A túraútvonalat Zalaegerszeg Megyei Jogú Város Önkormányzata hozta létre 2025-ben. Három kiindulópontról is elkezdhetjük körtúránkat: a tó partján, a Gébárti Regionális Népi Kézműves Alkotóház előtt kialakított térről; az AquaTherma Termálfalu és Kemping parkolójából (Tó utca); valamint az AquaCity Vízicsúszda- és Élménypark és a Zalaegerszegi Termálfürdő közös parkolójából (Fürdő sétány). Az útvonal alig több mint három és fél kilométer, s mivel szintkülönbség nélküli a terep, kényelmes tempóban egy óra alatt körbesétálható a Gébárti-tó. A Diákok útja túraútvonal a víziparadicsom szinte minden nevezetessége mellett elhalad – érdemes időt szánni a látnivalók felkeresésére, nemcsak a csodálatos természeti környezet tájképi befogadására. Panoráma, hagyomány, örökség, művészet, lelki töltekezés, kikapcsolódás, aktív pihenés – mindent megtalálunk a Gébárti-tó környékén. Nem csoda, hogy víziparadicsomnak is nevezik a területet, hiszen tóstrand, aquapark, termálfürdő, de még kutyastrand is várja a vendégeket. A kézművesek házának is becézett intézmény bő negyven éve áll a népművészet szolgálatában, számos kiállítását egy kuriózum is gyarapítja: hazánk egyetlen, honfoglalás korát megidéző nemezsátrát lehet az épületben megtekinteni – sőt belépni oda. A Gébárti-tó körül egy tréfás kísérő szegődik mellénk: a Vidra tanösvény „főszereplője” táblákon keresztül mesél a környék növény- és állatvilágáról, valamint a patkó alakú állóvíz keletkezéséről. Némi adrenalint biztosítanak a kalandos átkelőnek tűnő, ám teljesen biztonságos pontonhidak. A gyermekeket klassz játszótér várja tó partján, a modern művészetkedvelők a Szoborparkban barangolhatnak, melynek közelében a Makovecz Imre-tervezte Boldogasszony kápolna invitálja a híveket.   Hasonlóan a Diákok útjához a város többi részén is találhatunk túralehetőségeket. Zalaegerszeg csácsi városrészében három túraútvonal várja a természet szerelmeseit. A Horhosok útja gyönyörű környezetben, dombhátakon, szőlőskertek mentén, erdős horhosokon keresztül vezet. A Páfrányok útja túraútvonalai is várják a természet kedvelőit. A Bozsoki-hegy, a Karácsony-hegy, az Öreg-hegy, a Fehér-hegy és az Avashegy gyönyörűséges vidékét fedezhetjük fel, amennyiben bejárjuk a három útvonal bármelyikét. Zalaegerszeg déli területének, különösen az Alsóerdőnek vadregényes, festői szépségű, romantikus részleteiben gyönyörködhetünk, amennyiben bebarangoljuk a Tölgyek útja elnevezésű túraútvonalak bármelyikét.

Válicka kisasszony és Göcsej úrfi meséje 

Honfoglaló őseink idején Zalán fejedelem népei, a szlávok éltek ezen a vidéken. A fejedelem lánya, Válicka volt a legszebb mindközül. Őt leste Göcsej úrfi, aki a dombokon túl élt és nem tudott a szépség közelébe férkőzni. Szellőt küldött neki, hogy simogassa meg orcáját. Egyik tavaszon zöldellő pázsiton táncoltak a szláv lányok, amikor egyszer csak Tas vezér katonai elrabolták őket. Miközben a magyarok a zsákmánynak örülve lakomát ültek, Válicka kisasszony hajkoronájából egy szellő magával ragadott egy szálat és a fűbe ejtette. Ott délre már egy szomorúfűz bólogatott. A fa lelógó ágai között meglátták Válicka kisasszony könnybe lábadt két szemét, amiből forrásként csordogált a könnye. Lábánál patak keletkezett és folydogálni kezdett felfelé, a Zala folyó irányába. Tas vezér és csapata követték a patak folyását, magukkal hurcolván a rabul ejtett lányokat. Többé nem látta őket senki. Göcsej úrfi sokáig lejárt a Válickához, ott búslakodott szerelme után. Soha nem ment át a keleti oldalra, bánatában elbujdosott a róla elnevezett táj, Göcsej szívében.

Forrás: Zalai Nagy Lajos

Tipp: Járd végig a Páfrányok útjának kék és piros túraútvonalát, hogy megismerd a legendás, a mesében szereplő tájat!

A Képes Fa története

A 20. században hosszú évtizedekig késztette megállásra Alsóerdő látogatóit egy hatalmas tölgy, melyen egy képet helyeztek el, középpontban Szűz Máriával, a Magyarok Védőasszonyával. A fához kapcsolódóan az a legenda is elterjedt, hogy az egyik portyázó török csapatot itt semmisítette meg a helyi várőrség. Az idők folyamán a kép és a helyszín is változott: a festményt többször kicserélték, az eredeti tölgyet pedig 1962-ben villámcsapás pusztította el. Ekkor az aktuális festmény a szomszédos tölgyre került, ám a zarándokhelyszín ereklyéjét az 1970-es évek végéig tudták csak megőrizni.

Tipp: Járd be a Tölgyek útját, utad mentén információs tábla emlékezik meg a Képes Fáról.

A Vérmalom eredete 

Hátborzongató nevével akár a katasztrófaturisták egyik kedvelt célpontja is lehete a Vérmalom területe Zalaegerszeg Parkerdejében. A rabszolgatársadalom egyik legkegyetlenebb munkaeszközének bizonyultak azok az őrlőmalmok, amelyeket „vérmalom” néven őrzött meg a szakirodalom. Ma már ugyan nyoma sincs, de egykoron az egerszegi rengeteg belsejében működött egy malom, melyet már a 14. század második felében említenek a fennmaradt dokumentumok. Hírhedtségét tovább növelte, hogy egykoron nyomortanya működött az azóta lebontott gazdasági épületekben. Nevének eredete a 20. század közepéig vezet vissza bennünket, ugyanis a malom utolsó üzemeltetője a Vér család feje, József volt. Pedig a terület valóban megér egy sétát: a Vérmalom melletti tisztáson hazánk egyik legjelentősebb, természetvédelmi szempontból pedig legértékesebb kockásliliom mezejében gyönyörködhetünk – több tízezer példány is található belőlük.

Tipp: A kockásliliom mező mellett vezet el a Mária Út zalaegerszegi szakasza.

A botfai fa-traktor titka 

Igazi látványosságra bukkanhatunk Botfa városrész határában, ahol egy olyan szerkezet várja elsősorban a gyerekes családokat, amely traktor is, meg nem is. Ha jobban megfigyeljük a 2018 óta álló installációt, egy MTZ-traktor alakját vélhetjük felfedezni, s noha élethűen kerreg-berreg, sem mozgásra, nem mezőgazdasági munkálatokra nem alkalmas. Ugyanis kábeldobokból, konzervdobozokból készült, igaz a kormány és a műszerfal valódi. További érdekesség, hogy elöl kurblival lehet rásegíteni, s a zajszint jelzi, hogy mikor is kel „életre” a szerkezet.

Tipp: a Páfrányok útja túraindító táblája felé haladva Botfa határában állj meg a traktornál!

Mi az a szenzoros vagy érzékszervi kert?

Az érzékszervi kert pontosan olyan, mint amilyennek hangzik: egy kert, amelyet mind az öt érzék (tapintás, szaglás, ízlés, hang és látvány) felhasználásával/érintésével terveztünk meg.   

Mezítlábazás (Göcsejben „meztéllábazás” a legegyszerűbb módszer a gerinc rendbetételére, az idegrendszer sokrétű stimulációjára, koordináció és egyensúly fejlesztésre. Fűben, földön, szúrós kavicsokon, téglán, fán, tobozon, mulcson is. A mozgás nagyon sokféle hatással van a szervezetre. A legfontosabbak talán, hogy javítja a keringést, az állóképességet, az immunrendszer működését, valamint támogatja a szív-ér és idegrendszert, támogatja a mozgásszerveket. A keleti gyógyászatban már évezredek óta használt technika a talpmasszázs, hiszen lábunkon számos olyan idegvégződés van, amelynek masszírozása jótékonyan befolyásolhatja egészségünket.A természetben való mezítláb járás pedig felér egy talpmasszázzsal. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy terápiás jelleggel egyenetlen felületű talajon kell járni. Erre is jó célt szolgál a Táncoslapi Füves Porta Meztéllábas Kertje. Amikor cipő nélkül járunk, megváltozik a testtartásunk, a rendszeres mezítláb járás tehát enyhítheti a hát- és gerincfájdalmakat is. Továbbá az egyenetlen talajon való járás megerősíti a lábfej izmait, a bokaszalagokat, ugyanakkor a vádli izmait is jobban megmozgatja, ez pedig jó hatással van a vénákra, segíthet a visszeres panaszok enyhítésében vagy azok megelőzésében. Nem utolsósorban a mezítláb járás fejleszti az egyensúlyérzéket, és stimulálja az idegrendszert. Az egészséges láb a ház alapjához hasonlatosan gondoskodik arról, hogy ne legyen probléma testünk statikájával. Ha a két láb gyenge vagy a felépítése nem megfelelő, akkor az egész test kibillen az egyensúlyából. Ha lábproblémáink vannak, akkor nemcsak a térdünk, hanem a testünk feljebb lévő „emeletei” is helytelen állásba tolódnak el.

Hogyan és miért kell a „kertet érinteni”?

A legfontosabb érzékeink: a látás, hallás, szaglás, ízlelés, érintés, egyensúly (vesztibuláris rendszer), valamint a testérzetek (éhség, hideg-meleg, pisilési inger stb) és a proprioceptív (különböző testrészek testhez viszonyított helyzetének érzékelése) érzetek. Mindezekre reagál egy érzékszervi kert.

Hogyan működik?

A Táncoslapi Füves Porta és Meztéllábas Kert egy olyan speciális kert gyerekek és felnőttek részére, ahol a kert megálmodói azt úgy tervezték, hogy az ott végzett tevékenységek jótékonyan befolyásolják érzékeinket. Az alakzatok, a textúrák, a színek, az aromák kombinációja, a növénytársítások, a hangok mind-mind különleges érzéseket okoznak, lehetővé teszik a pihenést, a mély meditációt, a relaxálást, és a könnyed öngyógyulási folyamat beindítását.

Érzékelési képességünk sérülései lehetnek átmenetiek, szerzettek (stroke, baleset, infarktus, különféle mozgásszervi betegségek, egyéb krónikus betegségek), vagy velünk születettek (szenzoros zavarok, vagy szuperérzékenység pl.)   Az érzékszervi kert, ahol a természet szépsége tapintással, szaglással érzékelhető, míg talpunk akupunktúrás pontjait különféle szemcséjű, állagú anyagokból burkolt gyalogösvényen mezítláb járva stimuláljuk. Ezt egészítik ki a kihelyezett relaxációs hangszerek (hangtálak, csengők), valamint igény szerint a pihenőpagodában a kóstoló.

A legalább másfél órás terápiás séta (egy kör megtétele 50 méter, ebből minimum 5 kör  javasolt) az illatos kertben különleges és hagyományos gyógy- és fűszernövények, virágok és méhlegelők között tölthető el.  Az úton mezítláb tesszük meg a sétánkat, az útra helyezett anyagok a talpunkon összefutó idegpályákat stimulálva, egy-egy szervünkre gyakorolnak jótékony nyomást úgy, akár egy reflexzónás talpmasszázs. A kerti út burkolóanyaga és a mellé ültetett növényzet is ugyanarra a szervre gyakorol hatást. Útközben a sétáló mély meditációban van, szinte eggyé válik a természettel. A kert közepén lévő hinta, mint pihenőpont is szolgál, azonban ennek is van terápiás hatása, hiszen a hintázás nemcsak azért hasznos, mert jól érezzük magunkat közben, hanem azért is, mert a lendület, és a lendület holtpontján levés (amikor a hinta megáll a levegőben, és visszaesik) is idegpályákat fejleszt és aktivál.  

Hogyan használjam a kertet?

Vegye le a cipőt az arra kijelölt helyen, kicsit járjon helyben, szoktatva a lábat a szabadsághoz!

Kérjük figyeljen a járására, a testtartására, légzésére, és mindenképpen önmagába befelé! A figyelemre a balesetek elkerülése érdekében is szükség van!

 Ha többen vannak a kertben, akkor se tolongjon, ne siessen, és főleg ne beszélgessen (telefonon se)! Figyeljen az érzéseire, tapasztalásaira. Nem baj, ha a kő bök, a toboz szúr, a homok meleg – ez az első kör után „elmúlik”.

Az első kört az egónk teszi meg, arra fókuszálva, hogy „milyen rossz is ez nekem”, ez a nehézségek letételének köre. A második kör már a megengedésé, amikor rájövünk arra, ha nem sietünk, és ha harmónikusan használjuk az érzékszerveinket, már könnyedebb a járás, ez a megkönnyebbülés köre.  A harmadik kör már az élményé, a negyedik az elengedésé, az ötödik pedig lélekből jön, ez már a megújulás köre, minden további kör pedig az önmagunkkal való párbeszéd körei.

 A kert lehetőséget ad továbbá akár kis kertészkedésre, gyógynövény-simogató és kóstolóra, tea- és növényital kóstolóra, de közben a LélekALKTÓKuckóban kristályágyas energetikai feltöltődésre, talpcsakra- és kéz-fej masszázsra, önismereti foglalkozásra, egyéni család- és meseállításra, hangszeres relaxációra, művészetterápiás tevékenységekre, de akár gyógynövényes kence-fice-készítésre is van lehetőség.   

Hogyan „hat” a kert?

Hang – A hallás serkentése érdekében kiválasztjuk azt a növényvilágot, amely zajt ad, amikor a szél áthalad rajta, vagy éppen a kezünkkel végig simítjuk. Számos növény is érdekes hangot ad, és a szezon végén a levelek is szórakoztató, ropogó hangot adnak a lábak alatt csakúgy, mint az a közeg, amin éppen járunk.   A méh zümmögése, a tücskök ciripelése, a madarak hangjai mind-mind serkentik a hallás érzetét. A hangérzetet egészíti ki, és a meditációs folyamatot segítik a kihelyezett hangterápiás eszközök.

Érintés – Számos olyan növény található, amely érdekes textúrákat kínál, tökéletesen ösztönözve az érintés érzetét. A lágy érzésétől kezdve a hűvös ellenállhatatlan érzéséig az ujjakon, a durva tapintású növényeken keresztül számos különféle textúra kerül beépítésre a kertbe.  

Szag – A szaglás rendkívül emlékezetes, és az aromák könnyen megtalálják a helyüket a memóriabankjainkban. A szenzoros kert tele van aromákkal, melyek érzelmek széles skáláját csábítják. Az erősen aromás növények, mint például az édes illatúak, a gyógynövények és a fűszerek, bőséges lehetőséget kínálnak a stimulációra.

Látás – Az érzékszervi kert vizuális érdeklődésének fokozása különféle színes növények használatával érhető el, de például fontos látványelem az is, ha egy növény kúszik, mászik, bokrosodik vagy egyenesen áll. A különböző virág-, levél-, kéreg- és szárszínekkel rendelkező növények vizuális vonzerőt is nyújtanak.

Íz – Az érzékszervi kertbe ültetett ehető gyümölcsök, gyógynövények és fűszerek lehetővé teszik a látogató számára, hogy megtapasztalják a természet „kóstolását”, miközben csábítják ízlelőbimbóinkat. A pihenősarokban bármelyik arra alkalmas növényből kérhető tea, vagy akár szezonálisan szörp, frissítőital, likőr, de akár belőlük készülő ételféleség, édesség is.

Taposás a különféle anyagokon:

FA: A fa energiája jótékonyan hat ránk: megtisztítja az energiamezőnket, oldja a feszültséget, megnyugtat, és erővel, pozitív energiával tölt fel. A közeli testi kapcsolat egy fával visszaadja az embernek az elvesztett energiáját. Feltölt, akár az áram az akkumulátort.

KŐ: már az ókori ember is tulajdonított neki jótékony hatásokat, babonákat. A kövek nyomása is egészséges impulzusokat ad talpunknak, lábunknak, a nagyobb kövek a csontokra, gerincre hatnak, míg a kisebbek inkább a porcokra, ízületekre vannak jótékony hatással. Nem beszélve a keringési rendszerre gyakorolt jótékony hatásáról.

TÉGLA (agyag): Semlegesítő és baktériumölő, jó gyulladáscsökkentő. Bármilyen bőrproblémára jó, javítja az anyagcserét, fertőtlenít, szabályozza a faggyúmirigyeket, pórusösszehúzó, élénkíti a vérkeringést.

FENYŐTOBOZ: C-, A-, B- és K-vitamin tartalma magas, ahogy a vas, szelén és magnézium tartalma is. Immunrendszer erősítő, megvédi a szívrendszert a betegségektől, erősíti az idegrendszert és segít normalizálni az alvási szokásokat, javítja az anyagcserét és hozzájárul a gyomor és a belek normalizálásához. A dudor alakú tobozokon járás megállítják a gyulladást, javítják a medence vérkeringését és helyreállítják az egészséges energiát.

ÉRDES SZŐNYEG: Műanyag tűkből áll, amelyek elősegítik a relaxációt, enyhítik a fájdalmat, regenerálják vagy javítják a vérkeringést. Kiváló kellék azoknak, akik hátfájdalommal, derékfájdalommal, megnövekedett izom feszültséggel, álmatlansággal, depresszióval és fáradtsággal küszködnek.  Endorfint szabadít fel testünkben, ami javítja a hangulatot és pozitívan hat a neuropeptidekre – azok a molekulák, amelyek csökkentik a fájdalmat.  Jótékony hatása van az emésztési problémákra, stimulálja a bőrt és a perifériás vérkeringést, hatékony a migrénnel szemben.

ÜVEG: a tökéletesen látható világot szimbolizálja, jótékonyan hat a folyadékháztartásunkra, a migrénes fejfájásra, látásra, érzékelésre. Vidámságot, színt visz az életbe, csillapítja a fájdalmakat, életre kelt, örömmel tölt el, ezáltal a depresszió és a pánikbetegségek ellenszere.

Elérhetőségeink:

Facebook: Táncoslapi Füves Porta és Meztéllábas Kert

Cím: 8900 Zalaegerszeg (Ebergény), Táncoslapi utca 24.

A látogatáshoz előzetes bejelentkezés, időpont egyeztetés szükséges!

