ZALAEGERSZEGTURIZMUS.HU

Városrészek

Alsójánkahegy története

Két magaslat, a Páterdomb és a Jánkahegy között találjuk Alsójánkát. A városrészben a két sarokpontot a neoromán stílusú (ma már jórészt vakolatdíszeit vesztett) vasútállomás, valamint a Mindszenty József által alapított egykori Notre Dame-zárda (ma általános iskola, gimnázium és kollégium) jelenti.

A XX. század elején beépült körzetben közel százéves útszakaszokat is találunk: a Mátyás király utca 1927, míg az Árpád utca 1928 óta viseli a nevét. A folyamatos fejlődésről tanúskodik, hogy 1957 óta jelzik a térképeken a Bartók Béla, valamint az onnan kiinduló és visszakanyarodó Móricz Zsigmond utcákat. A történelmi változások a dombos negyedet is érintették: a II. világháború előtt a Dobó Katalin utca Festetics György nevét, a József Attila utca IV. Károlyét, míg a Bem József utca Eszterházy Pál grófét viselte. Miközben belefeledkezünk Alsójánkahegy múltjába, rájövünk, hogy a városrész rejtélyekben sem szűkölködik…

Nő mandulaággal

Sokat látott területünk a vasútállomással szemben kialakított Bajcsy-Zsilinszky tér. Volt idő, amikor gróf Tisza István térnek hívták, volt térkép, melyen Csány László térként szerepelt (azt tervezték, hogy itt állítják fel a neves politikus szobrát) – 1946 óta viseli Bajcsy-Zsilinszky Endre nevét.

A tér szemtanúja volt a II. világháború tragédiával terhes végnapjainak, 1956 októberében itt döntötték le a Felszabadulási emlékművet, Mikus Sándor alkotását. Ugyan a domborművet a következő év tavaszán újra felállították, mondanivalójában és címében is változott az idők folyamán; ma már a következőképpen hivatkozunk rá: Nő mandulaággal.

Csirkekeltető

A XX. század második felében sokan hallottak a Május 1. liget mellett felépült „csirkekeltetőről”. A hivatalos szervek úgy tájékoztatták a lakosságot, hogy csirkék keltetésére és nevelésére alkalmas üzemet húztak fel, ám a városi pletykák szerint a név fedősztorit takart és ennek megfelelően katonák titkos bázisának helyszínéül szolgált.

Ha hihetünk a világhálón keringő „memoároknak”, akkor azt mondhatjuk, hogy a szóbeszédek nem voltak alaptalanok. A katonai objektum 1949-50-ben épült: a kocka alakú épület betonfala két méter vastag volt, saját áramellátással rendelkezett és külön kommunikációs rendszerrel bírt. Kívülről átlagos háznak tűnt, valós ablakai sohasem voltak. A bunkert 1996-ban vonták ki a védett vezetési pontok rendszeréből.

Az egykori hősök tornya

„A földön a legnagyobb hit az erő és az akarat. E kettőt hirdesse az egerszegi Revíziós torony: Nagymagyarországba veteti hitünket és Nagymagyarország megteremtésére irányuló töretlen akaratunkat.” Herczeg Ferenc szavai ezek, melyeket az író 1935-ben mondott az úgynevezett hősök tornya avatásakor.

Az építményt (tervező: Antal Dezső építész) a nemesnépi harangláb mintájára állították fel a Mátyás király és a Tomori Pál (akkor: Kemény Zsigmond) utcák találkozásánál. A magyar népies erő jelképének gondolt emléket elnyűtte az idő, az 1950-es évek elején végleg eltűnt Alsójánkáról.

Mária szobor

Mária szobrát, Hadnagy György 2002-es alkotását az egy évvel korábban épített millenniumi emlékparkban avatták fel Zalabesenyő szívében.

Szent Anna templom

Zalabesenyő Egerszeg egyetlen olyan településrésze, amely kettő templomot is emelt az ezredév alatt. A temetőkápolnának „becézett” Alexandriai Szent Katalin templom a XIII. század közepén épült. A településrész másik istenházát, a Szent Annáról elkeresztelt templomot 2011-ben szentelték.

Alexandriai Szent Katalin templom

Ha kisétálunk a XIII. század közepén épült Alexandriai Szent Katalin templom temetőkertjébe, jusson eszünkbe, hogy Zalaegerszeg valószínű legkorábbi, ma is használatban levő sírkertjében járunk.

A kicsiny, késő román kori „imolácska” (ahogy Rómer Flóris, a magyar régészet egyik megalapozója nevezte a mintaszerű templomocskát) az idők folyamán egyre-másra fogadta az imádságokat és az óhatatlan enyészetet – ne csodálkozzunk hát, hogy 1690-ben a következővel illették: „puszta, félig romos”. 1717 körül felújították, ám 1748-ban ismét rossz állapotúnak találtatott; XIII. századi déli bejáratának kerete az 1978. évi renováláskor került napvilágra.

A csúcsos bádogsisakú, négyszögletes harangtornyot 1780 után építették, 1860 körül pedig klasszicista külsőt kapott. A temetőkápolnának „becézett” templomot legutóbb 2016 őszén újították fel, így ismét régi fényében tündököl Besenyő dombján, vigyázó tekintetét a közigazgatásilag hozzá tartozó Aranyoslapi-forrásra veti.

A zalabesenyői Skublics család

A Skublics família nagy hatással volt Zalabesenyő fejlődésére. A családból a leghíresebb Skublics Imre (1771-1830) volt, aki két ízben is országgyűlési követe volt a vármegyének, melynek felajánlotta könyvtárát. Az 1954 kötetből álló, 790 művet tartalmazó bibliotéka, a számára építtetett háromosztatú könyvszekrénnyel egyetemben a Magyar Nemzeti Levéltár Zala Megyei Levéltárában a mai napig látható.

A leggazdagabb családi levéltár is a Skublicsokhoz köthető: a hagyaték mennyisége 3,64 folyóméternyi anyagot tesz ki, melynek egy részét 1973-ban adta át a somogyi levéltár a zalai intézmény számára. Ma már csak a helyi temetőben és az ottani templomban látható sírkövek emlékeztetnek a nemesi famíliára, hisz’ a család két régi pompás kastélya a háború áldozata lett. Volt idő, amikor három kastélya is volt a településnek, mára egy sem maradt belőlük.

Zalabesenyő története

Zalabesenyőt felkeresve egy csendes, szép panorámájú „falucskába” érkezünk. Sem a lakosok kedvessége, sem a házakból áradó nyugalom nem árulkodik arról, hogy az egerszegi peremkerület az elmúlt évszázadok során többször is a pusztulás szélére került.

A falu neve a besenyők egykori jelenlétére utal, akiket a XI. században telepítettek ide. Ám mégsem ők, az Árpád-kori katonák voltak a falu „honalapítói”, hiszen a Besenyőhöz tartozó Alsó-réten feltárt leletek (pattintott kovaszilánk, római kerámia) arról tanúskodnak, hogy már az ős- és ókorban is lakott területnek számított. Beseneu – így szerepel abban az 1326-os oklevélben, melyben először megemlítik. A következő fontos évszám 1381, amikor is egy határjárás során részletesen rögzítették Egerszeg és Besenyő határát – ez a határ majd’ hatszáz évig változatlan maradt, egészen Zalabesenyő Zalaegerszeghez történő csatolásáig (1958).

A XIV. században helyi nemesek birtokolták a falut, melynek két évszázaddal később rengeteg kárt okoztak a portyázó törökök: támadásaikat a település olyannyira megsínylette, hogy szinte teljesen elpusztult. A XVIII. század közepétől a Skublics család határozta meg az életét egészen 1908-ig (a település neve ebben az évben Zalabesenyő lett). Besenyő tájképéhez ugyanúgy hozzátartozik az olajfinomító, mint Besenyő valamikor lakott szőlőterülete, az Öreghegy is, ahol 2003 óta várja a hívőket a Szent Péter-Pál kápolna.

Katonai léghajó Zala-Egerszegen

A Mikszáth Kálmán szerkesztésében megjelent fővárosi újság, az Országos Hírlap 1898. szeptember 6-ai lapszámában arról tudósítottak, miszerint az Erzsébethegyre vezető út mellett katonai léghajó szállt le, amely egyenesen Bécsből érkezett.

Szenterzsébethegyi szelídgesztenyefa

A Város Fája; „az öreg matuzsálem”; a fa, amelyet hét ember tud körbeölelni – a hangzatos jelzők Zalaegerszeg legjelentősebb természeti értékére, a szenterzsébethegyi kápolna közelében lévő szelídgesztenyefára utalnak. Az adatok impozánsak: 1550-1560 körül ültethették (vagyis több mint 450 éves), törzsvastagsága közel 7 méter, magassága pedig 13 méter.

Jóval nagyobb volt ennél, ám 1978-ban villámcsapás miatt több koronaága leszakadt. A Zalában őshonosnak számító fa ma magántulajdonban lévő területen áll, az önkormányzat emléktáblát helyezett el a közelében, egyúttal jelezve, hogy a szelídgesztenyét tanúfaként korlátlan ideig kívánják megőrizni.

A szenterzsébethegyi gesztenyefa hírnevét legendák is táplálják: egyes mondák szerint maga Mátyás király is megpihent a tövében, más hiedelem szerint évente 300 kilogramm gesztenye termett rajta.

Fotó: Nyakas József

Árpád-házi Szent Erzsébet kápolna

Az „örzsehegyi” domb kiugró peremén találjuk a kívül-belül felújított Árpád-házi Szent Erzsébet kápolnát. Keletkezéséről kevés információ áll rendelkezésre, valamikor az 1880-as években épült. Az újabb kutatások bizonyítják: a kápolnát megelőzően fából készült, egyharangos templomocska állott – ennek építési ideje az 1720-as évekre tehető.

Bejárata felett, a toronyban két harang is imádkozásra invitálja a hívőket: a kisebb 60, a nagyobb 120 kilogrammot nyom. Miután a régi oltárképet egy betörés alkalmával ellopták, új Szent Erzsébet festmény készült a kápolnába, melynek egykori mellékoltáránál Péter és Pál apostolokat ábrázoló kép késztet bennünket elmélyedésre.

Szenterzsébethegy története

A zalai táj szívében, Göcsej szélén – két szelíd dombháton – találjuk Szenterzsébethegyet, mely 1969 óta része Zalaegerszeg életének. A gyönyörű panorámával bíró településrészen kedvelt turistaútvonal vezet végig, s miközben szőlők, gyümölcsösök között sétálunk, kirajzolódik előttünk a Kőszegi-hegység és az Alpok körvonala is.

Sokunk kedvelt „Örzsehegyét” 1372-ben említik először egy határjárás alkalmával, ám egyes kutatások arra utalnak, hogy a falu már az Árpád-korban létezett. Ez a vélhetően templomos település valószínűleg elpusztult a XVI. század végén, később régi helyétől keletebbre települt újra.

