjuk a Zala Megyei Levéltárat (18), valamint az egykori Kvártélyházat (19) és annak udvarát.A Keresztury téren (20) városunk neves szülötte, a költő, tudós és volt miniszter szobra áll. A Kossuth teret (21) a Pontház (22) épülete határolja, vele szemben találjuk a hagymasisakos Ispitát (23) (egykori szegényház, kisvárosháza). Miután szomjunkat csillapítottuk az Európa tér (24) ivókútjának vízével, csodáljuk meg a 2014-ben megújult Dísz tér (25) tulipános szökőkútját, melyet a híres
Csipkeházak (26) épületegyüttese vesz körül.

Időtartam: kb. fél óra.

A sétát folytassuk a Kosztolányi utcában, látnivalók: Földönjáró toronyóra (27), Hevesi Sándor Színház (28) és Griff Bábszínház (29), megyeháza (30), Béke liget (31), villasor (32). A Csány téren (33) és környékén találjuk a neoromán stílusú vasútállomást (34), a Baross ligetet (35), az evangélikus (36) és a református templomot (37), a Rózsák terét (38), valamint a Kálvária kápolnát (39). Séta az Ady utcában: a Városi Hangverseny- és Kiállítóterem (40) (egykori zsinagóga) megtekintése, látogatás Gábor Miklós zalaegerszegi születésű, Kossuth-díjas színművész szülőházánál (41).

Időtartam: 1,5 – 2 óra.

Kitérő Ola városrész irányába, látnivalók: a Zrínyi-gimnázium (42), régi polgári épületek, Jézus Szíve Plébániatemplom (43). A templom látogatása ingyenes, de bejelentkezéshez kötött.

Időtartam: kb. 1 óra.

A Keresztury Ház sajátos átmenetet képez a múzeum és az alkotóház között: aki városunk szülöttének élete, munkássága iránt érdeklődik, ugyanúgy számos információt talál, mint aki a magyar és a világirodalom rejtélyeibe szeretne belemerülni. Jelenleg 7.910 könyv, több folyóirat, diafilm és videofelvétel őrzi a neves irodalmár, akadémikus emlékét, aki értékes bútorai egy részét is a városnak adományozta.

A több könyvészeti remeknek otthont adó épület szalonja voltaképpen időkapszula egy letűnt korszakba: itt láthatjuk a különleges „zsiráf-zongorát”, Keresztury Dezső saját – Budapesten használt – íróasztalát, továbbá azt az állóórát, amely Keresztury József polgármestersége idején mérte az időt a városatya irodájában. A könyvtárban találjuk azt a híres portréképet, amelyet Agárdy Gábor színművész festett a költő 80. születésnapjára a következő ajánlással: „Gábor – aktor – piktor”.

A polcok őrzik a díjakat és a kitüntetéseket, így Keresztury Dezső Széchenyi-díját, a Magyar Örökség-díjat, az 1975-ben neki adományozott zalaegerszegi díszpolgári oklevelet, ami mellé a város pecsétnyomóját is mellékelték. Számtalan fotó, színházi plakát, levél árulkodik az utolsó nagy polihisztorok egyikéről, aki minden művészeti ágról értekezett, s aki az ötvenes éveiben érett költővé.

A város alkotószobát is fenntart, idevárja a Zalából elindult írókat, költőket és tudósokat, bíztatni kívánja mindazokat, akik e táj iránt vonzódnak s művészi, irodalmi alkotókedvvel vagy tudományos kutatás céljából érkeznek Zalaegerszegre.

Hazánkban itt állították ki a legtöbb fúrótornyot, közülük három darab 50 méter magas. Az intézmény birtokolja a legtöbb típusú szivattyút, körülbelül ötvenet. Még nincs vége a legeknek: a nyugat-dunántúli régió legnagyobb, rendszerezett szoborparkját látogathatjuk meg a múzeum területén (1987-től kezdve 16 alkotás készült el). Ritkaságszámba megy, hogy a múzeum gyűjtőterülete a Trianon előtti Magyarország, mint ahogy az is kuriózum, hogy a kínálati skála a lehető legszélesebb, hisz’ az ipartörténet mellett a természettudomány és a képzőművészet is a palettán szerepel. Ugyanitt látogatható a Zsigmondy Vilmos-emlékszoba is, mely a Zsigmondy família és a hazai vízbányászat kapcsolatát mutatja be.

A zalaegerszegi skanzen egyfajta esszenciája Göcsejnek, az ország egyik legarchaikusabb tájegységének, mely a XX. század közepéig szinte érintetlen elzártságban létezett. A falumúzeum látogatója egy meseszerű világba érkezik, ahol az idő mozdulatlanná dermedt valamikor a XIX. században. A kiállítás azonban arról is regél, hogy a göcseji emberek élete korántsem volt tündérmese, hisz’ kőkemény munkával tudták előteremteni a napi betevő falatot.

A skanzen faluja sohasem létezett: épületeit és tárgyait közel harminc településről szállították Olába. Mint ismertes, a Göcseji Falumúzeum hazánk legelső szabadtéri néprajzi múzeuma (1968-ban alapították), de abból a szempontból is kuriózum, hogy egy már meglévő épület (a XVIII. századi vízi malom) köré, valamint vízpart közelében (Zala holtága) épült fel. Figyelemreméltó, hogy mindössze néhány percnyi sétára a belvárostól mutat be – igéző természeti környezetben – egy hajdanvolt világot, amikor a falu lakosai mindent felhasználtak gazdálkodásuk során.