Telefon: 30/4483727

A tó félszigetén szabadtéri strand található.

A Tölgyek útja hálózatot beszédes nevű „hegyek” (voltaképpen dombok) fogják közre: Egerszeghegy, Kápolnahegy, Gógánhegy, Becsalihegy, Jánkahegy, Lukahegy és Vakaroshegy. A természet minden szépsége megmutatkozik ezen a tájon: tanösvény, forrás, kert, völgy és magaslati torony egyaránt a barangolás részét képezi. A bakancsos túrázás mellett érdemes időt szánni az aktív élményekre is, hiszen bringapark, sport- és élménypark, valamint erdei tornapálya is található a közelben.

A Tölgyek útja három túraútvonalból áll, és azon területen vezet át, amelyet hazánkban a budai után a másodikként létesítettek parkerdőnek. A hálózatot Zalaegerszeg Megyei Jogú Város Önkormányzata hozta létre 2023-ban, két kiindulóponttal: az egyik az Azáleás-völgy bejáratnál, míg a másik a TV-toronynál található.

Zöld túra: a legrövidebb, 7,5 kilométer hosszúságú szakasz felülnézetből egy pillangó alakját mutatja. Természeti szépségei közül kiemelkedik a város egyik legkedveltebb kirándulási célpontja, az Aranyoslapi forrás. Aki nyáron levendulát szeretne szüretelni, az alsóerdei Levendula Kertben bátran megteheti ezt. Az indítótábla közelében található a Madárerdő tanösvény, valamint szomszédságában a kalandokra csábító Alsóerdei Sport- és Élménypark várja az aktív kikapcsolódás szerelmeseit. Hogy az erdőt jelentős zarándokhelyként tartották nyilván, arról az egykori Mária képes fát felidéző tábla mesél. Kezdő túrázók is bátran nekivághatnak ennek a szakasznak, hiszen a szintkülönbség ezen az útvonalon mindössze 170 méter.

Kék túra: majd’ egy kilométerrel hosszabb, 8,3 kilométer hosszúságú a Tölgyek útja második túraszakasza, viszont a szintkülönbség meredekebb az előzőnél, 230 méter, így felkészültebb túrázók számára ajánljuk. A Mária képes fa tábláját érintő és az Azáleás-völgyön átvezető útszakasz dél felé haladva idézi fel a hazai olajbányászat kezdetét és Zala fekete aranyának történetét.

Piros túra: a leghosszabb, 290 méter szintkülönbségű túraútvonal kalandozik legmesszebb az Alsóerdőtől. Erdőkkel borított dombhátak, zöldellő mezők és hegyhátakra épült hajlékok mentén járva ismerhető meg a vidék szépsége. Egerszeghegy kápolnájánál, valamint a bazitai TV-toronynál a gyönyörűséges panoráma kifejezés értelmet nyer.

Az útvonalak mentén tájékoztató táblák segítségével a növény- és állatvilágról, valamint a látnivalók történetéről olvashatunk érdekességeket. Többek között azt is megtudhatjuk, hogy itt időről-időre felkacagnak a kecskebékák, merre uralkodik leginkább a kocsányos tölgy, milyen szánkópályát építettek ki majd’ száz éve, hogyan vált Zala hét természeti csodájának egyikévé az Azáleás-völgy, illetve hol állt a TV-torony „elődje”, a Bődy-kilátó.

Hasonlóan a Tölgyek útjához, Zalaegerszeg csácsi, valamint bozsoki és botfai városrészeiben is három-három túraútvonal várja a természetjárókat. A hálózat nevei ebben az esetben is beszédesek: a Horhosok útja szőlőskertek mentén, erdős mélyutakon keresztül vezet, míg a Páfrányok útja elkalauzol Zalaegerszeg legmagasabb pontjára, a Karácsony-hegyre is.

Mindszenty Józsefet – születési nevén Pehm József – a magyar katolikus egyház egyik legnagyobb 20. századi alakjaként tartják számon. 1917-ben került Zalaegerszegre, 1919 októberétől a Mária Magdolna Plébániatemplom apátplébánosaként szolgált 25 éven át. Később veszprémi püspökké, esztergomi érsekké, majd bíborossá szentelték, ő volt Magyarország utolsó hercegprímása.

A Mindszentyneum – Mindszenty József Látogatóközpont új épülete megidézi az egykori zalaegerszegi plébános emlékét, bemutatja életét. A múzeum 5 szintjén helyet kapott 3 állandó kiállítás, egy időszaki kiállítótér, konferenciatermek, ajándékbolt, kávézó, a gyerekeket pedig múzeumpedagógiai foglalkozások várják.  

Kiállítások:

PINCESZINT – Téglától templomig – Válogatás Zala vármegye középkori emlékeiből
A Mindszentyneum építését megelőző régészeti feltárás során előkerült, a középkori téglaégetés emlékét őrző kemencéket tekinthetjük meg, amelyeknek jelentős szerepük lehetett Zalaegerszeg építéstörténetében.

1. EMELET – „SZERETETET HOZTAM IDE IS” – Mindszenty József bíboros, hercegprímás, esztergomi érsek életútját bemutató kiállítás
A kiállítás legfőbb célja és üzenete bemutatni Mindszenty József személyét, a 20. század magyar történelmének és egyháztörténetének egyik legmeghatározóbb, ikonikus alakját, akinek áldozatvállalását az elmúlt évtizedek során meglehetősen változatosan értékelték.

2. EMELET – Egyházüldözés a kommunista diktatúra alatt (1945–1990)
A kiállítást végigjárva megismerhetjük, hogy a korszak egyházakhoz kötődő áldozatai hogyan élték túl a megpróbáltatásokat, a jól felépített ellenük szőtt „harcban” hogyan tudtak talpon maradni. A tárlat érzékelteti, hogy ők is emberek voltak, különböző emberek, akik különböző módokon viszonyultak a diktatúra egyházellenes tiltásaihoz.

Az akadémikus nem ebben a házban jött napvilágra, hanem az ugyanezen telken álló, régi földszintes épületben. Amíg az építkezés zajlott, addig a család a jánkahegyi hegyi hajlékba költözött, abba az épületbe, mely napjainkban Keresztury Ház néven az irodalmi alkotóháznak ad otthont.

A belvárosi, főtérre tekintő lakás bejárata a Mártírok útjáról egy kis udvaron keresztül nyílik. Érdemes megfigyelni a lakóház emeleti részének barokkos elemekkel vegyített, eklektikus díszű homlokzatát. Emeletén a Keresztury família otthonát és a családfő ügyvédi irodáját alakították ki, földszintjén mindig is üzleteket rendeztek be.

Az épület Mártírok útja felőli oldalán, Keresztury Dezső születésének 110. évfordulója alkalmából, 2014-ben helyezték el városunk híres keramikusművésze, Németh János domborművét. Az alkotáson a neves költő Dunántúli hexameterek című versének két sora olvasható: „Itt, itt a helyünk: szemeinkben a távol éggel, / Az itthoni föld fészkire szállni alá.”

A reprezentatív, egyemeletes, eklektikus stílusú épületet a Zalamegyei Központi Takarékpénztár emeltette 1899-ben, földszintjén bérbe adható üzletekkel. (Ebben az időben a takarékpénztár már működött, 1893-ban alapította városunkban dr. Czinder István és Varga Vilmos.) A takarékpénztár földszintjén sokáig áruház működött, később változatos célokat szolgált, működött benne kaszinó is.

A II. világháborút követően az emeleteket többféle szervezet – például: Vöröskereszt, Hazafias Népfront – irodái foglalták el. 1967-ben az Állami Gazdaság mintaboltot, egyfajta élelmiszerboltot nyitott az épületben, míg a pincerészben borozó nyílt, melyet a népszerű, négyrészes francia tévéfilmsorozat, „Belphegor – A Louvre fantomja” után neveztek el Belfegornak. A becenév a későbbiekben az egész házra ráragadt.

A 20. század végén a házat bank vásárolta meg, s teljesen, kívül-belül felújíttatta. Kossuth utcai oldalán az utca névadójának emléktábláját tekinthetjük meg.

A városi polgárok leginkább HEMO-ként (Zalaegerszegi Helyőrségi Művelődési Otthon) emlékeznek az eklektikus stílusban emelt épületre. Az ingatlant 1900-ban építette a jómódú Gráner kereskedő és vállalkozó család. Egyedülálló a városban az épület előcsarnokszerű lépcsőháza, ahol a régmúlt időkben hatalmas csillár fogadta az oda betérőket.

Egykoron a Wlassics Gyula (ma: Ady Endre) utcai frontján szekerek hajtottak be nagy kapun az udvarba. A Gráner-ház sarokra nyíló földszinti helyiségét a két világháború között Papp Béla cukrász bérelte ki; míg a Kazinczy térre néző oldalon a Kereskedelmi Bank Rt. és Pfeiffer Dezső terménykereskedő irodái működtek akkoriban.

1945 után, a kommunista diktatúra első éveiben államosították, majd – változó nevekkel – honvédségi művelődési házzá alakították át: innen ered a HEMO elnevezés is. Az évtizedek során a ház belső elrendezését megváltoztatták, az 1970-es években – egy nagyobb felújítás során – tetőterét beépítették.

Az épület a rendszerváltást követően is állami tulajdonban maradt, egészen 2008-ig, amikor is magánvállalkozó vásárolta meg, akinek nagyívű terveit az akkori gazdasági válság keresztülhúzta. Zalaegerszeg városa szeretné megmenti az épületet az enyészettől. A tervek szerint, a felújítást követően, kormányhivatal költözik be a nagymúltú házba.

Ugyan Zalaegerszeg már a reformkorban szerette volna egy gimnázium felállítását, mégis csak a 19. század végén, 1895. március 17-én sikerült Kovács Károly polgármesternek kiharcolnia a működési engedélyt. A tanítás még abban ez évben – két osztállyal – elindult, egyelőre a polgári iskolában. Időközben tervpályázatot írtak ki a főgimnázium építésére, melyet Grauer Géza nyert el. Az építkezést a Morandini család egyik tagja, a Zalaegerszegen nagy hírnévre szert tevő Tamás irányította. Az Állami Főgymnasium-ot 1897. augusztus 26-án nyitották meg; a falak között jeles tanárok oktatták a fiatalságot, mint például a város pezsgő szellemi életében jelentős szerepet játszó Borbély György, aki az 1900-1917 között megjelenő Magyar Paizs újságot szerkesztette. Zalaegerszegen a gimnáziumban kezdte pályafutását hitoktatóként Pehm József, a később Mindszenty Józsefként ismert bíboros, hercegprímás. 

Az I. világháború alatt hadikórház működött az iskolában. A világégés zivatarában Kulcsár Gyula tanár és 21 diák vesztette életét – emléküket 1925-ben márványtáblán örökítették meg a gyönyörű előcsarnokban. A főgimnázium 1923-ban Deák Ferenc nevét vette fel.

A II. világháború idején katonai kórház települt az intézménybe. 1944-ben a német megszállás miatt csonka tanévet zárt az iskola, októbertől pedig ismét szünetelt az oktatás, s csak a harcok megszűnése – 1945. április 11-ével – kezdődött meg újra. Az első zavartalan tanév 1947-ben kezdődhetett el. Az intézmény 1950-ben vette fel Zrínyi Miklós költő és hadvezér nevét.

Az iskola kertjében 1972 októberében került a helyére a vörösmárványból készült Zrínyi-szobor, Szabolcs Péter szobrászművész alkotása. 1990-ben az iskola II. világháborús halottainak és áldozatainak emlékére szintén márványtáblát avatott. Az 1990-es évek vége szintén avatásokkal telt: 1997-ben helyezték el szintén az előkertben a Deák Ferencet ábrázoló mellszobrot (Zala György alkotását), 1998 őszén pedig egy új tornateremmel bővítették az intézményt. 2009 októberében az épület homlokzati fülkéibe felkerültek a Tudomány és Művészet szobrai, Szabolcs Péter szobrászművész alkotásai – ezzel egy „száz éves álom” valósult meg. 2011-ben készült el a napóra, az intézmény pedagógusa, Szényi Zoltán alkotása, melyet az épület falánál láthatunk. 2012-ben ismét szoborral gazdagodott a gimnázium: a megszűnt Pais-iskolából ide került Fischer György szobrászművész alkotása, a gimnázium korábbi tanulóját, Pais Dezső nyelvészt ábrázoló szobor. Halálának 100. évfordulója alkalmából a gimnázium falán emléktáblát avattak Morandini Tamás emlékére 2021-ben. A gimnázium előtt botlatóköveket találunk a II. világháborúban elhurcolt áldozatok emlékére. 

Forrás: http://www.zmgzeg.edu.hu/index.aspx?page=/bemutatkozunk/tortenet

A Zóna néven emlegetett házat az 1880-as évek végén építtette Fürst Benedek kereskedő, más forrás szerint Fürst Bencze birtokos, aki Zala vármegye törvényhatósági bizottsági tagja volt.

A földszinten Grünwald Mór 1890-ben nyitott kávéházat, melyet tekeasztallal is felszerelt, s „Nemzeti kávéháznak” nevezte el. 1891-ben már cukrászdát is működtetett benne.

1898-ban Klein Jakab vette át a kávéházat, amit a helybeli zenekar működtetése mellett ünnepélyesen nyitott meg. 1905 októberében a kávéházat Haas Lajos vásárolta meg. 1912 végén a Kereskedő Ifjak Egylete, Schütz Frigyes elnök vezetésével a kávéház emeletén rendezte be otthonát. Később Molnár Lajosé lett a vendéglátóhely, melynek emeletén mindig bérlakások voltak.

A „Zóna” nevet az itt is kapható kisadag ételek után ragasztották rá a városiak. A kommunizmus évtizedeiben államosították az épületet, a 20. század második felében Zóna néven vendéglő és kocsma működött benne, 2002 után zárt be végleg.

A felújítás után ebben az épületben nyílt meg 2018-ban Zalaegerszeg második kormányablaka, valamint ide költözött a kormányhivatal Agrár- és Vidékfejlesztést Támogató Főosztálya.

Az egykoron Korona Szállónak, később KISZÖV-székháznak hívott épület külső-belső felújítás után városi kulturális és közösségi célú házként nyílt meg 2022-ben Korona Szalon néven.

A múltba visszautazva, a mai Kazinczy tér 11-es számú ház és a Deák tér között húzódó terület az 1800-as évek elején még egybefüggő telket alkotott. Az udvarában egy kisebb, földszintes fogadó állt, melynek különlegessége, hogy ebben talált helyet az 1838-ban szerveződött, a városi elitet magába foglaló kaszinó, ahol maga Deák Ferenc is többször megfordult az 1840-es években.

1858-ban az utcafronton új épületet emeltek. 1894-ig (amíg az Arany Bárány Szálló új épülete a díszteremmel el nem készült) a Korona Szálló nagyterme volt a város legelegánsabb terme. Tudható, hogy 1877-ben itt alakult meg a Polgári Szalon. (Érdekesség, hogy az első, helyben megalakult civil szervezet nevét, valamint az épület eredeti nevét kombinálva kapta a felújított intézmény a Korona Szalon elnevezést.)

Az épületet 1913-ban Szente Lajos műépítész vásárolta meg 70 ezer koronáért, aki arra tett ígéretet, hogy néhány év múlva kétemeletes, új és igényes vendéglőt, szállót épít oda. Sajnos az első világháború ezt a beruházást meghiúsította. A ház a két világháború mögött ismét szállodaként működött, nagyterme továbbra is társasági események színtere volt.

A szállót 1945 után, a kommunista diktatúra első éveiben államosították, belül leegyszerűsítve átalakították. 1959-ben a KISZÖV (Kisipari Szövetkezetek Országos Szövetsége) székháza lett, majd itt működött a szervezet híres táncegyüttese is.

A felújítást követően a Korona Szalon kulturális és közösségi térré avanzsálódott: irodalmi estek, vonósnégyes koncertek, pódiumbeszélgetések, hangversenyek, kiállítások és konferenciák várják az érdeklődőket.

Sokunk kedvelt pihenőhelyének területét 1800-ban Visla Hidgyai Kaszáló-ként írták, jóval később – 1927-ben – egy kisebb területet lekanyarintva itt alakították ki a Szent István teret. A második világháborút követően a területet lecsapolták és az itt folyó Vizsla-patakot (mely egykoron Egerszeg váráig, a mai Deák térig tartott) befedték. Ezt követően kezdődött meg a környék parkosítása. A Vizslaparkot 1969-ben Ifjúság parkra keresztelték át: a „fiatalok” nemcsak emlékkövet, hanem szobrot is kaptak a nagy zöldkertben. A park később visszakapta eredeti nevét. 1997-ben, a város első írásos említésének 750. évfordulójára emlékezve itt épült fel a címerház és IV. Béla szobrát is e jeles alkalomból avatták fel.

Napjainkban Zalaegerszeg zöld oázisa, a közel 6,5 hektáros parkban a természet, a kultúra mellett számos sport- és szabadidős lehetőség egyaránt helyet kapott. Felújított labdapálya, felnőtt játszótér, street workout erősítő eszközök várják a sportolni vágyókat, a futást kedvelők örömére egy 400 méteres futókör is készült. A parkot átszelő kerékpárút mentén kerékpáros pihenő és szervizpont található. A gyermekes családokat a Kisvizsla megújult, árnyas játszótere várja. Szomszédságában fedett teraszú pavilon várja az felfrissülni vágyókat fagyizóval, mosdóval, pelenkázóval, nyilvános illemhellyel. A kutyával érkezők pedig az elkerített kutyaberekben engedhetik szabadon négylábú kedvenceiket.

A park egyik kedvelt látnivalója a Pajtások című szobor, ami Szabolcs Péter Munkácsy-díjas szobrász munkáját dicséri. A gyerekeket és kis kedvenceiket ábrázoló, kedves köztéri alkotás egy újabb találkozási pontja a belvárosnak.

Egy olyan hely a történelmi belváros közelében a zalaegerszegi piacon, melynek missziója igazán különleges. Bemutatja, élteti és átörökíti a helyiek sok száz éves tudását. Itt megvásárolhatjuk vagy meg is kóstolhatjuk a helyi, göcseji kézműves termékeket, élelmiszereket, sőt, képzések keretében a készítésüket el is sajátíthatjuk.

A sportrajongók kipróbálhatják a kalandpark változatos kínálatát: falat mászhatnak, felkészülhetnek a síelésre az oktató sípályán, kosarazhatnak, focizhatnak vagy kézilabdázhatnak magas minőségű kültéri sportpályákon, edzhetnek street workout eszközökön. A kisebb gyermekeket játszópark várja, de megtanulhatják a biztonságos közlekedés alapjait is a KRESZ parkban. A nagyobb gyerekek a virtuális játéktérben a VR szemüvegeknek köszönhetően új világokat ismerhetnek meg, vagy akár síelhetnek is évszaktól függetlenül a SkyTechSport síszimulátornak köszönhetően.