Öreghegy és Újhegy alkotják Szenterzsébethegyet, melyet jelentős bortermelő településként tartottak nyilván a XIX. században (érdekesség, hogy a Göcseji Falumúzeum szenterzsébethegyi kamrája az újhegyi oldalról került a skanzenba). A ma közösségi házként működő, egykori iskola falán 2012 óta tábla emlékezik Mindszenty József apátplébánosra, aki sokat tett az intézmény alapításáért és felépítéséért (az iskola falán találjuk még az I. és II. világháborús emlékművet is). Nevezetes még az 1843-ban épített, s legutóbb 2006-ban megújult harangláb a gyönyörű nevű Virágszer utcában.

Hősi katonai temető

2016 nyarára az olasz nagykövetség segítségével újították fel az I. világháborús olasz hősi temetőt. Az 1927-ben épített, szépen parkosított sírkertben 1656 katona lelt végső nyugalomra: a műkő keresztek alatt olaszok, az emlékművek alatt más nemzetek fiai nyugszanak (egyebek mellett zsidó sírok is találhatók itt). Az 1930-as években sűrűn látogatott kegyeleti hely volt a város lakói számára, akik ott a saját halottaikról is megemlékezhettek.

Az egykori tüdőszanatórium

A Külsőkórház területét egykoron Drótfalunak vagy Magyar Szibériának nevezeték azok a fogvatartottak, akik hónapokig, évekig sínylődtek a rossz emlékű internálótáborban, melyet 1915-ben építettek Pózva határában egy erdei fennsíkon, a honvédhuszárok egykori gyakorlóterén.

A vérzivataros évek alatt eleinte orosz katonák kerültek a táborba, később szerbek, románok és olaszok is – a közelben kiépített hadifogolytemető a fogvatartottak emlékét őrzi. 1919-től 1924 végéig politikai üldözöttek kerültek az internálótáborba, melynek helyén tüdőszanatórium működött tovább. Az egykori tábor utolsó barakkját az 1960-as években lebontották.

Pózva története

2017-ben ünnepeljük Zalaegerszeg első írásos említésének 770. évfordulóját. A városhoz 1963-ban csatolt településrész, Pózva is hasonló „kort” ért meg, hiszen 1272 óta fordul elő különböző feljegyzésekben: a „Pozuba” alakból lett a „Pozba”, 1513-tól „Pozwa” néven írták a községet.

1576-ig lakott helyként tartották számon, amikor is a török felégette, igaz, nem néptelenedett el. A XVII. században, valamint a XVIII. század elején pusztaként jegyezték Pózvát, mígnem a XVIII. század közepén újjátelepült – ekkor már a Festeticsek birtokában volt.

Történetében mindig is fontos szerepet játszott az erdő: a pózvai rengetegről már egy 1598-as dokumentumban írnak (ebben Egerszeg lakóit a fakivágástól tiltják), 1785-ben erdőségek között megbújó kicsiny falucskaként festik le a községet. A pózvai erdő volt a mai Zalaegerszeg területén az első erdő, ahol a munkálatokat szakember irányította. Az egykori rengetegből már csak a Felsőerdő maradt meg (a Külsőkórházhoz vezető utat 1974 óta nevezik Felsőerdő utcának).

Pózva mellett a kavicsbányászat következtében 112 apró tavacskából álló, gazdag madárvilággal rendelkező tórendszer is kialakult.

Németh János, a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas zalaegerszegi szobrász, keramikus domborművét 2006 óta találjuk a pózvai gyógyszertár falán (az alkotás eredetileg a megyei kórház főbejárati csarnokát díszítette). A keramikusművész számos alkotása díszíti Zalaegerszeg utcáit és épületeit.

Az olajipari múzeum páterdombi gyűjteményei

Akkor mondhatjuk teljes szívből, hogy igazán megismertük a Magyar Olaj- és Gázipari Múzeumot, ha a Falumúzeum melletti kiállításokat követően végigtanulmányozzuk az intézmény Wlassics Gyula utcai gazdag gyűjteményét is. A páterdombi „szekcióban” az az érzésünk támad, hogy több szempontból is a legek múzeumába érkeztünk.

Kérésre bemutatják a múzeum birtokában lévő kincseket. Ugyan rengeteg minikönyve van az intézménynek, a legkülönlegesebb mégis a Japánból származó relikvia, amely három darab 2 x 2 x1 mm (!) méretű, 16 oldalas könyvecskét tartalmaz – a barna, kék és piros borítójú példányok számítanak a világ legkisebb könyveinek. Figyelemreméltó a Várak című, metszetek reprodukcióit tartalmazó apróság, melyből mindössze tíz darab készült hazánkban.

A Wlassics Gyula utcai irodaházban tárolják Magyarország legrégebbi bányászzászlóját (az 1759-es keltezésű ereklye valószínűleg Nagybánya környékéről származik). Itt nézhetjük meg Dr. Papp Simon geológus, egyetemi tanár emlékszobáját – az akadémikust a magyarországi nagyipari méretű szénhidrogén-bányászat megteremtőjeként is tisztelhetjük. Ugyanitt látogatható a Zsigmondy Vilmos-emlékszoba is, mely a Zsigmondy família és a hazai vízbányászat kapcsolatát mutatja be. A kutatóknak érdemes tudni, hogy Zala megye legnagyobb állományú szakkönyvtárát is itt találják. És ha legek, akkor folytassuk a sort: 600 féle bányász söröskorsó, 1600 érmeplakett is „megbújik” az épületben, az ország legtöbb Szent Borbálát ábrázoló gyűjteményével egyetemben.

A további legekről az 1969-ben megnyitott múzeumi kiállítások regélnek a Falumúzeum utcában…

Páterdomb története

Zalaegerszegen az egyre szaporodó terek és utcák a XIX. század második felétől új neveket kaptak – némelyiket a tulajdonosáról nevezték el, így Páterdombot is, hiszen itt voltak a katolikus egyházi birtokok, a püspök uradalmi földjei (a páter szó jelentése: katolikus pap, atya). A városrész lassan formálódott, majd’ egy évszázadba telt, míg mai alakját elnyerte.

Egyik legrégebbi utcája 1903-tól viseli Kinizsi Pál nevét, bár a kezdetekkor még nem épült ki ma ismert, teljes hosszúságában. A XIX-XX. század fordulójának lakosai mezőket láttak a Bíró Márton utcától keletre. 1928 óta láthatjuk térképeken a – teljes egészében a két világháború között kiépült – Farkas Dávid utcát; a névadó sokat tett a településért, hiszen a páterdombi és a zalaegerszegi határban lévő összes ingatlanát a szegénysorú tanulók segélyezésére adományozta. 1943-ban avatták fel Páterdombon a nevezetes ONCSA-házakat.

Nem messze a jellegzetes házaktól, a mai Holub József utca környékére tervezték az új klinikát (erről árulkodik, hogy 1955-ben Új kórház utcának hívták a szakaszt), ám a Külsőkórházat végül a pózvai városrészben építették fel. Az évtizedek folyamán többször változtak az utcanevek Páterdombon: a Juhász Gyula utca egy szakaszát 1928-ban – érthetően – Vasút utcának nevezték, a Radnóti utcára 1937-ben még Csáktornyai utcaként hivatkoztak. Míg a Báthori István utca 1963-ra épült ki teljes egészében, addig a Baross Gábor utca beépülése csak az 1960-as évek végén kezdődött el. A nyugalmas, gyönyörű tájképekben nem szűkölködő körzet egyik látványossága volt a vasútállomás mögött, a Juhász Gyula utcában évekig működő Zalai Fazekasház (Czúgh Dezső fazekas, mint népművész 1979-től dolgozott ott gyermekeivel, önálló kiállítóterme is volt – 1995-ben hunyt el), ám idővel a kézművesek új otthonra leltek a Gébárti-tó partján…

Ola története

Ola neve 1236-ban tűnik fel először a forrásainkban, ám a település már réges-régen lakott volt, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy 1955 körül az egykori laktanya udvarán egy késő avar kori övgarnitúra került elő (ez a Göcseji Múzeum birtokába került).

1526 környékén a Zala folyó mocsaras területei miatt Olába csak töltésen keresztül lehetett közlekedni. A falu és Zalaegerszeg a XIX. század végére már teljesen összeépült, ám a határok találkozásán túl gazdasági érdekek is fűződtek ahhoz, hogy Olát a városhoz csatolják. Egerszeg ugyanis szerette volna adózó polgárai számát növelni, ehhez pedig szüksége volt a településre, hisz a borkimérés (Ola házankénti kocsmáltatási joggal bírt), továbbá a heti épületfavásár haszna mellett még a huszárlaktanya lovassága is itt költekezett. Olát végül 1887-ben csatolták Zalaegerszeghez (a mai városrészek közül elsőként), a rendezett tanácsú város első polgármestere, Kovács Károly vezetése idején.

Szent Anna kápolna

Ola saját temetővel és kápolnával rendelkezett. A Szent Anna kápolna 1755 körül épült, eleinte a város német varga céhe (ők állították a kápolna előtti kőkeresztet), később pedig az ipartestület tartotta fenn. A kicsiny, ovális ablakokkal bíró kápolna 1930-ban villámcsapás miatt kigyulladt, a helyreállítás során a tetejét némileg módosították.

Közvetlen közelében találjuk a 200 évesre becsült, huszonkét méter magas hársfát, melyet szintén roncsolt a több mint nyolcvan évvel ezelőtti villám. A kápolna körüli temetőben megmaradt néhány, a XIX. század elejéről származó, német iparosok emlékét őrző későbarokk sírkő.

Ruhagyári emlékek

Magyarország első ötéves tervének eredményeként avatták fel 1951. december 18-án a zalaegerszegi Ruhagyárat az egykori Átlós (később Lenin) úton, melyet ma Platán sornak hívunk. A könnyűipari nagyüzemmel szemben a dolgozók részére épített lakóház két bejárata felett láthatóak Vörös János 1952-ben elkészült domborművei, melyek nemes egyszerűséggel a következő nevet kapták: Ruhaipar.

A 2003-ban megszűnt Ruhagyár további emléke a Deák Ferenc iskola előkertjében található Ollós nő szobra (1958, Erdey Dezső alkotását Illés Gyula fejezte be), mely 2005-ben került oda a Ruhagyár parkjából.

Herszon lakótelep

A Zalai Építők 1982 januári lapszáma egész oldalas összeállításban foglalkozott Landorhegy születésével. A városnegyed bázisát képező Landorhegyi út 1963-ban kapta nevét, e kampó formájú szakasz köré építették ki az utcákat. Maga a lakásépítés az 1970-es években zajlott a legnagyobb ütemben a körzetben.

Landorhegyről sokaknak a „Herszon” jut az eszükbe: a Herszon lakótelep tábláját 1967. július 22-én avatták fel. Herszon és Zalaegerszeg az 1970-es években teremtett kapcsolatot egymással, ennek jegyében a mai Landorhegyi lakótelep 1989-ig a Herszon lakótelep nevet viselte.
(Herszon ukrán kikötőváros a Krímtől északnyugatra, a Dnyeper torkolatánál, fontos kikötője a Fekete-tengernek és a Dnyeper folyónak. Herszon városán kívül Zalaegerszeg további tizenhárom külföldi településsel tart fenn testvérvárosi kapcsolatot.)