Ennek megfelelően az intézmény egyik fő célkitűzése a környezettudatos nevelés, mely a háztáji kertekben, a „Zöldösvény-Tanösvény”-ben és a halmegfigyelő állomásban is megnyilvánul. A Göcsejre jellemző egyszerű motívumokat láthatjuk az oromzatokon, homlokzatokon, az emberléptékűség jellemzi magát a múzeumot is, mely – programtól függően – fél vagy akár egész napos időutazásra hívja vendégét. A skanzen Zalaegerszeg szeretett és féltett kincse, az olaiak sétakertként is szeretnek rá gondolni. Mindenképpen a nyugalom szigete, s ha tréfásan kívánnánk fogalmazni, azt mondhatnánk, hogy receptre kellene felírni. Gondoljunk csak bele a göcseji szavakban rejlő vidámságra, játékosságra, s fedezzük fel a múzeumban, mit is jelentenek a következő szavak: csobolyó, tiló, lükü…

KILÁTÓ A JÁNKAHEGYEN

A kilenc és fél méter magas jánkahegyi kilátót 2012 őszén avatták fel a Gyuri Csárda tetején (ingyenesen látogatható egész évben). A hegyhátra addig is sokan sétáltak fel csupán a panoráma miatt. A kilátóból kipillantván a távlatok azonnal értelmet nyernek, ugyanis innen rálátunk a város híres magaslati pontjára, a bazitai TV-toronyra.

JÁNKAHEGYI HARANGLÁB, KÁLVÁRIA ÉS KÁPOLNA

Már a két világháború között harangláb állt a Jánkahegy csúcsán, melyet a környék lakói és birtokosai helyi összefogással alkottak újra 1995-96-ban, melléje pedig kis kápolnát építettek, amit Szent Antalnak ajánlottak.
Elmélyülésre, elmélkedésre alkalmas helyen járunk a Kálvária központjában: a 14 – fehér alapzaton álló – szobrot Hadnagy György képzőművész faragta ki fából; Jézus szenvedéstörténetének hátterét dimbes-dombos, lélekemelő tájkép adja.

Az utóbbi években a cserjeszint látványosan bővült, a Zalaegerszegi Erdészet több foltban telepített havasszépe (azálea) fajokat.
Ha visszautaznánk a két világháború közötti időbe, a 83 hektáros arborétum helyén lucfenyvest találnánk. Igaz, a fák nagy részét 1923-ban kitermelték, a városiak mégis kedvelt kirándulóhelyként tartották számon a hegyvidéki bájjal felvértezett területet, mely 1945 előtt a Zalavári Apátság birtokában volt.
A háborút követően a terület egy részén csemetekert létesült, másik részén az erdészet örökzöldeket, számos lombos- és cserjefajt ültetett, továbbá egy parcellán 16 jegenyefenyő fajból álló, kísérleti célokat is szolgáló gyűjteményt létesített. A csemetekertet az 1960-as évek végén megszüntették, ekkor bekerítették a területet és néhány év múlva kialakították az arborétumot.
A jelentős számú védett növényfajjal rendelkező botanikus kertet a városi önkormányzat 2001-ben helyi jelentőségű természeti értéknek nyilvánította.

Bazitáról (mely 1969 óta Zalaegerszeg része) ma elsősorban a híres TV-torony és a páratlan szépségű panoráma jut az eszünkbe: ragyogó napsütésben, tiszta időben nemcsak a Ság és a Somló tanúhegyéig, hanem az Alpok vonulatáig is elláthatunk.

Az 1960-as években határozták el, hogy Zalaegerszeg körzetében televízió adás fogadására alkalmas tornyot építenek, ehhez helyszínül a már ismert, 293 méter magas bazitai tetőt választották – itt épült fel 1970 és 1973 között a 95 méter magas TV-torony (antennarendszerével együtt eléri a 100 métert is). Az építkezés országos viszonylatban is számottevő volt, mind a határidőt, mind pedig a megvalósítás módját tekintve.

A Zalai Építők című havilap 1972. szeptemberi száma a következőképpen tudósít a munkálatokról beszédes, „Építkezés 65 méter magasban” című cikkében: „Jó ütemben halad a zalaegerszegi-bazitai tévé relé építési munkálatai. Jelenleg a 21 tonnás „körgallér” zsaluzat helyre-emelésén munkálkodnak az építők. Három – hajszálpontos együttműködést kívánó – csörlő berendezés emeli méterről-méterre a zsaluzatot, mellyel 65 m magasságban kezdődhet el a „körgallér” betonozása.”

A bazitai TV-toronyban 53 méter magasan kávézó, alatta kilátó működik, s azért is nevezetes, mert egyike annak a négy TV-toronynak, amely látogatható Magyarországon – a másik három Pécsett, Miskolcon és a Mátrában, Kékestetőn található. Az erdőből kiemelkedő, turisztikai látványossággá vált műszaki objektumhoz természetesen szépséges környezet társult, így a TV-torony környékét parkszerűen építették be az erdészet szakemberei – a túrázók által is jól ismert Panoráma utat 1974-ben például két kilométer hosszan építették ki, összekötve a tornyot az erdővel.

Ünnepélyes felszentelését 1927. szeptember 5-én tartották, bár a szerzetesek már 1926 őszén beköltöztek az épületbe. Plébániatemplommá 1942. január 1-jén nyilvánították. Az állam 1950 nyarán a szerzetesrendektől megvonta a működési engedélyt, az egerszegi ferencesek kolostorába a megyei hadkiegészítő parancsnokság költözött.
A Rendtartomány 1990-ben kapta vissza a kolostort, az ünnepélyes átadáson dr. Habsburg Ottó – a boldoggá avatott IV. Károly fia – is részt vett. A neobarokk templom védőszentje Jézus Szentséges Szíve. 2000-ben alakították ki a Szent Ferenc téli kápolnát, ahol októbertől áprilisig végzik a liturgiát és a szertartásokat.