Ha a közelbe tekintünk, rájövünk, hogy a zalaegerszegi „hegyek” között is különlegességekre bukkanhatunk: beszédes nevű fák, templom, kastély és kút is szerepel a felkereshető látnivalók között. Mindemellett a kilátás páratlan: szép időben még az Alpok csúcsait is felfedezhetjük a távolban.

A három túraútvonalból álló hálózatot Zalaegerszeg Megyei Jogú Város Önkormányzata hozta létre 2020-ban, két kiindulóponttal: az egyik Zalaegerszeg-Botfán található a Várberki utcában, míg a másik a bozsoki városrészen, a Szabadság utcában.

Zöld túra: a legrövidebb, 6,6 kilométer hosszúságú szakasza érinti Zalaegerszeg legmagasabb pontját, a 305 méter magasságú Karácsony-hegyet, továbbá a környék pihenőhelyét, a Hideg-kutat. Kezdő túrázóknak ajánljuk a 180 méteres szintkülönbségű útvonalat.

Kék túra: az előzőnél bővebb, 12,5 kilométer hosszúságú túraútvonal, mely érinti a Karácsony-hegy legmagasabb pontját, továbbá az Erdődy-Hüvös kastély és a Mária Szent Neve templom épületét is. Az Avashegyen és Öreg-hegyen átívelő szakasz mentén több útszéli keresztet is találhatunk. Az átlagos fittségű túrázók bátran nekivághatnak az útvonalnak, ahol a szintkülönbség 240 méteres.

Piros túra: a leghosszabb, 400 méteres szintkülönbségű túraútvonal érinti a szomszédos települést, Nemeshetést, ahol a Szentlélek templomot és az Angyalok Kútját ajánljuk a túrázók figyelmébe. A környék flórája is az érdekességek között szerepel: az Öreg-hegyi szelídgesztenyéssel, és a régmúlt idők történetét felidéző „keserves tölggyel”. Tapasztalt túrázók számára javasoljuk ezt a 16,5 kilométer hosszúságú túrát, mivel megtételére bő 4 és fél órát kell szánniuk.

Az útvonalak mentén útbaigazító táblák segítik a tájékozódást, az érdekességek bemutatásáról pedig több nagy tábla gondoskodik. Ezeket tanulmányozva a turista bővebb információhoz juthat az Erdődy-Hüvös kastély történetéről, annak parkjáról, az ún. Ánglisról, a páfrányokról, a gímszarvasról, a Karácsony-hegyi tetőről, a szelídgesztenyéről és a már említett „keserves tölgyről”.

Hasonlóan a Páfrányok útjához, Zalaegerszeg csácsi városrészében is három túraútvonal várja a természet szerelmeseit. A Horhosok útja gyönyörű környezetben, dombhátakon, szőlőskertek mentén, erdős horhosokon keresztül vezet.
Zalaegerszeg déli területének, különösen az Alsóerdőnek vadregényes, festői szépségű, romantikus részleteiben gyönyörködhetünk, amennyiben bebarangoljuk a Tölgyek útja elnevezésű túraútvonalak bármelyikét.

A PANORÁMA Népművészeti Galéria elsősorban Zala megyei –zalai, göcseji, hetési– tárgyi kultúra és a népi mesterségek bemutatását, továbbadását biztosítja rendszeres mesterség bemutatókkal.
Akik szívesen megismernék azt, hogyan készül el egy-egy népművészeti remek, hogyan válik láthatóvá az alkotás folyamata, annak mindenképp érdemes felkeresnie a Panoráma Népművészeti Galériát, ahol kiállítások megszervezésén túl rendszeresen tartanak workshopokat is.

A gébárti liget látnivalója a 2019 nyarán felavatott kápolna, melyet a neves építész, Makovecz Imre halála előtt néhány évvel tervezett. Az épület az organikus építészet jegyeit viseli. A kápolna a fák lombkoronája közül kibukkanó, felfelé keskenyedő, hatszögletű tornyával hívogat. Érdemes megcsodálni különleges belső terét is, melyet ritmikusan ismétlődő pieta-körvonal díszít.

Komoly tervező munka, a közösségi tudás mozgósítása előzte meg azt az alkotási folyamatot, aminek az eredményeként 106 fa fejfa reprezentálja őseink temetői kultúráját. A sírjelek többsége protestáns fejfa és néhány katolikus kereszt. Két emlékoszlop is készült: egy a Reformáció 500 éves évfordulójára, egy az 1956-os Forradalom tiszteletére, valamint egy göcseji harangláb, mely Zala Megye jellegzetes népi építészeti darabja.
2022-ben a kézművesház 40 éves jubileumi ünnepsége keretében 7 új kopjafát, emlékoszlopot avattak a sírjelparkban az elődök előtt tisztelegve.

A park bármikor szabadon látogatható.

A csácsi városkaputól kiindulva szinte a teljes város a lábunk alatt hever. Délnyugati irányba nézve, a TV-torony környékén a bazitai dombok zárják a kilátást, ám – ha szerencsénk van – akár az Alpokig is elláthatunk. A henyei kápolnadombról észak felé nyílik ki a táj a szemnek: jó időben a Tátika csúcsát, a Kab-hegyet, a Somlót, a Ság-hegyet és az Írott-kő bércét is felfedezhetjük a távolban.

A téli napsütésben is érdemes nekivágni a túraútvonalaknak, hisz’ a fák lombjai nem takarják el a kilátást, így Zalaegerszeg épített környezete „meztelenségében” is megmutatja magát…

A három túraútvonalból álló hálózatot Zalaegerszeg Megyei Jogú Város Önkormányzata hozta létre, az útvonalak kiindulópontja minden esetben az Izsák Imre Általános Iskola előtti túraindító térkép (Zalaegerszeg, Szivárvány tér 1-3.)

Zöld útvonal: a legrövidebb – mindössze nyolc kilométer hosszú – út, mely érinti a városrész legismertebb nevezetességeit: a Csácsi-hegyi és a Henye-hegyi kápolnákat, a Vari-kutat, az Állatsimogatót, valamint a peremkerület római katolikus, Szent Sebestyénnek keresztelt templomát. Kezdő túrázóknak kifejezetten ajánlott, hisz’ mindössze két és fél óra alatt bejárható ez az útvonal.

Kék útvonal: az előzőnél bővebb, 13,9 kilométer hosszú szakasz, mely érinti a dombok következő hármasát: Csortán, Pipa hegy, Hosszúhegy. Tapasztalt túrázók számára ajánljuk, mivel megtételéhez négy órát kell szánniuk. 

Piros útvonal: a leghosszabb túraútvonal a maga 23,1 kilométerével, mely érinti Pethőhenyét, ahol felkereshető a Makovecz Imre tervei alapján épült Szent István templom is. A piros szakasz elhalad a Kisfaludi-hegy közelében található, Csurgó kútként is ismert Mária-forrás mellett. Utóbbi környéke tavasszal, a medvehagyma kikeltével hosszú idő óta kedvelt kirándulóhelynek számít – nem csak a gasztronómia élvezői körében. Gyakorlott túrázók kb. hét óra alatt teljesíteni tudják a szakaszt.

Az eligazodást kihelyezett útbaigazító táblák segítik az útvonalak mentén. Az érdekességek bemutatásáról hét nagy tábla gondoskodik, melyeket tanulmányozva a turista bővebb információhoz juthat a Csácsi-hegyi kápolnáról, a Henye-hegyi imaházról, a Kisfaludi-vár legendájáról, a medvehagymáról, a Zala árteréről, a zalai erdők növény- és állatvilágáról.

A Horhosok útjához haonlóan a Páfrányok útja túraútvonalai is várják a természet kedvelőit. A Bozsoki-hegy, a Karácsony-hegy, az Öreg-hegy, a Fehér-hegy és az Avashegy gyönyörűséges vidékét fedezhetjük fel, amennyiben bejárjuk a három útvonal bármelyikét. 
Zalaegerszeg déli területének, különösen az Alsóerdőnek vadregényes, festői szépségű, romantikus részleteiben gyönyörködhetünk, amennyiben bebarangoljuk a Tölgyek útja elnevezésű túraútvonalak bármelyikét.

A helyszín az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) egykori, Mártírok úti épülete, mely az 1948-as államosítás után vált az ÁVH zalaegerszegi székházává. 

Az emlékhelyet eredeti környezetben berendezve mintegy nyolcvan négyzetméteren alakították ki enteriőrökkel és szakmai anyagokkal gazdagítva.

A földszinti stílusosan berendezett portásfülke és az ügyeletes tiszt szobáján keresztül juthat le a látogató a megfelelő „ellenőrzést” követően a pinceszintre.

Az alagsorban vasággyal berendezett zárkát, egy közösségi teret és tablókkal dekorált emlékszobát alakítottak ki, melyek felidézik a korszak diktatórikus eseményeit és három érintett személy megpróbáltatásait.
A negyedik helyiség a kínzó- és vallatóterem. Ennek kialakítása tükrözi funkcióját: cement padlóban vércsatorna, korabeli írógép, sámli, gumislag, lavórban ázó kenderkötél és ott a helyszínen egy megrendítő hangeffekt: néhány érintett visszaemlékezése alapján írt kegyetlen vallatás mondatai hallatszanak.

A múzeum csak előzetes bejelentkezéssel látogatható.

A történelmi jeles napokon ingyen látogatható a kiállítás: február 25. (kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapja), október 23.(1956-os forradalom és szabadságharc, nemzeti ünnep), november 4. (1956-os forradalom leverésének emléknapja, nemzeti gyásznap).

A Szentháromság-szobor az idők folyamán hol itt, hol ott őrizte a plébániatemplomot. Eredeti helyéről 1937-ben került át a templom és a plébánia között kialakított kertbe, ezt követően pedig 1976-ban költöztették a templom sarkába a templomkertet átvágó 76-os főút építése miatt. A szobor gondos restaurálást követően, 2006 őszén került jelenlegi helyére, a plébániatemplom főbejárata előtt kialakított Mindszenty térre.

A lelki töltekezést szolgáló Szentháromság szoborkompozíció talapzatát Szent István, Szent Imre, Szent Péter és Szent Pál apostol, Szűz Mária, valamint bőségszarut tartó angyalok alakja díszíti.

A mai Csány tér környékén állították fel feltehetően 1784-ben, s miatta hívták a mai Kossuth Lajos utcát akkoriban Fehérképi utcának. A szobrot a XX. század első évtizedében helyezték át a templomkert kerítésébe, ahonnét az 1930-as években került a templom Szent István-oltárára.

A XX. század elején beépült körzetben közel százéves útszakaszokat is találunk: a Mátyás király utca 1927, míg az Árpád utca 1928 óta viseli a nevét. A folyamatos fejlődésről tanúskodik, hogy 1957 óta jelzik a térképeken a Bartók Béla, valamint az onnan kiinduló és visszakanyarodó Móricz Zsigmond utcákat. A történelmi változások a dombos negyedet is érintették: a II. világháború előtt a Dobó Katalin utca Festetics György nevét, a József Attila utca IV. Károlyét, míg a Bem József utca Eszterházy Pál grófét viselte. Miközben belefeledkezünk Alsójánkahegy múltjába, rájövünk, hogy a városrész rejtélyekben sem szűkölködik…

A tér szemtanúja volt a II. világháború tragédiával terhes végnapjainak, 1956 októberében itt döntötték le a Felszabadulási emlékművet, Mikus Sándor alkotását. Ugyan a domborművet a következő év tavaszán újra felállították, mondanivalójában és címében is változott az idők folyamán; ma már a következőképpen hivatkozunk rá: Nő mandulaággal.

Ha hihetünk a világhálón keringő „memoároknak”, akkor azt mondhatjuk, hogy a szóbeszédek nem voltak alaptalanok. A katonai objektum 1949-50-ben épült: a kocka alakú épület betonfala két méter vastag volt, saját áramellátással rendelkezett és külön kommunikációs rendszerrel bírt. Kívülről átlagos háznak tűnt, valós ablakai sohasem voltak. A bunkert 1996-ban vonták ki a védett vezetési pontok rendszeréből.

Az építményt (tervező: Antal Dezső építész) a nemesnépi harangláb mintájára állították fel a Mátyás király és a Tomori Pál (akkor: Kemény Zsigmond) utcák találkozásánál. A magyar népies erő jelképének gondolt emléket elnyűtte az idő, az 1950-es évek elején végleg eltűnt Alsójánkáról.

A kicsiny, késő román kori „imolácska” (ahogy Rómer Flóris, a magyar régészet egyik megalapozója nevezte a mintaszerű templomocskát) az idők folyamán egyre-másra fogadta az imádságokat és az óhatatlan enyészetet – ne csodálkozzunk hát, hogy 1690-ben a következővel illették: „puszta, félig romos”. 1717 körül felújították, ám 1748-ban ismét rossz állapotúnak találtatott; XIII. századi déli bejáratának kerete az 1978. évi renováláskor került napvilágra.

A csúcsos bádogsisakú, négyszögletes harangtornyot 1780 után építették, 1860 körül pedig klasszicista külsőt kapott. A temetőkápolnának „becézett” templomot legutóbb 2016 őszén újították fel, így ismét régi fényében tündököl Besenyő dombján, vigyázó tekintetét a közigazgatásilag hozzá tartozó Aranyoslapi-forrásra veti.

A leggazdagabb családi levéltár is a Skublicsokhoz köthető: a hagyaték mennyisége 3,64 folyóméternyi anyagot tesz ki, melynek egy részét 1973-ban adta át a somogyi levéltár a zalai intézmény számára. Ma már csak a helyi temetőben és az ottani templomban látható sírkövek emlékeztetnek a nemesi famíliára, hisz’ a család két régi pompás kastélya a háború áldozata lett. Volt idő, amikor három kastélya is volt a településnek, mára egy sem maradt belőlük.

A falu neve a besenyők egykori jelenlétére utal, akiket a XI. században telepítettek ide. Ám mégsem ők, az Árpád-kori katonák voltak a falu „honalapítói”, hiszen a Besenyőhöz tartozó Alsó-réten feltárt leletek (pattintott kovaszilánk, római kerámia) arról tanúskodnak, hogy már az ős- és ókorban is lakott területnek számított. Beseneu – így szerepel abban az 1326-os oklevélben, melyben először megemlítik. A következő fontos évszám 1381, amikor is egy határjárás során részletesen rögzítették Egerszeg és Besenyő határát – ez a határ majd’ hatszáz évig változatlan maradt, egészen Zalabesenyő Zalaegerszeghez történő csatolásáig (1958).

A XIV. században helyi nemesek birtokolták a falut, melynek két évszázaddal később rengeteg kárt okoztak a portyázó törökök: támadásaikat a település olyannyira megsínylette, hogy szinte teljesen elpusztult. A XVIII. század közepétől a Skublics család határozta meg az életét egészen 1908-ig (a település neve ebben az évben Zalabesenyő lett). Besenyő tájképéhez ugyanúgy hozzátartozik az olajfinomító, mint Besenyő valamikor lakott szőlőterülete, az Öreghegy is, ahol 2003 óta várja a hívőket a Szent Péter-Pál kápolna.

Jóval nagyobb volt ennél, ám 1978-ban villámcsapás miatt több koronaága leszakadt. A Zalában őshonosnak számító fa ma magántulajdonban lévő területen áll, az önkormányzat emléktáblát helyezett el a közelében, egyúttal jelezve, hogy a szelídgesztenyét tanúfaként korlátlan ideig kívánják megőrizni.

A szenterzsébethegyi gesztenyefa hírnevét legendák is táplálják: egyes mondák szerint maga Mátyás király is megpihent a tövében, más hiedelem szerint évente 300 kilogramm gesztenye termett rajta.

Fotó: Nyakas József

Bejárata felett, a toronyban két harang is imádkozásra invitálja a hívőket: a kisebb 60, a nagyobb 120 kilogrammot nyom. Miután a régi oltárképet egy betörés alkalmával ellopták, új Szent Erzsébet festmény készült a kápolnába, melynek egykori mellékoltáránál Péter és Pál apostolokat ábrázoló kép késztet bennünket elmélyedésre.

Sokunk kedvelt „Örzsehegyét” 1372-ben említik először egy határjárás alkalmával, ám egyes kutatások arra utalnak, hogy a falu már az Árpád-korban létezett. Ez a vélhetően templomos település valószínűleg elpusztult a XVI. század végén, később régi helyétől keletebbre települt újra.

Öreghegy és Újhegy alkotják Szenterzsébethegyet, melyet jelentős bortermelő településként tartottak nyilván a XIX. században (érdekesség, hogy a Göcseji Falumúzeum szenterzsébethegyi kamrája az újhegyi oldalról került a skanzenba). A ma közösségi házként működő, egykori iskola falán 2012 óta tábla emlékezik Mindszenty József apátplébánosra, aki sokat tett az intézmény alapításáért és felépítéséért (az iskola falán találjuk még az I. és II. világháborús emlékművet is). Nevezetes még az 1843-ban épített, s legutóbb 2006-ban megújult harangláb a gyönyörű nevű Virágszer utcában.

A vérzivataros évek alatt eleinte orosz katonák kerültek a táborba, később szerbek, románok és olaszok is – a közelben kiépített hadifogolytemető a fogvatartottak emlékét őrzi. 1919-től 1924 végéig politikai üldözöttek kerültek az internálótáborba, melynek helyén tüdőszanatórium működött tovább. Az egykori tábor utolsó barakkját az 1960-as években lebontották.

1576-ig lakott helyként tartották számon, amikor is a török felégette, igaz, nem néptelenedett el. A XVII. században, valamint a XVIII. század elején pusztaként jegyezték Pózvát, mígnem a XVIII. század közepén újjátelepült – ekkor már a Festeticsek birtokában volt.

Történetében mindig is fontos szerepet játszott az erdő: a pózvai rengetegről már egy 1598-as dokumentumban írnak (ebben Egerszeg lakóit a fakivágástól tiltják), 1785-ben erdőségek között megbújó kicsiny falucskaként festik le a községet. A pózvai erdő volt a mai Zalaegerszeg területén az első erdő, ahol a munkálatokat szakember irányította. Az egykori rengetegből már csak a Felsőerdő maradt meg (a Külsőkórházhoz vezető utat 1974 óta nevezik Felsőerdő utcának).