Petőfi Landorhegyen

Zalaegerszeg a II. világháborút követően Magyarország egyik legnagyobb katonai központja lett az 1949-ben létesített Petőfi Laktanyával.

A 47 hektár területet elfoglaló, egykor népes kaszárnya életére a Magyar Honvédség zalaegerszegi toborzóirodája (Zala megye 12. KATONAI IGAZGATÁSI ÉS ÉRDEKVÉDELMI IRODA), az előtte felállított emlékkő, valamint a számviteli főiskola kertjében található Petőfiszobor utal. Az átalakított és felújított egykori körletekbe az 1971-ben alapított számviteli főiskola pedagógusai és diákjai költöztek be 2000-ben. Nem messze a kampusztól a kaland szerelmesei paintball- és gokartpályákon is tölthetik a szabadidejüket.

„ZALA”-GYAKORLAT
Magyar oldalról nagyrészt zalaegerszegi katonai egységek vettek részt a Varsói Szerződés 1968-as csehszlovákiai intervenciójában. A bevonulás hivatalos fedőneve „Zala”-gyakorlatként híresült el a történelemben. Az akció két halálos áldozatot követelt – többek között az ő emléküket is őrzi a Gasparich úti kő.

Landorhegy története

Zalaegerszeg egyik legnépesebb városrésze, a Landorhegy termőföldből „született”. A XVIII. században nagyrészt erdő volt itt, a területet 1803-ban Landor Hegyi fordulóként jegyezték, 1875-ben pedig már dűlőként szerepelt – így dokumentálták még 1960-ban is.

A landorhegyi lakótelep helyén 1962-ben kukoricás zöldellt, a mai Csiszár-kút környékén még az évtized végén is művelték a földet. A mezők helyén néhány év alatt kisváros méretű központ nőtt ki a földből. Ha rálépünk az idővonalra, elsuhan mellettünk a Ruhagyár és a Petőfi Laktanya emléke.
Ma Landorhegy az egyetemi képzés fellegvára, a számviteli és egészségügyi főiskolák neves intézményeivel. Tekintsük a híres Platán sort a városrész bejáratának, s barangoljunk egyet a kerületben. Megéri, már csak azért is, mert Zalaegerszeg szobrainak jelentős hányada itt található – megbújva az épületek között, a ligetek fái mellett…

ZALAEGERSZEG UTCA BUDAPESTEN
A Kispest utcát városunk viszonzásképpen nevezte el 1974-ben, mivel Budapest kispesti negyedében (a 19. kerületben) utcát neveztek el Zalaegerszegről. A Kispest utca a Landorhegyi és a Madách Imre utcákat köti össze. További érdekesség, hogy Hódmezővásárhelyen teret neveztek el városunkról.

Az egykori KISZ-telep

A Köztársaság és Erkel Ferenc utcák között felépült KISZ-telep lakásai úgynevezett KISZ-akcióban (KISZ jelentése: Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség) készültek az 1960-as években.

A Hegyalja és az Átalszegett utcák közötti terület is ekkorra népesült be, itt főleg fiatalok kaptak lakást (az Ifjúság útját például 1968 óta látjuk a térképeken). A fiatalok körzetének titulált telep már nevében is utalt az akkori politikai érára, hiszen a KISZ a Magyar Szocialista Munkáspárt ifjúsági szervezete volt 1957 és 1989 között. A múlt érdekes szelete: a KISZ-lakótelep épületeit eredetileg római számokkal jelölték, az utcák csak később kaptak nevet, így azonban előfordult, hogy a házak átadását követően, még évek múltán is maradtak utcák név nélkül.

Bátran vesszünk el az egykori telep „útvesztőjében”. A házsorok között elő- és hátsó kertek érdekes labirintusa alakult ki, garázsokkal, sufnikkal – mindez sajátos egyvelege a városi és falusi életvitelnek.

Kertváros története

Hosszú út vezetett Zalaegerszeg azon településrészének kialakulásához, melyet ma a következő hangulatos, nyugalmat árasztó szóval illetünk: Kertváros.

Azt a területet, ahol az Átalszegett utca kezdődik, a XIX. század legelején még Háta Szegetti vagy Átó Szegeten dűlőnek hívták. A természet által birtokolt környék sokáig nem is települt be, mígnem az 1950-es és ’60-as évek lakásépítési céljainak megfelelően növekedni kezdett a körzet. Akkoriban a lakótelepeket (mint a településtervezés elengedhetetlen részét) a város külső területein szándékozták kialakítani, nem utolsósorban azért, hogy a tapasztalható lakásínséget a lehető legkisebb szanálással lehessen megoldani.

Számtalan új utcát nyitottak meg a városban, így a Köztársaság (akkoriban még: Népköztársaság), Olajmunkás és Átalszegett utcákat – ebben a negyedben többnyire kertes házakat húztak fel, a kor ízlésének megfelelően négyzet alakú, sátortetős épületekkel. Ez a rész volt alapja Zalaegerszeg kertvárosi településrészének, mely az 1960-as évek végén déli irányban növekedve összeépült a valamikori KISZ-teleppel – utóbbi név sokáig az egész Kertvárosra „ráragadt”. Noha az Átalszegett utca már 1959-ben megkapta mai nevét, még napjainkban is bővül a városrész (a Cinke utcát például 2004-ben avatták fel).

Kaszaházai hangulatok

A vámos híd már a múlté, az „újat” 1952-53-ban építették (a budapesti Árpád-híd kicsinyített másaként), ahogy az avató táblán is szerepel: „az ötéves terv keretében”. Kaszaháza keleti oldalán találjuk az 1974-ben elnevezett Vásártér utcát, amely az egykoron országos hírnévre szert tett állatvásártérhez vezetett. A folyóval párhuzamosan futó szakasz 1957 óta Zala utca.

Keszthelyi kőfaragó műhely kedves szobra vár bennünket a kaszaházai hidat követő útkereszteződésben. A magas posztamensen Nepomuki Szent János 1802-es keltezésű szobrát látjuk, lábánál kis angyalka vidítja fel a nézelődőt. Zalaegerszeg számtalan alkalommal szenvedett a Zala folyó áradásaitól az évszázadok során, így a szobor felállítását ez is indokolta, lévén Nepomuki Szent János a folyók, hidak, vízimolnárok és halászok védőszentje.

Új Kaszaháza van születőben. Az ezredfordulót követően egyre-másra épülnek a lakónegyedek a dombos körzetben. A Gólyadombi lakópark, a Zala folyó közelében felépített társasházegyüttes, valamint a Kaszaháza nyugati részén épülő házak arról árulkodnak, hogy az akár Gébártig, Oláig, Bazitáig tartó tájkép sokakat csábít az itteni letelepedésre. A 2012-ben megnyitott új közterületek nevei is beszédesek: Malom sétány, Panoráma tér, Levendula utca, Rózsavölgyi utca…

Kaszaháza története

Kaszaházát mindössze a Zala folyó különíti el a lüktető belvárostól. A település neve 1433-ban tűnik fel először: „Kazahaza” formában említették, előtagja a „Kasza” személynévvel azonos.

Ha visszautazunk az egykoron önálló falu múltjába – mocsaras, erdőkkel övezett területre érkeznénk. Erről tanúskodnak a fennmaradt levéltári iratok: 1564-ben hársas, 1722-ben tűzifának való erdőt jegyeztek fel. A település fontosságát jelzi, hogy az 1800-as években téglagyárat működtetett. Egerszegtől 50 öles híd választotta el; a híd vámházában szedték be a földesúr – a veszprémi, később a szombathelyi püspök – részére a vámot. Ezért a mai Batthyány Lajos utcát 1818-ban Vámszedő utcának nevezték (később, 1840-ben már Pesti utcaként hivatkoztak rá, mert a fővárosba errefelé vezetett az út).

A XX. század első évtizedeiben körülbelül 400-an éltek Kaszaházán, ekkor már Neszelét is ide számították (1899-ben csatolták hozzá). Gazdasági jelentőségre az itt működő (s az ezredforduló környékén lebontott) Böhm-malom, valamint az előtte álló egykori vendéglő miatt tett szert. A Zala folyó partján kiépített kaszaházai strand kedvelt fürdőhellyé vált a városlakók körében a múlt század elején. Kaszaházát már a XIX. század végén szerették volna Zalaegerszeghez csatolni, erre végül 1933-ban került sor.

Jánkahegy története

„A mi szőlőnk a Jánka egyik fiadombján volt; apánk maga telepítette s gondozta; gyümölcsöst is ültetett hozzá, méhest létesített, nyaralót, vincellérházat épített rá, s az egészet bekerítette gledícsiasövénnyel. Ez a szőlőskert, a ‚hegy’ volt gyermekkorom legboldogabb tanyája. A verandáról tág kilátás nyílt a városra, a távoli dombokra, Göcsej felé, Besenyőn, Botfán túlra; a Jánka gerincén szólalt meg mindig a harangszó…” – idézi fel gyermekkorát Keresztury Dezső.

Jánkahegy ma is olyan, amilyennek a híres irodalmár egykoron látta: ha szeretnénk belefeledkezni a zalai táj szépségeibe, sétáljunk el a nevét 1974 óta viselő Jánkahegyi útra, s megbizonyosodhatunk róla, hogy nemcsak a tekintetünk, hanem a szívünk is táplálékra lel. Gyakorlott kirándulók már ismerik ezt az érzést, hisz’ a domb csücskén otthonra talált jánkahegyi kereszt több túraútvonal tájékozódási pontjául is szolgál.

SZŐLŐKERTEK A JÁNKAHEGYEN
Ma Jánkahegyen hangulatosabbnál hangulatosabb szőlőkerteket láthatunk, ám ha visszautazunk az időben néhány évszázadot, erdőség köszöntene ránk. Ma már mutatóba sem maradt belőle – az erdőirtások miatt hasonlóan tűntek el Egerszeghegy és a Zala-völgye nagy erdei is. A XIX. század utolsó negyedében Jánkahegyet már a dűlők közé sorolták.

Ságod története

Ságodon, hasonlóan Zalaegerszeg városrészeinek többségéhez, őskori és középkori településnyomok árulkodnak arról, hogy az emberek szívesen vették birtokukba ezt a dimbes-dombos vidéket.

A helyiek felismerték, hogy a ságodi-neszelei fennsíkon gazdaságosan lehet folytatni a földművelést. Ságod neve 1336-ban tűnik fel a ság (domb) köznév képzős alakjaként. A XVI. századi források két helységet különböztetnek meg: Nemesságodot és Pórságodot.
Az első jelentős erdei majálisok egyikét a ságodi erdőben rendezték meg 1843 májusában. Erről a Regélő és Honderű lapok is beszámoltak, kiemelve: az ünnep alkalmából hat-hétszáz főre becsült társaság jelenlétében 12 taracklövéssel köszöntötték „Zala csillagát”, Deák Ferencet a természet „szabad templomában”. Itt, a fák között tálalták fel a vacsorát, miközben zenészek fokozták a jókedvet. A vigadalom végét tűzijáték előzte meg: „A légűrben nagy durrogás közt elpattanó s tündefényű csillagokká változó röppentyűk, görögtüzek, tűzkúpok, vezúvhegy… kellemes szemléletül szolgáltak a fényes társaságnak.”
Az 1969-ben Zalaegerszeghez csatolt városrész – hasonlóan Gébárthoz – ma a legdinamikusabban fejlődő turistaközpont, köszönhetően a határos fürdőkomplexumnak.