Pózva mellett a kavicsbányászat következtében 112 apró tavacskából álló, gazdag madárvilággal rendelkező tórendszer is kialakult.

Németh János, a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas zalaegerszegi szobrász, keramikus domborművét 2006 óta találjuk a pózvai gyógyszertár falán (az alkotás eredetileg a megyei kórház főbejárati csarnokát díszítette). A keramikusművész számos alkotása díszíti Zalaegerszeg utcáit és épületeit.

Egyik legrégebbi utcája 1903-tól viseli Kinizsi Pál nevét, bár a kezdetekkor még nem épült ki ma ismert, teljes hosszúságában. A XIX-XX. század fordulójának lakosai mezőket láttak a Bíró Márton utcától keletre. 1928 óta láthatjuk térképeken a – teljes egészében a két világháború között kiépült – Farkas Dávid utcát; a névadó sokat tett a településért, hiszen a páterdombi és a zalaegerszegi határban lévő összes ingatlanát a szegénysorú tanulók segélyezésére adományozta. 1943-ban avatták fel Páterdombon a nevezetes ONCSA-házakat.

Nem messze a jellegzetes házaktól, a mai Holub József utca környékére tervezték az új klinikát (erről árulkodik, hogy 1955-ben Új kórház utcának hívták a szakaszt), ám a Külsőkórházat végül a pózvai városrészben építették fel. Az évtizedek folyamán többször változtak az utcanevek Páterdombon: a Juhász Gyula utca egy szakaszát 1928-ban – érthetően – Vasút utcának nevezték, a Radnóti utcára 1937-ben még Csáktornyai utcaként hivatkoztak. Míg a Báthori István utca 1963-ra épült ki teljes egészében, addig a Baross Gábor utca beépülése csak az 1960-as évek végén kezdődött el. A nyugalmas, gyönyörű tájképekben nem szűkölködő körzet egyik látványossága volt a vasútállomás mögött, a Juhász Gyula utcában évekig működő Zalai Fazekasház (Czúgh Dezső fazekas, mint népművész 1979-től dolgozott ott gyermekeivel, önálló kiállítóterme is volt – 1995-ben hunyt el), ám idővel a kézművesek új otthonra leltek a Gébárti-tó partján…

1526 környékén a Zala folyó mocsaras területei miatt Olába csak töltésen keresztül lehetett közlekedni. A falu és Zalaegerszeg a XIX. század végére már teljesen összeépült, ám a határok találkozásán túl gazdasági érdekek is fűződtek ahhoz, hogy Olát a városhoz csatolják. Egerszeg ugyanis szerette volna adózó polgárai számát növelni, ehhez pedig szüksége volt a településre, hisz a borkimérés (Ola házankénti kocsmáltatási joggal bírt), továbbá a heti épületfavásár haszna mellett még a huszárlaktanya lovassága is itt költekezett. Olát végül 1887-ben csatolták Zalaegerszeghez (a mai városrészek közül elsőként), a rendezett tanácsú város első polgármestere, Kovács Károly vezetése idején.

Közvetlen közelében találjuk a 200 évesre becsült, huszonkét méter magas hársfát, melyet szintén roncsolt a több mint nyolcvan évvel ezelőtti villám. A kápolna körüli temetőben megmaradt néhány, a XIX. század elejéről származó, német iparosok emlékét őrző későbarokk sírkő.

A 2003-ban megszűnt Ruhagyár további emléke a Deák Ferenc iskola előkertjében található Ollós nő szobra (1958, Erdey Dezső alkotását Illés Gyula fejezte be), mely 2005-ben került oda a Ruhagyár parkjából.

Landorhegyről sokaknak a „Herszon” jut az eszükbe: a Herszon lakótelep tábláját 1967. július 22-én avatták fel. Herszon és Zalaegerszeg az 1970-es években teremtett kapcsolatot egymással, ennek jegyében a mai Landorhegyi lakótelep 1989-ig a Herszon lakótelep nevet viselte.
(Herszon ukrán kikötőváros a Krímtől északnyugatra, a Dnyeper torkolatánál, fontos kikötője a Fekete-tengernek és a Dnyeper folyónak. Herszon városán kívül Zalaegerszeg további tizenhat külföldi településsel tart fenn testvérvárosi vagy baráti kapcsolatot.)

A 47 hektár területet elfoglaló, egykor népes kaszárnya életére a Magyar Honvédség zalaegerszegi toborzóirodája (Zala megye 12. KATONAI IGAZGATÁSI ÉS ÉRDEKVÉDELMI IRODA), az előtte felállított emlékkő, valamint a számviteli főiskola kertjében található Petőfiszobor utal. Az átalakított és felújított egykori körletekbe az 1971-ben alapított számviteli főiskola pedagógusai és diákjai költöztek be 2000-ben. Nem messze a kampusztól a kaland szerelmesei paintball- és gokartpályákon is tölthetik a szabadidejüket.

„ZALA”-GYAKORLAT
Magyar oldalról nagyrészt zalaegerszegi katonai egységek vettek részt a Varsói Szerződés 1968-as csehszlovákiai intervenciójában. A bevonulás hivatalos fedőneve „Zala”-gyakorlatként híresült el a történelemben. Az akció két halálos áldozatot követelt – többek között az ő emléküket is őrzi a Gasparich úti kő.

A landorhegyi lakótelep helyén 1962-ben kukoricás zöldellt, a mai Csiszár-kút környékén még az évtized végén is művelték a földet. A mezők helyén néhány év alatt kisváros méretű központ nőtt ki a földből. Ha rálépünk az idővonalra, elsuhan mellettünk a Ruhagyár és a Petőfi Laktanya emléke.
Ma Landorhegy az egyetemi képzés fellegvára, a számviteli és egészségügyi főiskolák neves intézményeivel. Tekintsük a híres Platán sort a városrész bejáratának, s barangoljunk egyet a kerületben. Megéri, már csak azért is, mert Zalaegerszeg szobrainak jelentős hányada itt található – megbújva az épületek között, a ligetek fái mellett…

ZALAEGERSZEG UTCA BUDAPESTEN
A Kispest utcát városunk viszonzásképpen nevezte el 1974-ben, mivel Budapest kispesti negyedében (a 19. kerületben) utcát neveztek el Zalaegerszegről. A Kispest utca a Landorhegyi és a Madách Imre utcákat köti össze. További érdekesség, hogy Hódmezővásárhelyen teret neveztek el városunkról.

A Hegyalja és az Átalszegett utcák közötti terület is ekkorra népesült be, itt főleg fiatalok kaptak lakást (az Ifjúság útját például 1968 óta látjuk a térképeken). A fiatalok körzetének titulált telep már nevében is utalt az akkori politikai érára, hiszen a KISZ a Magyar Szocialista Munkáspárt ifjúsági szervezete volt 1957 és 1989 között. A múlt érdekes szelete: a KISZ-lakótelep épületeit eredetileg római számokkal jelölték, az utcák csak később kaptak nevet, így azonban előfordult, hogy a házak átadását követően, még évek múltán is maradtak utcák név nélkül.

Bátran vesszünk el az egykori telep „útvesztőjében”. A házsorok között elő- és hátsó kertek érdekes labirintusa alakult ki, garázsokkal, sufnikkal – mindez sajátos egyvelege a városi és falusi életvitelnek.

Azt a területet, ahol az Átalszegett utca kezdődik, a XIX. század legelején még Háta Szegetti vagy Átó Szegeten dűlőnek hívták. A természet által birtokolt környék sokáig nem is települt be, mígnem az 1950-es és ’60-as évek lakásépítési céljainak megfelelően növekedni kezdett a körzet. Akkoriban a lakótelepeket (mint a településtervezés elengedhetetlen részét) a város külső területein szándékozták kialakítani, nem utolsósorban azért, hogy a tapasztalható lakásínséget a lehető legkisebb szanálással lehessen megoldani.

Számtalan új utcát nyitottak meg a városban, így a Köztársaság (akkoriban még: Népköztársaság), Olajmunkás és Átalszegett utcákat – ebben a negyedben többnyire kertes házakat húztak fel, a kor ízlésének megfelelően négyzet alakú, sátortetős épületekkel. Ez a rész volt alapja Zalaegerszeg kertvárosi településrészének, mely az 1960-as évek végén déli irányban növekedve összeépült a valamikori KISZ-teleppel – utóbbi név sokáig az egész Kertvárosra „ráragadt”. Noha az Átalszegett utca már 1959-ben megkapta mai nevét, még napjainkban is bővül a városrész (a Cinke utcát például 2004-ben avatták fel).

Keszthelyi kőfaragó műhely kedves szobra vár bennünket a kaszaházai hidat követő útkereszteződésben. A magas posztamensen Nepomuki Szent János 1802-es keltezésű szobrát látjuk, lábánál kis angyalka vidítja fel a nézelődőt. Zalaegerszeg számtalan alkalommal szenvedett a Zala folyó áradásaitól az évszázadok során, így a szobor felállítását ez is indokolta, lévén Nepomuki Szent János a folyók, hidak, vízimolnárok és halászok védőszentje.

Új Kaszaháza van születőben. Az ezredfordulót követően egyre-másra épülnek a lakónegyedek a dombos körzetben. A Gólyadombi lakópark, a Zala folyó közelében felépített társasházegyüttes, valamint a Kaszaháza nyugati részén épülő házak arról árulkodnak, hogy az akár Gébártig, Oláig, Bazitáig tartó tájkép sokakat csábít az itteni letelepedésre. A 2012-ben megnyitott új közterületek nevei is beszédesek: Malom sétány, Panoráma tér, Levendula utca, Rózsavölgyi utca…

Ha visszautazunk az egykoron önálló falu múltjába – mocsaras, erdőkkel övezett területre érkeznénk. Erről tanúskodnak a fennmaradt levéltári iratok: 1564-ben hársas, 1722-ben tűzifának való erdőt jegyeztek fel. A település fontosságát jelzi, hogy az 1800-as években téglagyárat működtetett. Egerszegtől 50 öles híd választotta el; a híd vámházában szedték be a földesúr – a veszprémi, később a szombathelyi püspök – részére a vámot. Ezért a mai Batthyány Lajos utcát 1818-ban Vámszedő utcának nevezték (később, 1840-ben már Pesti utcaként hivatkoztak rá, mert a fővárosba errefelé vezetett az út).

A XX. század első évtizedeiben körülbelül 400-an éltek Kaszaházán, ekkor már Neszelét is ide számították (1899-ben csatolták hozzá). Gazdasági jelentőségre az itt működő (s az ezredforduló környékén lebontott) Böhm-malom, valamint az előtte álló egykori vendéglő miatt tett szert. A Zala folyó partján kiépített kaszaházai strand kedvelt fürdőhellyé vált a városlakók körében a múlt század elején. Kaszaházát már a XIX. század végén szerették volna Zalaegerszeghez csatolni, erre végül 1933-ban került sor.

Jánkahegy ma is olyan, amilyennek a híres irodalmár egykoron látta: ha szeretnénk belefeledkezni a zalai táj szépségeibe, sétáljunk el a nevét 1974 óta viselő Jánkahegyi útra, s megbizonyosodhatunk róla, hogy nemcsak a tekintetünk, hanem a szívünk is táplálékra lel. Gyakorlott kirándulók már ismerik ezt az érzést, hisz’ a domb csücskén otthonra talált jánkahegyi kereszt több túraútvonal tájékozódási pontjául is szolgál.

SZŐLŐKERTEK A JÁNKAHEGYEN
Ma Jánkahegyen hangulatosabbnál hangulatosabb szőlőkerteket láthatunk, ám ha visszautazunk az időben néhány évszázadot, erdőség köszöntene ránk. Ma már mutatóba sem maradt belőle – az erdőirtások miatt hasonlóan tűntek el Egerszeghegy és a Zala-völgye nagy erdei is. A XIX. század utolsó negyedében Jánkahegyet már a dűlők közé sorolták.

A helyiek felismerték, hogy a ságodi-neszelei fennsíkon gazdaságosan lehet folytatni a földművelést. Ságod neve 1336-ban tűnik fel a ság (domb) köznév képzős alakjaként. A XVI. századi források két helységet különböztetnek meg: Nemesságodot és Pórságodot.
Az első jelentős erdei majálisok egyikét a ságodi erdőben rendezték meg 1843 májusában. Erről a Regélő és Honderű lapok is beszámoltak, kiemelve: az ünnep alkalmából hat-hétszáz főre becsült társaság jelenlétében 12 taracklövéssel köszöntötték „Zala csillagát”, Deák Ferencet a természet „szabad templomában”. Itt, a fák között tálalták fel a vacsorát, miközben zenészek fokozták a jókedvet. A vigadalom végét tűzijáték előzte meg: „A légűrben nagy durrogás közt elpattanó s tündefényű csillagokká változó röppentyűk, görögtüzek, tűzkúpok, vezúvhegy… kellemes szemléletül szolgáltak a fényes társaságnak.”
Az 1969-ben Zalaegerszeghez csatolt városrész – hasonlóan Gébárthoz – ma a legdinamikusabban fejlődő turistaközpont, köszönhetően a határos fürdőkomplexumnak.

Egyes vélemények szerint a településnév eredete a német Gebhard személynévre vezethető vissza. Már az Árpád-korban lakták a helyet, erről tanúskodnak az előkerült edénytöredékek, ám az a falu keletebbre feküdt a mainál. Egyébként a Gébárti-tó mellett őskori maradványokat is találtak. Zalaegerszeg városrészei között Gébárt okleveles említése a legkorábbi: 1211-ben írták alá azt a pergament, melyben II. András két hűséges szolgálójának adományozza királyi várbirtokainak egyikét, a ligetes, bokros Gébártot. A falu sorsa a későbbi évszázadokban összefüggött más városrészekével: a XV. század közepétől Neszelével együtt említik, 1899-ben vele együtt csatolták Kaszaházához, majd Gébárt 1938-ban kivált, hogy Andráshida része lehessen.

Az AquaCity Vízicsúszda- és Élménypark számos élményelem mellett az ország legnagyobb hullámmedencéjével várja a lubickolni vágyókat. Aki másfajta vízi élményre vágyik, szívesen keresi fel a szomszédos Zalaegerszegi Termálfürdőt, mely éjszakai fürdőzéssel, fényterápiával és szaunaházzal áll rendelkezésre. A hagyományos lidó kedvelői nyáron a Gébárti Tóstrandot látogatják. A Gébárti-tavat a horgászok is szívesen felkeresik télen-nyáron.

Ha két évszázadot visszautaznánk az időbe, meglátnánk a Gébárti-tó „elődjét”, mely nem volt más, mint egy mesterségesen felduzzasztott malomtó, melyet ugyanaz a két patak táplált, melyek a mai víztározót is éltetik. Ennél a Szentmártoni- (más nevén Bukicsai-) és a Ságodi-patak találkozásánál kialakított tavacskánál egy kisebb őrlőház működött a XVIII. században.

Zalaegerszeg közigazgatási területén számos „hegyre” bukkanunk, ahogy itt nevezik a szőlőkkel, gyümölcsösökkel, erdőkkel hívogató dombokat: Landorhegy, Jánkahegy, Cimpóhegy, Csácsi-hegy, Gévahegy, Gógánhegy, Lukahegy, Öreghegy, Szenterzsébethegy, Szívhegy, Újhegy, Vakaros-hegy, Pipahegy, Henyehegy, Karácsony-hegy, Fehér-hegy, Kápolnahegy, Avashegy…

A hangulatos leírás mellett nem kevésbé beszédesek Ebergény hajdani nevei sem, hisz’ a középkor óta lakott települést hívták már Belyánvölgynek, Keresházának, továbbá Ebergényvölgyének is. (Ebergény 1371-ben Eburgyn, 1372-ben Ebergen alakban tűnik fel az oklevelekben). A községet a nagy múltú Ebergényi, majd a Sárkány család birtokolta. Tipikus hegyközségi faluként tartották nyilván, lakói a szőlőhegyen laktak; egy 1777-es feljegyzés szerint Ebergényben 36 helybeli és 79 külső gazda művelt összesen 757 kapás szőlőt.
Ebergényben, hasonlóan más északkeleti göcseji településhez, a XVIII. század végére a középbirtokos nemesek és jobbágyaik telepedtek le. A falut 1969-ben csatolták Zalaegerszeghez. Különös tréfája a sorsnak, hogy az 1888-ban elnevezett Ebergényi utca nem a szóban forgó városrészben található, maga a szakasz csupán oda vezet. S ha az utcaneveknél tartunk: Budapesten is találunk Ebergény utcát (17. kerület).

A közelmúltban közkedveltté vált medvehagyma szezonjában a zalaiak kedvelt fűszernövénye. A barnamedvék előszeretettel fogyasztják terméseit, olykor még a föld alól is kiássák – erről kapta a nevét ez az évelő növény, mely április-májusban virágzik. Erősen fokhagymaillatú leveleit virágzás előtt szedik és használják fel. Gyűjtésekor fontos az óvatosság, mert a medvehagyma könnyen összetéveszthető a mérgező májusi gyöngyvirággal, illetve az őszi kikericcsel.

Seres Péter fotóján a Mária-kútat, előtérben pedig a fehér virágú medvehagymát láthatjuk.

Már egy 1335-ös okiratból, a zalavári apátság csácsi birtokának határjárásából ismerjük, hogy főként tölgy-, hárs-, fűz-, vadkörtefa és berkenye fordult elő leggyakrabban az erdőterületen (még érdekesebbé teszi az írást, hogy a hársfa neve magyarul is szerepel benne).
Sötét időket idéz fel az 1532-es évszám, amikor is a helyi malmokat kivéve egész Csács leégett, s a lángok még a templomot sem kímélték. 1697-ben hajdúk (egykori egerszegi várkatonák) telepedtek le a beerdősült, elbokrosodott csácsi birtokra, ahová szőlőt telepítettek, továbbá legelőket és szántókat alakítottak ki. A pusztító török idők után Csács viszonylag későn, a XVIII. században népesült be ismét: egy 1730. évi feljegyzés arról tanúskodik, hogy a faluban mindössze 12 ház található, azok is újonnan épültek. A XIX. század első felében „Szabad Csács” rétjét találták a városi határ legjobb legelőjének, míg Bozsok erdejével tűnt ki. A két község 1888-ban egyesült Csácsbozsok néven, az új települést 1963-ban csatolták Zalaegerszeghez. Ma már a megyeszékhely egyik kirándulóparadicsomának számít arborétuma, kockásliliom mezője, túraútvonalai, valamint medvehagyma-lelőhelyei miatt.

Fotók: Kaszás Ildikó.

A magaslati pont a Páfrányok útja túraútvonalon is elérhető.

Botfa területének 37 százalékát takarja erdő, így Zalaegerszeg legerdősültebb településrészének számít. Ma már nehéz elképzelni, de egykoron itt, ebben az észak-déli irányú völgyben folyt a Duna.
Botfát növénytani szempontból is érdemes bebarangolni: a hazánkban fellelhető félszáz, vadon élő orchideafajtából már egy tucatnyit fedeztek fel a környéken – közülük a méhbangó fokozottan védettnek számít.
Ám a fauna birodalma is szolgál meglepetésekkel Botfán: eddig ezer madarat gyűrűztek a körzetben (többek között 2016 év madarát, a harist is), a kastély kertjében (az „Ánglisban”) bőregerek élnek (2016 emlőse a denevér volt), a Válicka patakban négy védett halfajta úszkál, sőt, három védett gombafajt is felfedeztek az övezetben (egyikük neve – az égertinorú – szépen rímel Zalaegerszeg nevének eredeztetőjére, az égerfára).

Dr. Illyés Zoltán fotóin a méhbangót, a harist, az égertinorút, a fenékjáró küllőt és a kövicsíkot láthatjuk.

Ha nem ismernénk a nagyméretű, égetett téglából épült templom titulusát (Mária Szent Neve), akkor is felfedeznénk a templom védőszentjét: az oltár fölött, az egykori papi öltöző benyílójában és a kórusfeljáró oldalfalában is Szűz Mária szobrát találjuk. Isten botfai házát 1949-ben sekrestyével bővítették, a híveket két harang is szólítja. A templom szerves része a vallási turizmusnak, ugyanis a Mária út Botfa érintésével éri el Zalaegerszeget. A zarándokszállásként is funkcionáló Mindszenty Ifjúsági Házból indulnak azok a „kincskereső” túrák, amelyek Botfa fából és kőből készült keresztjei mentén haladnak.

A Mindszenty Ifjúsági Ház fotóján madártávlatból láthatjuk az Erdődy-Hüvös kastélyt és a Mária Szent Neve templomot.

A neves família rövidebb megszakításokkal a XIX. század végéig maradt Botfán; 1880-ban Hirschler Áron, az új tulajdonos átalakította a kastélyt: kétoldalt megtoldotta és romantikus bástyát építtetett hozzá.
A birtokot később fia, Hüvös József örökölte, akit zsidó származása miatt 1944-ben elhurcoltak a haláltáborba. A II. világháborút követően a magára maradt uradalmi „palota” berendezését széthordták, miközben a helyiek igyekeztek neki funkciót találni: iskola, varroda, mozi és bérlakás otthonául is szolgált. A fénykorában több tucat cselédet foglalkoztató Erdődy-Hüvös kastély 2007 óta szálláshely, az épület 2012 őszétől ifjúsági ház funkcióját megtartva a Notre Dame Női Kanonok- és Tanítórend fenntartásában működik.

Fotónkon az Erdődy-Hüvös kastély (Mindszenty Ifjúsági Ház) szerepel. Fotó: Mindszenty Ifjúsági Ház

Az egykor különálló település ma kastélyáról híres, ám az Árpád-korban a falu és a szomszédos Csatár között palánkvár állt, melyből ma már semmi sem maradt fent, Botfa Várberki utcája mégis megőrizte az építmény nevét. A község régmúltjába kalauzol bennünket a Szörnyű kút legendája (a kút vize máig elérhető), a helyi patak eredetét megörökítő néprege (Váliczka), valamint a mesék világába repítő Válicka kisasszony története. Ha Botfa történetében kalandozunk, feltűnik, hogy a település életfája teljes mértékben összefügg a XVI. században kialakult uradaloméval, melynek mai reprezentánsa az Erdődy-Hüvös kastély.

Képünkön Botfa városrész látható. Felvétel: Kaszás Ildikó.

Sokak gyermekkorát töltötte el boldogsággal az a felvonóval működő szánkópálya, melyet 1937 januárjában nyitottak meg az Alsóerdőn, a mai TV-torony és az erdészház között. A másfél kilométer hosszúságú, a bobpályák elődjére emlékeztető pálya felvonóháza azonban hamarosan leégett.

Bazita réges-régi ingoványos területére utal „Tókasűrű”, ahol a múlt embere a kenderáztató tókákat találta; ám a környék múltja jóval korábbi: Bazita-Szelefa körzetében ókori telepekre utaló nyomokat fedeztek fel. Pais Dezső, a zalaegerszegi születésű nyelvész szerint Bazita (csakúgy, mint Bozsok) a szláv bogŭ, azaz isten szóra eredeztethető vissza.
Zalaegerszeg területe leginkább az 1950-es és ’60-as években növekedett meg a számos peremközség becsatolásával. Néhány utcanévből így több „keletkezett”, a párhuzamos utcaneveket meg kellett változtatni – a problémát 1974 végére orvosolták: a bazitai Petőfi utcából Bazitai út lett, míg a Kossuth utcát Toposháza névre keresztelték (Bazita magába olvasztotta Toposházát).

Ez év szeptemberében lépett érvénybe az őszi menetrend, napi két járat érintette Budapestet és a nyugati országrész több városát. Idővel a repülőtér forgalma kibővült, hisz’ a pilóták a polgári és sportrepülés mellett mentési és növényvédelmi feladatokat is elláttak. Különös rakományról is beszámol a korabeli sajtó: a Zala folyóból kifogott rákokat is a menetrend szerinti gépek szállították neves fővárosi éttermekbe és szállodákba.
A hazai polgári repülés első fegyveres gépeltérítése is köthető Andráshidához: 1956 nyarán a MALÉV Budapest-Szombathely-Zalaegerszeg járatának gépét Győr felett hatan eltérítették, így a gép Németországban szállt le – a járaton dulakodás tört ki, kettő zalaegerszegi férfi (a ruhagyár tisztségviselői) kórházba került.
Ugyan a polgári repülés 1967-ben véget ért Andráshidán, ám 2006-tól ismét fogadnak kis- és sportgépeket. A légikikötőt több klub is használja napjainkban turisztikai és hobbicélokra: repülő egyesületek, sárkányrepülők, motoros repülők, ejtőernyősök, valamint repülőmodellezők is.

Képünkön az andráshidai repülőtér legelső menetrendje – Fotó: Varga Kálmán György

Az 1741 augusztusában kelt jegyzőkönyv több tanú kihallgatását is tartalmazza, akik a következő kérdésre feleltek: „Tudgyae a Tanu nyilván? avagy hallottae bizonyossan hogy mostanságh az N(emes) Vár(me)gye fogsághában raboskodó Boronyák Éva bűbájos eördöngős és Boszorkányos életű légyen, és nem de nem eö eördöngösségivel másoknak károkat, nyavallyákat, némellyeknek haláltis okozotte?”
A vallomások megjelentek a Schram Ferenc által közreadott Magyarországi boszorkányperek 1529-1768 című monumentális gyűjteményben is, melyből kiderül, hogy 1735-ben és 1751-ben Szenterzsébethegyen, valamint 1750-ben Besenyőben is „boszorkányok” ügyében vizsgálódtak a törvény emberei.

Fotónkon Boronyák Éva tanúkihallgatási jegyzőkönyvének részlete – Fotó: Varga Kálmán György, Magyar Nemzeti Levéltár Zala Megyei Levéltára

1278-ban Szent András kápolnájaként (Capella S. Andreae) említették, ám idővel pusztulásnak indult: 1617-ben már nem használták misézésre. A következő fontos évszám 1785, amikor is elnyerte mai formáját, barokk stílusát (ekkor vette fel a Mindenszentek titulust). Ekkor épülhetett szomszédságában az a kicsiny, barokk kápolna, amelynek oltárán Nepomuki Szent János szobrát helyezték el. Az andráshidai templomban már 1973-ban végeztek feltárásokat, mégis negyven évvel később került elő a román kori oltár alapja, majd egy sír. A benne elhelyezett férfi csontjait 2014-ben ismét elhelyezték a templomban, a padlón a következő felirat emlékezik rá: „Hitünk szerint e kő alatt a XIII. században élt kegyúr Fábián fia, András csontjai pihennek”. A templomot 2014 őszén Szent Kereszt Felmagasztalása néven újraszentelték.

Az átjáró fontos szerepet töltött be a török időkben: egy mozsárágyú állt rajta, melyet akkor sütöttek el, ha észlelték a portyázókat és az ellenséget. A híd nagy forgalmat bonyolított le az évszázadok során, többször felújították, ám az áhított kőhíd sohasem készült el. 1914-ben avatták fel a vasbeton objektumot, melyet a menekülő németek 1945 márciusában felrobbantottak. A hidat 1954-ben építették újjá.

Ne csodálkozzunk, hogy a településrész első említésében nem fedezzük fel az Andráshida elnevezést. Sövényfalva, Lovászi és Jegenye nevét is említik az oklevelek – ezek mind a mai Andráshidát és környékét jelentették.
Andráshida már a X. században a királyi lovászok szálláshelye volt, talán ezért is nevezték a települést Lovászinak, ahogyan az 1211-es adománylevélben leírták nevét, mely szerint az uralkodó, II. András két hűséges vitézét Gébárt királyi várfölddel jutalmazta meg – azzal a területtel, mely Lovászival is határos.
Amennyiben Andráshida nevének „keletkezését” kutatjuk, talán nem járunk messze az igazságtól, ha annak az 1426-os oklevélnek hiszünk, melyben a falut Andreashyda néven írják, s mely arról értesíti olvasóját, miszerint egy András nevezetű egyén itteni birtokán vezetett át a híd a Zala folyón.
Andráshida lakói önellátásra rendezkedtek be az évszázadok során, erre szükségük is volt, amikor a földesúr mellett a töröknek is adózni kényszerültek. 1938-ban csatolták hozzá Gébártot, két évvel később Apátfát (ezt az apátsági birtokot az ősi zalai települések között tartják számon), 1950-ben Vorhotát – majd ez, a megnagyobbodott Andráshida vált Zalaegerszeg részévé 1969-ben.

Fotónkon az egyetlen ismert andráshidai postai képeslap látható az 1950-es évek első feléből. Baloldalt fent az Antal kocsma (háttérben a körjegyzőség épülete), jobboldalt fent a templom és környéke, balra lent az egykori iskola épülete, jobbra lent egy részlet az Andráshidai (egykoron: Petőfi) utcáról. Fotó: Varga Kálmán György

Udvarát 2003 óta a hunok királya, azaz Attila őrzi – a fából készült szobor helyi mesterember munkája (az alapzaton „N” monogramot láthatunk).

Ma már semmi sem emlékeztet arra a marhalegelőre, amelynek helyén 1969 és 1977 között kialakították a gazdag vegetációjú, 65 hektáros összefüggő zöldterületet. Telepítése egyben a Zala-völgy legnagyobb erdőnövekedését is jelentette – több mint 80 fafaj és számos védett növény található benne.

A nagyközönség előtt 1976. április 23-án nyitották meg a Zalavölgyi Parkerdőt. A tanösvény mellett dombocska és játszótér várja a gyermekeket. Az erdő kedvelt helye a sportolóknak is: sokan futnak, bicikliznek errefelé, egy tisztáson futballozni is lehet, kutyák és gazdáik is szívesen sétálnak a zöldben.

Ha április-május időszakban kisétálunk a Zalavölgyi Parkerdőbe, félúton a belváros és Csácsbozsok településrész között, a Vérmalom melletti tisztáson hazánk egyik legjelentősebb, természetvédelmi szempontból pedig legértékesebb kockásliliom mezejében gyönyörködhetünk (a területen több tízezer példánya található). A mocsári kockásliliomnak vagy kotuliliomnak is nevezett növény 2016-ban elnyerte az Év Vadvirága címet, s mivel sok helyen a kihalás veszélye fenyegeti, Magyarországon védettnek számít.

1895-ben felújították, ekkor épült a torony elé a timpanonos előcsarnok is. 1930-ban bővítették oldalkápolnával – a lebontott támpilléreket évtizedekkel később, 1975-77 között restaurálták. Szentélyében egy lemeszelt barokk freskóra bukkantak: a falak belső felületén megőrződött az 1532-es tűzvész nyoma.

Az erdészeti szakemberek a táblákon túl egy nagyméretű madáretetőt és különböző nagyságú faodúkat is kihelyeztek, így ha ügyesek, szemfülesek vagyunk, szó szerint belepillanthatunk a madarak életébe. A tanösvény egyaránt alkalmas családi és iskolai kirándulásra, hiszen szép környezetben tudnak egyszerre ismereteket szerezni és üdülni. A különleges erdőút mindezek mellett tananyag „csapásvonalául” is szolgál, hiszen a diákok egy-egy környezetismeret vagy biológia tanóra keretében ismerkedhetek meg a természet értékeivel.

A tanösvényen rövid útvonal 12 állomást tartalmaz, míg a hosszabb szakaszt további 11 stációval bővítették – a nyomvonalakon mindegyiket számozott oszlopok jelzik. Az érdeklődők többek között bepillantást nyerhetnek az erdei hangyaboly, az erdőlakó madarak és a mókusok életébe; megtudhatják, mely növényeket jelölik a Quercus rubra és az Alnus glutinosa latin kifejezések; illetve fény derül a gyógynövények titkára és Zala megye erdőgazdálkodására is.

A fákkal, virágokkal, padokkal és sétányokkal díszített kert egy igazi ékszerdoboz a templom mellett, azzal szoros egységet képez. A parkban található életnagyságú Mindszenty-szobor (Párkányi Raab Péter alkotása), valamint és a hely szakrális jellegét erősítő és a vallásos elmélyülést szolgáló keresztút találkozási pontként szolgálhat minden lélek számára.

A ZTE Arénát 1972-ben építették fel, több száz lelkes zalaegerszegi polgár segítette a munkálatokat. Az „apropó” nem volt véletlen, hisz’ a ZTE futballcsapata ebben az évben jutott fel az első osztályba, így az aréna tervezői és kivitelezői is mindent megtettek azért, hogy az évadkezdésre készen álljon az új stadion. A nézőcsúcsot is ebben az évben jegyezték fel: 1972. október 22-én, a ZTE – Ú. Dózsa bajnoki (1:0-ra végződő) mérkőzésen nem kevesebb, mint 22 ezer néző szurkolt.

2017 márciusára újult meg teljesen a ZTE Aréna, immáron mind a négy lelátórész fedett. Az aréna 11.200 szurkolót tud fogadni.

A kirándulóhely létrehozását Mindszenty József egerszegi plébános is támogatta, a Szűzmária szobor Vörös János alkotása, . A természetjárók szívesen keresték fel e szép környéket, majd szokássá vált, hogy vasárnaponként litániát mondtak itt és énekkel köszöntötték a Boldogságos Szüzet. A forrás jelképe az örök élet kútforrásának és a fiatalság erkölcsi tisztaságának. 1978-ban a szobrot vandálok ledöntötték, majd Szabolcs Péter szobrász restaurálása után ismét visszakerült eredeti helyére. 1990-ben  a forrást és környékét helyreállították, erről tábla is megemlékezik.

A forrás vizét 2008. augusztusában bevizsgálták Bálizs József kántor megrendelésére, a forrás vize kitűnő ásványvíz minőségű.

Az elkészült díszkertet a volt főispánra (Jankovics Géza) emlékezvén Jankovics-ligetként vagy -sétányként emlegették, egészen 1959-ig, amikor is megváltoztatták a nevét, „címszereplővé” téve a munka ünnepének napját (a mellette lévő utcát is Május 1-ről nevezték el ). Tehát a lakóházak mentén megbújó árnyas-játszóteres liget több mint százéves, ám az ott helyet kapó emlékmű révén jóval régebbi korokba repít vissza bennünket. A török elleni harcok emlékműve (Németh János keramikusművész és Szerdahelyi Károly építész 2001-es alkotása) felidézi a húsvéti határjárás szép hagyományát, amikor is éjszaka a város legényeiből verbuválódott csapat sípokkal, trombitákkal és más, zajt keltő eszközökkel bejárta a város határát, szőlőhegyeit.

A Keresztury Dezső VMK 2004-es felújítását követően alakult meg a Gönczi Galéria, mely két teremből álló, zárt tért alkotó helység 130 nm alapterülettel, középen kettéválasztható.  A hófehér falak homogenitása, világítási rendszere, kellő nagyságú tere révén a város egyik legjobb adottságú kiállítóterévé vált.

Zalaegerszeg északi kapujában várja a látogatókat a város “zöld szíve”, a Gébárti-tó. Ez a festői környezet nemcsak a horgászok paradicsoma, hanem a teljes kikapcsolódásé is: a tó mára egy összefüggő, kényelmes tanösvény mentén teljesen körbesétálható, így minden szögből megcsodálhatjuk a víztükröt és a környező élővilágot. A tó és környéke minden évszakban rejt valami szépséget, különlegeset, számtalan élményt: a tavon megcsillanó napfény játéka, a levegő vízzel teli friss illata, nád susogása, sétányok, pihenőstégek, egyedi kis kápolna.

A séta során érdemes ráfeledkezni a különleges, Makovecz Imre által tervezett Boldogasszony kápolnára, felfedezni a part menti szoborpark alkotásait, majd elmélyedni a népi kultúrában a Gébárti Regionális Népi Kézműves Alkotóházban. Itt nemcsak a műhelyek életébe pillanthatunk be, hanem megtekinthetjük a Panoráma Népművészeti Galéria gazdag kiállításait is. Az alkotóház mellett egyedülálló látványosság fogadja az érkezőket: a nemrég megnyílt Kárpát-medencei Tradicionális Fa Sírjelek Emlékpark, amely a magyarság faragott emlékeit mutatja be. Ha pedig elfáradtunk a kulturális kalandozásban, a tó partján nyílt bisztróban pihenhetünk meg, ahol lenyűgöző panoráma mellett frissülhetünk fel.

A nap további részét a vízparti élményeknek szentelhetjük. Választhatunk a természetközeli Gébárti tóstrand, a csúszdaparadicsomként ismert AquaCity Vízicsúszda- és Élménypark vagy a pihentető Zalaegerszegi Termálfürdő medencéi közül.

Tudta-e? A termálfürdő kincse a mélyből feltörő 84°C-os termálvíz, amelyet hűteni kell a használat előtt. Ez az energia nem vész kárba: a szomszédos, egész évben nyitva tartó Aquatherma Termálfalu és Kemping létesítményeit is ezzel a természetes hővel fűtik.

A program tervezett ideje: A séta és a kézműves programok kb. 2–3 órát, a fürdőzés igény szerint akár egy egész napot (4–8 óra) is igénybe vehetnek.