Gébárt története

Gébárt mindig is egy névvel bírt a suhanó évszázadok során; igaz, ezt a nevet többféle változatban őrizték meg a dokumentumok az utókor számára. Csupán néhány példa: Gebarth, Gybarth, Givard, Gewart.

Egyes vélemények szerint a településnév eredete a német Gebhard személynévre vezethető vissza. Már az Árpád-korban lakták a helyet, erről tanúskodnak az előkerült edénytöredékek, ám az a falu keletebbre feküdt a mainál. Egyébként a Gébárti-tó mellett őskori maradványokat is találtak. Zalaegerszeg városrészei között Gébárt okleveles említése a legkorábbi: 1211-ben írták alá azt a pergament, melyben II. András két hűséges szolgálójának adományozza királyi várbirtokainak egyikét, a ligetes, bokros Gébártot. A falu sorsa a későbbi évszázadokban összefüggött más városrészekével: a XV. század közepétől Neszelével együtt említik, 1899-ben vele együtt csatolták Kaszaházához, majd Gébárt 1938-ban kivált, hogy Andráshida része lehessen.

Gébárti szabadidőközpont története

A Szentmártoni- és a Ságodi-patak vize táplálják a Gébárti-tavat, mely amellett, hogy Zalaegerszeg legnagyobb vízfelületét jelenti, egyben a város turisztikai motorja is. Az 1976-79 között mesterségesen kialakított állóvíz és környezete olyan fürdőkomplexumot foglal magában, mely szintén egyedülálló: aquapark, termálfürdő és strandfürdő is megtalálható a Gébárt és Ságod közötti területen.

Az AquaCity Vízicsúszda- és Élménypark számos élményelem mellett az ország legnagyobb hullámmedencéjével várja a lubickolni vágyókat. Aki másfajta vízi élményre vágyik, szívesen keresi fel a szomszédos Zalaegerszegi Termálfürdőt, mely éjszakai fürdőzéssel, fényterápiával és szaunaházzal áll rendelkezésre. A hagyományos lidó kedvelői nyáron a Gébárti Tóstrandot látogatják. A Gébárti-tavat a horgászok is szívesen felkeresik télen-nyáron.

Ha két évszázadot visszautaznánk az időbe, meglátnánk a Gébárti-tó „elődjét”, mely nem volt más, mint egy mesterségesen felduzzasztott malomtó, melyet ugyanaz a két patak táplált, melyek a mai víztározót is éltetik. Ennél a Szentmártoni- (más nevén Bukicsai-) és a Ságodi-patak találkozásánál kialakított tavacskánál egy kisebb őrlőház működött a XVIII. században.

Egerszeghegyi kápolna

Az egerszeghegyi kápolna helyén egy kisebb épület várta a hívőket, mígnem 1750-1760 között egy nagyobbat építettek a Szentháromság tiszteletére. A temetőkert keletkezése a XVII-XVIII. századig nyúlik vissza; ha teszünk egy sétát a sírok között, többszáz éves sírköveket is felfedezhetünk. Hogy a szépséges kápolnát a helyiek és környékbeliek magukénak érzik, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy falán a becsali, egerszeghegyi és gógánhegyi lakosok s birtokosok emléktáblát állítottak 2004 nyarán.

Ebergényi kápolna

Mind az ebergényi, mind az egerszeghegyi kápolnáról viszonylag keveset tudunk még, történetük felderítése további kutatásokat igényel. A rendelkezésre álló információk szerint az ebergényi temetőben található kápolnát 1890-ben építették. A leromlott állagú imaház felújításra szorul, igaz, hogy a kápolna szentélye puritánságában is megérinti a lelket. Oltárán Szent Jakab apostolt láthatjuk, akiről a kápolnát elnevezték.

Egerszeghegy története

Zalaegerszeget számos domb veszi körül. Mint Tüskés Tibor fogalmazott Zalamente, Somogyország című könyvében: „A terjeszkedő város új házai a dombok lábára kapaszkodnak… A másutt zsúfolt, szürke panelépítkezés itt levegősebb, színesebb, egyénibb hangú lakónegyedeket eredményez.” Az egyik ilyen dombon leljük Egerszeghegyet, mely valaha erdős területnek számított, 1875-ben dűlőként tartották nyilván, ma pedig hegyi hajlékokat, családi házakat találunk itt.

Zalaegerszeg közigazgatási területén számos „hegyre” bukkanunk, ahogy itt nevezik a szőlőkkel, gyümölcsösökkel, erdőkkel hívogató dombokat: Landorhegy, Jánkahegy, Cimpóhegy, Csácsi-hegy, Gévahegy, Gógánhegy, Lukahegy, Öreghegy, Szenterzsébethegy, Szívhegy, Újhegy, Vakaros-hegy, Pipahegy, Henyehegy, Karácsony-hegy, Fehér-hegy, Kápolnahegy, Avashegy…

Ebergény története

„Göcsej éjszak-nyugati sarkán erdős és patakos halmok közt fekszik Ebergény.” – olvashatjuk Eötvös Károly 1896-ban kiadott Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben című monumentális munkájában.

A hangulatos leírás mellett nem kevésbé beszédesek Ebergény hajdani nevei sem, hisz’ a középkor óta lakott települést hívták már Belyánvölgynek, Keresházának, továbbá Ebergényvölgyének is. (Ebergény 1371-ben Eburgyn, 1372-ben Ebergen alakban tűnik fel az oklevelekben). A községet a nagy múltú Ebergényi, majd a Sárkány család birtokolta. Tipikus hegyközségi faluként tartották nyilván, lakói a szőlőhegyen laktak; egy 1777-es feljegyzés szerint Ebergényben 36 helybeli és 79 külső gazda művelt összesen 757 kapás szőlőt.
Ebergényben, hasonlóan más északkeleti göcseji településhez, a XVIII. század végére a középbirtokos nemesek és jobbágyaik telepedtek le. A falut 1969-ben csatolták Zalaegerszeghez. Különös tréfája a sorsnak, hogy az 1888-ban elnevezett Ebergényi utca nem a szóban forgó városrészben található, maga a szakasz csupán oda vezet. S ha az utcaneveknél tartunk: Budapesten is találunk Ebergény utcát (17. kerület).

Szent István szobor

Közel öt méter magas Szent István szobor fogadja a városrészbe érkezőket. Seres János és Szórádi Zsigmond alkotása 2000 óta áll Csácsbozsok küszöbén, egy szépen parkosított dombocskán. Első királyunk monumentális alakja nyugat felé tekint, kitárt palástja domborművein a román kori művészet esszenciája jelenik meg.

Medvehagyma túrák Csácsbozsokon

Tavasszal rengetegen keresik fel Csácsbozsokot, hogy medvehagymát gyűjtsenek, bizonyos napokon túrát is szerveznek a városrész növényszakértői.

A közelmúltban közkedveltté vált medvehagyma szezonjában a zalaiak kedvelt fűszernövénye. A barnamedvék előszeretettel fogyasztják terméseit, olykor még a föld alól is kiássák – erről kapta a nevét ez az évelő növény, mely április-májusban virágzik. Erősen fokhagymaillatú leveleit virágzás előtt szedik és használják fel. Gyűjtésekor fontos az óvatosság, mert a medvehagyma könnyen összetéveszthető a mérgező májusi gyöngyvirággal, illetve az őszi kikericcsel.

Seres Péter fotóján a Mária-kútat, előtérben pedig a fehér virágú medvehagymát láthatjuk.

Csácsbozsok története

Az egykoron két falucskából (Csács és Bozsok) álló peremkerület mindig is lakosai és a környékbeliek éléskamrájának számított. (Csácsot forrásaink elsőször 1326-ban említik „Chec” alakban. Bozsok neve 1339-ben tűnik fel „Bozuk” alakban, a szláv isten szóból származó személynevet takar.)

Már egy 1335-ös okiratból, a zalavári apátság csácsi birtokának határjárásából ismerjük, hogy főként tölgy-, hárs-, fűz-, vadkörtefa és berkenye fordult elő leggyakrabban az erdőterületen (még érdekesebbé teszi az írást, hogy a hársfa neve magyarul is szerepel benne).
Sötét időket idéz fel az 1532-es évszám, amikor is a helyi malmokat kivéve egész Csács leégett, s a lángok még a templomot sem kímélték. 1697-ben hajdúk (egykori egerszegi várkatonák) telepedtek le a beerdősült, elbokrosodott csácsi birtokra, ahová szőlőt telepítettek, továbbá legelőket és szántókat alakítottak ki. A pusztító török idők után Csács viszonylag későn, a XVIII. században népesült be ismét: egy 1730. évi feljegyzés arról tanúskodik, hogy a faluban mindössze 12 ház található, azok is újonnan épültek. A XIX. század első felében „Szabad Csács” rétjét találták a városi határ legjobb legelőjének, míg Bozsok erdejével tűnt ki. A két község 1888-ban egyesült Csácsbozsok néven, az új települést 1963-ban csatolták Zalaegerszeghez. Ma már a megyeszékhely egyik kirándulóparadicsomának számít arborétuma, kockásliliom mezője, túraútvonalai, valamint medvehagyma-lelőhelyei miatt.

Az Ánglis

A településrész vadgesztenyesoráról is nevezetes: a botfai bekötőút mentén jelenleg 8, a Várberki utcában 7 és az „Ánglis”-ban további 13 idős fa képvisel jelentős esztétikai és növénytani értéket. Nem messze a vadgesztenyéktől, a kastély parkjában találjuk az úgynevezett Erzsébet emlékfákat (a három hársból kettő maradt meg), melyeket a magyar királyné, Sissi tiszteletére ültettek még 1890-ben. Nemhiába nevezik Botfát botanikus zarándokhelynek.

Fotók: Kaszás Ildikó.

Millenniumi emlékmű

Különös emlékmű áll az Erdődy-Hüvös kastély és a Mária Szent Neve templom előtt: egy román stílusú, boltívet utánzó faltöredéken bronz oklevél emlékezik a település első említésének 614. évfordulójára – a „pöcséttyen”egy dombormű feszületet láthatunk. Az emlékművet 2000-ben avatták fel. Az emlékoszlopot Jakab István terve alapján Kupó Imre műköves készítette. Az oklevél Botfa első pecsétjével Farkas Ferenc alkotása.

Botfa természeti értéktára

Zalaegerszeg legmagasabb pontját keresve utunk mindenképpen Botfára vezessen. A helyi erdőben található Karácsony-hegy a maga 304,9 méteres magasságával termetesebb még a Göcsej legmagasabb pontjaként nevezetes Kandikónál is.

Botfa területének 37 százalékát takarja erdő, így Zalaegerszeg legerdősültebb településrészének számít. Ma már nehéz elképzelni, de egykoron itt, ebben az észak-déli irányú völgyben folyt a Duna.
Botfát növénytani szempontból is érdemes bebarangolni: a hazánkban fellelhető félszáz, vadon élő orchideafajtából már egy tucatnyit fedeztek fel a környéken – közülük a méhbangó fokozottan védettnek számít.
Ám a fauna birodalma is szolgál meglepetésekkel Botfán: eddig ezer madarat gyűrűztek a körzetben (többek között 2016 év madarát, a harist is), a kastély kertjében (az „Ánglisban”) bőregerek élnek (2016 emlőse a denevér volt), a Válicka patakban négy védett halfajta úszkál, sőt, három védett gombafajt is felfedeztek az övezetben (egyikük neve – az égertinorú – szépen rímel Zalaegerszeg nevének eredeztetőjére, az égerfára).

Dr. Illyés Zoltán fotóin a méhbangót, a harist, az égertinorút, a fenékjáró küllőt és a kövicsíkot láthatjuk.

Mária Szent Neve templom

1796-ban szentelték fel az Erdődy-Hüvös kastély szomszédságában a késő barokk stílusjegyeket magán viselő, hagymakupolás templomot.

Ha nem ismernénk a nagyméretű, égetett téglából épült templom titulusát (Mária Szent Neve), akkor is felfedeznénk a templom védőszentjét: az oltár fölött, az egykori papi öltöző benyílójában és a kórusfeljáró oldalfalában is Szűz Mária szobrát találjuk. Isten botfai házát 1949-ben sekrestyével bővítették, a híveket két harang is szólítja. A templom szerves része a vallási turizmusnak, ugyanis a Mária út Botfa érintésével éri el Zalaegerszeget. A zarándokszállásként is funkcionáló Mindszenty Ifjúsági Házból indulnak azok a „kincskereső” túrák, amelyek Botfa fából és kőből készült keresztjei mentén haladnak.

A Mindszenty Ifjúsági Ház fotóján madártávlatból láthatjuk az Erdődy-Hüvös kastélyt és a Mária Szent Neve templomot.

A botfai Erdődy-Hüvös kastély

Botfa nevét a megsárgult dokumentumok 1386 óta őrzik (akkor még „Bathfalwa” alakban írták), azt is tudjuk, hogy a középkorban a csatári apátság birtokának számított. A botfai uradalom birtokosa hosszú évszázadokon át az Erdődy család volt, ők építették 1750 táján a kastélyt, igaz akkoriban még csak földszintes barokk stílusú épületet képzeltek el – körülötte alakították ki korabeli angol minta alapján a mai kastélypark alapjául szolgáló ligetet („Ánglis”).

A neves família rövidebb megszakításokkal a XIX. század végéig maradt Botfán; 1880-ban Hirschler Áron, az új tulajdonos átalakította a kastélyt: kétoldalt megtoldotta és romantikus bástyát építtetett hozzá.
A birtokot később fia, Hüvös József örökölte, akit zsidó származása miatt 1944-ben elhurcoltak a haláltáborba. A II. világháborút követően a magára maradt uradalmi „palota” berendezését széthordták, miközben a helyiek igyekeztek neki funkciót találni: iskola, varroda, mozi és bérlakás otthonául is szolgált. A fénykorában több tucat cselédet foglalkoztató Erdődy-Hüvös kastély 2007 óta szálláshely, az épület 2012 őszétől ifjúsági ház funkcióját megtartva a Notre Dame Női Kanonok- és Tanítórend fenntartásában működik.

Fotónkon az Erdődy-Hüvös kastély (Mindszenty Ifjúsági Ház) szerepel. Fotó: Mindszenty Ifjúsági Ház

Botfa története

Botfát nyugodt szívvel nevezhetjük Zalaegerszeg zarándokhelyének, akár a vallásos elmélyedést, akár a botanikai környezetet, akár a turisztikai lehetőségeket nézzük. Isten és a természet közötti kapcsolat talán sehol másutt nem jelenik meg ilyen koncentráltan Egerszeg településrészei között, mint ebben az 1981-ben „csatlakozott” városnegyedben.

Az egykor különálló település ma kastélyáról híres, ám az Árpád-korban a falu és a szomszédos Csatár között palánkvár állt, melyből ma már semmi sem maradt fent, Botfa Várberki utcája mégis megőrizte az építmény nevét. A község régmúltjába kalauzol bennünket a Szörnyű kút legendája (a kút vize máig elérhető), a helyi patak eredetét megörökítő néprege (Váliczka), valamint a mesék világába repítő Válicka kisasszony története. Ha Botfa történetében kalandozunk, feltűnik, hogy a település életfája teljes mértékben összefügg a XVI. században kialakult uradaloméval, melynek mai reprezentánsa az Erdődy-Hüvös kastély.

Képünkön Botfa városrész látható. Felvétel: Kaszás Ildikó.

Az egykori Bődy kilátó és a szánkópálya

A TV-torony helyén (egész pontosan a mai épület mellett) korábban egy göcseji haranglábat idéző építmény állt: az 1935-ben, fából készült tornyot Bődy kilátónak nevezték (az akkori Országos Magyar Weekend Egyesületben is tevékenykedő Bődy Zoltán népszerű alispán után). A II. világháború alatt megfigyelő helyként működött, az idők során tönkrement.

Sokak gyermekkorát töltötte el boldogsággal az a felvonóval működő szánkópálya, melyet 1937 januárjában nyitottak meg az Alsóerdőn, a mai TV-torony és az erdészház között. A másfél kilométer hosszúságú, a bobpályák elődjére emlékeztető pálya felvonóháza azonban hamarosan leégett.

Bazita története

A hegyközségi jellegű Bazitát először egy 1381-es irat említi – ekkor még Bazyta-ként írták a nevét. Lakói főként szőlő- és gyümölcstermesztéssel foglalkoztak.

Bazita réges-régi ingoványos területére utal „Tókasűrű”, ahol a múlt embere a kenderáztató tókákat találta; ám a környék múltja jóval korábbi: Bazita-Szelefa körzetében ókori telepekre utaló nyomokat fedeztek fel. Pais Dezső, a zalaegerszegi születésű nyelvész szerint Bazita (csakúgy, mint Bozsok) a szláv bogŭ, azaz isten szóra eredeztethető vissza.
Zalaegerszeg területe leginkább az 1950-es és ’60-as években növekedett meg a számos peremközség becsatolásával. Néhány utcanévből így több „keletkezett”, a párhuzamos utcaneveket meg kellett változtatni – a problémát 1974 végére orvosolták: a bazitai Petőfi utcából Bazitai út lett, míg a Kossuth utcát Toposháza névre keresztelték (Bazita magába olvasztotta Toposházát).

Az andráshidai repülőtér

Andráshida élete a XX. század második felében összefonódott a repülőtér és szovjet laktanya történetével. A légikikötőt 1953 augusztusában avatták fel, fontosságát mi sem bizonyította jobban, mint hogy az ünnepségen több mint nyolcezer ember vett részt.

Ez év szeptemberében lépett érvénybe az őszi menetrend, napi két járat érintette Budapestet és a nyugati országrész több városát. Idővel a repülőtér forgalma kibővült, hisz’ a pilóták a polgári és sportrepülés mellett mentési és növényvédelmi feladatokat is elláttak. Különös rakományról is beszámol a korabeli sajtó: a Zala folyóból kifogott rákokat is a menetrend szerinti gépek szállították neves fővárosi éttermekbe és szállodákba.
A hazai polgári repülés első fegyveres gépeltérítése is köthető Andráshidához: 1956 nyarán a MALÉV Budapest-Szombathely-Zalaegerszeg járatának gépét Győr felett hatan eltérítették, így a gép Németországban szállt le – a járaton dulakodás tört ki, kettő zalaegerszegi férfi (a ruhagyár tisztségviselői) kórházba került.
Ugyan a polgári repülés 1967-ben véget ért Andráshidán, ám 2006-tól ismét fogadnak kis- és sportgépeket. A légikikötőt több klub is használja napjainkban turisztikai és hobbicélokra: repülő egyesületek, sárkányrepülők, motoros repülők, ejtőernyősök, valamint repülőmodellezők is.

Képünkön az andráshidai repülőtér legelső menetrendje – Fotó: Varga Kálmán György

Ördöngös életű boszorkány Andráshidán?

A középkori boszorkányperek egyik utolsó példájaként említhetjük az andráshidai Boronyák Éva esetét, akinek ügyében a zalai törvényszék vizsgálatot folytatott le a településen.

Az 1741 augusztusában kelt jegyzőkönyv több tanú kihallgatását is tartalmazza, akik a következő kérdésre feleltek: „Tudgyae a Tanu nyilván? avagy hallottae bizonyossan hogy mostanságh az N(emes) Vár(me)gye fogsághában raboskodó Boronyák Éva bűbájos eördöngős és Boszorkányos életű légyen, és nem de nem eö eördöngösségivel másoknak károkat, nyavallyákat, némellyeknek haláltis okozotte?”
A vallomások megjelentek a Schram Ferenc által közreadott Magyarországi boszorkányperek 1529-1768 című monumentális gyűjteményben is, melyből kiderül, hogy 1735-ben és 1751-ben Szenterzsébethegyen, valamint 1750-ben Besenyőben is „boszorkányok” ügyében vizsgálódtak a törvény emberei.

Fotónkon Boronyák Éva tanúkihallgatási jegyzőkönyvének részlete – Fotó: Varga Kálmán György, Magyar Nemzeti Levéltár Zala Megyei Levéltára

Szent Kereszt Felmagasztalása templom

Andráshidán található a város legrégebbi épített öröksége, a római katolikus templom, mely 2013-as ásatásakor országos hírnévre tett szert.

1278-ban Szent András kápolnájaként (Capella S. Andreae) említették, ám idővel pusztulásnak indult: 1617-ben már nem használták misézésre. A következő fontos évszám 1785, amikor is elnyerte mai formáját, barokk stílusát (ekkor vette fel a Mindenszentek titulust). Ekkor épülhetett szomszédságában az a kicsiny, barokk kápolna, amelynek oltárán Nepomuki Szent János szobrát helyezték el. Az andráshidai templomban már 1973-ban végeztek feltárásokat, mégis negyven évvel később került elő a román kori oltár alapja, majd egy sír. A benne elhelyezett férfi csontjait 2014-ben ismét elhelyezték a templomban, a padlón a következő felirat emlékezik rá: „Hitünk szerint e kő alatt a XIII. században élt kegyúr Fábián fia, András csontjai pihennek”. A templomot 2014 őszén Szent Kereszt Felmagasztalása néven újraszentelték.

Andráshida hídja

A régmúlt időkbe vezet vissza bennünket Szenterzsébeti Terjék András neve. Az 1400-as évek elején ő építtette azt a gerendahidat a Zala folyón, mely összekötötte Andráshidát a szomszédos településsel, Olával.