Zalaegerszegen az idő múlását talán a Mindszenty téren lehet a legjobban felmérni, ahol állandónak a Mária Magdolna Plébániatemplomot (Mindszenty tér 1.) tekinthetjük, míg változó tényezőnek a templom környékét. Jöhetett tűzvész, átépítés, új autóút, a templom mindvégig „kitartott”. A plébániatemplom déli oldalánál tekinthetjük meg Kiss Sándor alkotását, a Mindszenty (Pehm) József (1892–1975) Esztergom érsekét (Magyarország utolsó hercegprímása, bíboros) ábrázoló szobrot, melyet 2000-ben helyeztek a középkori kápolna alapfalai közé.

A téren 2017-től látható a város első írásos említésének 770. évfordulója alkalmából falavatott vármakett, melynek alapjául Johannes Ledentu hadmérnök 1640 körül készített metszete szolgált. Az alkotást Farkas Ferenc szobrászművész készítette. 

A Széchenyi tér impozáns, szép stílusú épületei méltóságteljesen regélnek egy régi Zalaegerszegről, hisz’ a téren sétálva olyan emblematikus házakat figyelhetünk meg, amelyek falai több évtizedes, olykor évszázados események tanúi voltak. Láthatjuk az egykoron Szálloda az Arany Bárányhoz címként elhíresült mai Arany Bárány Hotelt, a római katolikus plébániaházat, az Art mozi épületét (homlokzatán a filmművészet jelképeivel), a levéltárat, a Kvártélyházat, a Hagymasisakos ispitát, valamint a Postapalotát. 

Az egyszerű, dísztelen, kétszintes házat Mindszenty József (zalaegerszegi apátplébánosként) bővíttette háromszintesre 1936-ban, a homlokzata is ekkor kapott neobarokk köntöst a város címerével (tervezője Wölfer István városi mérnök), melynek köszönhetően a plébániaházat Zalaegerszeg legszebb épületeinek egyikeként tartják számon.

1950-től 1973-ig a Göcseji Múzeum kapott benne helyet, majd különböző irodák foglalták el, földszintjén kezdetektől fogva üzletek működtek.

Mivel a vármegye hivatalai idővel kinőtték a teljes épületet, ezért 1891-ben a Kvártélyház melletti telken építették fel – Rauscher Miksa tervei alapján – a kétszintes, eklektikus, neoreneszánsz stílusú „kismegyeházát” az alispáni hivatal és a megyei levéltár számára, díszes közgyűlési teremmel (Széchenyi tér 3.). Az épülettömb belső udvarára néznek a neoklasszicista közgyűlési terem ablakai – ma a város közgyűlési, valamint házasságkötő teremként hasznosítja. E helyszínen és az épület előtti téren zajlottak a megyeszékhely legfontosabb közéleti eseményei a 20. század első felében.

Mozgalmas történetű épület vár bennünket a Kosztolányi utca és a Petőfi út sarkán, a keleti oldalon. Az 1914-ben Metzner József tervei alapján emelt házat a Katolikus Legényegylet számára építették, később a Katolikus Hitközség talált benne otthonra. 1929-ben színpaddal bővítették, ekkor nyitottak kaput a nyugati oldalán (fő homlokzata korábban a Petőfi utcára nézett). 1945 és ’58 között a zalaegerszegiek ide jártak filmvetítésre. Egy ideig Városi Művelődési Házként emlegették. Földszintjén 1962-től étterem működik, emeletén több üzlet is volt, ma a római katolikus egyházközség irodáit találjuk a helyükön.

Két díszkertet kapcsolnak össze azok az előkertes villák, melyek 1925 és 1935 között épültek fel a város módosabb polgárai, főként az értelmiség számára. A mai Béke és a Baross ligetek között régmúlt időket idéz fel 13 megmaradt villa. Néhányat átépítettek, bővítettek az idők folyamán, de az átalakítások során igyekeztek megőrizni az eredeti homlokzatot. Az utca nyugati oldalán lévő villák közül kettőt bontottak le, amikor a Belvárosi Általános Iskola Petőfi Székhelyiskolát bővítették az 1970-es évek fordulóján (az eredeti épület, a polgári fiúiskola magyaros homlokzati díszei építésének idejéről – 1935 – árulkodnak). A 35. számú házban született Izsák Imre csillagász (1929-1965), a 37. számút Toroczkai Wigand Ede építész és iparművész tervezte.

Hatalmas szobrok fogadják a látogatót a vármegyeháza bejárata előtt: a paraszti öltözetű nő kezében sarlóval és búzakalásszal a mezőgazdaságot, míg a magyaros ruhában feszítő, méhkast tartó férfi a takarékosságot jelképezi. Ezek, valamint az épület sarkát díszítő domborművek Ohmann Béla és Reményi József alkotásai. Az épület 1939-ben épült a Pénzügyigazgatóság számára Halászy Jenő tervei alapján. Az 1950-es években a Megyei Tanács otthona, 2008-tól a Zala Megyei Közgyűlés Hivatala, 2011-től a Zala Vármegyei Kormányhivatal működik benne.

Volt idő, amikor az érdeklődők egy „mini falura” bukkanhattak a megyeszékhelyen belül. Ez volt a páterdombi városrész ONCSA-telepe, ahol 1943-ban 39 családi házat építettek fel a mai Honvéd és Gönczi Ferenc utcában (a helyszínt a Béke liget végén található aluljárón átkelve közelíthetjük meg). A tervezők a göcseji népi stílust követték: a házak csonkakontyolt tetővel, faragott faoromzattal és szeglábas tornáccal rendelkeztek. Avatásakor a Göcsejszeg név került az alkalmi, nemzeti színű díszkapura, az elnevezés a zalai falvakra jellemző szeges falutípusra utalt. A város külön idegenforgalmi nevezetességnek is
szánhatta a telepet (erre utalnak a korabeli híradások), ám az ezzel kapcsolatos elképzelések nem teljesültek.

Az ONCSA-program
Az Országos Nép- és Családvédelmi Alap szervezésében családi házas lakótelepek épültek szerte az országban. 1941 és 1945 között körülbelül 12 ezer ház épült fel. Az épületeket sokgyermekes, szegény, de munkát szívesen vállaló, a hitelt törleszteni tudó családoknak juttatták. Zalaegerszegen a Páterdombon kívül Kaszaházán épült fel hét ház 1942-ben, majd egy évvel később Olában 20, amihez 1944-ben még négy társasházat építettek.

Az épületben elemi iskola és tanítóképző is működött a békeidőkben, majd 1948-ban államosították, s a nővérek helyére új pedagógusok kerültek (a tanárok egy része a hatalom kiszolgálójaként ateista propagandával igyekezett meggyőzni azokat a végzős növendékeket, akiket korábban az apácák oktattak). A „várkastély” az ezt követő évtizedekben tanítóképzőnek, főiskolának és gimnáziumnak adott otthont.

A zárda létrehozásában jelentős szerepet játszó Mindszenty Józsefről nevezték el az 1990-es években alapított iskolát (Mindszenty József Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium). A rend 2000-re visszakapta az impozáns, terjedelmében is tiszteletet parancsoló épületet.

A Kossuth-díjas színművész (1919–1998) gyermekéveit az Ady utcai lakóházban (a 9. szám alatt) töltötte, nem messze édesapja mozijától, az egykori „Edison mozgótól”. Gábor Miklós emlékére emléktáblát helyeztek el szülőházának falán 2002-ben (Béres János alkotását), avatásán felesége, Vass Éva Jászai Mari-díjas színművésznő is részt vett.

Gábor Miklósról 2013-ban a belvárosban utcát neveztek el.

A vízfolyást Aranyoskút néven egy 1381-es oklevél említi először. A török kort idéző húsvéti határjárás alkalmával a város polgárai itt szusszantak egyet. 1972-ben merült fel, hogy hivatalosan is védett természeti értékké nyilvánítják a területet. Az Aranyoslapi forrás lett Zalaegerszeg legelső helyi jelentőségű természetvédelmi területe 1974-ben, később országos védettségűvé vált.

Már a nagysága is impozáns: 3.500 négyzetméter, ahol a biztonságos és készségfejlesztő játékelemeken kívül padok, kerékpártároló, ivókút, szeméttárolók és akadálymentes vizesblokk is található.
A Bóbita játszótér ideális látogató létszáma: egyidejűleg 20 fő 12 év alatti gyermek és 10 fő felnőtt kísérő. 
2016 tavaszán a tér északi részén, mintegy 1.700 négyzetméteren alakítottak ki kutyafuttatót (játszóteret négylábúaknak).

A Göcseji Falumúzeum kiépítése során szélsőségesnek tűnő javaslat is szóba került, miszerint a fából emelt épületeket eredeti formájukban – helikopterrel felemelve – kellene a helyszínre szállítani, és a már előre elkészített betonalapra helyezni (a Népszava 1965. január 17-ei száma „Költözés helikopterrel. Skanzen a holt-Zala partján” címmel cikket is közölt). Végül  mégsem légi szállítással oldották meg a költözést. Az épületek faláról leverték a tapasztást és a gerendákból álló ún. boronafalakat szétszedve szállították a Göcseji Falumúzeum területére, ahol – az előzőleg készített fényképek és rajzok alapján – újra felépítették valamennyit.

Zalaegerszegnek 1924 óta van egy különleges, háromszintes „palotája”: naponta több százan, több ezren fordulnak meg benne, ám ténylegesen senki sem lakja. A városlakók méltán voltak büszkék a hatalmas – Bernthaler Adolf Gusztáv tervei alapján készült – késő szecessziós postaépületre, mely többszöri renoválást követően ismét eredeti pompájában várja a látogatókat. Figyelemre méltó, hogy a ház homlokzata Zsolnay kerámiával díszített (hasonlóan a pécsi Postapalotához). Érdekes adatra bukkantunk történetének kutatásakor: az 1930-as évek elején a telefonelőfizetők száma megközelítette a 300-at, ami az akkori lakosság két százalékának felelt meg.

A Göcseji Múzeumtól északra, mindössze néhány percnyi séta után fodrozódik a Zala folyó vize, mely elválasztja a belvárost Zalaegerszeg kaszaházai részétől. A helyieknek már a 19. század végén kedvelt szórakozása volt a fürdőzés, így a Zala vízpartja nagy népszerűségnek örvendett. 1933. június 2-án lelkesen számolt be a Zalamegyei Újság arról, hogy ismét megnyílt a strandfürdő, melyet átalakítottak és a korábbihoz képest kibővítettek. Olyannyira figyeltek az igényekre, hogy külön homokstrandot építettek ki a hölgyek számára. Idővel aztán a strand megszűnt, a kabinokat lebontották. Ma már csak elsárgult fényképek emlékeztetnek az egykori kaszaházai malomra is, melynek helyére lakóparkot építettek az ezredfordulón.

A strand rendje az 1930-as években
”Férfiak és nők fürdésnél az előírt fürdőruhát tartoznak viselni. Az ettől való eltérés kihágást képez. Délután fél 2-kor a férfiak a fürdőt elhagyni tartoznak, hogy csak a nők részére biztosított fürdőóra betartható legyen. Fürdőidő beosztása: délelőtt 8–10 nők, délelőtt 10 – fél 2-ig nők és férfiak, délután fél 2 – fél 3-ig nők, délután 3–7 nők és férfiak.”

A különleges hangulatú belvárosi tér, apró dombjaival, buja növényzetével a városlakók egyik legkedveltebb pihenőhelye. Az árnyas lombok között, szinte megbújik Fischer György szobrászművész jellegzetes alkotása, az ivókút.

Érdekes, talán mondhatjuk azt is, hogy üdítő színfoltja Zalaegerszegnek az úgynevezett Csipkeházak épületegyüttese (Tüttőssy utca, Kossuth Lajos utca). A Dísz teret két oldalról érintik a „csipkés” lakóházak: az első építése 1974-ben kezdődött, Vadász György tervei alapján. Az elnevezést a köznyelv teremtette, s az erkélykorlátok hullámzó homlokzatú, csipkemintát utánzó összhatására utal.

Országos hírnévre a reformkorban tett szert, nagytermében kezdte politikai pályafutását Spissich János, Zala vármegye jakobinus alispánja, itt utasította el a vármegye nemessége a Napóleon elleni felkelést, majd a reformkorban itt csatázott Csány László és Deák Ferenc, aki ugyancsak itt mondta el híres beszédét a közteherviselésről 1843-ban, és adta vissza követi megbízatását, miután nem volt hajlandó a nemesi adómentességet képviselni az országgyűlésen. Az épület előtti tér közepén áll Vay Miklós munkája, magas, szürke gránittalapzaton Deák szobra, az első emlékmű, amit halála után állítottak a “haza bölcsének”, 1879. szeptember 1-jén avatták fel.

A templomot végül 2004 novemberében szentelték fel a Boldogságos Szűz Mária Szeplőtelen Szívének tiszteletére és Mindszenty József bíboros emlékére. A város legfiatalabb plébániája is a Kertvárosban található, hiszen a templom nevét viselő plébániát 2013. augusztus 1-jével alapították meg.

A Pontházzal szemben egy apró, virágos térre bukkanunk. A korábban az áruházáról Centrum térnek nevezett tér 2004-ben vette fel Keresztury Dezső nevét, amikor is az író születésének 100. évfordulója alkalmából felavatták a róla készült mellszobrot, Szórádi Zsigmond alkotását. A közterületet 2025 végén hozzácsatolták a Széchenyi térhez, így korábbi elnevezése megszűnt. 

A Csány tértől nyugati irányban haladva hangulatos kis térre jutunk, ahol a szökőkút közepén Kisfaludi Strobl Zsigmond A kis makrancos című, 1966-ban elhelyezett szobrát láthatjuk. A parkot keletről a református templom és a villaszerű lelkészlak, délről az evangélikus lelkészi hivatal, nyugatról a Kálvária kápolna határolja. A reprezentatív evangélikus lelkészi hivatal 1928-ban épült fel, tervezője Lomjánszky István. A Rózsák tere 2025-ben új nevet kapott: Kálvária tér. 

A zalaegerszegiek körében is népszerű volt a díszkert, olyannyira, hogy az 1930-as években a nyugdíjasok „sétáló-kaszinójának” nevezték. Idővel vendéglő épült a fák közé, az 1920-as években a közeli kórház különböző osztályai kaptak benne helyet, az 1980-as évektől ismét vendéglőként működik. A téren kapott helyet Wass Albert író szobra, melyet 2008-ban állítottak és Bálint Károly munkája.

A díszkertet kialakításakor, az 1930-as években még Rózsa ligetnek hívták. A név büszkén utalt Zalaegerszeg „virágos város” státuszára. A virágok valóban otthonra találtak itt, ugyanúgy, mint később Pándi Kiss János 1966-ban elhelyezett Tavasz című szobra. Régi fényképeken még látható, hogy itt állították fel az Antal Dezső tervei alapján készült, fából faragott Országzászlót, amit azonban az 1940-es években lebontottak, makettjét ma a Göcseji Múzeum őrzi. Az évtizedekig Béke nevet viselő kert 2025-ben visszakapta eredeti nevét, így ismét Rózsa ligetként ismert. 

Az Október 6. teret Árok utcaként találjuk meg a XIX. század végi iratokban, 1921-ben vette fel Horthy Miklós nevét (ekkor avatták térré), majd 1946-tól a rendszerváltásig Somogyi-Bacsó térként hivatkoztak rá.

A Kvártélyház szomszédságában, a Széchenyi térből nyíló Kossuth téren áll egy különleges lakóház. Különleges, mert korszakok határán, stílusok peremén épült, s „műfaját” egyedül képviseli a városban, ugyanis ezzel az épülettel kezdődött és fejeződött be Zalaegerszeg II. világháború utáni és a szocreál előtti modern lakóház-építészete. Mit is jelent a pontház elnevezés? Már az épület tervrajzain is egy önmagában álló, úgynevezett pontház rajzolódott ki. Az épületek tömbformálásának e módja megfelelt az akkori korszerű építészeti elveknek, amely elvetette a korábbi keretes beépítést. A Pontház – többszöri csúszással – 1949. október 27-ére készült el Schall József tervei alapján. Egy 1965-ben megjelent kiadványban a város legszebb modern épületének nevezték.

Rejtélyes házra bukkanunk a Zalaegerszegi Törvényék épületével szemben a Deák téren. A Sóház Zalaegerszeg azon kevés, a 18. században emelt épületeinek egyike, melynek keletkezéséről és történetéről, a benne egykor zajló nyüzsgő kereskedelmi életről keveset tudunk – ezek titkait a falak megőrizték. Eredetileg só raktározására építették, ám vaskereskedés is működött benne. A ház bal oldali részén boltíves kapubejáró alatt lehetett betérni az udvarba. Az évszázadok során többször átalakították, irodáknak, üzleteknek ad a mai napig otthont, termeiben alkalmanként kiállításokat rendeznek.

A tó körüli területen sétautak vezetnek, félszigetén szabadtéri strand található, továbbá egy kutyastrand is kialakításra került. Környéke az elmúlt évek során kedvelt pihenő-és szabadidő övezetté vált. A tó közelében, festői környezetben helyezkedik el egy rönkfa apartmanházakból álló, lakóautó-parcellákkal és sátorhelyekkel rendelkező, egész évben üzemelő modern igényeket kielégítő kemping.

Megközelíthető a 76-os út felől Andráshidán keresztül, vagy a 74-es út felől Ságodon, vagy Neszelén keresztül.

A város központi részétől délkeletre, a Kosztolányi utcában a Hevesi Sándor Színház és a Griff Bábszínház előtti téren egy igazi különlegesség, a „Földönjáró toronyóra” található. A Mária Magdolna Plébániatemplom korabeli toronyórájának felállítási munkálatai 2005 szeptemberében fejeződtek be. A 250 éves óraszerkezet a világon egyedülálló módon, üvegházon belül, működés közben látható. A gépezet Szerdahelyi Károly építész tervei alapján egy 3 méter 10 centiméter széles üvegkalitkába került, míg a súlyok és ellensúlyok – jól láthatóan – egy három méter mély aknába ereszkednek a földfelszín alá. Az óra felújítását Kancsal Miklós műszerész és Preisz József órásmester felügyelték, a 600 kilogrammot nyomó szerkezetet negyvennaponként ellenőrzik.

A három vízeséssel összekötött 33-36 °C-os élménymedence különböző vízi kényeztető lehetőséget rejt, a gyermek várban szivárványcsúszda és vízi játékok várják a kicsiket.

Próbálja ki 7 óriáscsúszdánk egyikét, vagy akár mindegyiket! Merüljön el az ország legnagyobb hullámmedencéjének habjaiban, ringatózzon matraccal vagy anélkül a lassú folyó lágy sodrásán, tegye próbára bátorságát az ugrómedencében vagy a mászó falon, relaxáljon a jakuzzi medencék valamelyikében, vagy hűtse le magát a strandmedencében. Az AquaCity nem csak a nagyobbak vízi paradicsoma, hiszen mi a legkisebbekre is gondoltunk. Gyermek és bébi medencénk különböző attrakciókkal várja a lurkókat.  Az AquaCityben szárazföldi élményelemekben sincs hiány, strandröplabda-, strandfoci pálya és egy szabadtéri fitness park is várja mindazokat, akik unják a vizes kalandokat.

Az AquaCityben minden adott ahhoz, hogy az itt eltöltött idő legyen a legjobb nap a nyáron.

Győződjön meg Ön is személyesen arról, hogy élményparkunkban minden együtt van ahhoz, hogy egy vagy akár több felejthetetlen élményekben gazdag napot töltsön el, legyen Ön akár gyermek akár felnőtt.

Látogasson el hozzánk, garantáltan nem felejti el az itt eltöltött napot!

Programjainkról tájékozódjon ide kattintva.

Az udvarról nyílnak további alkotóműhelyek, a faműves-, a szálasanyag-feldolgozó-, a fazekas- és a hagyományőrző kovácsműhely. Az Y alakú házat 1982-83-ban építették fel egy kis dombocskán, így az alsó szint földfedéses, míg a felső emelet a tulajdonképpeni „földszint”.
A Gébárti Regionális Népi Kézműves Alkotóház az egyetlen, egész éven át nyitva tartó népi kézműves „műhelyotthon” Magyarországon, ám abból a szempontból is kiemelkedik, hogy azon kevés építmények egyike, mely kimondottan alkotóháznak épült. Erről regélnek a berendezési tárgyak is, azok a szőttesek, bútorok, használati eszközök, melyeket a ház voltaképpeni felépítői, a Zala Megyei Népművészeti Egyesület tagjai alkottak. A múlt szeretete és a hagyományok tisztelete szinte tapintható a sajátos építményben, melyet mindenestül magukénak éreznek a kézműves alkotók – hogy a művészeknek szíve, a műalkotásoknak pedig lelke van, azt az odalátogató turisták és városlakók is megsejthetik.
A Gébárti Regionális Népi Kézműves Alkotóház főként a kisgyermekes családok kánaánja, nem csoda, hogy a 2005 óta ősztől tavaszig havonta működő Nyitott Műhelygaléria program országosan is mintaként szolgált más alkotóházak számára. A kézművesháza egyben székhelye a Népi Kézműves Alkotóházak Országos Egyesületének is.

Állandó kiállításaink:
– A honfoglalás kori nemez jurta
– Szelestey László Néprajzi Gyűjteménye: Dunántúli pásztorfaragások
– Makoveczi közösségépítés Zalában

– Czúgh fazekasdinasztia állandó vitrinkiállítása
– Emberábrázolás a népi faragásban állandó vitrinkiállítás

A Gébárti Kézművesek Háza szomszédságában avatták fel a Kárpát-medencei Tradicionális Fa Sírjelek Emlékparkot, melyben jelenleg 106 fa fejfa reprezentálja őseink temetői kultúráját.

Bizonyosan Selmecbányán (ma: Banska Stiavnica, Szlovákia) készült a Magyar Olaj- és Gázipari Múzeum tulajdonában lévő 12 x 10 cm szelvényű, 20 cm magas türelemüveg, az úgynevezett “selmeci türelemüveg”. A stílusjegyek alapján Petrus Czinkraut készíthette. A 300 évvel ezelőtti nemesércbányászati jelenet, korabeli eszközöket ábrázoló három szintes bányászpalack valószínűleg Európa legrégebbi bányász türelemüvege. A jól olvasható készítési dátum: 1737. február 22. A palackban kvarc, kalcit, gipsz, kalkopirit, argentit és markazit ásványok találhatók.

Forrás: Benke István-Peter Huber: Palackba zárt bányászat/Bergmannische Geduldflaschen, Magyarországi bányász türelemüvegek/Bergbauflaschen aus Ungarischen Sammlungen, Magyar Olajipari Múzeum – Érc- és Ásványbányászati Múzeum alapítvány, Zalaegerszeg, 2006

Zalaegerszeg felfedezését érdemes a város történelmi bölcsőjében, a Deák téren kezdeni. Itt rögtön a múlt mélységeibe tekinthetünk: a Zalaegerszegi Törvényszék elegáns barokk tömbje, a Sóház, a névadó hazafi, Deák Ferenc szobra, valamint a Göcseji Múzeum és a patinás Kummer-ház keretezik a teret. Innen egy rövid sétával a Mindszenty térre érünk, ahol a város egyik jelképe, a kéttornyú Mária Magdolna Plébániatemplom fogad minket. Érdemes megállni egy pillanatra a templommal szemközt álló első városháza épületénél, majd megtekinteni a Szentháromság szobrot és Mindszenty József hercegprímás alakját a templomkert déli oldalánál. A város több száz éves múltjáról a templom előtt elhelyezett vármakett mesél, mely azt a végvárat ábrázolja, mely a 17. század derekán a mezővárost jelentette.

A plébániát és a történelmi Arany Bárány Hotelt érintve a hangulatos Piac tér felé vesszük az irányt, majd a mai lüktető belváros felé folytatjuk utunkat. A Széchenyi téren a Zala Vármegyei Levéltár és az egykori Kvártélyház különleges udvara invitál beljebb, míg vele átellenben, egy piciny parkocskában a város neves szülöttére, a költő-tudós miniszter Keresztury Dezsőre emlékezhetünk az őt ábrázoló szobornál. A közeli Kossuth téren a karakteres Pontház és a „hagymasisakos” Ispita (az egykori szegényház és kisvárosháza) épületei határozzák meg a látképet.

A túra során érdemes felfrissülni az Európa tér ivókútjánál, mielőtt megcsodálnánk a Dísz tér ékkövét, a tulipános szökőkutat, melyet a modern építészetet képviselő Csipkeházak ölelnek körbe. Utunkat a Kosztolányi utcában folytatva kulturális és építészeti csemegék várnak: a különleges Földönjáró toronyóra, a Hevesi Sándor Színház és a Griff Bábszínház, valamint a vármegyeháza és a Rózsa liget mentén sorakozó patinás villák.

A Csány térre érve a neoromán stílusú vasútállomás, a Baross liget, valamint az evangélikus és a református templomok látványa fogad minket. A séta zárásaként az Ady utcán végighaladva megtekinthetjük a Városi Hangverseny- és Kiállítótermet (mely egykor zsinagógaként szolgált), és tiszteletünket tehetjük a híres Kossuth-díjas színművész, Gábor Miklós szülőházánál.

Tipp: Ha még marad energiánk, tegyünk egy kitérőt Ola irányába is! A Zrínyi-gimnázium és a régi polgári épületek sora mellett itt található a lenyűgöző Jézus Szíve Plébániatemplom (látogatása ingyenes, de belső megtekintéséhez érdemes előre bejelentkezni), valamint az épület mellett kialakított gyönyörű Mindszenty-kert.

A teljes program becsült időtartama: kényelmes tempóban, nézelődéssel együtt kb. 4–5 óra.

A Keresztury Ház sajátos átmenetet képez a múzeum és az alkotóház között: aki városunk szülöttének élete, munkássága iránt érdeklődik, ugyanúgy számos információt talál, mint aki a magyar és a világirodalom rejtélyeibe szeretne belemerülni. Jelenleg 7.910 könyv, több folyóirat, diafilm és videofelvétel őrzi a neves irodalmár, akadémikus emlékét, aki értékes bútorai egy részét is a városnak adományozta.

A több könyvészeti remeknek otthont adó épület szalonja voltaképpen időkapszula egy letűnt korszakba: itt láthatjuk a különleges „zsiráf-zongorát”, Keresztury Dezső saját – Budapesten használt – íróasztalát, továbbá azt az állóórát, amely Keresztury József polgármestersége idején mérte az időt a városatya irodájában. A könyvtárban találjuk azt a híres portréképet, amelyet Agárdy Gábor színművész festett a költő 80. születésnapjára a következő ajánlással: „Gábor – aktor – piktor”.

A polcok őrzik a díjakat és a kitüntetéseket, így Keresztury Dezső Széchenyi-díját, a Magyar Örökség-díjat, az 1975-ben neki adományozott zalaegerszegi díszpolgári oklevelet, ami mellé a város pecsétnyomóját is mellékelték. Számtalan fotó, színházi plakát, levél árulkodik az utolsó nagy polihisztorok egyikéről, aki minden művészeti ágról értekezett, s aki az ötvenes éveiben érett költővé.

A város alkotószobát is fenntart, idevárja a Zalából elindult írókat, költőket és tudósokat, bíztatni kívánja mindazokat, akik e táj iránt vonzódnak s művészi, irodalmi alkotókedvvel vagy tudományos kutatás céljából érkeznek Zalaegerszegre.

A zsinagóga története
A zalaegerszegi zsinagóga építését Stern József tervei alapján Morandini Tamás építőmester irányításával 1903 áprilisában kezdték meg, és már 17 hónap múlva állt az épület. A felavatási ünnepséget 1904 szeptemberében tartották. A román és keleti stíluselemeket ötvöző zsinagóga az 1920-as években a város egyik legjelentősebb épülete volt, két tornya messze kiemelkedett a századelejei városképből. Kiváló orgonáját a pécsi Angster cég készítette. Az épületet fénykorában az eklektikus zsinagógaépítészet szép példájaként emlegették: odabent 226 férfi és a karzaton 152 nő számára alakítottak ki ülőhelyet; belsejét színes festések, stukkók díszítették. (Elkészülte előtt a hívek az Arany Bárány Hotel melletti egykori izraelita imaházba jártak.)
A II. világháború alatt az egerszegi és környékbeli zsidó lakosság döntő többsége a koncentrációs táborokban meghalt. A zsinagóga vallási funkciója a világháborút követően megszűnt: sokáig raktárnak használták, falfestményei, bútorzata megrongálódott. A külső és belső állagában teljesen leromlott épületet Zalaegerszeg Város Tanácsa 1960-ban a Magyar Izraeliták Országos Szövetségétől 400 ezer forintért megvásárolta és Pelényi Gyula helyi építész tervei alapján a felújítást elvégeztette. A felújított zsinagóga 1983 szeptemberében nyílt meg a város lakossága számára mint Városi Hangverseny- és Kiállítóterem, s a nyitás óta több színvonalas koncertnek és kiállításnak ad méltó otthont. A külső és belső felújításért a tervező és a kivitelező az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium Nívó-díját kapta.

2.107 darab síp az orgonában
A nagyon szép, igényesen kialakított belső tér hasonlóan színvonalas kívánalmakat állított az orgona tervező elé. A koncertterem adottságai pedig behatárolták a feladatot. A hangverseny célú orgona megfelelő mennyiségű és nagyságú regisztert – ennek megfelelően helyet – igényelt, ugyanakkor a színpad alapterületét sem lehetett csökkenteni az egyéb rendezvények miatt. Több variációs terv után született meg a napjainkban látható megoldás, mely érvényesítette a korszerű orgonaépítési elveket.
A traktúra mechanikus, akusztikailag a hallgatóság teljes élményben részesülhet és esztétikailag is párját ritkító látványt nyújt a hangszer. Az orgona homlokzati tervét Pelényi Gyula, míg a diszpozíciót és a menzúrákat Trajtler Gábor orgonaművész tervezte. E csodálatos hangszer kivitelezője pedig a Fővárosi Művészi Kézműves Vállalat Aquincum Orgonaüzeme volt. A hárommanuálos, 28 regiszteres orgonában 2.107 darab síp van beépítve, melyek elkészítéséhez 1.800 kg ónt használtak fel. A legnagyobb sípok a homlokzaton találhatók – 6 méter hosszúságúak –, a legkisebbek pedig 5 mm hosszúak. A kitűnő hangversenyorgona 1987 novemberére készült el.

A zalaegerszegi zsidóság múltja
2014-ben állandó kiállítással bővült a Városi Hangverseny- és Kiállítóterem kínálata. A zsinagóga első emeletén rendezték be A zalaegerszegi zsidóság múltja című tárlatot, ahol az érdeklődők a városi zsidóság történetét bemutató virtuális összeállítást, a Magyar Zsidó Múzeum és a Zalaegerszegi Zsidó Hitközség tulajdonát képező kegytárgyakat, valamint jelentősebb lakó- s középületek fotóival illusztrált padlótérképet.

A „Zsini” mint a társasági élet színtere
Az egykori zsinagóga kiváló akusztikája, az orgona, a nézőtér ideális mérete egyedülálló helyszínt biztosít a városban elsősorban komolyzenei, felnőtt és ifjúsági koncertek rendezéséhez. A hangversenyterem munkatársai számos kisebb, kamara jellegű koncertet, koncertsorozatot szerveznek önállóan. A tanári és növendékhangversenyek, ifjúsági koncertek a zenei utánpótlás, a zeneértő közönség nevelését szolgálják. A koncertek sorában a klasszikus zene mellett a sokszínűség jegyében és a szélesebb igényeket kielégítendő megtalálható többek között a népzene, 2000-től pedig az igényesebb könnyűzene, jazz- és világzene is.
A kiállítási tevékenységben helyet adnak helyi, hazai, elsősorban képző- és iparművészek alkotásainak valamint számos külföldi művész munkáinak, híres fővárosi múzeumok, magángyűjtemények kollekcióinak. Az intézmény értékőrző vonulata mellett alkalmanként kitekintést nyújtunk a modern művészeti irányzatok felé is.
A Városi Hangverseny- és Kiállítóterem ugyanakkor a közösségi, társasági élet színtere is. A intézmény több helyi művészeti csoportot fogad be (Városi Vegyeskar, Canterina Kamarakórus) nemcsak próba, hanem állandó bemutatkozási lehetőséget is biztosítva számukra, valamint más intézményi háttérrel működő együttesek részére (Zalaegerszegi Szimfonikus Zenekar, Városi Fúvószenekar) is. Ezzel egyik legfőbb katalizátora a helyi zenei életnek.
Az intézmény kulturális jellegű civil szervezetek mellett olyan közösségeknek is helyet és infrastruktúrát biztosít, amelyek nem elsősorban – szűkebb értelemben vett – kulturális tevékenységet folytatnak, de színesítik a zalaegerszegi polgári társas életet.
Az intézmény a helyi közélet és a nyilvánosság fontos helyszíne is; lehetőséget ad önkormányzati rendezvények, konferenciák, társasági események, esküvői szertartások, szalagavatók lebonyolításához.

Világhírű művészek a hangversenyterem színpadán
Az elmúlt évek alatt számos világhírű művész, zenekar, szólista lépett fel a Városi Hangverseny- és Kiállítóterem színpadán. A teljesség igénye nélkül: Gregor József operaénekes, Kelemen Balázs hegedűművész, Rost Andrea operaénekes, Miklósa Erika operaénekesnő, Kocsis Zoltán karmester, Varnus Xavér orgonaművész.
A jazz képviselői is ellátogattak Zalaegerszegre, többek között: Benkó Dixieland Band, GHYMES,  Szakcsi Lakatos Trió, Tátrai-Szűcs: Latin duó, Besenyő Blues Band és Horváth Charlie, Dés László-Balázs Elemér,  Snétberger Trió, Budapest Bár, stb.

A Városi Hangverseny- és Kiállítóterem programjai:

JazzSzerda
A JazzSzerda rendezvénysorozat 2001 óta működik a Városi Hangverseny-és Kiállítóteremben az igényes jazz és világzene kedvelői számára. Mint egy jazz klubban, a közönség egy pohár bor mellett élvezheti a legkiválóbb muzsikusok előadásait. A sorozat népszerűsége évek óta töretlen. Ebben az évadban is nagyszerű zenei programmal várják a műfaj kedvelőit!

Klasszikus hangversenybérlet
A Városi Hangverseny és Kiállítóterem 2013-ban indította útjára saját szervezésű komolyzenei bérletsorozatát azzal a céllal, hogy a hangversenyterem kiváló akusztikai lehetőségeit kihasználva a klasszikus zene iránt érdeklődők igényeit kielégítse. Az eltelt időszakban a komolyzene virtuózai, köztük világsztárok- Rost Andrea, Miklósa Erika –léptek e sorozat keretében a hangversenyterem színpadára. 

Kiállítások
A Városi Hangverseny-és Kiállítóterem fennállása óta a város legreprezentatívabb kiállítótereként funkcionál, melyben a kortárs magyar képző- és iparművészet legfőbb reprezentánsai, a jelentős oeuvre-rel rendelkező, élvonalbeli művészek mutatkoznak be. Kiállítási lehetőséget biztosít a zalai alkotóknak, elsősorban a városunkban élő képzőművészeknek is.

Forrás:
– Megyeri Anna: A zalaegerszegi zsinagóga (ma hangverseny- és kiállítóterem) építéstörténete (Zalai Múzeum 13, 2004)
– Emlékezem – A zalaegerszegi Városi Hangverseny- és Kiállítóterem 20 éves jubileumi kiadványa (2003)ű
– Zalaegerszeg titkai – Városkalauz a múlt tükrében (2015)
– Összeállítás a Városi Hangverseny- és Kiállítóterem rendezvényeiről

Hazánkban itt állították ki a legtöbb fúrótornyot, közülük három darab 50 méter magas. Az intézmény birtokolja a legtöbb típusú szivattyút, körülbelül ötvenet. Még nincs vége a legeknek: a nyugat-dunántúli régió legnagyobb, rendszerezett szoborparkját látogathatjuk meg a múzeum területén (1987-től kezdve 16 alkotás készült el). Ritkaságszámba megy, hogy a múzeum gyűjtőterülete a Trianon előtti Magyarország, mint ahogy az is kuriózum, hogy a kínálati skála a lehető legszélesebb, hisz’ az ipartörténet mellett a természettudomány és a képzőművészet is a palettán szerepel. Ugyanitt látogatható a Zsigmondy Vilmos-emlékszoba is, mely a Zsigmondy família és a hazai vízbányászat kapcsolatát mutatja be.

A zalaegerszegi skanzen egyfajta esszenciája Göcsejnek, az ország egyik legarchaikusabb tájegységének, mely a XX. század közepéig szinte érintetlen elzártságban létezett. A falumúzeum látogatója egy meseszerű világba érkezik, ahol az idő mozdulatlanná dermedt valamikor a XIX. században. A kiállítás azonban arról is regél, hogy a göcseji emberek élete korántsem volt tündérmese, hisz’ kőkemény munkával tudták előteremteni a napi betevő falatot.