Az átjáró fontos szerepet töltött be a török időkben: egy mozsárágyú állt rajta, melyet akkor sütöttek el, ha észlelték a portyázókat és az ellenséget. A híd nagy forgalmat bonyolított le az évszázadok során, többször felújították, ám az áhított kőhíd sohasem készült el. 1914-ben avatták fel a vasbeton objektumot, melyet a menekülő németek 1945 márciusában felrobbantottak. A hidat 1954-ben építették újjá.

Andráshida története

Leletek bizonyítják, hogy már az őskorban ember élt Andráshidán, a múlt kutatói kelta nyomokat is találtak, s ha hihetünk a legendáknak, akkor elképzelhetjük, amint a tatárok a Zala folyó egyik rejtett gázlóján kelnek át, hogy a – szomszédos – gébárti Kányavárat feldúlják.

Ne csodálkozzunk, hogy a településrész első említésében nem fedezzük fel az Andráshida elnevezést. Sövényfalva, Lovászi és Jegenye nevét is említik az oklevelek – ezek mind a mai Andráshidát és környékét jelentették.
Andráshida már a X. században a királyi lovászok szálláshelye volt, talán ezért is nevezték a települést Lovászinak, ahogyan az 1211-es adománylevélben leírták nevét, mely szerint az uralkodó, II. András két hűséges vitézét Gébárt királyi várfölddel jutalmazta meg – azzal a területtel, mely Lovászival is határos.
Amennyiben Andráshida nevének „keletkezését” kutatjuk, talán nem járunk messze az igazságtól, ha annak az 1426-os oklevélnek hiszünk, melyben a falut Andreashyda néven írják, s mely arról értesíti olvasóját, miszerint egy András nevezetű egyén itteni birtokán vezetett át a híd a Zala folyón.
Andráshida lakói önellátásra rendezkedtek be az évszázadok során, erre szükségük is volt, amikor a földesúr mellett a töröknek is adózni kényszerültek. 1938-ban csatolták hozzá Gébártot, két évvel később Apátfát (ezt az apátsági birtokot az ősi zalai települések között tartják számon), 1950-ben Vorhotát – majd ez, a megnagyobbodott Andráshida vált Zalaegerszeg részévé 1969-ben.

Fotónkon az egyetlen ismert andráshidai postai képeslap látható az 1950-es évek első feléből. Baloldalt fent az Antal kocsma (háttérben a körjegyzőség épülete), jobboldalt fent a templom és környéke, balra lent az egykori iskola épülete, jobbra lent egy részlet az Andráshidai (egykoron: Petőfi) utcáról. Fotó: Varga Kálmán György

Szent Teréz templom

Avilai Szent Teréz tiszteletére szentelték fel a templomot Bazitán 1890-ben, mely az 1940-es években, illetve az ’50-es évek végén történt bővítésekkel nyerte el a mai formáját. Jelenkori felújítása az 1990-es években kezdődött el, a kívül-belül megújult, megszépült templomot 2016 januárjában áldotta meg a megyéspüspök.

Udvarát 2003 óta a hunok királya, azaz Attila őrzi – a fából készült szobor helyi mesterember munkája (az alapzaton „N” monogramot láthatunk).

Gébárti szoborpark

Kőből, fémből és fából készültek azok az alkotások, melyeket 1995-től helyeztek el a Gébárti-tó környezetében. A szobrok az 1992 óta évente megrendezett „GébArt” Zalaegerszegi Nemzetközi Művésztelep alkotásai, a természettel harmóniában jelennek meg, ám a „kapcsolat” visszafelé is működik, hisz’ a környezet kiemeli a művészi alkotások szépségét, alátámasztva azok esztétikai értékét.

Szent Sebestyén templom

Csács román kori templomát 1330 körül építették. A török pusztítást követően, 1741-ben újjáépítették – ekkor kapta barokk stílusjegyeit. 1895-ben felújították, ekkor épült a torony elé a timpanonos előcsarnok is. 1930-ban bővítették oldalkápolnával – a lebontott támpilléreket évtizedekkel később, 1975-77 között restaurálták. Szentélyében egy lemeszelt barokk freskóra bukkantak: a falak belső felületén megőrződött az 1532-es tűzvész nyoma.

1895-ben felújították, ekkor épült a torony elé a timpanonos előcsarnok is. 1930-ban bővítették oldalkápolnával – a lebontott támpilléreket évtizedekkel később, 1975-77 között restaurálták. Szentélyében egy lemeszelt barokk freskóra bukkantak: a falak belső felületén megőrződött az 1532-es tűzvész nyoma.

Mindszenty-kert

A Jézus Szíve Ferences Plébánia mellett alakították ki a Mindszenty-kertet, a város egykori plébánosa, a magyar katolikus egyház egyik legjelentősebb 20. századi személyisége, Mindszenty József bíboros tiszteletére.

A fákkal, virágokkal, padokkal és sétányokkal díszített kert egy igazi ékszerdoboz a templom mellett, azzal szoros egységet képez. A parkban található életnagyságú Mindszenty-szobor (Párkányi Raab Péter alkotása), valamint és a hely szakrális jellegét erősítő és a vallásos elmélyülést szolgáló keresztút találkozási pontként szolgálhat minden lélek számára.

 

Csácsbozsoki Mária-kút

A Kisfaludi-hegy nyugati lábánál, évszázados bükkfák árnyékában három forrás csordogált egykor, ezek találkozásánál hozták létre a Mária oltárt 1934-ben, mely napjainkban már kiránduló-, búcsújáróhely.

A kirándulóhely létrehozását Mindszenty József egerszegi plébános is támogatta, a Szűzmária szobor Vörös János alkotása, . A természetjárók szívesen keresték fel e szép környéket, majd szokássá vált, hogy vasárnaponként litániát mondtak itt és énekkel köszöntötték a Boldogságos Szüzet. A forrás jelképe az örök élet kútforrásának és a fiatalság erkölcsi tisztaságának. 1978-ban a szobrot vandálok ledöntötték, majd Szabolcs Péter szobrász restaurálása után ismét visszakerült eredeti helyére. 1990-ben  a forrást és környékét helyreállították, erről tábla is megemlékezik.

A forrás vizét 2008. augusztusában bevizsgálták Bálizs József kántor megrendelésére, a forrás vize kitűnő ásványvíz minőségű.

 

Május 1. liget

A Május 1. liget történetének kezdete 1904 decemberére nyúlik vissza, amikor a Zalaegerszegi Szépítő Egyesület azt javasolta a városnak, hogy a Kálvária dombról a Jánkahegyre vezető út szélét is ültessék be fákkal.

Az elkészült díszkertet a volt főispánra (Jankovics Géza) emlékezvén Jankovics-ligetként vagy -sétányként emlegették, egészen 1959-ig, amikor is megváltoztatták a nevét, „címszereplővé” téve a munka ünnepének napját (a mellette lévő utcát is Május 1-ről nevezték el ). Tehát a lakóházak mentén megbújó árnyas-játszóteres liget több mint százéves, ám az ott helyet kapó emlékmű révén jóval régebbi korokba repít vissza bennünket. A török elleni harcok emlékműve (Németh János keramikusművész és Szerdahelyi Károly építész 2001-es alkotása) felidézi a húsvéti határjárás szép hagyományát, amikor is éjszaka a város legényeiből verbuválódott csapat sípokkal, trombitákkal és más, zajt keltő eszközökkel bejárta a város határát, szőlőhegyeit.

ONCSA-házak az egykori „Göcsejszegben”

Volt idő, amikor az érdeklődők egy „mini falura” bukkanhattak a megyeszékhelyen belül. Ez volt a páterdombi városrész ONCSA-telepe, ahol 1943-ban 39 családi házat építettek fel a mai Honvéd és Gönczi Ferenc utcában (a helyszínt a Béke liget végén található aluljárón átkelve közelíthetjük meg). A tervezők a göcseji népi stílust követték: a házak csonkakontyolt tetővel, faragott faoromzattal és szeglábas tornáccal rendelkeztek. Avatásakor a Göcsejszeg név került az alkalmi, nemzeti színű díszkapura, az elnevezés a zalai falvakra jellemző szeges falutípusra utalt. A város külön idegenforgalmi nevezetességnek is
szánhatta a telepet (erre utalnak a korabeli híradások), ám az ezzel kapcsolatos elképzelések nem teljesültek.

Az ONCSA-program
Az Országos Nép- és Családvédelmi Alap szervezésében családi házas lakótelepek épültek szerte az országban. 1941 és 1945 között körülbelül 12 ezer ház épült fel. Az épületeket sokgyermekes, szegény, de munkát szívesen vállaló, a hitelt törleszteni tudó családoknak juttatták. Zalaegerszegen a Páterdombon kívül Kaszaházán épült fel hét ház 1942-ben, majd egy évvel később Olában 20, amihez 1944-ben még négy társasházat építettek.

 

Mindszenty iskola

Mint egy várkastély emelkedik a magasba, írták a Notre Dame rend számára 1927–29 között (Csáky István tervei alapján) építtetett zárdáról, melyre kitűnő kilátás nyílik az egykori ONCSA-telepről. Kalandos, viharos évtizedeknek voltak tanúi a vaskos falak.

Az épületben elemi iskola és tanítóképző is működött a békeidőkben, majd 1948-ban államosították, s a nővérek helyére új pedagógusok kerültek (a tanárok egy része a hatalom kiszolgálójaként ateista propagandával igyekezett meggyőzni azokat a végzős növendékeket, akiket korábban az apácák oktattak). A „várkastély” az ezt követő évtizedekben tanítóképzőnek, főiskolának és gimnáziumnak adott otthont.

A zárda létrehozásában jelentős szerepet játszó Mindszenty Józsefről nevezték el az 1990-es években alapított iskolát (Mindszenty József Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium). A rend 2000-re visszakapta az impozáns, terjedelmében is tiszteletet parancsoló épületet.

Bóbita – Hazánk első integrált játszótere

Igazi gyerekparadicsom várja a lurkókat és szüleiket az Apáczai Csere János téren. Itt építették fel 2008-ban Magyarország (sőt, Közép-Európa) első integrált játszóterét. „Játékban együtt korlátok nélkül” – ez a mottója a gyermekek bekerített, őrzött birodalmának.

Már a nagysága is impozáns: 3.500 négyzetméter, ahol a biztonságos és készségfejlesztő játékelemeken kívül padok, kerékpártároló, ivókút, szeméttárolók és akadálymentes vizesblokk is található.
A Bóbita játszótér ideális látogató létszáma: egyidejűleg 20 fő 12 év alatti gyermek és 10 fő felnőtt kísérő. A Bóbita játszótér nyitva tartása: április 1-től október 31-ig: 8.00-20.00, november 1-től március 31-ig: 8.00-18.00.

2016 tavaszán a tér északi részén, mintegy 1.700 négyzetméteren alakítottak ki kutyafuttatót (játszóteret négylábúaknak).

 

Falumúzeum: költözés helikopterrel?

A Göcseji Falumúzeum kiépítése során szélsőségesnek tűnő javaslat is szóba került, miszerint a fából emelt épületeket eredeti formájukban – helikopterrel felemelve – kellene a helyszínre szállítani, és a már előre elkészített betonalapra helyezni (a Népszava 1965. január 17-ei száma „Költözés helikopterrel. Skanzen a holt-Zala partján” címmel cikket is közölt). Végül  mégsem légi szállítással oldották meg a költözést. Az épületek faláról leverték a tapasztást és a gerendákból álló ún. boronafalakat szétszedve szállították a Göcseji Falumúzeum területére, ahol – az előzőleg készített fényképek és rajzok alapján – újra felépítették valamennyit.

 

Volt egyszer egy strand Kaszaházán

A Göcseji Múzeumtól északra, mindössze néhány percnyi séta után fodrozódik a Zala folyó vize, mely elválasztja a belvárost Zalaegerszeg kaszaházai részétől. A helyieknek már a 19. század végén kedvelt szórakozása volt a fürdőzés, így a Zala vízpartja nagy népszerűségnek örvendett. 1933. június 2-án lelkesen számolt be a Zalamegyei Újság arról, hogy ismét megnyílt a strandfürdő, melyet átalakítottak és a korábbihoz képest kibővítettek. Olyannyira figyeltek az igényekre, hogy külön homokstrandot építettek ki a hölgyek számára. Idővel aztán a strand megszűnt, a kabinokat lebontották. Ma már csak elsárgult fényképek emlékeztetnek az egykori kaszaházai malomra is, melynek helyére lakóparkot építettek az ezredfordulón.

 

A strand rendje az 1930-as években
”Férfiak és nők fürdésnél az előírt fürdőruhát tartoznak viselni. Az ettől való eltérés kihágást képez. Délután fél 2-kor a férfiak a fürdőt elhagyni tartoznak, hogy csak a nők részére biztosított fürdőóra betartható legyen. Fürdőidő beosztása: délelőtt 8–10 nők, délelőtt 10 – fél 2-ig nők és férfiak, délután fél 2 – fél 3-ig nők, délután 3–7 nők és férfiak.”

 

Boldogságos Szűz Mária Szeplőtelen Szíve templom

Zalaegerszeg legújabb templomát a kertvárosi negyedben találjuk. Ugyan már az 1980-as években is terveztek ide templomot, azonban felépítésére csak később került sor: az alapkövet 2002 szeptemberében helyezték el. Következő év májusában indult el az építkezés a Czigány István építészmérnök vezetésével készült tervek alapján.

A templomot végül 2004 novemberében szentelték fel a Boldogságos Szűz Mária Szeplőtelen Szívének tiszteletére és Mindszenty József bíboros emlékére. A város legfiatalabb plébániája is a Kertvárosban található, hiszen a templom nevét viselő plébániát 2013. augusztus 1-jével alapították meg.

Gébárti-tó és Tóstrand

Zalaegerszeg északi részén, a Zala folyótól északra található a Gébárti-tó. A patkó alakú tó két vége bokrokkal, akadókkal teli (0,5-3 méter mély), a tó középső része a gátnál 8-10 méter mély. Parkosított környezete kellemes kikapcsolódási lehetőséget kínál a fürdőzők, vízisportot kedvelők, valamint a horgászok számára.

Zalaegerszegtől északra, két kis patak felduzzasztásával keletkezett a város legnagyobb mesterséges tava, melynek névadója egy eltűnt középkori település. Az 1976-ban megkezdett munkálatokat követően, a városi összefogással épült tározót 1979. augusztus 20-án adták át a nagyközönségnek.

Parkosított környezete kellemes kikapcsolódási lehetőséget kínál a fürdőzők, vízisportot kedvelők, valamint a horgászok számára. A tó körüli területen sétautak vezetnek, félszigetén szabadtéri strand található. Környéke az elmúlt évek során kedvelt pihenő-és szabadidő övezetté vált. A tó közelében, festői környezetben helyezkedik el egy rönkfa apartmanházakból álló, lakóautó-parcellákkal és sátorhelyekkel rendelkező, egész évben üzemelő modern igényeket kielégítő kemping.

Megközelíthető a 76-os út felől Andráshidán keresztül, vagy a 74-es út felől Ságodon, vagy Neszelén keresztül.

Zalaegerszegi Termálfürdő

Az egyedülálló stílusban épült fürdő boltíves kupolás szerkezete csodálatos látványt nyújt. Az épületbe áradó természetes fényt hétvégenként éjjel fényterápiás világítás váltja fel, amit több mint 10.000 izzó biztosít, millió különböző színben pompázva, felejthetetlenné varázsolva az itt eltöltött időt.

A három vízeséssel összekötött 33-36 °C-os élménymedence különböző vízi kényeztető lehetőséget rejt, a gyermek várban szivárványcsúszda és vízi játékok várják a kicsiket. Péntek és szombat esténként éjszakai fürdőzésre is van lehetőség.

AquaCity Vízicsúszda- és Élménypark

A páratlan élményeket, önfeledt szórakozást kínáló AquaCity Vízicsúszda és Élménypark festői környezetben, Zalaegerszegen, a Gébárti-tó partján helyezkedik el, mintegy 7,5 ha területen. A Vízi paradicsom Közép-Európa legnagyobb víztömegével, 6000 m2 vízfelülettel, számos medencével, csúszdával, vízi és szárazföldi attrakcióval várja korosztálytól függetlenül a vízi élmények szerelemeseit.

Próbálja ki 9 óriáscsúszdánk egyikét, vagy akár mindegyiket! Merüljön el az ország legnagyobb hullámmedencéjének habjaiban, ringatózzon matraccal vagy anélkül a lassú folyó lágy sodrásán, tegye próbára bátorságát az ugrómedencében vagy a mászó falon, relaxáljon a jakuzzi medencék valamelyikében, vagy hűtse le magát a strandmedencében. Az AquaCity nem csak a nagyobbak vízi paradicsoma, hiszen mi a legkisebbekre is gondoltunk. Gyermek és bébi medencénk különböző attrakciókkal várja a lurkókat.  Az AquaCityben szárazföldi élményelemekben sincs hiány, strandröplabda-, strandfoci pálya és egy szabadtéri fitness park is várja mindazokat, akik unják a vizes kalandokat.

Az AquaCityben minden adott ahhoz, hogy az itt eltöltött idő legyen a legjobb nap a nyáron.

Győződjön meg Ön is személyesen arról, hogy élményparkunkban minden együtt van ahhoz, hogy egy vagy akár több felejthetetlen élményekben gazdag napot töltsön el, legyen Ön akár gyermek akár felnőtt.

Látogasson el hozzánk, garantáltan nem felejti el az itt eltöltött napot!

Programjainkról tájékozódjon ide kattintva.

 

Gébárti Kézművesek Háza

Különleges épület vonja magára a figyelmet a Gébárti-tó szomszédságában. Első pillantásra kicsinek tűnik, ám ahogy belépünk az ajtaján, világossá válik: a szemünk igencsak megcsalt bennünket, hiszen egy tágas közösségi szoba és más helyiségek növelik a térérzetet.

Az udvarról nyílnak további alkotóműhelyek, a faműves-, a szálasanyag-feldolgozó-, a fazekas- és a hagyományőrző kovácsműhely. Az Y alakú házat 1982-83-ban építették fel egy kis dombocskán, így az alsó szint földfedéses, míg a felső emelet a tulajdonképpeni „földszint”.
A Gébárti Kézművesek Háza az egyetlen, egész éven át nyitva tartó népi kézműves „műhelyotthon” Magyarországon, ám abból a szempontból is kiemelkedik, hogy azon kevés építmények egyike, mely kimondottan alkotóháznak épült. Erről regélnek a berendezési tárgyak is, azok a szőttesek, bútorok, használati eszközök, melyeket a ház voltaképpeni felépítői, a Zala Megyei Népművészeti Egyesület tagjai alkottak. A múlt szeretete és a hagyományok tisztelete szinte tapintható a sajátos építményben, melyet mindenestül magukénak éreznek a kézműves alkotók – hogy a művészeknek szíve, a műalkotásoknak pedig lelke van, azt az odalátogató turisták és városlakók is megsejthetik.
A Gébárti Kézművesek Háza főként a kisgyermekes családok kánaánja, nem csoda, hogy a 2005 óta ősztől tavaszig havonta működő Nyitott Műhelygaléria program országosan is mintaként szolgált más alkotóházak számára. A Kézművesek Háza egyben székhelye a Népi Kézműves Alkotóházak Országos Egyesületének is.

Európa legrégebbi türelemüvege

Bizonyosan Selmecbányán (ma: Banska Stiavnica, Szlovákia) készült a Magyar Olaj- és Gázipari Múzeum tulajdonában lévő 12 x 10 cm szelvényű, 20 cm magas türelemüveg, az úgynevezett “selmeci türelemüveg”. A stílusjegyek alapján Petrus Czinkraut készíthette. A 300 évvel ezelőtti nemesércbányászati jelenet, korabeli eszközöket ábrázoló három szintes bányászpalack valószínűleg Európa legrégebbi bányász türelemüvege. A jól olvasható készítési dátum: 1737. február 22. A palackban kvarc, kalcit, gipsz, kalkopirit, argentit és markazit ásványok találhatók.

Forrás: Benke István-Peter Huber: Palackba zárt bányászat/Bergmannische Geduldflaschen, Magyarországi bányász türelemüvegek/Bergbauflaschen aus Ungarischen Sammlungen, Magyar Olajipari Múzeum – Érc- és Ásványbányászati Múzeum alapítvány, Zalaegerszeg, 2006

 

Keresztury Ház

A villaszerű borházat, melyről Keresztury Dezső olyan szépen megemlékezett, a költő édesapja, dr. Keresztury József ügyvéd (egykoron városunk polgármestere) építtette 1902 és 1904 között. Miután a család elköltözött a városból, a „hegyi hajlék” sokáig gazdátlanul tűrte az enyészetet, mígnem 1978-ban a városi tanács helyreállíttatta.

A Keresztury Ház sajátos átmenetet képez a múzeum és az alkotóház között: aki városunk szülöttének élete, munkássága iránt érdeklődik, ugyanúgy számos információt talál, mint aki a magyar és a világirodalom rejtélyeibe szeretne belemerülni. Jelenleg 7.910 könyv, több folyóirat, diafilm és videofelvétel őrzi a neves irodalmár, akadémikus emlékét, aki értékes bútorai egy részét is a városnak adományozta.

A több könyvészeti remeknek otthont adó épület szalonja voltaképpen időkapszula egy letűnt korszakba: itt láthatjuk a különleges „zsiráf-zongorát”, Keresztury Dezső saját – Budapesten használt – íróasztalát, továbbá azt az állóórát, amely Keresztury József polgármestersége idején mérte az időt a városatya irodájában. A könyvtárban találjuk azt a híres portréképet, amelyet Agárdy Gábor színművész festett a költő 80. születésnapjára a következő ajánlással: „Gábor – aktor – piktor”.

A polcok őrzik a díjakat és a kitüntetéseket, így Keresztury Dezső Széchenyi-díját, a Magyar Örökség-díjat, az 1975-ben neki adományozott zalaegerszegi díszpolgári oklevelet, ami mellé a város pecsétnyomóját is mellékelték. Számtalan fotó, színházi plakát, levél árulkodik az utolsó nagy polihisztorok egyikéről, aki minden művészeti ágról értekezett, s aki az ötvenes éveiben érett költővé.