A skanzen faluja sohasem létezett: épületeit és tárgyait közel harminc településről szállították Olába. Mint ismertes, a Göcseji Falumúzeum hazánk legelső szabadtéri néprajzi múzeuma (1968-ban alapították), de abból a szempontból is kuriózum, hogy egy már meglévő épület (a XVIII. századi vízi malom) köré, valamint vízpart közelében (Zala holtága) épült fel. Figyelemreméltó, hogy mindössze néhány percnyi sétára a belvárostól mutat be – igéző természeti környezetben – egy hajdanvolt világot, amikor a falu lakosai mindent felhasználtak gazdálkodásuk során.

Ennek megfelelően az intézmény egyik fő célkitűzése a környezettudatos nevelés, mely a háztáji kertekben, a „Zöldösvény-Tanösvény”-ben és a halmegfigyelő állomásban is megnyilvánul. A Göcsejre jellemző egyszerű motívumokat láthatjuk az oromzatokon, homlokzatokon, az emberléptékűség jellemzi magát a múzeumot is, mely – programtól függően – fél vagy akár egész napos időutazásra hívja vendégét. A skanzen Zalaegerszeg szeretett és féltett kincse, az olaiak sétakertként is szeretnek rá gondolni. Mindenképpen a nyugalom szigete, s ha tréfásan kívánnánk fogalmazni, azt mondhatnánk, hogy receptre kellene felírni. Gondoljunk csak bele a göcseji szavakban rejlő vidámságra, játékosságra, s fedezzük fel a múzeumban, mit is jelentenek a következő szavak: csobolyó, tiló, lükü…

Talán egyik zalaegerszegi házat sem vették annyiszor birtokba, mint ezt. Takarékpénztárnak avatták fel 1890-ben, Hencz Antal és Schadl János tervei alapján emelték (máig a városi polgárosodás szimbólumaként tartják nyilván az eklektikus stílusú épületet), majd a II. világháborút követően szinte minden és mindenki otthonra talált benne: városházi irodák, orvosi rendelő, napközis étkezde, varroda, házasságkötő terem, ifjúsági klub, sajtóiroda. 1973-ban Zalaegerszeg és Zala megye múltjának gyűjteményes tárházává vált.

Az intézmény megújult épületében Zalaegerszeg város múltjának világa tárul fel. Az Elődeink élete című állandó kiállítás Zalaegerszeg hajdani polgárainak évszázadokon átnyúló történetét mutatja be. A közönség megismerheti, hol és hogyan éltek, mivel foglalkoztak, milyen közösségi tereket használtak elődeink.

Az érdeklődők megtekinthetik továbbá Kisfaludi Strobl Zsigmond, a XX. század egyik legsikeresebb, kétszeres Kossuth-díjas szobrászművész gyűjteményét, aki négy évtizeden keresztül a hazai szobrászképzés egyik meghatározó szereplője volt. A klasszikus szépség mestere című kiállítás a művész Zalaegerszegre került hagyatékának legszebb darabjait mutatja be.

Németh János Kossuth-díjas keramikusművész Az agyag életre álmodója című állandó kiállítása a Nemzet Művésze életművéből kínál keresztmetszetet. Alkotásain megjelennek a göcseji táj jellegzetes motívumai és az itteni falvak lakói.

Fekete György, a Nemzet Művészének Az elhivatottság mozaikjai című állandó kiállításán fából, nagy aprólékossággal készült művei tekinthetők meg, melyre a tárgykollázs meghatározás is illik. 

Az órák bűvöletében címen látogatható a Göcseji Múzeum legújabb állandó kiállítása, mely Preisz József zalaegerszegi órásmester gyűjteményét reprezentálja. A kiállítás célja, hogy méltó helyet adjon a hat évtizeden át gyűjtött óra-kollekciónak, amelyben számos ritkaság is található. A mester nevéhez fűződik a Mária Magdolna Plébániatemplom óraszerkezetének karbantartása és a Hevesi Sándor Színház előtti toronyóra ötlete is.

KILÁTÓ A JÁNKAHEGYEN

A kilenc és fél méter magas jánkahegyi kilátót 2012 őszén avatták fel a Gyuri Csárda tetején (ingyenesen látogatható egész évben). A hegyhátra addig is sokan sétáltak fel csupán a panoráma miatt. A kilátóból kipillantván a távlatok azonnal értelmet nyernek, ugyanis innen rálátunk a város híres magaslati pontjára, a bazitai TV-toronyra.

JÁNKAHEGYI HARANGLÁB, KÁLVÁRIA ÉS KÁPOLNA

Már a két világháború között harangláb állt a Jánkahegy csúcsán, melyet a környék lakói és birtokosai helyi összefogással alkottak újra 1995-96-ban, melléje pedig kis kápolnát építettek, amit Szent Antalnak ajánlottak.
Elmélyülésre, elmélkedésre alkalmas helyen járunk a Kálvária központjában: a 14 – fehér alapzaton álló – szobrot Hadnagy György képzőművész faragta ki fából; Jézus szenvedéstörténetének hátterét dimbes-dombos, lélekemelő tájkép adja.

Az utóbbi években a cserjeszint látványosan bővült, a Zalaegerszegi Erdészet több foltban telepített havasszépe (azálea) fajokat.
Ha visszautaznánk a két világháború közötti időbe, a 83 hektáros arborétum helyén lucfenyvest találnánk. Igaz, a fák nagy részét 1923-ban kitermelték, a városiak mégis kedvelt kirándulóhelyként tartották számon a hegyvidéki bájjal felvértezett területet, mely 1945 előtt a Zalavári Apátság birtokában volt.
A háborút követően a terület egy részén csemetekert létesült, másik részén az erdészet örökzöldeket, számos lombos- és cserjefajt ültetett, továbbá egy parcellán 16 jegenyefenyő fajból álló, kísérleti célokat is szolgáló gyűjteményt létesített. A csemetekertet az 1960-as évek végén megszüntették, ekkor bekerítették a területet és néhány év múlva kialakították az arborétumot.
A jelentős számú védett növényfajjal rendelkező botanikus kertet a városi önkormányzat 2001-ben helyi jelentőségű természeti értéknek nyilvánította.

Mindig is kedvelt kirándulóhely volt, erről Pesthy Pál, az Egerszeg múltja és jelene című 1931-es útikalauzában ír szépségesen: „Az Alsóerdő vadregényes, romantikus részletei, emelkedéseinek és völgyeinek festői változatai, tágas tisztásai, virágos pázsitjai valósággal csábítják a természetbarátokat.” A 240 hektáros terület a közjóléti erdők szinte valamennyi fajtáját magán viseli: egyszerre üdülőerdő, panorámaerdő és sétaerdő.

Szakszerű kialakítása 1965-től huszonöt éven keresztül történt; a kezdési dátum azért fontos, mert hazánkban a budai után az Alsóerdő volt a másodikként létesített parkerdő. Az Alsóerdőn (hivatalos nevén: Zalaegerszegi Parkerdő) 35 lomblevelű fafaj, 29 fenyőféle fordul elő, magas (29) a védett növényfajok száma is. Már a XX. század elején itt majálisoztak a diákok.

Az Azáleás-völgy (melyet először Doboskúti völgynek emlegettek, de nevezik Róka völgynek és Kígyó völgynek is) április végén, május elején borul színkavalkádba: a legtöbbet a sárga kaukázusiból láthatunk (ez illatos fajta), ám a fehér, a piros és a lila számtalan árnyalatát is felfedezhetjük még. A pompás „rododendronszurdokban” szigorúan védett növényeket, s számos fenyőfajt is találhatunk.

Bazitáról (mely 1969 óta Zalaegerszeg része) ma elsősorban a híres TV-torony és a páratlan szépségű panoráma jut az eszünkbe: ragyogó napsütésben, tiszta időben nemcsak a Ság és a Somló tanúhegyéig, hanem az Alpok vonulatáig is elláthatunk.

Az 1960-as években határozták el, hogy Zalaegerszeg körzetében televízió adás fogadására alkalmas tornyot építenek, ehhez helyszínül a már ismert, 293 méter magas bazitai tetőt választották – itt épült fel 1970 és 1973 között a 95 méter magas TV-torony (antennarendszerével együtt eléri a 100 métert is). Az építkezés országos viszonylatban is számottevő volt, mind a határidőt, mind pedig a megvalósítás módját tekintve.

A Zalai Építők című havilap 1972. szeptemberi száma a következőképpen tudósít a munkálatokról beszédes, „Építkezés 65 méter magasban” című cikkében: „Jó ütemben halad a zalaegerszegi-bazitai tévé relé építési munkálatai. Jelenleg a 21 tonnás „körgallér” zsaluzat helyre-emelésén munkálkodnak az építők. Három – hajszálpontos együttműködést kívánó – csörlő berendezés emeli méterről-méterre a zsaluzatot, mellyel 65 m magasságban kezdődhet el a „körgallér” betonozása.”

A bazitai TV-toronyban 53 méter magasan kávézó, alatta kilátó működik, s azért is nevezetes, mert egyike annak a négy TV-toronynak, amely látogatható Magyarországon – a másik három Pécsett, Miskolcon és a Mátrában, Kékestetőn található. Az erdőből kiemelkedő, turisztikai látványossággá vált műszaki objektumhoz természetesen szépséges környezet társult, így a TV-torony környékét parkszerűen építették be az erdészet szakemberei – a túrázók által is jól ismert Panoráma utat 1974-ben például két kilométer hosszan építették ki, összekötve a tornyot az erdővel.

1985-ben, Zalaegerszeg rendezett tanácsú várossá nyilvánításának 100. évfordulóján itt állították fel a Tulipános szökőkutat, Szabolcs Péter szobrászművész és Pelényi Gyula építész alkotását.

Zalaegerszeg 1975-ben Hild János-díjat kapott a Magyar Urbanisztikai Társaságtól a településfejlesztésben elért eredményeinek köszönhetően, az emléktáblát a Dísz tér nyugati oldalán elhelyezkedő Polgármesteri Hivatal falán találjuk.

A tér délnyugati sarkában állították fel Farkas Ferenc szobrát, a Zalai nemest; az északnyugati szegletébe pedig Szabolcs Péter Sakkozók című alkotását, utalva a város sikeres sakkozóira. A kávézókkal, bisztrókkal, padokkal és egy játszótérrel övezett Dísz téren hatalmas ZALAEGERSZEG betűk jelzik, hogy a város nagy rendezvényeinek is otthonául szolgál – emellett fotózkodásra, szelfizésre is csábítanak.

A szobornak két mellékalakja van; egyik egy rohamra induló 48-as katona, mögötte családjától búcsúzó honvédújonc; míg a másik egy követ emelő férfi. Ez utóbbi érdekessége, hogy 1919. május 1-jén a Parlament előtt állt, mint a munka jelképe.

A szobor mögött a megyei kórház épülettömbje, előtte az 1906-1907-ben épített evangélikus templom áll.

A DEÁK TÉR TÖRTÉNETE
Az 1819-es dokumentumokban Nemes Vármegye tömlötzeire néző uttza-ként hivatkoztak rá, noha már a XIX. század első felében is inkább tér jellegűnek tűnt a széles, öblös utca, melyet hívtak Várkertnek és Piac térnek is – 1888 óta pedig hivatalosan Deák tér. Sem a név-, sem a helyválasztás nem véletlen: 1879-ben állították fel Vay Miklós Deák Ferencet (1803-1876) ábrázoló szobrát a törvényszék előtt, ahol a „haza bölcse” elmondta nagyhatású beszédét a közteherviselésről 1843-ban. A szobrot az 1930-as években valamivel nyugatabbra, a Göcseji Múzeum elé kívánták áthelyezni, mondván, hogy „…a Deák szobor úgy van elhelyezve, hogy arról a nagyközönség, de különösen az idegenek alig szerezhetnek tudomást…”. Mivel a Vármegye nem hagyta jóvá a városi képviselő-testület határozatát, a szobor maradt az eredeti helyén. 1948-at követően a terület nevét Szabadság térre változtatták – az évtizedek során játszótér, szabadtéri színpad és szökőkút is díszítette. A tér napjainkban ismét a Söjtörön született politikus, államférfi, országgyűlési képviselő nevét viseli, ahol 2016-ban két szobrot is avattak: Farkas Ferenc kétalakos, Fiatalok című kompozícióját, valamint Béres János Díszkútját, melynek káváját 18 agancsos szarvas tartja a magasba.
A Deák téren (a Göcseji Múzeum déli bejárata előtt) találjuk Szent Flórián szobrát. Az eredetileg színes szobrot 1765-ben állították feltehetően a város lakói, védelmet remélve tőle a tűzvészek ellen.

Az evangélikus közösség neogótikus templomát 1906 márciusában kezdték építeni Gerey Ernő tervei alapján, felszentelését 1907 júliusában tartották. A 20. század elején, a mintegy 9800 lakosú városban alig 2 százalék evangélikus hívő kezdeményezésének köszönhetően, Morandini Tamás építette.
A különösen szép belső festésű templom falai ritkaságot is rejtenek: egy ma is működő, bár szerkezetében átalakított Angster-orgonát. (Angster József Közép-Európa egyik legkeresettebb orgonagyártója, s a magyar iparművészet kimagasló alakja volt, orgonái a szegedi dómtól a kis települések templomáig, sok helyütt megtalálhatóak.)
A templom keleti oldalán Farkas Ferenc szobrászművész alkotása, Luther Márton szobra áll.

Istentiszteletek: vasárnap 9 óra

Az 1930-as évek végén a kisszámú református közösség kezdeményezte a templom építését (az akkori 13 ezres lakosságból alig nyolcvanan gyakorolták e vallást). Hogy gyarapítsák a munkálatokhoz szükséges tőkét, 2000 levelezőlapot küldtek szét az országban a felépítendő templom ábrázolásával. Szeghalmy Bálint tervei 1937-ben készültek el, a templomot 1942-ben avatták fel. Az erdélyi építészet hagyományait felhasználó épület is őrzi a titkát: festett üvegablakait a háború idején – hogy védjék őket – eltávolították, s csak a 20. század utolsó évtizedében helyezték vissza Zsellér Imre festőművész történelmi családok címereit ábrázoló festményeit. Virágos cserépkályháját Németh Gábor kályhásmester készítette.

Ünnepélyes felszentelését 1927. szeptember 5-én tartották, bár a szerzetesek már 1926 őszén beköltöztek az épületbe. Plébániatemplommá 1942. január 1-jén nyilvánították. Az állam 1950 nyarán a szerzetesrendektől megvonta a működési engedélyt, az egerszegi ferencesek kolostorába a megyei hadkiegészítő parancsnokság költözött.
A Rendtartomány 1990-ben kapta vissza a kolostort, az ünnepélyes átadáson dr. Habsburg Ottó – a boldoggá avatott IV. Károly fia – is részt vett. A neobarokk templom védőszentje Jézus Szentséges Szíve. 2000-ben alakították ki a Szent Ferenc téli kápolnát, ahol októbertől áprilisig végzik a liturgiát és a szertartásokat.

A barokk stílusú plébániatemplom freskóit és a város védőszentjét, Mária Magdolnát ábrázoló főoltárképét, amely a város címerében is látható Johann Ignaz Cimbal osztrák festő készítette. A templom barokk építésű belső terének műkincsei közül kiemelkedik a Pieta szobor, amely eredetileg a város főutcájának végén állt magas fehér kőtalapzaton. Emiatt nevezték a főutcát akkoriban Fehérkép utcának. Az épület mellett tábla és szobor őrzi Mindszenty József hercegprímás, esztergomi érsek emlékét, aki 25 éven át a város plébánosaként szolgált e falak között. A templom előtti, Mindszentyről elnevezett teret az 1810-ben állított Szentháromság szobor teszi hangulatossá.

Keresztury Dezső, a zalaegerszegi születésű költő, író (1904–1996) a következőképpen vall a plébániatemplomról: „… a város művészileg legjelentékenyebb épülete… A dunántúli barokk nehézkes, de darabosságban is vonzó stílusában épült, s úgy ült, terebélyesen, földhöz lapulva a város közepén, mint egy gondos kotlóstyúk.”

A Pontházzal szemben mozgalmas történetű épület áll. Az Ispita Pintér Máté uradalmi számtartó 1790. évi hagyatékából épült fel, ám csupán 1806-ra lett kész. 1848-ig volt a városi szegények menedékháza, amikor is 12 ágyas kórházzal bővítették. Az épületet a 19-20. század fordulóján (Morandini Román és Tamás tervei alapján) emeletesre építették, ekkor nyerte el eklektikus főhomlokzatát, rajta a Mária Magdolnát ábrázoló városi címerrel. Az 1930-as években városi hivatalok találtak otthonra benne, ezért kisvárosházának is nevezték. Később egészségügyi intézmények működtek benne, napjainkban egy bank használja az épületet. Ispotály közre néző oldalán Németh János keramikusművész Szent Rókust ábrázoló domborműve az egykori egészségügyi szerepére, míg bejárata mellett Vörös János falképei az Egészségház történetére utalnak.

A Mária Terézia által 1765-ben építtetett neobarokk homlokzatú Kvártélyház átvonuló katonák szálláshelye volt, majd tisztviselők lakásául szolgált. Volt megyei közigazgatási székház is, ma cégek, hivatalok irodája. 1891-ben kapcsoltak hozzá egy neoklasszicista stílusú közgyűlési termet, jelenleg itt tartja üléseit Zalaegerszeg Megyei Jogú Város Önkormányzatának közgyűlése. Nyári estéken az épület belső udvarán „Kvártélyház – színház, zene, tánc” címmel hangulatos szabadtéri előadásokon szórakozhat a közönség.

1755-től “Zala Egerszeg” mezővárosa földesurától a fogadót bérbe vette, és a megyeszékhellyé alakuló településen egyre keresettebb fogadó a város bevételeit jelentősen gyarapította. A megnövekedett forgalmat azonban a régi épület többszöri bővítése ellenére mind nehezebben tudta ellátni, ezért a régi püspöki fogadót lebontották és helyén épült fel az 1894-ben ma is látható formájában az új kétemeletes épület (tervezők: Györgyi Géza és Zuschmann János). 30 szobája és vendéglője a kor legmagasabb színvonalán állt, a társasági rendezvények többségét a rövid idő alatt híressé vált első emeleti dísztermében (a mai Télikertben) tartották.

A háromszintes saroktornyos hotelt 1965-ben új szárnnyal bővítették, 2013-ban wellness részleget alakítottak ki benne.