A város alkotószobát is fenntart, idevárja a Zalából elindult írókat, költőket és tudósokat, bíztatni kívánja mindazokat, akik e táj iránt vonzódnak s művészi, irodalmi alkotókedvvel vagy tudományos kutatás céljából érkeznek Zalaegerszegre.

 

 

Magyar Olaj- és Gázipari Múzeum

Olajkútfúró tornyok között harmincezer négyzetméter területen barangolhatunk, hogy a magyar szénhidrogénipar történetét megismerjük. Az 1969-ben alapított Magyar Olaj- és Gázipari Múzeum hazánk második legnagyobb technikai-műszaki múzeuma, mely egyben Európa második legjelentősebb olajipari múzeuma is.

Hazánkban itt állították ki a legtöbb fúrótornyot, közülük három darab 50 méter magas. Az intézmény birtokolja a legtöbb típusú szivattyút, körülbelül ötvenet. Még nincs vége a legeknek: a nyugat-dunántúli régió legnagyobb, rendszerezett szoborparkját látogathatjuk meg a múzeum területén (1987-től kezdve 16 alkotás készült el). Ritkaságszámba megy, hogy a múzeum gyűjtőterülete a Trianon előtti Magyarország, mint ahogy az is kuriózum, hogy a kínálati skála a lehető legszélesebb, hisz’ az ipartörténet mellett a természettudomány és a képzőművészet is a palettán szerepel (itt láthatjuk a világ legkisebb, valamint Európa legrégebbi türelemüvegét is).

Az olajipar múzeumi bölcsőjében járunk, se szeri, se száma a gyűjteményeknek – ám ne feledjük, hogy az intézménynek még vannak „tartalékai” a Páterdombon található irodaházban.

Göcseji Falumúzeum

A Göcseji Falumúzeum, az ország első szabadtéri néprajzi múzeuma, a várost átszelő Zala folyó holtága és egy régi vízimalom körül kapott helyet. A gyűjteményt 22 zalai településről szállították a helyszínre, és a skanzen területén egy 19. századi göcseji települést rekonstruáltak, ahol a látogatók a térség mindennapi használati tárgyaival is megismerkedhetnek.

A zalaegerszegi skanzen egyfajta esszenciája Göcsejnek, az ország egyik legarchaikusabb tájegységének, mely a XX. század közepéig szinte érintetlen elzártságban létezett. A falumúzeum látogatója egy meseszerű világba érkezik, ahol az idő mozdulatlanná dermedt valamikor a XIX. században. A kiállítás azonban arról is regél, hogy a göcseji emberek élete korántsem volt tündérmese, hisz’ kőkemény munkával tudták előteremteni a napi betevő falatot.

A skanzen faluja sohasem létezett: épületeit és tárgyait közel harminc településről szállították Olába. Mint ismertes, a Göcseji Falumúzeum hazánk legelső szabadtéri néprajzi múzeuma (1968-ban alapították), de abból a szempontból is kuriózum, hogy egy már meglévő épület (a XVIII. századi vízi malom) köré, valamint vízpart közelében (Zala holtága) épült fel. Figyelemreméltó, hogy mindössze néhány percnyi sétára a belvárostól mutat be – igéző természeti környezetben – egy hajdanvolt világot, amikor a falu lakosai mindent felhasználtak gazdálkodásuk során.

Ennek megfelelően az intézmény egyik fő célkitűzése a környezettudatos nevelés, mely a háztáji kertekben, a „Zöldösvény-Tanösvény”-ben és a halmegfigyelő állomásban is megnyilvánul. A Göcsejre jellemző egyszerű motívumokat láthatjuk az oromzatokon, homlokzatokon, az emberléptékűség jellemzi magát a múzeumot is, mely – programtól függően – fél vagy akár egész napos időutazásra hívja vendégét. A skanzen Zalaegerszeg szeretett és féltett kincse, az olaiak sétakertként is szeretnek rá gondolni. Mindenképpen a nyugalom szigete, s ha tréfásan kívánnánk fogalmazni, azt mondhatnánk, hogy receptre kellene felírni. Gondoljunk csak bele a göcseji szavakban rejlő vidámságra, játékosságra, s fedezzük fel a múzeumban, mit is jelentenek a következő szavak: csobolyó, tiló, lükü…

Jánkahegyi kilátó, harangláb, kápolna és Kálvária

A csodálatos panorámájú Jánkahegyen kilátót, haranglábat, kápolnát is találunk, itt építették ki a Jézus szenvedéstörténetét bemutató Kálváriát is.

KILÁTÓ A JÁNKAHEGYEN

A kilenc és fél méter magas jánkahegyi kilátót 2012 őszén avatták fel a Gyuri Csárda tetején (ingyenesen látogatható egész évben). A hegyhátra addig is sokan sétáltak fel csupán a panoráma miatt. A kilátóból kipillantván a távlatok azonnal értelmet nyernek, ugyanis innen rálátunk a város híres magaslati pontjára, a bazitai TV-toronyra.

 

JÁNKAHEGYI HARANGLÁB, KÁLVÁRIA ÉS KÁPOLNA

Már a két világháború között harangláb állt a Jánkahegy csúcsán, melyet a környék lakói és birtokosai helyi összefogással alkottak újra 1995-96-ban, melléje pedig kis kápolnát építettek, amit Szent Antalnak ajánlottak.
Elmélyülésre, elmélkedésre alkalmas helyen járunk a Kálvária központjában: a 14 – fehér alapzaton álló – szobrot Hadnagy György képzőművész faragta ki fából; Jézus szenvedéstörténetének hátterét dimbes-dombos, lélekemelő tájkép adja.

Csácsbozsoki Arborétum

Zala megye erdősült vidékének világát fedezhetjük fel a Csácsbozsoki Arborétumban: a kapun belépve mélyebb, lápos területre érünk, ahol mocsártölgyek, mocsárciprusok élnek, míg a domboldalakban és tetőkön tölgyesek, bükkösök találhatók. Utunkat gyönyörű növények, ligetes fenyvesek, örökzöldek, továbbá a hazai lombhullató vegetáció számos faja keresztezi; közben két hangulatos tó, valamint forrás mellett pihenhetünk le.

Az utóbbi években a cserjeszint látványosan bővült, a Zalaegerszegi Erdészet több foltban telepített havasszépe (azálea) fajokat.
Ha visszautaznánk a két világháború közötti időbe, a 83 hektáros arborétum helyén lucfenyvest találnánk. Igaz, a fák nagy részét 1923-ban kitermelték, a városiak mégis kedvelt kirándulóhelyként tartották számon a hegyvidéki bájjal felvértezett területet, mely 1945 előtt a Zalavári Apátság birtokában volt.
A háborút követően a terület egy részén csemetekert létesült, másik részén az erdészet örökzöldeket, számos lombos- és cserjefajt ültetett, továbbá egy parcellán 16 jegenyefenyő fajból álló, kísérleti célokat is szolgáló gyűjteményt létesített. A csemetekertet az 1960-as évek végén megszüntették, ekkor bekerítették a területet és néhány év múlva kialakították az arborétumot.
A jelentős számú védett növényfajjal rendelkező botanikus kertet a városi önkormányzat 2001-ben helyi jelentőségű természeti értéknek nyilvánította.

TV-torony

Az Alsóerdő felett, a bazitai tetőn áll a 95 m magas, kilátóként és kávézóként üzemelő TV-torony, ahol 53 m-es magasságban körpanorámás presszó működik.

Bazitáról (mely 1969 óta Zalaegerszeg része) ma elsősorban a híres TV-torony és a páratlan szépségű panoráma jut az eszünkbe: ragyogó napsütésben, tiszta időben nemcsak a Ság és a Somló tanúhegyéig, hanem az Alpok vonulatáig is elláthatunk.

Az 1960-as években határozták el, hogy Zalaegerszeg körzetében televízió adás fogadására alkalmas tornyot építenek, ehhez helyszínül a már ismert, 293 méter magas bazitai tetőt választották – itt épült fel 1970 és 1973 között a 95 méter magas TV-torony (antennarendszerével együtt eléri a 100 métert is). Az építkezés országos viszonylatban is számottevő volt, mind a határidőt, mind pedig a megvalósítás módját tekintve.

A Zalai Építők című havilap 1972. szeptemberi száma a következőképpen tudósít a munkálatokról beszédes, „Építkezés 65 méter magasban” című cikkében: „Jó ütemben halad a zalaegerszegi-bazitai tévé relé építési munkálatai. Jelenleg a 21 tonnás „körgallér” zsaluzat helyre-emelésén munkálkodnak az építők. Három – hajszálpontos együttműködést kívánó – csörlő berendezés emeli méterről-méterre a zsaluzatot, mellyel 65 m magasságban kezdődhet el a „körgallér” betonozása.”

A bazitai TV-toronyban 53 méter magasan kávézó, alatta kilátó működik, s azért is nevezetes, mert egyike annak a három TV-toronynak, amely látogatható Magyarországon – a másik kettő Pécsett és a Mátrában, Kékestetőn található. Az erdőből kiemelkedő, turisztikai látványossággá vált műszaki objektumhoz természetesen szépséges környezet társult, így a TV-torony környékét parkszerűen építették be az erdészet szakemberei – a túrázók által is jól ismert Panoráma utat 1974-ben például két kilométer hosszan építették ki, összekötve a tornyot az erdővel.

Jézus Szíve Plébániatemplom

A Rákóczi út és a Gasparich Márk utca sarkán találjuk a Jézus Szíve Plébániatemplomot és ferences rendházat, melyeket a régi huszárlaktanyához tartozó lovarda helyén építettek fel 1925-26-ban Kotsis Iván tervei alapján, neobarokk stílusban – Pehm (Mindszenty) József kezdeményezésére. A templomot építésekor IV. Károly király emlékének ajánlották – ez egyedülálló a világon.

Ünnepélyes felszentelését 1927. szeptember 5-én tartották, bár a szerzetesek már 1926 őszén beköltöztek az épületbe. Plébániatemplommá 1942. január 1-jén nyilvánították. Az állam 1950 nyarán a szerzetesrendektől megvonta a működési engedélyt, az egerszegi ferencesek kolostorába a megyei hadkiegészítő parancsnokság költözött.
A Rendtartomány 1990-ben kapta vissza a kolostort, az ünnepélyes átadáson dr. Habsburg Ottó – a boldoggá avatott IV. Károly fia – is részt vett. A neobarokk templom védőszentje Jézus Szentséges Szíve. 2000-ben alakították ki a Szent Ferenc téli kápolnát, ahol októbertől áprilisig végzik a liturgiát és a szertartásokat.

Istentiszteletek: Hétfő: 18:00, Kedd: 7:00, 18:00, Szerda: 18:00, Csütörtök-péntek: 7:00, 18:00, Szombat: 7:30, 18:00, Vasárnap: 7:30, 9:30, 18:00.

Iratkozz fel hírlevelünkre!